2014. december 29., hétfő
2014. december 28., vasárnap
A legújabb tarsolylemez (2011)
2011 tavaszán Dél-Pest megyében, Bugyitól néhány kilométerre találták meg a legújabbnak számító tarsolylemez leletet. A magyar történelmi emlékeink között különlegesen fontosak a gyönyörűen díszített tarsolylemezek, amelyek jellemzően csak a magyarok leletanyagaiban fordulnak elő. A honfoglaló magyarokat sokszor tévesen, (vagy szántszándékkal) elmaradott barbárként feltüntető irományok ékes cáfolata – többek között – a tarsolylemezek léte, mert megmunkálásuk kiemelkedően magas szinten alkalmazott ötvösművészetünk tanúbizonysága.http://kurultaj.hu/2014/12/a-legujabban-elokerult-magyar-tarsolylemez/
Kassai Lajos: Lovasíjászat (2001)
"... Most, hogy elértem életem delét, egy napfényes tisztásra jutottam, magam mögött hagyva a kérdések és a vágyak kínzó dzsungelét. Sokkal több az elfogadás, mint a változtatni akarás bennem. A lovasíjászat, ami egykor táltoslovon repítet térben és időben, ma már egyre inkább egy rítus számomra, keretet adva hétköznapjaimnak, életemnek. Egyszerre jelenti számomra a tudományt, a művészetet és a vallást. Megpróbáltam a józan észre támaszkodva a lehető legtöbbet megtudni erről a tevékenységről, majd képességeimhez mérten művészien bemutatni, és mire idáig eljutottam, azt vettem észre, hogy hitemmé vált."
2014. december 24., szerda
2014. december 23., kedd
2014. december 22., hétfő
2014. december 20., szombat
Mikola Béla: Atilla fénybe lép
Atilla király még ifjú korában,
vadászatra indult a reggeli homályban.
Oly messzire jutott törzsének földjétől,
különös dologra számított az égtől.
Hunok mind tudták, ő mire hivatott,
Táltos király volt, s nem is mondtam nagyot!
Több napi járásra sem lelte mit keresett,
lesántult lovával pihenni kényszeredett.
Megfáradva rogyott tölgyfa árnyékába,
kancatejet ivott, s leborult álmára.
Föl sem kelt ezután hét nap, hét éjjelen,
míg nagy fekete bika álmában megjelent.
Rettenetes nagy volt, parázs a szemében,
hatalmas szarvai fent jártak az égben.
Megküzdeni vele hogy lesz lehetséges?
Mily erő kellhet az övéhez képest?
Felvette ő is hát egy bika alakját,
fehér szőrszínét a szellemek adták.
Érezte megtellett iszonyat erővel,
hét nap, míg aludt tölgyfa Tündérével.
Ám hirtelen felkelt, álma itt lett véges,
öten állták körül, mind halál béres.
Idegen törzseknek legjobbjai voltak,
élezett szablyákat karjaikban hordtak.
Atilla megindult, álmának hevével,
bikaként küzdött, jó harcos kedvével.
Győzedelmeskedett Isten szándékából,
s ekként uralkodott, hunok országából.
2013. 01. 24.
2014. december 18., csütörtök
2014. december 17., szerda
Wass Albert : Hagyaték (2.)
"Én csak egyike vagyok azoknak, kik őrzik még mindég a szent hagyatékot, amit őseink hagytak volt reánk sok száz esztendeje annak, régi időkből, mikor még az Úr nemzete voltunk. Őrizzük, egyre csak őrizzük az Úr védelméhez visszavezető kicsinyke ösvény titkát, mely olyan ma már ebben a nagy megbolydult világban, mint elmohásodott vadcsapás havaserdő sűrűjében, amit már a lélek láthat meg, nem a szem. Mert egyszer még előbb vagy utóbb, de minden bizonnyal eljő az idő, amikor fölébred a völgyek magyarjaiban a lélek, s keresni fogják az igaz utat, mely pusztulásból győzelembe, nyomorúságból az Úr gazdag dicsőségébe vezet vissza, ahonnan valamikor nagyon régen magunk gyarlósága folytán hibás útra tértünk..."
2014. december 16., kedd
Hogyan változtatják meg a bálnák az éghajlatot
Ha vesszük a fáradtságot a megismerésre, akkor meglátjuk a felszín alatti összefüggéseket...
2014. december 14., vasárnap
2014. december 11., csütörtök
J.J. Modi beszéde a magyarokhoz (1925)
ÁLDOTTAK LEGYETEK MAGYAROK, ATILLA NÉPÉNEK ÖRÖKÖSEI!
J.J. Modi indiai történész, hun-kutató rövid beszéde 1925-ben, amikor Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia kitüntette őt (Zajti Ferenc festőművész, magyarságkutató társa és barátja volt, az eredeti angol szöveget Zajti Ferenc fordította magyarra)
(A magyarság életében ünnepnappá emelkedett az a nap, amikor Horthy Miklós meghívására, 1925-ben hazánkba érkezett a világhírű hindu tudós, Dr. J. J. Modi, aki óriási tömeg jelenlétében tolmácsolta India üdvözletét, majd előadást tartott „A régi magyarok nagyságáról, viselt dolgairól, faji őserejéről” címmel. Ebből az előadásból emeltük ki azt a részt, amellyel leghatalmasabb királyunkat, Atilla nagykirályunkat, „az Isten Ostorát” kívánom bemutatni és jellemezni):
„Áldottak legyetek magyarok, Atilla népének egyetlen örökösei! Félszázados tanulmányaim meggyőztek arról, hogy a hunok feltétlenül a magyarok ősei voltak, s így a mai magyarság az ősi szkíta népek egyedüli leszármazottai. Így a magyarságnak a történelme a ma élő összes nemzetek legősibb történelme. Kutatásaim során a hunokat olyan nemzetnek ismertem meg, amelynek dicsősége a mai szomorú világot is beragyogja. Atilla a világtörténelem egyik legnagyobb hőse, aki mint minden igaz hős, lovagias és nagylelkű is volt, amit Róma alól történt visszavonulásával a legcsodálatosabb módon bizonyított be.
Tudják-e önök, hogy a világtörténelem legnagyobb alakjait, összehasonlíthatatlanul legnagyobb hadvezéreit, legnagyobb államépítőit és államszervező zsenijeit önök, magyarok adták? Tudják-e önök, hogy Atilla hadvezéri nagyságához képest a történelem többi nagy katonai héroszai: egy Cyros, egy Nagy Sándor, egy Hannibál, egy Julius Caesar, egy Napóleon elenyészően kicsi figurák? Ki volt a világtörténelem folyamán, Atillán kívül, aki a kínai nagy faltól egészen az Atlanti-óceánig terjedő két világrészt átfogó, roppant területet tudott uralma alá hajtani? De volt-e Atillán kívül a világtörténelemnek még egyetlen zsenije, aki hadvezéri tehetségével megszerzett és megalapított két kontinensnyi birodalmat nemcsak meghódítani, hanem megszervezni, élő organizmusban összefogni, törvényekkel szabályozni, renddel fenntartani tudta volna? És ezt a szinte emberfeletti, emberen túli nagyságot, ezt a minden idők legnagyobb tehetségű katonáját és államférfiját önök, magyarok adták a világnak! És én, az egyszerű öreg hindu ember büszke vagyok arra, hogy ezt most önöknek elmondhattam és meghajthattam személyesen is az önök nagyszerű fajtája előtt az elismerés zászlaját. Mert ez a faj, amely egy Atillát tudott produkálni, magából kitermelni, olyan érték és olyan erő, amelyet ideig-óráig érhetnek ugyan leromlások, kisiklások, letörések, de mégis a maga őserejéből táplálkozva megújulhat százszor és ezerszer, s amelyet végleg elpusztítani nem lehet soha! A magyarok mindig az első faja voltak a világnak s azok is maradnak mindvégig, a történelmi idők jó és balsorsán keresztül.
ATILLA AZ ISTEN OSTORA, A KIRÁLYOK KIRÁLYA
2014. december 10., szerda
KaraBaksa út 7 lépés
"Sokan kérdeztétek az elmúlt időben, hogyan lehet nálam tanulni. Soha nem voltam híve az iskola rendszerű tanításnak a szellemi úton. Hiszem, hogy a tanítónak elsősorban a tudás megszerzésének módját kell átadnia, lehetőséget adni a tapasztalásra.
Mégis lassan körvonalazódott bennem a forma.....
Tehát annak akit érdekel, hirdetek egy utat, egy szellemi és gyakorlati lehetőséget a tanulásra:
KaraBaksa út 7 lépés
1. lépés: Elhívás - Amikor megszólít a szellemvilág, amikor megszületik benned a szándék, hogy Őseink útjára lépj. A szándék kifejezése.
2. lépés: Tanulás - Legalább 3 tanítványként, segítőként eltöltött év.
3. lépés: Tapasztalás - Legalább 7x, legkevesebb 3 napos elvonuláson való részvétel. Táltos, sámán gyakorlatokban, parázson járáson, izzasztó kunyhókban szerzett gyakorlat. Szellemvilágban végzett munka.
4. lépés: Kiülés, felső világ - Legalább 3 nap a hegyen, előtte, utána kunyhó, étel és ital nélkül.
5. lépés: Szarvasfutás - Zarándoklat, középső világ - Legalább 7 napos gyalogtúra, gyakorlatokkal, és csendben
6.lépés: Kiülés, alsó világ - Legalább 3 nap barlangban, vagy más alsó világhoz kapcsolható helyen, egyedül, étel, és ital nélkül
7.lépés : Beavatás, avató kunyhó - A tanítvány útjára engedése.
Az első 6 lépés sorrendje tetszőleges. A 6 lépés elvégzése feltétele a beavatásnak, de a tanító dönti el, hogy az utazó mikor érett meg rá."
Fehérholló Öskü
http://www.karabaksa.hu/
Mégis lassan körvonalazódott bennem a forma.....
Tehát annak akit érdekel, hirdetek egy utat, egy szellemi és gyakorlati lehetőséget a tanulásra:
KaraBaksa út 7 lépés
1. lépés: Elhívás - Amikor megszólít a szellemvilág, amikor megszületik benned a szándék, hogy Őseink útjára lépj. A szándék kifejezése.
2. lépés: Tanulás - Legalább 3 tanítványként, segítőként eltöltött év.
3. lépés: Tapasztalás - Legalább 7x, legkevesebb 3 napos elvonuláson való részvétel. Táltos, sámán gyakorlatokban, parázson járáson, izzasztó kunyhókban szerzett gyakorlat. Szellemvilágban végzett munka.
4. lépés: Kiülés, felső világ - Legalább 3 nap a hegyen, előtte, utána kunyhó, étel és ital nélkül.
5. lépés: Szarvasfutás - Zarándoklat, középső világ - Legalább 7 napos gyalogtúra, gyakorlatokkal, és csendben
6.lépés: Kiülés, alsó világ - Legalább 3 nap barlangban, vagy más alsó világhoz kapcsolható helyen, egyedül, étel, és ital nélkül
7.lépés : Beavatás, avató kunyhó - A tanítvány útjára engedése.
Az első 6 lépés sorrendje tetszőleges. A 6 lépés elvégzése feltétele a beavatásnak, de a tanító dönti el, hogy az utazó mikor érett meg rá."
Fehérholló Öskü
http://www.karabaksa.hu/
2014. december 9., kedd
Együtt a Pilisért 2014. dec. 14.
2014. december 14. - Dobogókő
Mutassuk meg, hogy tudunk adni és tudunk segíteni, ha baj van.
Szeretnénk azoknak az önkénteseknek a segítségét kérni, akik a Dobogókőn történt jég- és természeti károk helyreállításában részt vennének:
https://www.facebook.com/events/1526269794288914/
Mutassuk meg, hogy tudunk adni és tudunk segíteni, ha baj van.
Szeretnénk azoknak az önkénteseknek a segítségét kérni, akik a Dobogókőn történt jég- és természeti károk helyreállításában részt vennének:
https://www.facebook.com/events/1526269794288914/
2014. december 7., vasárnap
2014. december 6., szombat
EMBEREK ARANYBAN KIÁLLÍTÁS - ÚJRA BUDAPESTEN!
2014. december 7-től 2015. január 15-ig újra látható az Emberek Aranyban - Szkíta fejedelmek hagyatéka c. kiállítás a Magyarok Házában:
https://www.facebook.com/events/305523712990757/
https://www.facebook.com/events/305523712990757/
2014. december 5., péntek
A REND
"A spiritualitására ébredt ember tudatosan éli az életét. Megismeri önmagát, lehántja magáról a mások elvárásainak megfelelés köntösét. Megéli önmagát, és hagyja, hogy mások is önmaguk legyenek. Felelősséget vállal életért, önmagáért. Vagyis RENDet tart."
http://www.fenyveled.eoldal.hu/cikkek/irasaim/a-rend--avagy-mi-koze-a-magyarsagnak-a-spiritualitashoz.html
http://www.fenyveled.eoldal.hu/cikkek/irasaim/a-rend--avagy-mi-koze-a-magyarsagnak-a-spiritualitashoz.html
2014. december 3., szerda
2014. november 30., vasárnap
MAGYAR ÖRÖKSÉG - Magyar Örökség és Európa Egyesület
"A Laudációk könyve II. kötetének (2001-2005) előszavát még Schulek Ágoston, a Magyar Örökség és Európa Egyesület előző elnöke írta, aki 2011 októberében végleg eltávozott közülünk. Azóta ő is a Magyar Örökség Díj kitüntetettje, neve bekerült a Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumába: Schulek Ágoston és felesége, Szkalla Edith nemzetszolgálata Magyar Örökség.
