2015. június 28., vasárnap
2015. június 27., szombat
A gyógyító Aranyasszonyok
Az aranyasszonyok a magyar ősi hitvilágban a női teremtő és gyógyító princípiumot képviselték, a gyógyítás mellett akár uralkodói, hadvezéri feladatokat is elláthattak. Nem földi dolgokkal, hanem az Úristen erejével gyógyítottak.
Az aranyasszonyok veleszületett képessége a gyógyítás. Ez azt jelenti, hogy nem csak a gyógynövényeket és az alkalmazásukat ismerték, hanem érezték a betegséget is, és bölcsességükből, hatalmas tapasztalatukból kifolyólag olyan szellemi csatornák nyíltak meg számukra, ami által átlátták a betegségek közvetlen testi-lelki okait, és azt is, hogy milyen módszerrel lehet a leginkább meggyógyítani ezeket.
Látták a lelket, hiszen tudták, hogy a betegségek elsősorban a lélek figyelmeztetései, üzenetei a személyiség felé. Bárki fordulhatott hozzájuk, mindenki a számára legmegfelelőbb szavakat kapta, és mellé gyógyulást. Abban az időben a gyógynövények segítették az aranyasszonyokat, az ő tudásukat örökölték meg később a javasasszonyok.
Attila Fehér Táltosa Dobkör oldaláról
Az aranyasszonyok veleszületett képessége a gyógyítás. Ez azt jelenti, hogy nem csak a gyógynövényeket és az alkalmazásukat ismerték, hanem érezték a betegséget is, és bölcsességükből, hatalmas tapasztalatukból kifolyólag olyan szellemi csatornák nyíltak meg számukra, ami által átlátták a betegségek közvetlen testi-lelki okait, és azt is, hogy milyen módszerrel lehet a leginkább meggyógyítani ezeket.
Látták a lelket, hiszen tudták, hogy a betegségek elsősorban a lélek figyelmeztetései, üzenetei a személyiség felé. Bárki fordulhatott hozzájuk, mindenki a számára legmegfelelőbb szavakat kapta, és mellé gyógyulást. Abban az időben a gyógynövények segítették az aranyasszonyokat, az ő tudásukat örökölték meg később a javasasszonyok.
Attila Fehér Táltosa Dobkör oldaláról
2015. június 26., péntek
Csángó imádság
Az ima, a fohász minden gyógyítás alapja. A gyakorlati kezelések előtt, alatt, után alkalmazták, de önállóan is teljes értékű gyógymódnak tartották.
A lélek tisztításán, gyógyításán keresztül hatott vissza a testi bajokra is a következő ráolvasás.
„Add meg nekem Isztenem,
mindennapi kenerem.
Ürezz meg te minden rossztúl,
Minden baj, minden gonosztúl.
Adj szüléknek egisszíget,
Kergeszd el a betegszíget,
Házunkban mindig jó legyen,
Teljbe minden csak menjen.
Őrangyalom alíssz el,
És hulnap reggel külts fel,
Újból menen nekünk jól,
Meddig a Nap leszentül.”
(…)
(Csángó imádság, Bosnyák Sándor gyűjtése)
A lélek tisztításán, gyógyításán keresztül hatott vissza a testi bajokra is a következő ráolvasás.
„Add meg nekem Isztenem,
mindennapi kenerem.
Ürezz meg te minden rossztúl,
Minden baj, minden gonosztúl.
Adj szüléknek egisszíget,
Kergeszd el a betegszíget,
Házunkban mindig jó legyen,
Teljbe minden csak menjen.
Őrangyalom alíssz el,
És hulnap reggel külts fel,
Újból menen nekünk jól,
Meddig a Nap leszentül.”
