Torda atakámnak köszönhetően Atilla egyedülálló nevelésben részesült. Tízéves
korára kitűnő lovasíjásszá vált. Gyorsabb és ügyesebb volt, mint a felnőtt harcosok. Nem
érezte a fáradtságot, folytonosan gyakorolt. Rendkívül erős versenyszellem lakozott
benne. Saját magával is versenyzett, akkor volt igazán boldog, ha túlszárnyalta előző
eredményeit. Ugyanakkor hatalmas tudásszomj élt benne. Különösen a történelem és
az ősi hun mondák érdekelték, amelyeket az atakámtól hallott a Hun Birodalomról, dicső
uralkodóiról, elsősorban Bátor tengrikútról és dédunokájáról, Bátorról, aki legyőzte a
Kínai Birodalmat, megszerezte a császári trónt és „huandi”, vagyis kínai császár lett. Az
atakám kiemelte, hogy Bátor tengrikút sikerének titka a különleges képességű, „Bátrak-
nak” nevezett sasíjász testőrség és kitűnően kiképzett lovasíjász hadseregben rejlett.
Atillának különösen az tetszett Bátor tengrikút mondájában, hogy a jövőbeli
uralkodót kisgyermekkora óta a Hun Birodalom főtáltosa, Bata atakám nevelte az Ötüken
hegyén, ahol együtt éltek sólymokkal, farkasokkal, szarvasokkal és lovakkal. A kis Bátor
története hasonlított az ő életéhez: mindketten korán elvesztették a szüleiket, a főtáltos
nevelte és tanította őket, és mindkettejük legjobb barátai az állatok voltak.
Atillára mély benyomást tett, hogy Bátor tengrikútnak már kisgyermekkorában
megvolt a belső látás és révülés képessége. Beszélt az állatokkal, látta az emberek
kisugárzását, kitalálta gondolataikat, s amikor felnőtt, Bata atakám segítségével olyan
sasíjászokból szervezett testőrséget, akikben szintén megvolt a belső látás képessége,
mely legyőzhetetlenné tette őket.
Bátor tengrikút legendás történetei közül talán a kínai császár fogadott fiával, a
Napbajnokával vívott párbaj tetszett neki a legjobban: a belső látás segítségével Bátor
diadalt aratott a legyőzhetetlennek hitt kínai bajnokon.
– Mi volt a titka a Napbajnoka sorozatos győzelmeinek? Tehetsége, az Ég, áldása,
vagy valami más? – kérdezte Tordától.
– A Napbajnoka csalással nyert. Párbajait minden alkalommal verőfényes nappal,
pontosan délben rendezték. Fejpántjára aranyból készült napkorongot erősített, mely
ellenfele szemébe irányította a napsugarakat, elvakította, s így végzett vele. Belső látása
segítségével Bátor tudott az arany napkorong vakító hatásáról. Amikor közeledett el-
lenfeléhez, behunyta a szemét. Ez annyira megzavarta a Napbajnokát, hogy elkésett az
oldalvágással, és Bátor legyőzte őt.
– Akkor is győzött volna Bátor, ha nem hunyja be a szemét?
– Igen. Megvolt benne a belső látás képessége. Behunyt szemével csak azt akarta
mutatni, hogy ismeri a csaló Napbajnoka cselét. Tudod-e, mi a monda üzenete?
– Az üzenet számomra az, hogy ne a látszatot, az ellenfél fondorlatos megjelenését
nézzük, hanem lássunk a lelkébe, győzzük le lelkileg. Utána a végső győzelem már
könnyen megszerezhető.
Ennél jobb körülmények között egyetlen uralkodó sem nevelkedett a hun
történelem során. Nevelték és belső látását tökéletesítették a nappalok, az éjszakák,
az égbolt a nappal, holddal, csillagokkal, a felhőkkel, a széllel, esővel, viharral, hóval.
Nevelte szintén a hegy, az erdő, a patak, a virágos rét, a növények, a barlang, az állatok,
elsősorban Togán, Ayi, Kasi, Viji és Akkám lova. Akrobatikusan lovagolt, kitűnően bánt
íjjal, karddal, kopjával, és csupasz kezével is hatásos harcképességet mutatott. Gyors
reflexeit Togán segítségével fejlesztette ki. Kivételes állóképességgel és teherbírással
rendelkezett. Képes volt egész éjszakán át követni a zsákmányt üldöző farkast a legne-
hezebb hegyi terepen. Kitűnően megtanult úszni, puszta kézzel fogdosta a nagy halakat
fürdései során.
Társai megtanították az erdő, a fák, növények, a szél, az illatok és szagok, az eső, a
sötétség titkainak a kifürkészésére és megismerésére.
– Tisztelettel kell beszélni az éjjel, a nappal, a holddal, a széllel, a levegővel, a
heggyel, a fákkal, növényekkel, a környezeteddel, és meg kell érteni a beszédüket, az
üzenetüket –magyarázta Torda.
Atilla nagyon szeretett az erdőben járni. Kasi megtanította a füvek, a növények és
a fák ismeretére. Mélyen átérezte tanításuk lényegét, hogy a növények is érzékenyek a
beszédre, meghálálják a kedvességet és viszonozzák. Megismerte a növények gyógy-
hatását.
– Soha nem szabad leszedni egy terület összes növényét. Meg kell hagyni egy
részüket, hogy tovább szaporodjanak. Ha növényt eszik az ember, mert élelemre van
szüksége, kérjen tőle bocsánatot, hogy letépte, és kérje, hogy testébe beépülve segítse,
hogy egészséges maradjon –magyarázta az atakám.
– Mi valójában a belső látás? – nézett Atilla kérdőn tanítómesterére.
– A belső látás a lelki elmélyülés különleges, összpontosított megvalósulá-
sa. Segítségével az ember tudatállapota megváltozik, látja az emberek és állatok
kisugárzását, megérzi a gondolatokat, eljut távoli vidékekre, és bizonyos esetekben
belepillanthat a régmúltba vagy jövőbe.
– Hogyan szerezheti meg az ember ezt a képességet?
– Nagyon nehezen szerezhető meg. Legbiztosabb, ha az ember a belső látási
képesség birtokában születik. De bizonyos esetekben, hosszú gyakorlatok, nehéz lelki és
testi próbák után a képesség megszerezhető.
– Megkaphatom én is?
– Benned ez a képesség már születésed óta megvan, de még nem használod tu-
datosan. Kiskorod óta többször mondtad már nekem, hogy tojás alakú fényt látsz az
emberek feje és teste körül. Ez azt mutatja, hogy megvan a képességed a belső látásra,
sőt, megérted barátaidat, a kerecsensólymot, a holdpárducot, a farkast és a lovadat, és
beszélsz velük. Ez szintén belső látási képességre utal.
– Nem beszélek velük, inkább csak érzem, hogy mit akarnak kifejezni.
– Az állatokkal az ember mindig a belső megérzései segítségével beszél.
– És hogyan válaszol?
– A gondolataival. Többször elismétled magadban a mondanivalódat, és erősen
összpontosítasz.
– Most már mindent értek – kiáltott örömmel Atilla. – Többször éreztem már, hogy
beszélgetek Togánnal vagy Ayival, valahogy megértem őket, és ők is megértenek.