Álljon itt néhány sor Koltay Gábor laudációjából, mely teljes terjedelmében olvasható ebben a kötetben: „Schulek Ágoston tucatnyi jelentős civil szervezet létrehozásában és eredményes működésében vett részt. Közülük az egyik legjelentősebb éppen a Magyar Örökség és Európa Egyesület volt, amelynek elnöki tisztét is betöltötte. Ebben a funkciójában nemcsak a művészet, a közművelődés, a tudomány kiemelkedő képviselőinek érdemeire hívta fel a közösség figyelmét, hanem gondolataival, szemléletével, nem utolsó sorban pedig kedves, megnyerő humorával, szellemességével mindvégig hozzájárult az értékelő munka, a közös gondolkodás felelősségteljes, mégis oldott hangulatának biztosításához. Ebben a minőségében a hazaszeretet, a hit, a tiszta, megalkuvás nélküli élet volt a jelszava.”
Nehéz örökébe lépni. Kiegyensúlyozott, mosolygós lénye, szellemi öröksége velünk marad. Munkáját évtizedeken keresztül fáradhatatlanul, odaadással, hitét megőrizve végezte. „Legyünk büszkék valamennyi kitüntetettre és jelöltre, hiszen ők nemzetünk fáklyavivői, motorjai, gyakran életben tartói!” – írta 2009-ben a Laudációk könyve Előszavában. Ő is az volt."
http://www.magyarorokseg.hu/
Álljon itt néhány sor Koltay Gábor laudációjából, mely teljes terjedelmében olvasható ebben a kötetben: „Schulek Ágoston tucatnyi jelentős civil szervezet létrehozásában és eredményes működésében vett részt. Közülük az egyik legjelentősebb éppen a Magyar Örökség és Európa Egyesület volt, amelynek elnöki tisztét is betöltötte. Ebben a funkciójában nemcsak a művészet, a közművelődés, a tudomány kiemelkedő képviselőinek érdemeire hívta fel a közösség figyelmét, hanem gondolataival, szemléletével, nem utolsó sorban pedig kedves, megnyerő humorával, szellemességével mindvégig hozzájárult az értékelő munka, a közös gondolkodás felelősségteljes, mégis oldott hangulatának biztosításához. Ebben a minőségében a hazaszeretet, a hit, a tiszta, megalkuvás nélküli élet volt a jelszava.”
Nehéz örökébe lépni. Kiegyensúlyozott, mosolygós lénye, szellemi öröksége velünk marad. Munkáját évtizedeken keresztül fáradhatatlanul, odaadással, hitét megőrizve végezte. „Legyünk büszkék valamennyi kitüntetettre és jelöltre, hiszen ők nemzetünk fáklyavivői, motorjai, gyakran életben tartói!” – írta 2009-ben a Laudációk könyve Előszavában. Ő is az volt."
http://www.magyarorokseg.hu/
2014. november 29., szombat
Válasz arra, hogyan lesz Egység az országban – egy népes szer tanulságai
"Mondhat bárki bármit, lehetnek bármilyen nézetei, egy biztos. A gondolatoknak, és a kimondott szavaknak a tudomány által is elismert energiája és teremtő ereje van. Ezen a szombaton a Városligetben több mint kétszázan éltünk ezzel az adottsággal, együtt egy irányban használtuk ezt a teremtő erőt, ez pedig óriási dolog a mai világban! A végére az is letisztult, hogyan tudunk a különbözőségünket megőrizve együttműködni azért az egyszerű és világos célért, amiben mindannyian meg tudunk egyezni. Emelkedés! Fejlődés! Tisztulás! S mindez végre társadalmi, gazdasági, politikai szinten is induljon el!"
2014. november 28., péntek
Márai Sándor: A tapintatról és a gyöngédségről
"Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság.
Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka.
Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember.
Az a tapintat és gyöngédség mely, mint valami csodálatos zenei hallás örökké figyelmeztet egy embert mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak, és mi olyan " jó ", hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni?
Ez a tapintat, mely nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is.
Vannak ritka emberek, akik tudják ezt.
Akik a jóságot, mely mindig önzés is, pártolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal, vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik mi az, ami a másiknak fájhat.
S mindig tudnak másról beszélni.
S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban felhők között közeledő láthatatlan ellenséges gépmadarakat.
A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel.
Igen, e két képesség emberfölötti."
2014. november 27., csütörtök
2014. november 25., kedd
Kékmén és a lovasíjászat
A kékmén mondája a hunok legfontosabb szövetségesének, a lónak a jelképgazdag
mitikus története. Ló nélkül nincs hun. Ló nélkül nincs hun harcos, nincs hun élet, nincs Hun Birodalom.
A legrégebbi időkben a hunok még nem ismerték a lovat. Gyalog jártak, vagy néha felültek a marha, a bivaly, vagy a teve hátára. Dús termőföldjeik, vadban gazdag hatalmas erdeik és halban bővelkedő vizeik voltak. Mindenük megvolt, boldogan éltek.
Déli szomszédaik azonban időközben nagyon megszaporodtak. Újabb és újabb földekre, erdőkre és vizekre volt szükségük. Megtámadták az őseinket, és elvették földjeiket, erdeiket, vizeiket. Bár őseink hősiesen védekeztek, az ellenség túlereje kiszorította őket termékeny földjeikről, a sziklás, homokos, terméketlen sivatagba. A végső pusztulás szélére kerültek.
Ekkor főtáltosuk áldozatot mutatott be Üstengrinek, és kérte, hogy segítse meg a pusztulásra ítélt hun nemzetet. Üstengri meghallgatta az ősök kérését, és leküldte hozzájuk a Világfa csúcsán fészkelő Kéksólymát, hogy vizsgálja meg, mi a baja a
hunoknak. A Kéksólyom megdöbbenve látta, hogy az ellenség a sivatagba űzte a hunokat, ahol az éhhalál, a pusztulás vár rájuk. Visszarepült Üstengrihez, és elmondta, mit látott.
– Ez nem igazságos – ismerte el Üstengri. – Nem tűrhetem tovább. Olyan szövetségest adok a hunoknak, amelynek segítségével legyőzheti kapzsi szomszédjukat. Szólt a Kékfarkasnak, hogy hajtson messzi távolban élő vadlovakat a hunok pusztaságába.
– Kösd lelkükre, hogy szelídítsék meg a vadlovakat, tanuljanak meg lovagolni, és gyakorolják az íjászatot a vágtató lovak hátáról – adta ki parancsát Üstengri Kékfarkasnak, aki hűségesen teljesítette a rábízott feladatot. A hunok megtanultak lovagolni és pontos íjlövéseket leadni a vágtató lovak hátáról.
Így született meg a hun lovasíjászat. A lovak közt Kékmén volt a leggyorsabb, ő lett az uralkodó lova és a Kékmén törzs állatőse.
Az ellenség kapzsiságának azonban nem volt határa. El akarták űzni a hunokat a sziklás sivatagból is, mert mágusaik azt jósolták, hogy tele van aranyröggel. Megérkeztek a hunok pusztaságába, és megrettentek a feléjük vágtató hun lovasok látványától. Azt hitték, kétfejű sárkányok támadnak rájuk, mert ijedtükben úgy látták, hogy az íjazó lovasok egy testet képeznek a lovukkal: egy lófejük és egy emberfejük van. A hunok nagy győzelmet arattak, és visszafoglalták ősi, termékeny földjüket.
– Az ősök mondába rejtett üzenete világos: lovainkat a legnagyobb becsben kell tartanunk, a lovasíjász harcmodort sohasem szabad feladnunk, sőt, tökéletesítenünk kell. Így maradunk hunok, és így maradunk legyőzhetetlenek.
A Hun Birodalom ereje a harcosok vitézségében és a lovasíjász harcmodorban van – szögezte le lelkesen Atilla.
9 Ma Tien - San.
/Cey-Bert Róbert Gyula: Atilla, a Hun üzenet/
mitikus története. Ló nélkül nincs hun. Ló nélkül nincs hun harcos, nincs hun élet, nincs Hun Birodalom.
A legrégebbi időkben a hunok még nem ismerték a lovat. Gyalog jártak, vagy néha felültek a marha, a bivaly, vagy a teve hátára. Dús termőföldjeik, vadban gazdag hatalmas erdeik és halban bővelkedő vizeik voltak. Mindenük megvolt, boldogan éltek.
Déli szomszédaik azonban időközben nagyon megszaporodtak. Újabb és újabb földekre, erdőkre és vizekre volt szükségük. Megtámadták az őseinket, és elvették földjeiket, erdeiket, vizeiket. Bár őseink hősiesen védekeztek, az ellenség túlereje kiszorította őket termékeny földjeikről, a sziklás, homokos, terméketlen sivatagba. A végső pusztulás szélére kerültek.
Ekkor főtáltosuk áldozatot mutatott be Üstengrinek, és kérte, hogy segítse meg a pusztulásra ítélt hun nemzetet. Üstengri meghallgatta az ősök kérését, és leküldte hozzájuk a Világfa csúcsán fészkelő Kéksólymát, hogy vizsgálja meg, mi a baja a
hunoknak. A Kéksólyom megdöbbenve látta, hogy az ellenség a sivatagba űzte a hunokat, ahol az éhhalál, a pusztulás vár rájuk. Visszarepült Üstengrihez, és elmondta, mit látott.
– Ez nem igazságos – ismerte el Üstengri. – Nem tűrhetem tovább. Olyan szövetségest adok a hunoknak, amelynek segítségével legyőzheti kapzsi szomszédjukat. Szólt a Kékfarkasnak, hogy hajtson messzi távolban élő vadlovakat a hunok pusztaságába.
– Kösd lelkükre, hogy szelídítsék meg a vadlovakat, tanuljanak meg lovagolni, és gyakorolják az íjászatot a vágtató lovak hátáról – adta ki parancsát Üstengri Kékfarkasnak, aki hűségesen teljesítette a rábízott feladatot. A hunok megtanultak lovagolni és pontos íjlövéseket leadni a vágtató lovak hátáról.
Így született meg a hun lovasíjászat. A lovak közt Kékmén volt a leggyorsabb, ő lett az uralkodó lova és a Kékmén törzs állatőse.
Az ellenség kapzsiságának azonban nem volt határa. El akarták űzni a hunokat a sziklás sivatagból is, mert mágusaik azt jósolták, hogy tele van aranyröggel. Megérkeztek a hunok pusztaságába, és megrettentek a feléjük vágtató hun lovasok látványától. Azt hitték, kétfejű sárkányok támadnak rájuk, mert ijedtükben úgy látták, hogy az íjazó lovasok egy testet képeznek a lovukkal: egy lófejük és egy emberfejük van. A hunok nagy győzelmet arattak, és visszafoglalták ősi, termékeny földjüket.– Az ősök mondába rejtett üzenete világos: lovainkat a legnagyobb becsben kell tartanunk, a lovasíjász harcmodort sohasem szabad feladnunk, sőt, tökéletesítenünk kell. Így maradunk hunok, és így maradunk legyőzhetetlenek.
A Hun Birodalom ereje a harcosok vitézségében és a lovasíjász harcmodorban van – szögezte le lelkesen Atilla.
9 Ma Tien - San.
/Cey-Bert Róbert Gyula: Atilla, a Hun üzenet/
2014. november 24., hétfő
KARACSUN - A TÉLI NAPFORDULÓ ÜNNEPE
A Magyar Turán Szövetség 2014. december 21-én, vasárnap tartja a Karacsun – Téli Napforduló ünnepét. Az ünnep idén a Velencei-tó partján, Gárdonyban lesz megtartva. Eddig sokszor a hegyekben, elvonultan, kis közösségek tartották a hagyományt, most a Magyar Turán Szövetség közös ünneplésre hívja a magyar hagyományőrzőket. Szép programok kíséretében délutántól közösen ünneplünk, majd együtt virrasztjuk át az év leghosszabb éjszakáját.
A Karacsun – Téli Napforduló ünnepének helyszíne: Gárdony, Szabad-strand. (Üdülők útja - Zsinór utca sarok)
https://www.facebook.com/events/858272440870099
A Karacsun – Téli Napforduló ünnepének helyszíne: Gárdony, Szabad-strand. (Üdülők útja - Zsinór utca sarok)
https://www.facebook.com/events/858272440870099
2014. november 23., vasárnap
Az álmainkért küzdenünk kell
Alycia Burton egy új-zélandi hölgy, akinek a lovak jelentik az életét. Az ő története is azt üzeni, hogy aki hisz és küzd az álmaiért, az végül célhoz ér.
2014. november 22., szombat
Kulturális kreatívok - a változás belülről indul
Kik azok a kulturális kreatívok?
"Van mód kiutat találni a kilátástalanságból. Míg a munka, a dolgosnak beállított hétköznapok látszatvilága szeparál, vele szemben olyan közös gyökereket kell keresnünk, melyek elválasztás helyett összekapcsolnak. Épp ezt teszik azok a 60-as évek spirituális, pszichológiai mozgalmaiból és a kor szociális elégedetlenségeiből fakadó megmozdulásaiból kinőtt, máig alakulófélben lévő új kis közösségek is, akiket összefoglaló néven, kulturális kreatívoknak nevezhetünk."
"Van mód kiutat találni a kilátástalanságból. Míg a munka, a dolgosnak beállított hétköznapok látszatvilága szeparál, vele szemben olyan közös gyökereket kell keresnünk, melyek elválasztás helyett összekapcsolnak. Épp ezt teszik azok a 60-as évek spirituális, pszichológiai mozgalmaiból és a kor szociális elégedetlenségeiből fakadó megmozdulásaiból kinőtt, máig alakulófélben lévő új kis közösségek is, akiket összefoglaló néven, kulturális kreatívoknak nevezhetünk."