(…)
(Csángó imádság, Bosnyák Sándor gyűjtése)
2015. június 25., csütörtök
A szabadságot nem lehet örökölni
A szabadságot nem lehet örökölni - el kell felejteni a jobb és baloldali jelzőket, Magyarország jövője a tét
TUDATOSSÁG: túl kell lépni a propagandán, a megtévesztésen, a hazugságokon, az egyéni kényelmességen, a félelmeken és felelősséget kell vállalni magunkért és az országért
1. Ha tudjuk azt, hogy alapjaiban rossz a gazdasági rendszerünk, hogy megaláztatásban élünk, hogy nem vagyunk szabadok és hogy el akarják venni az örökségünket a régészeti leletek, épületek, a nyelvünk és más értékeink rombolásával, akkor van lehetőségünk megvédeni mindazt, ami a mienk.
2. El kell felejteni a félelmeinket és felejtsük el azt, hogy csak a meglévő pártokban gondolkodunk. A magyarok nagyon nehezen tudnak összefogni, de ha tisztán látunk az alapvető kérdésekben, akkor ez nagyságrendekkel egyszerűbb.
3. Ha magyarok akarunk maradni ebben a globális orwelli tengerben, akkor civil, szakmai, ifjúsági és egyéb szervezeteket kell alapítanunk és meg kell védenünk az értékeinket. Ha rájövünk arra, hogy pl. a TTIP nem jó nekünk, akkor hangosan ki kell állni az önrendelkezéshez, az egészséges jövőnkhöz való jogainkért!
Büszkének kell lennünk a magyarságunkra, a nyelvünkre, a környezetünkre, a hőseinkre, a népviseletünkre, a szokásainkra és mindenre ami magyarrá tesz minket.
"Mert noha a mi magunk népe amint mostan vagyon, s mint leábrázoltam, megromlott, mindazonáltal, ha kérded, kit kívánok s micsoda nemzetet akarok oltalmamra, azt mondom: a MAGYART kívánom. Miért? Azért, mert legalkalmatosabb, legerősebb, leggyorsabb, és ha akarja legvitézebb nemzetség. Kétszáz esztendeje lészen már, hogy a magyar törökkel harcol. Hányszor a török császárok személyek szerént sok százezer emberekkel jöttek országunkba? Csak egy szultán Szulimánnak is, ki legvitézebb császár vala ottomán nemzetben, öt expeditiója volt, de mégis Isten nem hagyott elveszni mindnyájunkat; ami veszett is, többire békesség és frigy színe alatt, hogysem hadakozásban veszett."
/Zrínyi Miklós - Ne bántsd a magyart!/
TUDATOSSÁG: túl kell lépni a propagandán, a megtévesztésen, a hazugságokon, az egyéni kényelmességen, a félelmeken és felelősséget kell vállalni magunkért és az országért
1. Ha tudjuk azt, hogy alapjaiban rossz a gazdasági rendszerünk, hogy megaláztatásban élünk, hogy nem vagyunk szabadok és hogy el akarják venni az örökségünket a régészeti leletek, épületek, a nyelvünk és más értékeink rombolásával, akkor van lehetőségünk megvédeni mindazt, ami a mienk.
2. El kell felejteni a félelmeinket és felejtsük el azt, hogy csak a meglévő pártokban gondolkodunk. A magyarok nagyon nehezen tudnak összefogni, de ha tisztán látunk az alapvető kérdésekben, akkor ez nagyságrendekkel egyszerűbb.
3. Ha magyarok akarunk maradni ebben a globális orwelli tengerben, akkor civil, szakmai, ifjúsági és egyéb szervezeteket kell alapítanunk és meg kell védenünk az értékeinket. Ha rájövünk arra, hogy pl. a TTIP nem jó nekünk, akkor hangosan ki kell állni az önrendelkezéshez, az egészséges jövőnkhöz való jogainkért!
Büszkének kell lennünk a magyarságunkra, a nyelvünkre, a környezetünkre, a hőseinkre, a népviseletünkre, a szokásainkra és mindenre ami magyarrá tesz minket.