2014. november 21., péntek
Rejtett szerkezetet fedeztek fel az univerzumban
"Bolygónk már nem csak a Naprendszernek és a Tejútrendszernek a része. Hawaii kutatók a Világegyetem új kolosszális szerkezetére bukkantak, amely galaxisunk útját is kormányozza. Üdv a Laniakea szuperklaszterben!"
http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20140903-laniakea-szuperklaszter-melyebb-szerkezet-formalja-a-tejutrendszer-mozgasat.html
http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20140903-laniakea-szuperklaszter-melyebb-szerkezet-formalja-a-tejutrendszer-mozgasat.html
2014. november 20., csütörtök
Putnoki Tibor: 9 perc a klinikai halál állapotában előadás, Regélő Fehér Táltos Dobcsapat
Álmos Király Akadémia 2014.11.15.
2014. november 19., szerda
Wass Albert: Hagyaték
„… az Úr …. megszabadítani csak akkor fog benneteket,
amikor visszatértek az Ő törvényéhez s egymás szeretetében,
egymás támogatásában nemzetté váltok újra.
Lélekben tiszta, jellemben erős, szeretetben tántoríthatatlan,
s az Úr törvényének tudásában bölcs és engedelmes nemzetté,
kikben önmagára ismerhet újra a Teremtő Atya.
A szeretet ereje mindenekre képes,
de a szeretet hiánya képtelenné teszi a legjobb szándékot is.”
(idézet Wass Albert Hagyaték c. regényéből)
2014. november 17., hétfő
Hagyaték - Turáni örökség - Nem vagyunk egyedül
"Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtól lelkesítve – Kőrösi Csoma Sándor – bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza itt örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében."
(Széchenyi István)
(Széchenyi István)
2014. november 16., vasárnap
Csege – Beszélgetés egy ősi táltossal múltról és jövőről 1-3. rész
1. rész
- Azt mondtad nekünk, hogy te egy ősi táltos közösséget képviselsz. Mit jelent ezt pontosan?
- Azért használom a táltos kifejezést, mert ez fedi a leginkább azt, amit képviselek a közösségünk többi tagjával együtt. Használhatnék más kifejezést is, de ennek szerintem nincs akkora jelentősége. Viszont hozzátenném az “ősi” jelzőt, mert a néphiedelem és néphagyomány az idők folyamán erősen torzította a táltosokról kialakított képet. Az ősi táltosok egy markáns, letisztult eszme- és rítusrendszert képviselnek, ami az elmúlt évezredekben lényegében változatlan maradt. Egy kis csoportról van szó, csupán néhány tucat ember világszerte.
- Világszerte? Azt gondoltam eddig, a táltosok magyarok.
- Ahhoz, hogy ezt meg tudjam magyarázni, vissza kell mennünk a távoli múltba. A mai Mongólia és Tibet területén élt egy ősi civilizáció, városaik romjait ma a mongol sivatagok homokja fedi.
- De ma is ott vannak a homok alatt?
- Igen, a régészek a közeljövőben minden bizonnyal meg is fogják őket találni és ez sok téren felül fogja írni a jelenlegi történelmi ismereteinket. Az ősi táltosok közösségének gyökerei eddig a civilizációig nyúlnak vissza. A későbbi magyar törzsek némelyikének őseit is itt kell keresnünk.
- Van ennek a civilizációnak köze a sumérokhoz vagy más ősi népekhez?
- Számos később létrejött ősi kultúra gyökerei ide vezethetők vissza, de nincs közvetlen kapcsolat. Akiket a történelem ma suméroknak neveznek, jóval később alakították ki kultúrájukat a Tigris és Eufrátesz folyók vidékén.
- Azt mondtad nekünk, hogy te egy ősi táltos közösséget képviselsz. Mit jelent ezt pontosan?
- Azért használom a táltos kifejezést, mert ez fedi a leginkább azt, amit képviselek a közösségünk többi tagjával együtt. Használhatnék más kifejezést is, de ennek szerintem nincs akkora jelentősége. Viszont hozzátenném az “ősi” jelzőt, mert a néphiedelem és néphagyomány az idők folyamán erősen torzította a táltosokról kialakított képet. Az ősi táltosok egy markáns, letisztult eszme- és rítusrendszert képviselnek, ami az elmúlt évezredekben lényegében változatlan maradt. Egy kis csoportról van szó, csupán néhány tucat ember világszerte.
- Világszerte? Azt gondoltam eddig, a táltosok magyarok.
- Ahhoz, hogy ezt meg tudjam magyarázni, vissza kell mennünk a távoli múltba. A mai Mongólia és Tibet területén élt egy ősi civilizáció, városaik romjait ma a mongol sivatagok homokja fedi.
- De ma is ott vannak a homok alatt?
- Igen, a régészek a közeljövőben minden bizonnyal meg is fogják őket találni és ez sok téren felül fogja írni a jelenlegi történelmi ismereteinket. Az ősi táltosok közösségének gyökerei eddig a civilizációig nyúlnak vissza. A későbbi magyar törzsek némelyikének őseit is itt kell keresnünk.
- Van ennek a civilizációnak köze a sumérokhoz vagy más ősi népekhez?
- Számos később létrejött ősi kultúra gyökerei ide vezethetők vissza, de nincs közvetlen kapcsolat. Akiket a történelem ma suméroknak neveznek, jóval később alakították ki kultúrájukat a Tigris és Eufrátesz folyók vidékén.
2014. november 15., szombat
2014. november 13., csütörtök
Nagy-Magyarország vármegyéi vaktérképen
Mennyire ismered Nagy-Magyarország vármegyéinek elhelyezkedését?
Most megtudhatod ezzel a játékos vaktérképpel:
2014. november 11., kedd
2014. november 10., hétfő
Az elveszett magyar krónikák
"Az eddig megfejtett szövegekből egy teljesen új magyar történelem és magyarságkép rajzolódik ki. Az a történelem, amelyet magyarok írtak magyaroknak – mondta előadásában Dr. Mandics György, akinek meggyőződése szerint ezeknek a szövegeknek a közzététele elodázhatatlanná teszi a magyar történelemírás teljes revízióját."
http://www.egipatrona.hu/mvsz/index.php/1590-dr-mandics-gyorgy-az-elveszett-magyar-kronikak#.VGEPeR-Frqw
http://www.egipatrona.hu/mvsz/index.php/1590-dr-mandics-gyorgy-az-elveszett-magyar-kronikak#.VGEPeR-Frqw
2014. november 7., péntek
Bugacon lelt otthonra Fehérholló
"Teljesen hátat fordított civil életének és Budapestről Bugacra költözött Fehérholló Öskü, aki közel egy évtizede táltosként segíti az útkeresőket. A tanítóval jurtájában beszélgettünk.Fehérholló Öskü hosszú keresgélés után egy bugaci tanyán találta meg otthonát, ahol harmóniában élhet a természettel és szellemi központja kialakításán dolgozhat. Mint mondta, párjával együtt nagyon megszerették a környéket. Korábban már többször is jártak Bugacon. Holló - ahogy a barátai is szólítják - a Kurultajon ugyanis szertartásokat vezet. Az sem véletlen, hogy új otthonukat a közelmúltban feltárt Árpád-kori kolostor közelében találták meg.
Bugacon valahogy minden a helyére került. Nagyon örülök, hogy erre a szent erőhelyre rátaláltunk. Úgy érzem, hogy itt itthon vagyunk és hogy a bugaciak is befogadtak minket - fogalmazott Fehérholló Öskü, aki számára rég szűknek bizonyult a budapesti belváros."
Teljes cikk:
http://felegyhazikozlony.eu/s_!news/i_helyi_hirek_2/i_bugacon_lelt_otthonra_feherhollo_2502
2014. november 6., csütörtök
Aybars, a holdpárduc és az erőt adó, növekvő hold
A nap minden reggel felkel, és minden este lenyugszik. A nap a világosság forrá-
sa. Ha nincs fenn az égen, a sötétség uralkodik a földön. Üstengri a napra bízta az évek
körforgásának irányítását: a karacsongi ünnep6 után hoszabbodnak a napok, Kökcsong7
után pedig rövidülnek a következő karacsongig.
A hold az más, Üstengri más feladatot bízott rá. Minden hónapban változik,
növekszik és fogy, s végül teljesen eltűnik, majd újholdkor vékony, félkörként újra elő-
bukkan, ismét növekedni kezd, és teliholddá válik. Utána ismét elindul a fogyatkozása.
Az idők hajnalán az emberek nem értették meg a hold változásait. Rettegéssel
töltötte el őket a fogyó hold, mert attól féltek, hogy teljesen eltűnik. Imádkoztak és
áldozatokat mutattak be a holdnak, hogy ismét visszajöjjön és növekedjen.
Az ősök jó szemmel észrevették, hogy amikor a hold növekszik, a vizek is áradnak,
az elvetett mag gyorsabban kikel, a növények gyorsabban növekednek, az állatok gyor-
sabbak, erősebbek, harciasabbak lesznek, az emberekben felgyűlik a lelki erő, s fáradha-
tatlanul dolgoznak és harcolnak.
Őseink ezért a hold növekvő időszakában házasodtak, kötötték a szerződéseiket
és indultak háborúba. Úgy irányították az eseményeket, hogy döntő csatára teliholdkor
kerüljön sor. Észrevették, hogy van egy állat, amely rendkívül érzékeny a hold növekvő és
csökkenő változására. Ez a foltos hegyi párduc, amelyet ezért aybarsnak neveztek el. A
holdpárduc legszívesebben a hold növekvő időszakában párosodik és vadászik. Ilyenkor
a legerősebb, a legharciasabb és a legmozgékonyabb.
A hold fogyásával a holdpárduc energiája is megfogyatkozik. Sokat alszik, lustán
mozog, és alig-alig vadászik.
– A holdpárduc csak a hegyekben él?
– Igen, ott érzi magát legjobban. Ő a magas hegyek ura és fejedelme. Rendkívül
ügyes, igazi jó harcos, képes elkapni a sziklafalon menekülő kőszáli kecskéket.
– Milyen érdekes, hogy nagybátyámat, a keleti Hunguria uralkodóját, Aybarsnak8,
vagyis Holdpárducnak hívják – szólalt meg csodálattal az ifjú tanítvány.
– Azt se felejtsd el, hogy a keleti Hunguria legnagyobb hegységét, a Karakázust
Barsány-hegységnek, vagyis Párduc-hegységnek is nevezik. Talán éppen azért, mert
sziklás ormait és havasait nagyon kedvelik a holdpárducok.
– Nem véletlen tehát, hogy Ayi szintén a Karakázusból, a Barsány-hegységből szár-
mazik – nevetett Atilla.
– Tudod, kedves fiam, véletlenek nincsenek. Ami számunkra véletlennek tűnik,
az Üstengri számára törvényszerű. Így hát az sem véletlen, hogy az lsten-hegység9
környékén élő, egyik törzsünk állatőse a holdpárduc. Szerinted milyen üzenetet küldtek
őseink Aybars mondájával?
– Azt üzenik, hogy holdpárduc módjára használjuk fel javunkra a növekvő hold
időszakát a mindennapi életben is, és a háború előkészítésében és végrehajtásában is –
válaszolta határozottan a fiú.
6 A hunok karacsongi ünnepe a mai időszámítás szerint december 21. és 25. közé esett. Karacsong a „hatalmas” (cseng) és a„sötétség” (kara) jelentésű hun szavakra épül, és a hatalmas sötétségből újjászülető fényre utal (karacsongkor a leghosszabbak az éjszakák).
7 Kökcsong ünnepe június 21. és 25, közé esett, a „hatalmas” (csong) és a „ világosság, világos kék ég” (kök) szavakból tevődik össze.
8 Aybars etimológiája: ay holdat, bars párducot vagy tigrist jelent.
9 Ma Tien - San.
/Cey-Bert Róbert Gyula: Atilla, a Hun üzenet/
2014. november 3., hétfő
Magyar népdalok
Magyar népdalok - A hagyomány arra való, hogy visszavezesse az embert önmagához!
http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/04/magyar-nepdalok.html
2014. november 2., vasárnap
2014. október 31., péntek
MAGYAR ÖRÖKSÉG - Magyarságtudományi Intézet
Az ottahol blog sorozatot indít a magyar örökség megismerését és ápolását felvállaló szervezetek bemutatására. Elsőként ismerkedjünk meg a Magyarságtudományi Intézet céljaival és küldetésével:
A MAGYARSÁGTUDOMÁNYI INTÉZET MEGALAKULÁSA ÉS CÉLJA
Manapság nyílt titok, hogy a nyugati sajtó elfogadta a tudatos magyar történelemtudomány és nyelvészet elferdített híresztelését vagy elhallgatását. A Nyugat ez alapján illeti a magyar műveltség múltját és jelenét. Ennek elhallgatása és elferdítése nem új keletű. 1858. november 6-án, gróf Széchenyi István, aki a Magyar Tudományos Akadémia alapítója volt, elméletben visszavonta támogatását az Akadémiától, mivel az a Habsburg irányzatok támogatója lett. Nagy károkat okozott a nemzetnek és a nemzeti eszmének.
Mind azóta változás nem történt, sem a magyar kormányok, sem a MTA részéről. Ezért a kivándorolt, vagy hazáját elhagyni kényszerült magyarság rákényszerült arra, hogy nyelvész és történész kutató legyen, azért, hogy bemutassa a magyar műveltséget és nyelvének igaz voltát, remélve, hogy megváltoztatja Nyugat rólunk alakult valótlan vélekedését. A hihetetlen méretű nehézségek ellenére, a nyugati magyar sajtó támogatta ezen törekvéseket. Meg kell említenünk, hogy sok éven át a magyar kormányok nem támogatták a nemzet érdekét, sem a habsburgi időkben, sem a II. Világháború után, sem az 1990-évi kommunista uralom bukása után. A MTA álláspontja sem változott. Az Akadémia tudósai nem közölhetik szabadon kutatásaik eredményeit. Ha elvétve egynéhány ilyen tanulmány meg is jelenik, ezek soha sem kerülnek az iskolakönyvek tananyagába, így sohasem válhatnak népi köztudattá. A nemzet így elveszti nemzeti öntudatát, élni akarását, ami a rettenetes népi fogyatkozásban mutatkozik meg. Ezért van arra szükség, hogy a MTA szerepét – legalább ideiglenesen is – egy mindentől független magyar szervezés vegye át, amely valóban magyar lelkületű és cselekvő kész.
2014. október 27., hétfő
Tanulási folyamat, az Ősök üzenete
– Az állataimmal beszélgetve jöttem rá, milyen nagy különbség van az emberek és
az állatok őszintesége között. Az állatok sokkal őszintébbek, nem hazudnak, nem kép-
mutatók – mondta Atilla az atakámnak.
– Valóban így van. Az emberek sokat tanulhatnának az állatoktól, nemcsak
őszinteséget, de hűséget, ragaszkodást és szeretetet is. Különösen nekünk, hunoknak
fontos ezt megértenünk, mert már legősibb legendáinkat is benépesítik az állatok, a
leggyakrabban a sólyom, a sas, a daru, a farkas, a ló, a szarvas, a kos és a bika.
– Hogyan magyarázod ezt?
– Az idők hajnalán az emberek úgy érezték, hogy az állatok közel állnak az ember-
hez. Őseiknek tekintették őket.
– Nekünk, hunoknak a sólyom az ősünk?
– A mi nemzetségünk állatőse a kerecsensólyom. Más nemzetségeknek más és
más állatőse lehet: sas, farkas, szarvas vagy párduc.
– Kérlek, mesélj nekem a legősibb állatősökről.
– Legelőször is azt kell tudnod, hogy állatős mondáinkon keresztül az ősök szel-
leme beszél hozzánk. Arra buzdít bennünket, hogy maradjunk hűek hozzájuk, kövessük
azokat a lelki értékeket, amelyeket ők is követtek, járjuk azt az utat, amelyen ők is jártak.
Nemcsak a cél fontos, hanem az út is, melyen célba jutunk. Az állatősök mondáiban a
nemzetség, a törzs, a nemzet szellemisége és ősi világképe él tovább. Őseink minden
mondában fontos üzenetet rejtettek el az utódaik számára.
– Miért a mondákban rejtették el az üzeneteiket?
– A monda olyan, mint egy szellemi táltosló. Képes átszállni évszázadokon és
évezredeken, hogy megremegtesse az érzelmeket az utódok lelkében és átadja nekik
az üzenetet.
– Az utódok megértik az üzenetet?
– Meg kell érteniük, mert egy nép csak akkor maradhat erős, ha megérti az ősök
üzenetét és megerősíti velük a lelkét.
– És ha nem érti meg?
– Akkor baj van. A monda csacska mesévé válik, melyben tiszteletre méltó ál-
latősök helyett furcsán és nevetségesen viselkedő állatok jelennek meg. Ezért hát a sza-
vak és a jelképek mögött kell megkeresnünk az ősök rejtett üzenetét. Ismerj meg minél
több ősi mondát, és építsd magadba üzenetüket. Így lelkileg megerősödsz, és közelebb
kerülsz az ősök szellemiségéhez – nézett komolyan az atakám Atilla csillogó szemébe.
/Cey-Bert Róbert Gyula: Atilla, a Hun üzenet/
2014. október 26., vasárnap
EGYség zenekar: A mindent eldöntő pozsonyi csata
Kilencszázhét Áldás hava
Magyarok ellen indult Európa hada
Gyermek Lajos, s a többi ura
110 ezren jöttek, hogy pusztítsanak.
Melegvizeknek birodalma
Pozsonynál érte, folyt a csata
S hogy a Mag népe megmaradjon
Őseink földjén fennmaradjon
Árpád és fiai védték e hont
Hit és erő fegyverünk volt
Árpád, Tarhos, Üllő, Jutas
A négy tumán élén ők harcoltak
Negyvenezer lovas csatába szállt
Nyílzáporától rettegett a táj
Harcolt éjjel nappal földön vízen
S győzött végül a Fejedelem
Elvesztette három hős fiát
Sebzetten érte el Atilla városát
Pilis hegye őrzi örök nyugalmát
Örökül hagyta a magyar hazát
Sólyom a fészkére visszatalál
Szél szárnyán ősi üzenet száll
Nappala jár és Hold ezüstjéért
A tudás népe örökké él
Ne feledd őseink történetét
Bármerről s bárhová fújjon a szél
Árpád vívott döntő csatát
Éltünk hirdeti diadalát
Árpád vívott döntő csatát
Éltünk hirdeti diadalát
A jövő növénytermesztése - újabb zseniális magyar fejlesztés
"Az aeropóniás növénytermesztési technológiát először 1999-ben, egy NASA-fejlesztés keretében próbálták ki és azt vizsgálták a kutatók, hogy mi lenne, ha a növények gyökere ködjellegű felhőbe lógna. Ez azt jelenti, hogy a tápoldatot nem folyadék formában, hanem mint a felhőben a vízcseppek lebegnek, 50-70 mikrométeres vízcseppek formájában juttatjuk be egy ködkamrába, ahol a ködben lévő vizet, illetve tápanyagokat a növények fel tudják szívni.Kiderült, hogy a növények jelentős része váratlanul reagál erre a helyzetre: sokkal gyorsabban nőnek, sokkal kevesebb vizet használnak a növekedéséhez, lényegesen kevesebb energiára van szükségük a fejlődés során. Mindezek mellett ráadásként még sokkal jobb ízűek is például a zöldségek."
http://www.portfolio.hu/unios_forrasok/kfi/itt_az_ujabb_vilagraszolo_magyar_sikertortenet.1.205214.html
2014. október 24., péntek
2014. október 23., csütörtök
Egy pesti srác emlékei 1956-ról
A forradalom kitörése előtt egy hónappal ünnepeltük a 14. születésnapomat. Gyerek fejjel még nem is sejtettem, hogy milyen nagy események vannak készülőben.
Szigony utcai lakásunk alig kétszáz méternyire volt az Üllői úttól, ablakai a Klinika kertjére néztek.
Nyolcadikos tanuló voltam a közeli Jázmin utcai Általános Iskolában. Iskolatársaimmal majdnem minden délután asztaliteniszeztünk az iskola egyik tantermében. Október 23-án is sokáig játszottunk, majd amikor hazaértem édesanyám nyugtalanul fogadott, mert már hallani lehetett a rádióban, hogy megmozdulás zajlik a városban. Édesapám – aki Budán dolgozott egy asztalosműhelyben – még nem érkezett haza. Este tízkor édesanyám aludni küldött minket kilenc éves húgommal együtt. Ágyam az Üllői út irányába nyíló ablak közelében volt. Már akkor távoli lövések zaja szűrődött be a szobánkba. Mint később kiderült, ez a Bródy Sándor utcai Magyar Rádió épületénél zajló események hangja volt. Nem tudtunk elaludni.
Még ébren voltunk, amikor apám tizenegy óra körül hazaérkezett és elmesélte, hogy rengetegen vannak az utcán. A tömeggel eljutott a Kossuth térre, ahol Nagy Imre a Parlament ablakából beszélt a tömeghez, elvtársaknak szólítva őket. Erre nagy füttykoncert volt a válasz, mert az emberek számára nem volt pozitív kicsengése ennek a megszólításnak.
Legnagyobb örömünkre másnap nem kellett iskolába menni, azonban ez kétes öröm volt, mert az események drámai fordulatot vettek. Az előző napi békés tüntetés véres lövöldözésekbe torkollott.
Ezekben a napokban a mi környékünk még viszonylag nyugodt volt, ki tudtunk menni az utcára. Körülöttünk az élet a megszokott formában zajlott, az iskolába járás nem hiányzott. Barátaimmal csatangoltunk az utcákon. Emlékszem, hogy repülőgépekről kidobott röpcédulák szálltak a levegőben. A falakon plakátok jelentek meg az alakuló pártok hirdetéseivel. A rádió híreiből és a felnőttek elcsípett szavaiból kiderült, hogy az országunkat megszálló orosz csapatok elhagyják Budapestet. Mindenki nagyon lelkes volt, bizakodva tekintett a jövőbe. Ez az állapot csak november 4-ig tartott, akkor ugyanis az Üllői úton vonuló tankok dübörgésére ébredtünk, ágyúlövések zaja hallatszott. Rettenetes volt.
Bár arra nem emlékszem, hogy aznap, vagy másnap házunk felett aknák kezdtek süvíteni és becsapódások rémisztő döreje hallatszott. A ház lakói úgy döntöttek, hogy a pincében biztonságosabb lesz. Mint később megtudtuk, az oroszok az Illés utcai Füvész-kertből lőtték aknával a Kilián laktanyát. A célt tévesztett aknák repeszei házunk udvarában is szétszóródtak. (Ezt mi gyerekek összegyűjtöttük, mint érdekességeket.)
Miután az üzletek zárva voltak – a házból egyébként sem tudtunk kimenni, mert nem volt biztonságos – minden család a tartalékaiból élt. Nagy szerencsénkre apám – számomra mai napig érthetetlen megérzésből – nagyobb mennyiségű szárazkolbászt hozott haza pár héttel korábban. Édesanyám vidéki rokonaink malacai számára gyűjtötte a száraz kenyérhéját, amit időnként papírzsákokban feladtunk számukra. Ez a szárazkolbász és a zsebembe tömködött száraz kenyérhéja mentett meg az éhezéstől, mivel nagyétkű kamasz voltam.
A pincében töltött pár nap alatt a ház lakói összetartó közösséggé formálódtak. Gyerekként is érezhető volt ez a jótékony hatás a félelem és a kényelmetlen körülmények ellenére.
A veszélyhelyzet dacára voltak, akik felmerészkedtek az utcára. Tőlük hallottuk, hogy hova csapódott be akna, hogy az utcánkban az Üllői felől végig tankok állnak.
A harcok befejeztével egyre többen mentünk ki az utcára. Barátaimmal kíváncsian jártuk a környéket. Amit akkor láttunk, egy életre meghatározó emlék lett.
Az Üllői út romokban hevert, szinte nem volt egy ép ház sem. Az úttestet teljes szélességében törmelék borította, kilőtt harckocsik, kiégett teherautók, halott orosz katonák tetemei hevertek mindenfelé.
Lassan megindult az élet. A halottakat elvitték, a romok eltakarítása megkezdődött. Minden élelmiszerért sorba kellett állnunk. Az 56-os forradalom megtorlásáról, mártírjairól jóval később, már felnőttként szereztem tudomást.
Kárpátia - Az én apám
Az én apám
'56-ban golyók között járt
Az én apám
Akkor éjjel büszke vadként állt
Az én apám.
Ott volt, mikor dőltek a szobrok,
Látta apám
Azt is mikor jöttek a tankok,
Az én apám
Az én apám
Mentőautó, rabszállító ő mindent megjárt
Annyit kapott hálából, hogy fogd be a pofád
Az én apám
Azóta is büszke vadként él töretlen hittel
És már semmitől sem fél
Az én apám
Az én apám
A jó apám
Úgy nevelte mindhárom fiát,
Hogy ne hagyjátok el soha az Istent és hazát
Öregember, mégis hogyha hívná a haza
Felöltözne, elköszönne és fegyvert fogna
Az én apám,
Az én apám
Az én apám
'56-ban golyók között járt
Az én apám
Akkor éjjel büszke vadként állt
Az én apám.
Ott volt, mikor dőltek a szobrok,
Látta apám
Azt is mikor jöttek a tankok
Az én apám
Az én apám
Az én apám
Az én apám
2014. október 22., szerda
Ősi Buda halld meg hangunk
Atilla királyunk ősi vára
Hármas dombon a Pilisben álla
Innen indult csatázni az éjbe
Ide tért vissza az égi fénybe
Refrén:
Ősi Buda halld meg hangunk
Jönnek a hunok és felvágtatunk
Arany, ezüst és vas közé
Erdők lombja áll templomod fölé
Árpád apánk bölcs vezérünk
Vezesd népedet át a bércen
Pozsonyba hív a korok csatája
Árnynak és fénynek örök tánca
Refrén
Magányos fűzfa áll fennsík tetején
Egyedül őrzi táltosok erejét
Kolostorok régi fényét
Hitük igaz üzenetét.
2014. október 21., kedd
Regélő Fehér Táltos Dobcsapat: Egy lélek, egy nemzet
Hejj…
Szállj vissza hozzánk, égi Turulmadár,
Hangodtól zengjen messze a határ!
Emlékeztess vissza ezredéves múltra,
Fényed elérjen határokon túlra!
Hejj…
Lobbanjon fel ismét, el sose aludjon!
Legyünk újra egy szív, egy lélek, egy nemzet,
Egy haza, mit Isten minékünk teremtett!
Hejj…
Magunk is szolgáljuk Teremtőnek Fényét!
Népünk legyen végre egy, mint egykor régen,
Utunkon mindvégig szeretet kísérjen!
Hejj…
Magyar lélekkel, magyarnak maradunk!
Isten, minékünk adj derűs, szent békét,
Teremtsük meg népünk boldog, szép jövőjét!
Hejj…
Torda Atakám tanítása - Belső látás
Torda atakámnak köszönhetően Atilla egyedülálló nevelésben részesült. Tízéves
korára kitűnő lovasíjásszá vált. Gyorsabb és ügyesebb volt, mint a felnőtt harcosok. Nem
érezte a fáradtságot, folytonosan gyakorolt. Rendkívül erős versenyszellem lakozott
benne. Saját magával is versenyzett, akkor volt igazán boldog, ha túlszárnyalta előző
eredményeit. Ugyanakkor hatalmas tudásszomj élt benne. Különösen a történelem és
az ősi hun mondák érdekelték, amelyeket az atakámtól hallott a Hun Birodalomról, dicső
uralkodóiról, elsősorban Bátor tengrikútról és dédunokájáról, Bátorról, aki legyőzte a
Kínai Birodalmat, megszerezte a császári trónt és „huandi”, vagyis kínai császár lett. Az
atakám kiemelte, hogy Bátor tengrikút sikerének titka a különleges képességű, „Bátrak-
nak” nevezett sasíjász testőrség és kitűnően kiképzett lovasíjász hadseregben rejlett.