"Mert noha a mi magunk népe amint mostan vagyon, s mint leábrázoltam, megromlott, mindazonáltal, ha kérded, kit kívánok s micsoda nemzetet akarok oltalmamra, azt mondom: a MAGYART kívánom. Miért? Azért, mert legalkalmatosabb, legerősebb, leggyorsabb, és ha akarja legvitézebb nemzetség. Kétszáz esztendeje lészen már, hogy a magyar törökkel harcol. Hányszor a török császárok személyek szerént sok százezer emberekkel jöttek országunkba? Csak egy szultán Szulimánnak is, ki legvitézebb császár vala ottomán nemzetben, öt expeditiója volt, de mégis Isten nem hagyott elveszni mindnyájunkat; ami veszett is, többire békesség és frigy színe alatt, hogysem hadakozásban veszett."
/Zrínyi Miklós - Ne bántsd a magyart!/
2015. június 24., szerda
A legnagyobb háborúk
"A legnagyobb háborúk lelki, szellemi síkon zajlanak.”-mondta az író. A mai világban a fogyasztói társadalom kialakítása a cél, a családi kötelékek szétverése, a feszültségkeltés.
A három könyv üzenete: csak akkor maradunk meg magyarként és emberként,ha ragaszkodunk az ősök tiszteletéhez, a családhoz, szeretethez, őseink üzenetéhez, a legendákhoz. Legyünk egységesek. Mikor voltunk erősek? Akkor, amikor egységesek voltunk és összefogtunk. Ha azt akarjuk, hogy a magyarság megerősödjön, meg kell élnünk az egységet, ha nem tesszük meg, elsüllyedünk."
2015. június 23., kedd
Férfi-kép
,,Az ősi hagyományokban a nemi érintkezés magasztos dolog volt.
Manapság már ez is fura számunkra.
De még furább, ha az indiai vagy a taoista világ erotikus képeit nézegetjük.
Szinte alig találni olyat, ahol a férfi teljes súlyával ráfekszik a nőre, leteperi, mint birkózó az ellenfelét, és valósággal megerőszakolja.
A szerelmes pár rendszerint összefonódó lábakkal ölelkezik, egymás mellett állva, mint az összecsavarodó indák, de még inkább úgy, hogy a nő van felül, irányítja az aktust, s szinte “beavatja” az öle alatt fekvő szerelmesét az egység misztériumába.
A hanyatt vágott nő, mint a brutális férfiöröm passzív áldozat, nemcsak az ősi időkben, de még a mai bennszülött törzseknél is olyan megrökönyödést váltott ki, hogy ezt a helyzetet elnevezték “misszionárius póznak”.
Ilyesmit ugyanis a nyugati embereknél tapasztaltak először. Később bizonyára már nem csodálkoztak, hogy ugyanazok a férfiak, akik saját asszonyaikkal ilyen “könyörtelenül” ölelkeztek, velük sem bántak kíméletesebben: kifosztották, kipusztították őket, és akik élve maradtak, azokat eladták rabszolgának.
Amikor a Jóskönyvet írtam, sokat tűnődtem azon, hogy az ősi Kínában az egyik legboldogabb jósjel, a ,,Virágzás” miért néz ki úgy, hogy az Ég lent van, és a Föld fent.
Vagyis alul van a férfi-jang és felül a női-jin.
Manapság ezt éppen fordítva gondolnánk.
A kínai bölcsek szerint azonban ez az optimális állapot.
A Teremtő, a Szellem, a Férfi-jang lentről, a mélyből hat, aláveti magát a nőnek – és a Befogadó, a Föld, az Asszony-jin fölötte van a magasban és uralkodik.
Ahol ez a jósjel megvalósul, ott az élet fölvirágzik.
Ott jó élni. Oszlik a sötétség, béke lesz, harmónia, az emberek boldogok és minden kivirul.
Ahol pedig fordítva van, ahol az Ég van fönt és a Föld lent – ahol a Férfi maga alá teperi az Asszonyt, ott pangás van. Csőd, kudarc és sötétség.
Mai ésszel ezt nem is értjük.
Hát nem a férfi uralkodik az asszony fölött?
Nem a férfi a Fény, az Ész és a Hatalom – és az asszony az ösztönös Homály és Érzelem és a Szolgálat? Nem az ég van fönt s a föld lent?
A kérdésekre azért nem tudunk felelni, mert ebben a tébolyult és hazug világunkban teljesen összezavarodtak a fogalmak, nem ismerjük már a férfi- és női szerepek valódi értelmét.
Nem az a baj – és ezt elsősorban a sértett férfi olvasóimnak mondom -, hogy évezredek óta férfiuralom van.
Hanem az, hogy nem tudjuk, mit jelent igazán férfinak lenni!
A férfiasság eredeti, ősi értelmében áldozatra való képességet jelentett.
Odaadást.
Hűséget.
Megbízhatóságot.
Szilárd alapot, melyre építeni lehet.
A család és a közösség számára védelmet. Olyan erőt, mely az önfeladásban, az áldozatban nyilvánul meg. Az igazi férfi önakaratáról lemond, s erejét egy magasabb Akarat, egy eszmény szolgálatába állítja.
Az ilyen férfiakat nevezték valaha hősöknek.
Az igazi férfi nem agresszív.
Sőt, éppen ő az, aki önmagában és a világban az agressziót legyőzi.
A lovagi erény sohasem a támadás, hanem a védelem volt.
Nem a háború, hanem a béke megóvása.
És főleg nem a hódítás, hanem a közösség megmentése.
A hűség.
Ezen alapszik a keleti harcművészet és az ősi szamuráj hagyomány.
A keleti harci művészetekben csakis a védelem a megengedett!
A harcost nem támadásra, hanem bölcs védekezésre nevelték, s feladata nem az volt, hogy önmagát, hanem hogy az igazságot, a békét, a becsületet és az igazi értékeket védje meg, akár az élete árán is. ,,Erős az, aki önmagát legyőzte.” – mondja Konfucius.
Az agresszív, hódító, mindenkit legázoló, győzelemre törő, könyörtelen és önző férfi, aki nem az igazságot védi, hanem bosszút áll és rabol, aki a saját érdekein túl senkire tekintettel nincs, nem az Igazi Férfi arca!
Ez a torzképe.
Igen, ezek lettünk, uraim: durvák, kemények, karrieristák, nemes eszmények nélkül élők. Elfelejtettük, hogy a legnagyobb férfierény a szelídség, a hűség és az, hogy a magasabbért föl tudjuk áldozni magunkat.
Nem az a baj, hogy “férfiuralom” van – az a baj, hogy nincsenek valódi férfiak.
Mi nem azok vagyunk.
Pörgünk magunk körül, mániásan rohanunk nem létező célok felé – de megbízni bennünk, főleg egy életen át, nem lehet.
Ha körülnézel az utcán, sok szép lányt látsz, de alig találkozol már szép férfival. Ez nem csak az én véleményem: rengeteg lány és asszony mondta ezt már nekem. Nem a ,,jóképű” fiúkról, a szexepilről és a divatról beszéltek. Kigyúrt testet és erőszakos arcot látni. De a férfiszépséghez hozzátartozik valami, ami nem csupán deltás test, divatos kopaszság és rongyos farmer. (Mellesleg érdemes megfigyelni, hogy a színesen öltözött, ápolt nők között miféle jellegtelen ruhákban járnak manapság a férfiak, s külsejükre milyen keveset adnak!)
A férfi szépségének lényege a nemesség.
A nemesség egy benső tartásnak, egy önmagunkkal vívott győztes küzdelemnek tükröződése. Olyan férfi arcán jelenik meg, aki önmaga ura. Erőszak nincs rajta. Mohóság sem tükröződik vonásain. Alkatilag lehet kövér vagy sovány, nem ez a lényeg, hanem egy olyan lelkület, mely belülről megszépíti a férfit. Még akkor is, ha nem szépnek született.
A nemesség nem az agresszív egónak, hanem a fensőbbrendű Énnek a jele egy férfi arcán. Ereje nem durva, hanem finom. Erélyes, de nem erőszakos. Szemében az értelem és érzelem egysége tükröződik. Ilyen arcra mondjuk, hogy korszerűtlen. Nem divat manapság.