Atillának különösen az tetszett Bátor tengrikút mondájában, hogy a jövőbeli
uralkodót kisgyermekkora óta a Hun Birodalom főtáltosa, Bata atakám nevelte az Ötüken
hegyén, ahol együtt éltek sólymokkal, farkasokkal, szarvasokkal és lovakkal. A kis Bátor
története hasonlított az ő életéhez: mindketten korán elvesztették a szüleiket, a főtáltos
nevelte és tanította őket, és mindkettejük legjobb barátai az állatok voltak.
Atillára mély benyomást tett, hogy Bátor tengrikútnak már kisgyermekkorában
megvolt a belső látás és révülés képessége. Beszélt az állatokkal, látta az emberek
kisugárzását, kitalálta gondolataikat, s amikor felnőtt, Bata atakám segítségével olyan
sasíjászokból szervezett testőrséget, akikben szintén megvolt a belső látás képessége,
mely legyőzhetetlenné tette őket.
Bátor tengrikút legendás történetei közül talán a kínai császár fogadott fiával, a
Napbajnokával vívott párbaj tetszett neki a legjobban: a belső látás segítségével Bátor
diadalt aratott a legyőzhetetlennek hitt kínai bajnokon.
– Mi volt a titka a Napbajnoka sorozatos győzelmeinek? Tehetsége, az Ég, áldása,
vagy valami más? – kérdezte Tordától.
– A Napbajnoka csalással nyert. Párbajait minden alkalommal verőfényes nappal,
pontosan délben rendezték. Fejpántjára aranyból készült napkorongot erősített, mely
ellenfele szemébe irányította a napsugarakat, elvakította, s így végzett vele. Belső látása
segítségével Bátor tudott az arany napkorong vakító hatásáról. Amikor közeledett el-
lenfeléhez, behunyta a szemét. Ez annyira megzavarta a Napbajnokát, hogy elkésett az
oldalvágással, és Bátor legyőzte őt.
– Akkor is győzött volna Bátor, ha nem hunyja be a szemét?
– Igen. Megvolt benne a belső látás képessége. Behunyt szemével csak azt akarta
mutatni, hogy ismeri a csaló Napbajnoka cselét. Tudod-e, mi a monda üzenete?
– Az üzenet számomra az, hogy ne a látszatot, az ellenfél fondorlatos megjelenését
nézzük, hanem lássunk a lelkébe, győzzük le lelkileg. Utána a végső győzelem már
könnyen megszerezhető.
Ennél jobb körülmények között egyetlen uralkodó sem nevelkedett a hun
történelem során. Nevelték és belső látását tökéletesítették a nappalok, az éjszakák,
az égbolt a nappal, holddal, csillagokkal, a felhőkkel, a széllel, esővel, viharral, hóval.
Nevelte szintén a hegy, az erdő, a patak, a virágos rét, a növények, a barlang, az állatok,
elsősorban Togán, Ayi, Kasi, Viji és Akkám lova. Akrobatikusan lovagolt, kitűnően bánt
íjjal, karddal, kopjával, és csupasz kezével is hatásos harcképességet mutatott. Gyors
reflexeit Togán segítségével fejlesztette ki. Kivételes állóképességgel és teherbírással
rendelkezett. Képes volt egész éjszakán át követni a zsákmányt üldöző farkast a legne-
hezebb hegyi terepen. Kitűnően megtanult úszni, puszta kézzel fogdosta a nagy halakat
fürdései során.
Társai megtanították az erdő, a fák, növények, a szél, az illatok és szagok, az eső, a
sötétség titkainak a kifürkészésére és megismerésére.
– Tisztelettel kell beszélni az éjjel, a nappal, a holddal, a széllel, a levegővel, a
heggyel, a fákkal, növényekkel, a környezeteddel, és meg kell érteni a beszédüket, az
üzenetüket –magyarázta Torda.
Atilla nagyon szeretett az erdőben járni. Kasi megtanította a füvek, a növények és
a fák ismeretére. Mélyen átérezte tanításuk lényegét, hogy a növények is érzékenyek a
beszédre, meghálálják a kedvességet és viszonozzák. Megismerte a növények gyógy-
hatását.
– Soha nem szabad leszedni egy terület összes növényét. Meg kell hagyni egy
részüket, hogy tovább szaporodjanak. Ha növényt eszik az ember, mert élelemre van
szüksége, kérjen tőle bocsánatot, hogy letépte, és kérje, hogy testébe beépülve segítse,
hogy egészséges maradjon –magyarázta az atakám.
– Mi valójában a belső látás? – nézett Atilla kérdőn tanítómesterére.
– A belső látás a lelki elmélyülés különleges, összpontosított megvalósulá-
sa. Segítségével az ember tudatállapota megváltozik, látja az emberek és állatok
kisugárzását, megérzi a gondolatokat, eljut távoli vidékekre, és bizonyos esetekben
belepillanthat a régmúltba vagy jövőbe.
– Hogyan szerezheti meg az ember ezt a képességet?
– Nagyon nehezen szerezhető meg. Legbiztosabb, ha az ember a belső látási
képesség birtokában születik. De bizonyos esetekben, hosszú gyakorlatok, nehéz lelki és
testi próbák után a képesség megszerezhető.
– Megkaphatom én is?
– Benned ez a képesség már születésed óta megvan, de még nem használod tu-
datosan. Kiskorod óta többször mondtad már nekem, hogy tojás alakú fényt látsz az
emberek feje és teste körül. Ez azt mutatja, hogy megvan a képességed a belső látásra,
sőt, megérted barátaidat, a kerecsensólymot, a holdpárducot, a farkast és a lovadat, és
beszélsz velük. Ez szintén belső látási képességre utal.
– Nem beszélek velük, inkább csak érzem, hogy mit akarnak kifejezni.
– Az állatokkal az ember mindig a belső megérzései segítségével beszél.
– És hogyan válaszol?
– A gondolataival. Többször elismétled magadban a mondanivalódat, és erősen
összpontosítasz.
– Most már mindent értek – kiáltott örömmel Atilla. – Többször éreztem már, hogy
beszélgetek Togánnal vagy Ayival, valahogy megértem őket, és ők is megértenek.
2014. október 18., szombat
Tóth Kálmán: Ki volt nagyobb?
Nem tudom én, melyik volt szebb,
Melyik dicsőbb, melyik nagyobb,
Az-e, a ki bedöngette
Keleten a nagy érczkaput.
Az-e, ki a hét vezérrel
Döntő karján sebet vágott,
Hogy halálig védelmezik
Ezt a dicső, szép országot.
Az-e, a ki réges régen
Olyan nehéz halált tűrt el,
Hanem akkor is még egyet
Leütött a táborkürttel.
Nem tudom én, melyik volt szebb,
Talán az a hires László,
A ki kivált seregébül
Oly magasan, mint egy zászló;
S mikor királynál is nagyobb
Urrá akarták őt tenni,
El nem ment egy tapodtat sem,
Mert csak magyar akart lenni.
Vagy az, a ki isten után
A legnagyobb csodát tette,
Mikor Nándorfehérvárnál
Reá rohant Mahomedre.
Avagy az, ki a zászlóval,
Melyen volt a szent szüz képe,
Hogy ne jusson más kezébe,
Ugy ugrott le a mélységbe.
Vagy az, a ki Buda-várban
Vérhalálát ugy fogadta:
Hédervári, öreg apám
Valamelyik öreg apja.
Avagy az-e, ki félkézzel
Malomkövet hengergetett,
Két nagy karddal verekedett,
Holtak hátán ivott, evett.
Vagy az volt-e a legdicsőbb,
Hősebb, nagyobb mindannyinál,
Az a nemes fiuból lett
Világverő hollós király.
Vagy az, a ki várfalánál
Karjaiban jobban bizván,
Szigetvárnál kirohant és
Ugy halt meg a holtak hidján.
Vagy az, a ki... Sokan voltak!
Nem tudom, hogy ki volt nagyobb.
Csak áldom az istenemet,
A mért én is magyar vagyok.
2014. október 17., péntek
2014. október 16., csütörtök
Atilla gyermekkora
Cey-Bert Róbert Gyula: Atilla a hun üzenet
(részlet)
Atilla a hun időszámítás szerint Bendegúz tengrikút1 uralkodásának ötödik évé-
ben, a hun évnaptár Kékmén évében (Kr. u. 395) született Karacsongkor, a Kéksólyom
hónap első napján.
Születésekor Torda atakám, a Hun Birodalom főtáltosa megjövendölte, hogy az
újszülött a hun történelem legdicsőbb uralkodója lesz, birodalma az Isten-hegységtől2 a
Napnyugta Nagy Vízéig, a Galliai Tengerig (Atlanti Óceán) terjed.
Mivel a kisfiú Kékmén évében született, Atalnak3 nevezték el, megelőlegezve,
hogy nevének jelentése megnyilvánul majd győztes lovasíjász vágtái és hadjáratai során.
A Hun birodalomban gyorsan elterjedt a Torda atakám jövendölésének híre. Az
újszülöttre megkülönböztetett tisztelettel és nagy várakozással tekintettek. Bendegúz
erősen hitt a jövendölésben, és megbízta a főtáltost, hogy nevelje a kisfiút az ősi hun
hagyományok és értékek jegyében, és tegyen meg mindent, hogy a jövendölés valóra
váljon. Torda főtáltos örömmel elfogadta a megbízást.
– Felség, Üstengri segítségével azon leszek, hogy fiad őseink útját kövesse, és dicső
tetteit évezredek után is csodálattal emlegessék mindenütt a világon. A kis csecsemőt
már pár hónapos korában magával vitte atyja. Kilovagolt vele a környékre, s hol po-
roszkálva, hol vágtatva lelkébe építette a lovaglás ütemét, hangulatát, a levegő felfrissítő,
erőt adó áramlásának élményét. Dúdolgatott neki, beszélt hozzá. – A neved Atal, a vi-
harzó lovasíjász vágták győztese leszel – nevetett rá a boldog apa. A csecsemő gügyögve
visszamosolygott. Nagyon tetszettek neki a lovas kirándulások, különösen a villámgyors
vágták.
Édesanyja is nagy szeretettel foglalkozott vele. Az ősök tetteit dicsőítő
regösénekeket dúdolgatott neki. Ahogy a kisfiú cseperedett, egyre nagyobb figyelem-
mel hallgatta őket. Hároméves korára már több tucat regöséneket megtanult. Különösen
megtetszett neki egy ősrégi regösének, mely távoli őse, Bátor tengrikút párbajgyőzelmét
beszélte el a Kínai Birodalom Napbajnokával4 szemben.
Torda atakám nagyon komolyan vette a kis Atal szellemi és lelki nevelését, nem-
csak azért, mert unokaöccse volt, hanem mert nagyon megszerette. Érezte, hogy
kivételes, hogy kivételes tehetségű fiúval van dolga, akiben megnyilvánul a belső
látási képesség, és látja az emberek kisugárzó auráját. Minden nap magával vitte pár
órára. Játszott vele, mesélt neki a nap, a hold, a csillagok, fák, virágok, állatok, tündérek
történeteiről.
A kis Atalt csecsemőkorától kezdve úgy a hunok, mint a gótok, a szövetséges ger-
mánok és szarmaták különféle kedves elnevezésekkel becézték: Atalka, Atilka, Atika,
Atala, Atilla, Atilusz, Atil, Ati. Végülis a legdallamosabb Atilla lett a legnépszerűbb, és a
szárazon hangzó Atal név helyett egyre inkább a kedvesebben hangzó Atilla elnevezést
használta mindenki és lassanként a legelfogadottabbá vált.
Az évek során Torda atakám egyre több ősi hun mondát ismertetett meg a fiúval
dicső hun uralkodókról, kivételes hősökről, csodálatos átváltozásra képes állatokról,
amelyek fontos szerepet játszottak a hun lélek értékrendjében, a hun nemzettudat ki-
alakulásában. A mitikus történetek közül leggyakrabban Bátor és Akkus tengrikút, a
Kéksólyom, a Kékfarkas, a Kékmén, a Fehér Kán Sárkány, a Napholdszarvas, az Aybars
(Holdpárduc), a Naphold, a Boldogasszony és a Világfa mondáit emelte ki.
Atilla ötéves korában kapott édesatyjától egy betanított vörösvércsét, amely
azonnal legkedvesebb játszótársává vált. A vércse ott repdesett körülötte, mindenhova
elkísérte, s még éjszaka is vele maradt; Atilla ágya mellett, egy ülőfán töltötte az éjszakát.
A fiú dédelgette, beszélt hozzá, etette, verebekre és kisebb madarakra vadászott vele.
Vijinek nevezte el.
A vércsével való játék villámgyors szárnycsapásainak a követése hathatósan
fejlesztette Atilla reflexeit és megfigyelőképességét. Kitűnően megtanult lovagolni, s a
leggyorsabb vágtában is pontosan követte a vércse villámgyors, irányt változó repülését.