Ez a baj. Nem a férfiuralom. Igazi Férfi uralma alatt jó lenne élni.
Csakhogy manapság kevés az igazi férfi...”
Manapság már ez is fura számunkra.
De még furább, ha az indiai vagy a taoista világ erotikus képeit nézegetjük.
Szinte alig találni olyat, ahol a férfi teljes súlyával ráfekszik a nőre, leteperi, mint birkózó az ellenfelét, és valósággal megerőszakolja.
A szerelmes pár rendszerint összefonódó lábakkal ölelkezik, egymás mellett állva, mint az összecsavarodó indák, de még inkább úgy, hogy a nő van felül, irányítja az aktust, s szinte “beavatja” az öle alatt fekvő szerelmesét az egység misztériumába.
A hanyatt vágott nő, mint a brutális férfiöröm passzív áldozat, nemcsak az ősi időkben, de még a mai bennszülött törzseknél is olyan megrökönyödést váltott ki, hogy ezt a helyzetet elnevezték “misszionárius póznak”.
Ilyesmit ugyanis a nyugati embereknél tapasztaltak először. Később bizonyára már nem csodálkoztak, hogy ugyanazok a férfiak, akik saját asszonyaikkal ilyen “könyörtelenül” ölelkeztek, velük sem bántak kíméletesebben: kifosztották, kipusztították őket, és akik élve maradtak, azokat eladták rabszolgának.
Amikor a Jóskönyvet írtam, sokat tűnődtem azon, hogy az ősi Kínában az egyik legboldogabb jósjel, a ,,Virágzás” miért néz ki úgy, hogy az Ég lent van, és a Föld fent.
Vagyis alul van a férfi-jang és felül a női-jin.
Manapság ezt éppen fordítva gondolnánk.
A kínai bölcsek szerint azonban ez az optimális állapot.
A Teremtő, a Szellem, a Férfi-jang lentről, a mélyből hat, aláveti magát a nőnek – és a Befogadó, a Föld, az Asszony-jin fölötte van a magasban és uralkodik.
Ahol ez a jósjel megvalósul, ott az élet fölvirágzik.
Ott jó élni. Oszlik a sötétség, béke lesz, harmónia, az emberek boldogok és minden kivirul.
Ahol pedig fordítva van, ahol az Ég van fönt és a Föld lent – ahol a Férfi maga alá teperi az Asszonyt, ott pangás van. Csőd, kudarc és sötétség.
Mai ésszel ezt nem is értjük.
Hát nem a férfi uralkodik az asszony fölött?
Nem a férfi a Fény, az Ész és a Hatalom – és az asszony az ösztönös Homály és Érzelem és a Szolgálat? Nem az ég van fönt s a föld lent?
A kérdésekre azért nem tudunk felelni, mert ebben a tébolyult és hazug világunkban teljesen összezavarodtak a fogalmak, nem ismerjük már a férfi- és női szerepek valódi értelmét.
Nem az a baj – és ezt elsősorban a sértett férfi olvasóimnak mondom -, hogy évezredek óta férfiuralom van.
Hanem az, hogy nem tudjuk, mit jelent igazán férfinak lenni!
A férfiasság eredeti, ősi értelmében áldozatra való képességet jelentett.
Odaadást.
Hűséget.
Megbízhatóságot.
Szilárd alapot, melyre építeni lehet.
A család és a közösség számára védelmet. Olyan erőt, mely az önfeladásban, az áldozatban nyilvánul meg. Az igazi férfi önakaratáról lemond, s erejét egy magasabb Akarat, egy eszmény szolgálatába állítja.
Az ilyen férfiakat nevezték valaha hősöknek.
Az igazi férfi nem agresszív.
Sőt, éppen ő az, aki önmagában és a világban az agressziót legyőzi.
A lovagi erény sohasem a támadás, hanem a védelem volt.
Nem a háború, hanem a béke megóvása.