Egy évvel később Aybars nagybátyjától, a Hun Birodalom keleti kagánjától
meglepő ajándékokat kapott: egy pici holdpárducot és egy játékos farkaskölyköt. A
holdpárducot Ajinak, a kisfarkast pedig Kasinak nevezte el. Ők is együtt laktak vele, a
barátaivá váltak. A hópárduc doromboló macska lett mellette. Elfogadta az Attilával kap-
csolatba kerülő embereket, az idegenekre morgott, de soha senkit nem támadott meg. A
farkas hűséges kutyaként mindenhova elkísérte. Atilla gyakran kilovagolt Torda atakám-
mal. A holdpárduc, a farkas és a vércse mindig velük tartott. Náluk jobb tanítómestereket
a vadászatra, a nyomkövetésre, becserkészésre, a váratlan gyors támadás előkészítésére
elképzelni sem lehetett.
Nyolcéves volt, amikor Torda atakám megajándékozta egy kitűnően kiképzett
kerecsensólyommal, amelyet Togánnak nevezett el, és egy gyönyörű, fiatal ménnel,
Akámmal. Gyermekkora a legnagyobb boldogságban telt el szüleivel, Torda atakámmal
és legjobb barátaival, az állataival.
Felhőtlen gyermekkorát csak édesapja és édesanyja korai halála árnyékolta be.
Mindketten váratlanul, makkegészségesen haltak meg.
1 Bendegúz tengrikutat a bizánci forrásokat idéző történészek Mundzsujnak nevezik.
2 Isten-hegység, Tengri Kán, kínaiul Tien Shan.
3 At, atal hun jelentése mén, ló, paripa.
4 „Hős Bátor tengrikút felült gyors lovára
Elvágtatott rajta Dzsungó határába
Bősz kínai várta gyilkos tekintettel
Villogó nagy karddal, vakító tükörrel
Csillogott a napban a fejpánt aranya
Vijjogott a sólyom, Üstengri madara
Bátor tengrikút a támadót bevárta
S egy suhintással a fejét levágta.”
(részlet)
Kékmén évének szülötte
Atilla a hun időszámítás szerint Bendegúz tengrikút1 uralkodásának ötödik évé-
ben, a hun évnaptár Kékmén évében (Kr. u. 395) született Karacsongkor, a Kéksólyom
hónap első napján.
Születésekor Torda atakám, a Hun Birodalom főtáltosa megjövendölte, hogy az
újszülött a hun történelem legdicsőbb uralkodója lesz, birodalma az Isten-hegységtől2 a
Napnyugta Nagy Vízéig, a Galliai Tengerig (Atlanti Óceán) terjed.
Mivel a kisfiú Kékmén évében született, Atalnak3 nevezték el, megelőlegezve,
hogy nevének jelentése megnyilvánul majd győztes lovasíjász vágtái és hadjáratai során.
A Hun birodalomban gyorsan elterjedt a Torda atakám jövendölésének híre. Az
újszülöttre megkülönböztetett tisztelettel és nagy várakozással tekintettek. Bendegúz
erősen hitt a jövendölésben, és megbízta a főtáltost, hogy nevelje a kisfiút az ősi hun
hagyományok és értékek jegyében, és tegyen meg mindent, hogy a jövendölés valóra
váljon. Torda főtáltos örömmel elfogadta a megbízást.
– Felség, Üstengri segítségével azon leszek, hogy fiad őseink útját kövesse, és dicső
tetteit évezredek után is csodálattal emlegessék mindenütt a világon. A kis csecsemőt
már pár hónapos korában magával vitte atyja. Kilovagolt vele a környékre, s hol po-
roszkálva, hol vágtatva lelkébe építette a lovaglás ütemét, hangulatát, a levegő felfrissítő,
erőt adó áramlásának élményét. Dúdolgatott neki, beszélt hozzá. – A neved Atal, a vi-
harzó lovasíjász vágták győztese leszel – nevetett rá a boldog apa. A csecsemő gügyögve
visszamosolygott. Nagyon tetszettek neki a lovas kirándulások, különösen a villámgyors
vágták.
Édesanyja is nagy szeretettel foglalkozott vele. Az ősök tetteit dicsőítő
regösénekeket dúdolgatott neki. Ahogy a kisfiú cseperedett, egyre nagyobb figyelem-
mel hallgatta őket. Hároméves korára már több tucat regöséneket megtanult. Különösen
megtetszett neki egy ősrégi regösének, mely távoli őse, Bátor tengrikút párbajgyőzelmét
beszélte el a Kínai Birodalom Napbajnokával4 szemben.
Torda atakám nagyon komolyan vette a kis Atal szellemi és lelki nevelését, nem-
csak azért, mert unokaöccse volt, hanem mert nagyon megszerette. Érezte, hogy
kivételes, hogy kivételes tehetségű fiúval van dolga, akiben megnyilvánul a belső
látási képesség, és látja az emberek kisugárzó auráját. Minden nap magával vitte pár
órára. Játszott vele, mesélt neki a nap, a hold, a csillagok, fák, virágok, állatok, tündérek
történeteiről.
A kis Atalt csecsemőkorától kezdve úgy a hunok, mint a gótok, a szövetséges ger-
mánok és szarmaták különféle kedves elnevezésekkel becézték: Atalka, Atilka, Atika,
Atala, Atilla, Atilusz, Atil, Ati. Végülis a legdallamosabb Atilla lett a legnépszerűbb, és a
szárazon hangzó Atal név helyett egyre inkább a kedvesebben hangzó Atilla elnevezést
használta mindenki és lassanként a legelfogadottabbá vált.
Az évek során Torda atakám egyre több ősi hun mondát ismertetett meg a fiúval
dicső hun uralkodókról, kivételes hősökről, csodálatos átváltozásra képes állatokról,
amelyek fontos szerepet játszottak a hun lélek értékrendjében, a hun nemzettudat ki-
alakulásában. A mitikus történetek közül leggyakrabban Bátor és Akkus tengrikút, a
Kéksólyom, a Kékfarkas, a Kékmén, a Fehér Kán Sárkány, a Napholdszarvas, az Aybars
(Holdpárduc), a Naphold, a Boldogasszony és a Világfa mondáit emelte ki.
Atilla ötéves korában kapott édesatyjától egy betanított vörösvércsét, amely
azonnal legkedvesebb játszótársává vált. A vércse ott repdesett körülötte, mindenhova
elkísérte, s még éjszaka is vele maradt; Atilla ágya mellett, egy ülőfán töltötte az éjszakát.
A fiú dédelgette, beszélt hozzá, etette, verebekre és kisebb madarakra vadászott vele.
Vijinek nevezte el.
A vércsével való játék villámgyors szárnycsapásainak a követése hathatósan
fejlesztette Atilla reflexeit és megfigyelőképességét. Kitűnően megtanult lovagolni, s a
leggyorsabb vágtában is pontosan követte a vércse villámgyors, irányt változó repülését.
Egy évvel később Aybars nagybátyjától, a Hun Birodalom keleti kagánjától
meglepő ajándékokat kapott: egy pici holdpárducot és egy játékos farkaskölyköt. A
holdpárducot Ajinak, a kisfarkast pedig Kasinak nevezte el. Ők is együtt laktak vele, a
barátaivá váltak. A hópárduc doromboló macska lett mellette. Elfogadta az Attilával kap-
csolatba kerülő embereket, az idegenekre morgott, de soha senkit nem támadott meg. A
farkas hűséges kutyaként mindenhova elkísérte. Atilla gyakran kilovagolt Torda atakám-
mal. A holdpárduc, a farkas és a vércse mindig velük tartott. Náluk jobb tanítómestereket
a vadászatra, a nyomkövetésre, becserkészésre, a váratlan gyors támadás előkészítésére
elképzelni sem lehetett.
Nyolcéves volt, amikor Torda atakám megajándékozta egy kitűnően kiképzett
kerecsensólyommal, amelyet Togánnak nevezett el, és egy gyönyörű, fiatal ménnel,
Akámmal. Gyermekkora a legnagyobb boldogságban telt el szüleivel, Torda atakámmal
és legjobb barátaival, az állataival.
Felhőtlen gyermekkorát csak édesapja és édesanyja korai halála árnyékolta be.
Mindketten váratlanul, makkegészségesen haltak meg.
1 Bendegúz tengrikutat a bizánci forrásokat idéző történészek Mundzsujnak nevezik.
2 Isten-hegység, Tengri Kán, kínaiul Tien Shan.
3 At, atal hun jelentése mén, ló, paripa.
4 „Hős Bátor tengrikút felült gyors lovára
Elvágtatott rajta Dzsungó határába
Bősz kínai várta gyilkos tekintettel
Villogó nagy karddal, vakító tükörrel
Csillogott a napban a fejpánt aranya
Vijjogott a sólyom, Üstengri madara
Bátor tengrikút a támadót bevárta
S egy suhintással a fejét levágta.”
Táncsics Mihály főműve: Legrégibb nyelv a magyar
Igazi kincsre talált Nyíri Ágnes újságíró?
"Táncsics Mihályról a 21. század átlagos magyarja legfeljebb annyit tud, hogy 1848. március 15-én szabadították ki a börtönből Petőfiék, valamint azt, hogy utópista kommunista volt. Arról, hogy a számos könyvet író forradalmár, országgyűlési képviselő a „Legrégibb nyelv a magyar” című, közel 700 oldalas könyvét tartja legjelentősebb alkotásának, alig hallott valaki a ma élő nemzedékből. Nyíri Ágnes újságíró hosszas, kitartó kutakodás árán megtalálta az Országos Széchényi Könyvtárban a legjelentősebb Táncsics-mű tizenkilenc oldalas kivonatát, amelyet a minap átadott Patrubány Miklósnak, a Magyarok Világszövetsége elnökének, a Magyarságtudományi Füzetek főszerkesztőjének. De sem a könyv, sem a kézirat nem található."
„Minden egyéb munkáim valószínűleg, habár sokára is, sajtó útján megjelennek, de azt remélni sem igen bírom, hogy a „Legrégibb nyelv a magyar” ki lesz az én életemben nyomtatva, pedig ez az egy az, mit büszkeségemül mutathatok fel; hazudnom kellene ha azt mondanám, hogy egyéb munkáimnak nincs belbecse, reális értéke, mert ha lehet ember kebelében valami oly jó, szellemileg jó, amit becsülnünk kell, nemcsak addig érdemel az megbecsültetést, míg az embernek kebelében, vagy agyában rejlik, hanem akkor még inkább, midőn azt az ember magából, akár élőszóval, akár írásban az ország javára kiárasztotta: nekem pedig mindenkor, minden munkámban az volt a törekvésem, hogy legyen hazánk önálló, független; fejlődjék a nagy néptömeg értelme magas fokra; olvadjanak a különnyelvű néptöredékek egy tömör egységes magyar nemzetté, verjen mély gyökeret az erkölcsösség, erény; de mégis azt merem állítani, hogy egyedül a „Legrégibb nyelv a magyar” magaslik ki a többi közül. Ez oly szellemi kincs milyennel a föld kerekségén egy ország sem dicsekedhetik.”
http://www.egipatrona.hu/mvsz/index.php/1672-tancsics-mihaly-fomuve-legregibb-nyelv-a-magyar
http://www.egipatrona.hu/mvsz/index.php/1681-kozzetesszuk-tancsics-mihaly-fomuvet-legregibb-nyelv-a-magyar
19 oldalas kivonat megtekintése:
http://www.egipatrona.hu/mvsz/images/doc2/TM.pdf
"Táncsics Mihályról a 21. század átlagos magyarja legfeljebb annyit tud, hogy 1848. március 15-én szabadították ki a börtönből Petőfiék, valamint azt, hogy utópista kommunista volt. Arról, hogy a számos könyvet író forradalmár, országgyűlési képviselő a „Legrégibb nyelv a magyar” című, közel 700 oldalas könyvét tartja legjelentősebb alkotásának, alig hallott valaki a ma élő nemzedékből. Nyíri Ágnes újságíró hosszas, kitartó kutakodás árán megtalálta az Országos Széchényi Könyvtárban a legjelentősebb Táncsics-mű tizenkilenc oldalas kivonatát, amelyet a minap átadott Patrubány Miklósnak, a Magyarok Világszövetsége elnökének, a Magyarságtudományi Füzetek főszerkesztőjének. De sem a könyv, sem a kézirat nem található."
„Minden egyéb munkáim valószínűleg, habár sokára is, sajtó útján megjelennek, de azt remélni sem igen bírom, hogy a „Legrégibb nyelv a magyar” ki lesz az én életemben nyomtatva, pedig ez az egy az, mit büszkeségemül mutathatok fel; hazudnom kellene ha azt mondanám, hogy egyéb munkáimnak nincs belbecse, reális értéke, mert ha lehet ember kebelében valami oly jó, szellemileg jó, amit becsülnünk kell, nemcsak addig érdemel az megbecsültetést, míg az embernek kebelében, vagy agyában rejlik, hanem akkor még inkább, midőn azt az ember magából, akár élőszóval, akár írásban az ország javára kiárasztotta: nekem pedig mindenkor, minden munkámban az volt a törekvésem, hogy legyen hazánk önálló, független; fejlődjék a nagy néptömeg értelme magas fokra; olvadjanak a különnyelvű néptöredékek egy tömör egységes magyar nemzetté, verjen mély gyökeret az erkölcsösség, erény; de mégis azt merem állítani, hogy egyedül a „Legrégibb nyelv a magyar” magaslik ki a többi közül. Ez oly szellemi kincs milyennel a föld kerekségén egy ország sem dicsekedhetik.”
http://www.egipatrona.hu/mvsz/index.php/1672-tancsics-mihaly-fomuve-legregibb-nyelv-a-magyar
http://www.egipatrona.hu/mvsz/index.php/1681-kozzetesszuk-tancsics-mihaly-fomuvet-legregibb-nyelv-a-magyar
19 oldalas kivonat megtekintése:
http://www.egipatrona.hu/mvsz/images/doc2/TM.pdf
2014. október 14., kedd
Wass Albert - Az utolsó táltos
A magyar kultúrkörben általában nincsenek “filozófusok”, nekünk táltosaink vannak.