És főleg nem a hódítás, hanem a közösség megmentése.
A hűség.
Ezen alapszik a keleti harcművészet és az ősi szamuráj hagyomány.
A keleti harci művészetekben csakis a védelem a megengedett!
A harcost nem támadásra, hanem bölcs védekezésre nevelték, s feladata nem az volt, hogy önmagát, hanem hogy az igazságot, a békét, a becsületet és az igazi értékeket védje meg, akár az élete árán is. ,,Erős az, aki önmagát legyőzte.” – mondja Konfucius.
Az agresszív, hódító, mindenkit legázoló, győzelemre törő, könyörtelen és önző férfi, aki nem az igazságot védi, hanem bosszút áll és rabol, aki a saját érdekein túl senkire tekintettel nincs, nem az Igazi Férfi arca!
Ez a torzképe.
Igen, ezek lettünk, uraim: durvák, kemények, karrieristák, nemes eszmények nélkül élők. Elfelejtettük, hogy a legnagyobb férfierény a szelídség, a hűség és az, hogy a magasabbért föl tudjuk áldozni magunkat.
Nem az a baj, hogy “férfiuralom” van – az a baj, hogy nincsenek valódi férfiak.
Mi nem azok vagyunk.
Pörgünk magunk körül, mániásan rohanunk nem létező célok felé – de megbízni bennünk, főleg egy életen át, nem lehet.
Ha körülnézel az utcán, sok szép lányt látsz, de alig találkozol már szép férfival. Ez nem csak az én véleményem: rengeteg lány és asszony mondta ezt már nekem. Nem a ,,jóképű” fiúkról, a szexepilről és a divatról beszéltek. Kigyúrt testet és erőszakos arcot látni. De a férfiszépséghez hozzátartozik valami, ami nem csupán deltás test, divatos kopaszság és rongyos farmer. (Mellesleg érdemes megfigyelni, hogy a színesen öltözött, ápolt nők között miféle jellegtelen ruhákban járnak manapság a férfiak, s külsejükre milyen keveset adnak!)
A férfi szépségének lényege a nemesség.
A nemesség egy benső tartásnak, egy önmagunkkal vívott győztes küzdelemnek tükröződése. Olyan férfi arcán jelenik meg, aki önmaga ura. Erőszak nincs rajta. Mohóság sem tükröződik vonásain. Alkatilag lehet kövér vagy sovány, nem ez a lényeg, hanem egy olyan lelkület, mely belülről megszépíti a férfit. Még akkor is, ha nem szépnek született.
A nemesség nem az agresszív egónak, hanem a fensőbbrendű Énnek a jele egy férfi arcán. Ereje nem durva, hanem finom. Erélyes, de nem erőszakos. Szemében az értelem és érzelem egysége tükröződik. Ilyen arcra mondjuk, hogy korszerűtlen. Nem divat manapság.
Ez a baj. Nem a férfiuralom. Igazi Férfi uralma alatt jó lenne élni.
Csakhogy manapság kevés az igazi férfi...”
2015. június 22., hétfő
2015. június 20., szombat
Cey-Bert Róbert Gyula a Távol-Keleti társadalmakról
Kőrösi Csoma Sándor nyomában...
A téma: Délkelet-Ázsiai utazások és a tanulságok, amelyeket érdemes levonni.
A téma: Délkelet-Ázsiai utazások és a tanulságok, amelyeket érdemes levonni.
2015. június 15., hétfő
Táltos és a Püspök - I. rész
* Dicsértessék Atya! Örülök hogy Ön végre, mégis belement ebbe a beszélgetésbe, köszönöm, hogy megtisztel!
- Dicsértessék a Jézus Krisztus, üdvözöllek „f i a m”, én magam is nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi lehet az a „fontos dolog”, ami miatt elbeszélgetést kértél tőlem, s annyi hónapon át következetesen, újra és újra kitartottál, hiába utasítottam el – titkáromon keresztül - kérésedet... Tudod, nem sok időm van most sem, s a sofőröm egy óra múlva itt lesz értem, s mennem kell egy konferenciára, ami után prédikálnom is kell majd, ennyi időt tudok rád szánni... / Püspök kényelmesen hátradől, irodája bársony bevonatú, díszes székén, és nagy, aranygyűrűs, kövér ujjaival a ropogtatni valót keresgeti sötétbarna, lakkozott, míves íróasztalán /...