Akkor is, ha felismerjük őket hétköznapjainkban, és akkor is,ha nem látjuk e minőségüket,ők – Isteni kegyelemből- teszik a dolgukat, azt, amiért őket az Öregisten, a Teremtő, a Magyarok Istene teremtette.
Tanítani, gyógyítani és védeni, megmenteni ezt az ősnépet, ősnemzetet, a magyarit.
Elisabeth Schneider
Magosan a Balaton kék vize fölött a Badacsony sziklái még ma is tele vannak titokzatos, sötét barlang üregekkel. Ide menekült üldözői elől az utolsó magyar táltos is. Mikor aztán már nagyon öreg lett, egy szép napon elhatározta, hogy elbujdosik örökre az idegenek által megszállt nyugati gyepűről.
A magos, szikár vénember, a táltosok hosszú, fehér talárjába burkolózva, lassan aláereszkedett a sziklás hegyoldalon. Tarisznya volt a vállán, abban szárított hús, tűzgyújtó szerszám és néhány pogácsa. Hóna alatt pedig egy cserzett bőrbe göngyölt kard. Bár hosszú fehér talárja szinte beleolvadt a hólepte tájba, szálas alakját mégis felismerte a tihanyi őrszem, amint lassú, méltóságteljes léptekkel haladt át a befagyott tavon.
- Ott megy a táltos – rikkantotta el magát a torony őre. – Fogjuk el élve!
Csörömpölt a tihanyi zsoldosok fegyverzete a Balaton jegén, de a vén táltos nem eredt futásnak. Még csak a fejét sem fordította hátra. Lassú, nyugodt léptekkel haladt a maga útján, keresztül a befagyott tavon, a szemközti part biztonságot ígérő sűrű erdőségei felé. Tudta, hogy sorsa Isten kezében van, s nem ember szándékában.
A távolság egyre fogyott. Már kőhajításnyira sem voltak, s úgy látszott, hogy hamarosan beérik üldözői, amikor egyszerre csak retteneteset dördült lábuk alatt a Balaton, s a tó teljes hosszában, parttól partig meghasadt a jég. A repedés széles árkában meghullámzott a magyar tenger haragos vize, és megállásra kényszerítette az üldözőket.
- Hála néked és áldás, vizeknek Ura! – morogta halkan az öreg táltos, és lassú, nyugodt léptekkel folytatta útját a tavon át az erdők felé.
Attól a naptól kezdve minden télen hasonló módon meghasad a Balaton jege. A nép rianásnak nevezi ezt a félelmetes tünetet.
Mire elérte a rónaság végét, az erdélyi hegyek lábainál kifogyott minden ereje. Az első tölgyfa alatt összeesett. Mikor újra magához tért, kis fakunyhóban találta magát. A nyitott ajtón át kiláthatott az erdőre. A fák lombja sárgult már. Ősz volt. Egy asszony hajolt föléje.
- Hol vagyok? – kérdezte az öreg táltos. – Ki vagy te, leányom?
- Látóasszony vagyok – felelte az asszony -, gyógyítom a népeket, ahogy anyámtól tanultam volt.
- Akkor mennem kell innen – sóhajtott fel a vén táltos és megpróbált felkönyökölni -, még bajt hozok reád és megégetnek mint boszorkányt.
Az asszony szelíden rámosolygott.
- Már nem égetnek boszorkányt többé magyarok földjén. Kálmán király törvényben mondta, hogy nincsenek boszorkányok.
Az öreg táltos hosszasan, elgondolkozva nézett az asszonyra. Aztán csak annyit mondott:
- Bölcs ember lehet ez a Kálmán. Áldja meg őt a magyarok Istene!
- Úgy legyen! – tette hozzá halkan a látóasszony.
Az öreg táltos ott telelt át az erdei kunyhóban. Mikor a tavaszi csermelyek lehordták a hegyekből a havat, s járhatóvá váltak a gerincek, a látóasszony átvezette a hegyeken a Maros folyó völgyébe. Innen aztán továbbment Erdély gyönyörű, néma hegyei közé, székelyek völgyére. Ott, a székely hegyek szívében, az öreg táltos egyszerre csak megérezte, hogy útjának végére ért.
Hazaérkezett.
A vén táltos kiválasztotta a székelyek legjobbját, egy bölcs és bátor erdőlakót és megkérte, hogy vezesse őt fel a legmagasabb sziklacsúcsra. Mentek fölfele egy keskeny, meredek csapáson, fel a tetőre, ahol a gerincek mind egybefutottak az égbe. Amikor felértek végre a tetőre, csak magukban voltak. Fölöttük a végtelen kék égbolt, alattuk a végeláthatatlan erdők.
Az öreg táltos lassan elkezdte kigöngyölíteni a cserzett bőrbe csavart, annyi sok esztendőn át féltve őrzött kardot. Acélja csillogott a napfényben. Markolata tiszta aranyból volt, és a pengéjén az ősi ékírás jelei.
A székely elolvasta a felírást és térdre roskadt.
- Isten kardja…! – szakadt fel belőle a szó.
- Géza Úr ideje óta őrizzük ezt a szent kardot. Elődeim közül többen életükkel fizettek, amiért nem árulták el rejtekének helyét, s én egy életen át bujdostam érette. Most el kell rejtsük itt fent, ahol biztos helyen lehet. Te fiam, tedd le a nagy esküt, ősi szokás szerint, hogy nem árulod el a titkát soha senkinek. Meg kell ígérned azt is, hogy gondját viseled. Évente egyszer fel kell jönnöd ide, egyedül, megtakarítanod, befaggyúznod és tiszta ruhába csavarnod. Gondoskodnod kell arról is, hogy amikor a te időd is eljön, legyen valaki méltó arra, hogy átadhasd neki a szent kard titkát és gondozásának felelősségét.
A székely meghajtotta a fejét.
- Esküszöm az élő Istenre, Isten egyszülött Fiára, az Úr Jézus Krisztusra -, mondta áhítatosan suttogva. Majd felemelte a fejét és hangja megcsendült keményen. – Esküszöm a Napra meg a Holdra, Csillagokra, Szelekre, Vizekre és a Szent Anyaföldre, hogy életemmel őrzöm, védelmezem és gondozom Isten kardját.
Azóta századok jöttek és mentek, s a székely népnek ott, Erdély hegyei közt kevés békessége volt a századok során. De bármilyen nehéz is volt az élet, mindig volt a székely hegyek közt egy ember, ugyanabból a vérből való székely, aki apjától vette át a nagy titok tudását és évente egyszer felment egymagában a havasokba, hogy gondját viselje Isten kardjának. Isten kardja ott van ma is valahol. Ma is van valaki, aki szóról szóra tudja nem csupán az eskü minden szavát, de az utolsó táltos búcsúszavait is, amiket annak az első székelynek a fülébe súgott, amikor már olyan közel volt a halálhoz, hogy beszélni is alig tudott. „Isten kardja csak akkor csillog majd újra és vezeti győzelemre megint a hunok, s magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa szerint!”.
Mindenki tudja ezt ott fent a hegyekben, s mindenki imádkozik érte, nap nap után, évről évre, évszázadról évszázadra, hogy ez a nap, amikor egy akarattá válik újra minden magyar, mielőbb eljöjjön.
Akkor is, ha felismerjük őket hétköznapjainkban, és akkor is,ha nem látjuk e minőségüket,ők – Isteni kegyelemből- teszik a dolgukat, azt, amiért őket az Öregisten, a Teremtő, a Magyarok Istene teremtette.
Tanítani, gyógyítani és védeni, megmenteni ezt az ősnépet, ősnemzetet, a magyarit.
Elisabeth Schneider
Magosan a Balaton kék vize fölött a Badacsony sziklái még ma is tele vannak titokzatos, sötét barlang üregekkel. Ide menekült üldözői elől az utolsó magyar táltos is. Mikor aztán már nagyon öreg lett, egy szép napon elhatározta, hogy elbujdosik örökre az idegenek által megszállt nyugati gyepűről.
A magos, szikár vénember, a táltosok hosszú, fehér talárjába burkolózva, lassan aláereszkedett a sziklás hegyoldalon. Tarisznya volt a vállán, abban szárított hús, tűzgyújtó szerszám és néhány pogácsa. Hóna alatt pedig egy cserzett bőrbe göngyölt kard. Bár hosszú fehér talárja szinte beleolvadt a hólepte tájba, szálas alakját mégis felismerte a tihanyi őrszem, amint lassú, méltóságteljes léptekkel haladt át a befagyott tavon.
- Ott megy a táltos – rikkantotta el magát a torony őre. – Fogjuk el élve!
Csörömpölt a tihanyi zsoldosok fegyverzete a Balaton jegén, de a vén táltos nem eredt futásnak. Még csak a fejét sem fordította hátra. Lassú, nyugodt léptekkel haladt a maga útján, keresztül a befagyott tavon, a szemközti part biztonságot ígérő sűrű erdőségei felé. Tudta, hogy sorsa Isten kezében van, s nem ember szándékában.
A távolság egyre fogyott. Már kőhajításnyira sem voltak, s úgy látszott, hogy hamarosan beérik üldözői, amikor egyszerre csak retteneteset dördült lábuk alatt a Balaton, s a tó teljes hosszában, parttól partig meghasadt a jég. A repedés széles árkában meghullámzott a magyar tenger haragos vize, és megállásra kényszerítette az üldözőket.
- Hála néked és áldás, vizeknek Ura! – morogta halkan az öreg táltos, és lassú, nyugodt léptekkel folytatta útját a tavon át az erdők felé.
Attól a naptól kezdve minden télen hasonló módon meghasad a Balaton jege. A nép rianásnak nevezi ezt a félelmetes tünetet.
Mire elérte a rónaság végét, az erdélyi hegyek lábainál kifogyott minden ereje. Az első tölgyfa alatt összeesett. Mikor újra magához tért, kis fakunyhóban találta magát. A nyitott ajtón át kiláthatott az erdőre. A fák lombja sárgult már. Ősz volt. Egy asszony hajolt föléje.
- Hol vagyok? – kérdezte az öreg táltos. – Ki vagy te, leányom?
- Látóasszony vagyok – felelte az asszony -, gyógyítom a népeket, ahogy anyámtól tanultam volt.
- Akkor mennem kell innen – sóhajtott fel a vén táltos és megpróbált felkönyökölni -, még bajt hozok reád és megégetnek mint boszorkányt.
Az asszony szelíden rámosolygott.
- Már nem égetnek boszorkányt többé magyarok földjén. Kálmán király törvényben mondta, hogy nincsenek boszorkányok.
Az öreg táltos hosszasan, elgondolkozva nézett az asszonyra. Aztán csak annyit mondott:
- Bölcs ember lehet ez a Kálmán. Áldja meg őt a magyarok Istene!
- Úgy legyen! – tette hozzá halkan a látóasszony.
Az öreg táltos ott telelt át az erdei kunyhóban. Mikor a tavaszi csermelyek lehordták a hegyekből a havat, s járhatóvá váltak a gerincek, a látóasszony átvezette a hegyeken a Maros folyó völgyébe. Innen aztán továbbment Erdély gyönyörű, néma hegyei közé, székelyek völgyére. Ott, a székely hegyek szívében, az öreg táltos egyszerre csak megérezte, hogy útjának végére ért.
Hazaérkezett.
A vén táltos kiválasztotta a székelyek legjobbját, egy bölcs és bátor erdőlakót és megkérte, hogy vezesse őt fel a legmagasabb sziklacsúcsra. Mentek fölfele egy keskeny, meredek csapáson, fel a tetőre, ahol a gerincek mind egybefutottak az égbe. Amikor felértek végre a tetőre, csak magukban voltak. Fölöttük a végtelen kék égbolt, alattuk a végeláthatatlan erdők.
Az öreg táltos lassan elkezdte kigöngyölíteni a cserzett bőrbe csavart, annyi sok esztendőn át féltve őrzött kardot. Acélja csillogott a napfényben. Markolata tiszta aranyból volt, és a pengéjén az ősi ékírás jelei.
A székely elolvasta a felírást és térdre roskadt.
- Isten kardja…! – szakadt fel belőle a szó.
- Géza Úr ideje óta őrizzük ezt a szent kardot. Elődeim közül többen életükkel fizettek, amiért nem árulták el rejtekének helyét, s én egy életen át bujdostam érette. Most el kell rejtsük itt fent, ahol biztos helyen lehet. Te fiam, tedd le a nagy esküt, ősi szokás szerint, hogy nem árulod el a titkát soha senkinek. Meg kell ígérned azt is, hogy gondját viseled. Évente egyszer fel kell jönnöd ide, egyedül, megtakarítanod, befaggyúznod és tiszta ruhába csavarnod. Gondoskodnod kell arról is, hogy amikor a te időd is eljön, legyen valaki méltó arra, hogy átadhasd neki a szent kard titkát és gondozásának felelősségét.
A székely meghajtotta a fejét.
- Esküszöm az élő Istenre, Isten egyszülött Fiára, az Úr Jézus Krisztusra -, mondta áhítatosan suttogva. Majd felemelte a fejét és hangja megcsendült keményen. – Esküszöm a Napra meg a Holdra, Csillagokra, Szelekre, Vizekre és a Szent Anyaföldre, hogy életemmel őrzöm, védelmezem és gondozom Isten kardját.
Azóta századok jöttek és mentek, s a székely népnek ott, Erdély hegyei közt kevés békessége volt a századok során. De bármilyen nehéz is volt az élet, mindig volt a székely hegyek közt egy ember, ugyanabból a vérből való székely, aki apjától vette át a nagy titok tudását és évente egyszer felment egymagában a havasokba, hogy gondját viselje Isten kardjának. Isten kardja ott van ma is valahol. Ma is van valaki, aki szóról szóra tudja nem csupán az eskü minden szavát, de az utolsó táltos búcsúszavait is, amiket annak az első székelynek a fülébe súgott, amikor már olyan közel volt a halálhoz, hogy beszélni is alig tudott. „Isten kardja csak akkor csillog majd újra és vezeti győzelemre megint a hunok, s magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa szerint!”.
Mindenki tudja ezt ott fent a hegyekben, s mindenki imádkozik érte, nap nap után, évről évre, évszázadról évszázadra, hogy ez a nap, amikor egy akarattá válik újra minden magyar, mielőbb eljöjjön.
KOPPÁNY - A Fény Harcosa
Megjelent Cey-Bert Róbert Gyula új történelmi regénye: KOPPÁNY - A Fény Harcosa
Koppány a magyar történelem félreértelmezett, elfeledett tragikus hőse. Életét és halálát a rágalmazás fekete fátyla fedi. A könyv lerántja a több mint ezer éve szőtt fátylat és bemutatja az igazi Koppányt, a nemzet érdekéért harcba szálló szabadsághőst.
http://www.cey-bert.hu/
Koppány a magyar történelem félreértelmezett, elfeledett tragikus hőse. Életét és halálát a rágalmazás fekete fátyla fedi. A könyv lerántja a több mint ezer éve szőtt fátylat és bemutatja az igazi Koppányt, a nemzet érdekéért harcba szálló szabadsághőst.
http://www.cey-bert.hu/
2014. október 12., vasárnap
TÁLTOSDOB ZENG
Kubínyi Tamás, Regélő Fehér Táltos Dobcsapat, Egység Zenekar
Álmos Király Akadémia - Óbuda, 2014. október 11.
2014. október 11., szombat
2014. október 9., csütörtök
Választás-ok
"A karmesternek ütemről ütemre, zenei mondatról zenei mondatra, pontosan kell ismernie a művet. De ez nem elég! Időről időre ki kell szállnia a műből egy külső-pontra, ahonnét látja az egészet és abban a részletek helyét. S ugyanígy a lélekgyógyító is: találkozásról találkozásra tudnia kell, hogy mi történik, de időnként rá kell látnia egy ember egész életére is. S mi magunk látjuk-e életünk részleteit, ahogy az egészben elrendeződnek? Mert a részletekből áll össze az egész értelme, és az egész világítja meg értelemmel a kusza részleteket. Ezt hívják sorslátásnak."
***
"Három helyes választástól függ az élet harmóniája.
Helyesen kell megválasztani szenvedéseinket. Vannak test-idegen és lélek-idegen szenvedések.
Ha ilyeneket vállalsz magadra, bizony hamarosan megroppansz alattuk. Tiltakozásul megbetegszik a test és zavarossá lesz a lélek. Ne legyél hetyke. Ne hidd, hogy minden szenvedés neked való, majd te győzöd őket cipelni. Ám a helyesen megválasztott szenvedés próbája lehet a Sorsban, vagy az Istenben való bizalmadnak. Megállhatod a próbát. És ezzel lehetővé teszed Istennek, hogy Ő is megállja a próbát.
Helyesen kell megválasztani az akadályokat, amiket le akarsz győzni. A helyesen megválasztott akadályok legyőzése előre lendít és megtisztít. Ám eléd állnak számodra méltatlan akadályok is. Ezeket ki kell kerülni. Mert ha harcba bocsátkozol velük – elpiszkolódsz!
Helyesen kell megválasztani élet-programunkat, feladatainkat is. Akkor igaz úton fogsz járni, még akkor is, ha hamis ember vagy. Ámde úton-útfélen álfeladatok csábítgatnak. Pontosan olyanok, mint a valódiak. Ezért könnyen beugrasz nekik. Ez a legkönnyebb módja az élet elpazarlásának."
Popper Péter: Az Istennel sakkozás kockázata
***
"Három helyes választástól függ az élet harmóniája.
Helyesen kell megválasztani szenvedéseinket. Vannak test-idegen és lélek-idegen szenvedések.
Ha ilyeneket vállalsz magadra, bizony hamarosan megroppansz alattuk. Tiltakozásul megbetegszik a test és zavarossá lesz a lélek. Ne legyél hetyke. Ne hidd, hogy minden szenvedés neked való, majd te győzöd őket cipelni. Ám a helyesen megválasztott szenvedés próbája lehet a Sorsban, vagy az Istenben való bizalmadnak. Megállhatod a próbát. És ezzel lehetővé teszed Istennek, hogy Ő is megállja a próbát.
Helyesen kell megválasztani az akadályokat, amiket le akarsz győzni. A helyesen megválasztott akadályok legyőzése előre lendít és megtisztít. Ám eléd állnak számodra méltatlan akadályok is. Ezeket ki kell kerülni. Mert ha harcba bocsátkozol velük – elpiszkolódsz!
Helyesen kell megválasztani élet-programunkat, feladatainkat is. Akkor igaz úton fogsz járni, még akkor is, ha hamis ember vagy. Ámde úton-útfélen álfeladatok csábítgatnak. Pontosan olyanok, mint a valódiak. Ezért könnyen beugrasz nekik. Ez a legkönnyebb módja az élet elpazarlásának."
Popper Péter: Az Istennel sakkozás kockázata
2014. október 7., kedd
Hun-magyar rokonság
Cey-Bert Róbert Gyula: Hun-magyar rokonság
A hun-magyar rokonság több mint ezer éven át mondáink, krónikáink, történelmünk elfogadott ténye volt. Álmos és Árpád, Atilla leszármazottainak tartották magukat. Árpádot nem azért választották fejedelemmé, mert az egyik legerősebb törzs feje volt, hanem azért, mert a többi vezér is Atilla leszármazottjának tekintette.
A lovas kultúrák mindig nagyon számon tartották származásukat, és ha valaki nem tudott felmutatni legalább 8-10 felmenő őst, jöttmentnek számított. Nagy tekintélyű vezérek és fejedelmi családok viszont 20-25 felmenő ősig könnyedén vissza tudtak számolni. 20-25 nemzedék időben 400-500 évet jelent, tehát ha a honfoglalás idején úgy tudták, hogy Árpád Atilla leszármazottja, akkor ez azt jelenti, hogy vissza is tudtak menni Árpád felmenő ágán Atilláig. Ezért lett Árpád az ősmagyarság fejedelme.
Így tudta Anonymus is, III. Béla királyunk (1173-1196) jegyzője, aki 300 évvel Álmos és Árpád fejedelmek bejövetele után megírta a honfoglalás történetét. 'Szkítiának első királya Magóg volt... Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Atilla király... Ugyanezen Magóg király ivadékából eredt Ügyek, Álmos vezér apja, akinek Magyarország királyai és vezérei a leszármazottai'. 'A hét fejedelmi személy... fegyverrel, haddal igyekezett módját ejteni, hogy szülőföldjét elhagyja, s olyan földet foglaljon el magának, amelyen laknia lehet. Választásuk... Pannónia földjére esett, ugyanis azt hallották, hogy az Atilla király földje, akinek az ivadékából Álmos vezér, Árpád apja származott.'
Közel egy évszázaddal Anonymus után, 1283-ban Kézai Simon, IV. László király krónikása, további részleteket közöl a hun-magyar rokonságról. 'Ménrót király a bábeli nyelvzavar után két fiút nemzett, Hunort és Magort, akikből a hunok, vagyis a hungarusok erednek.' Kézai Simon azt is tudni véli, hogy Atilla pajzsán koronás turul ékeskedett, és ez az uralkodói jelkép Géza fejedelem idejéig fennmaradt. IV. László király krónikása részletesen leírta művében Atilla király tetteit, akinek a Kárpát-medencébe való bejövetelét a magyarok honfoglalásának tekintette.
Krónikáink szerint a magyarság és vezérei küldetés tudattal érkeztek a 890-es években a Kárpát-medencébe azért, hogy visszafoglalják ősük, Atilla rájuk hagyott örökét. Egy lovas műveltségű nép, a magyar, tudatosan lépett tehát az előző, a hun örökébe, elfoglalva azt a Kárpát-medencét, amelyet tartós megtelepülésre különösen alkalmasnak tartott. Vitathatatlan tehát, hogy az Árpád-kori magyarság és az uralkodó-ház Atilla örökségének tekintette magát. Még a címerállat, a turulmadár is Atilla öröksége.
A századok során a hun-magyar rokonság mindig a magyar történetírás alapját képezte. 1575-ben a kolozsvári lelkész, Heltai Gáspár, aki megírta és kinyomtatta a magyarok történetét így ír: "A hunok, akiket mostan magyaroknak nevezünk, régen Szkítiában mind vadászással éltek. 373-ban kezdének a magyarok kijönni Szkítiából, és megszálltak Pannóniában a Tisza, nagy folyóvíz mellett."
Szenci Molnár Albert hasonlóan ír (1621.): "Magyar népünknek a hadierény örökké tartó dicséretét fegyverivel és katonai bátorságával Atilla király nyerte el."
Zrínyi Miklós Atillát mint magyar királyt méltatja (1651.):
“Én vagyok a magyarok legelső királya
utolsó világrészről én kihozója!
Én lehetek tehát magyarnak példája
Hírét, birodalmát, hogy nyújtsa szablyája."
Kölcsey Ferenc még a Himnuszban is megemlékezik a hun ősökről (1823.):
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
A hun-magyar rokonság mellett szóló néhány érv:
Embertani tényezők: a hun és a honfoglalás kori sírok leletanyaga genetikailag nagyon közel áll egymáshoz.
A régészeti emlékek közös stílusjegyei és közös jelképei.
A hagyomány és mondavilág: az európai népek közül a magyar mondavilág őrzi
legerősebben a hunok emlékét...
A hun-magyar regék közös jelképei: a hunoknál ugyanúgy megvan az égigérő fa, mint
a csodaszarvas legendája...
Közös Isten szavunk, Istenfogalmunk és közös hitbeli értékeink, amelyek a hun és
magyar kultúra vallási értékvilágát közös alapokra helyezik.
A hun-magyar rokonság tehát a magyarság történelmi önismeretének, nemzeti tartásának és hősies kiállásainak minden időben meghatározó tényezője volt. Történelmünk legszörnyűbb viharaiban is erőt adott a hun-magyar rokonság eszméje és Atilla király dicső tettei.
(Cey-Bert: A hunok és magyarok Istene, A hun-magyar Istenfogalom kialakulása,
Ősi Gyökér kulturális szemle, XXVII.évf. 3-4 szám, 1999. július-december, 47-48. o.,
Kiadó: Miskolci Bölcsész Egyesület)
* * *
Államalapító Árpád fejedelem származásával kapcsolatban a hun-magyar rokonságról fontos megemlékeznünk. A kérdés felvetődik: rokonságról van szó, vagy egy ugyanazon népről? Az Árpádház ősének tartja Nimródot a világ első királyát, és egyenes felmenőjének Magyarország első királyát, Atillát. Atilla okleveleiben az alábbi címet használja, saját magát így nevezi meg:
"Atilla, Bendegúz fia, a nagy Nimród unokája, aki Engadiban nevelkedett, a hunok, gótok, médek, dánok királya, a földkerekség félelme (féltője) és Isten ostora."
Az Árpád-ház ősanyjának Emesének a szent Turul-madár, családjuk címermadara, jelezte fia Álmos és annak ivadékai születését. Innen ered az Árpád-ház eredeti neve, a TURUL-NEMZETSÉG. Nem kizárt azonban, hogy ez az elnevezés már ősidők óta ennek a szent nemzetségnek a neve, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Atilla pajzsát is a koronás Turul díszítette. (K.M.E.)
http://arpad.org/az-osok/hun-magyar-rokonsag/
2014. október 6., hétfő
Az aradi vértanúk utolsó gondolatai
Aulich Lajos
(1793–1849) német
honvéd tábornok
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.”
Damjanich János
(1804–1849) szerb
honvéd tábornok
„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”
Dessewffy Arisztid
(1802–1849) magyar
gróf, honvéd tábornok
„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”
Kiss Ernő
(1799–1849) örmény
honvéd altábornagy
„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”
Knezić Károly
(1808–1849) horvát
honvéd tábornok
„Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”
Láhner György
(1795–1849) német
honvéd tábornok
„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”
Lázár Vilmos
(1815–1849) örmény
honvéd ezredes
„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”
Leiningen-Westerburg Károly
(1819–1849) német
gróf, honvéd tábornok
„A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”
Nagysándor József
(1803–1849) magyar
honvéd tábornok
„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”
Poeltenberg Ernő
(1808–1849) osztrák
lovag, honvéd tábornok
„Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”
Schweidel József
(1796–1849) magyar
honvéd tábornok
„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.” *
Török Ignác
(1795–1849) magyar
honvéd tábornok
„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.” *
Vécsey Károly
(1803-1849) magyar
gróf, honvéd tábornok
„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”
(1793–1849) német
honvéd tábornok
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.”
Damjanich János
(1804–1849) szerb
honvéd tábornok
„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”
Dessewffy Arisztid
(1802–1849) magyar
gróf, honvéd tábornok
„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”
Kiss Ernő
(1799–1849) örmény
honvéd altábornagy
„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”
Knezić Károly
(1808–1849) horvát
honvéd tábornok
„Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”
Láhner György
(1795–1849) német
honvéd tábornok
„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”
Lázár Vilmos
(1815–1849) örmény
honvéd ezredes
„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”
Leiningen-Westerburg Károly
(1819–1849) német
gróf, honvéd tábornok
„A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”
Nagysándor József
(1803–1849) magyar
honvéd tábornok
„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”
Poeltenberg Ernő
(1808–1849) osztrák
lovag, honvéd tábornok
„Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”
Schweidel József
(1796–1849) magyar
honvéd tábornok
„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.” *
Török Ignác
(1795–1849) magyar
honvéd tábornok
„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.” *
Vécsey Károly
(1803-1849) magyar
gróf, honvéd tábornok
„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)