* Hát – ha már tegeződünk - akkor Szervusz Testvérem! / Püspök felhúzza szemöldökét, láthatólag fel van háborodva, s keresi a szavakat.../
- Nálunk nem szokás „ISTEN SZOLGÁIT” tegezni!
* Márpedig Te letegeztél engem, kedves Atya, s ez a a világi életben mindenütt azt jelenti, hogy felajánlottad a tegeződést számomra... A hitéletben pedig - ugye egyébként is - „mindannyian tegeződünk” / Táltos mosolyog/. Én pld. Jézust, Máriát, vagy akár Mihael Arkangyalt is - tegezem imáimban, még magát a Mennyei Atyánkat is – TE NEM? Mennyivel jársz magasabban mint a mi „ELŐLJÁRÓINK” - ATYA? Mennyivel jár neked több tisztelet? / Püspök zavarba jön, s kényelmes székén már nem fekszik ki oly fölényesen, előre hajlik, összekapódott gyomorral keresi a gondolatokat./
- Tudod te – fiam – hogy kivel beszélsz?
* Pontosan tudom hogy ki vagy – Atya- ezeréves adósságot jöttem törleszteni! Ez a beszélgetés már igen rég óta időszerű... De ha gondolod, s számodra kényelmetlen, akkor abba is hagyhatjuk, várhatunk még akár ezer évet is, MI ráérünk! / Táltos összeráncolja szemöldökét, s látszólag szedelőzködik, emelkedik, nagy csend, majd folytatás... /
- Nekem nincs mitől tartanom, HITEM ERŐS, egyházam szilárd, ha már így alakult, akkor tegeződjünk – fiam – ha ezzel neked és „Egódnak” jót tehetek... / Püspök fölényesen mosolyog, s újra hátradűl, belenyúl a mazsolás tálba, Táltos szúrós tekintettel folytatja... /
* Atya! Mi Isten egyenrangú teremtményei vagyunk! Én egy „másik úton” járok, más hagyományok, más megközelítés, de a CÉL – elvileg – ugyan az...
- Melyik egyházhoz tartozol – fiam? Kik állanak mögötted, mik a te ELVEID? Hogyan lehetünk mi „egyenrangúak”? Én a Római Katolikus Egyház Püspöke vagyok, hitemberek százaiért és egy egész egyházmegyéért felelek! Te milyen alapon tartod magad teológiailag hiteles vitapartnernek? Hol tanultál? / Püspök önelégülten sóhajt, Táltos hosszasan gondolkodik, püspök ráförmed beszélgetőpartnerére. /... Nincs válasz? Ki vagy te- Fiam?
* Ha Te Isten felkent szolgája vagy – ATYA– akkor elárulom, én magam is ezen az úton járok... De a „szolgaság”, az elsősorban felelősség, munka, nem pedig elöljárói cím, vagy rang! Dolgozom, mint Ten magad is. Megadom a tiszteletet Neked, cserébe ugyanezt várom el! Jár nekem is az emberszámba- vevés, akármilyen egyházmegye, vagy társaság vezetője is vagy! Jézusi Úton járunk mindketten, „kollégák” vagyunk, én így gondolom... / Püspök cinikusan, rejtve mosolyog ./
- Na hát akkor „ KOLLEGA ÚR”, most már kezdjen bele a mondandóba, mert kifutunk az időből! / Az asztalon megszólal a telefon, a Püspök gondolkozik, hogy felvegye-e, felveszi, s kéri, hogy egy rövid ideig ne zavarja senki, mert fontos beszélgetése van ./
* Jézusról szeretnék Véled beszélgetni – ATYA... Szeretnék beszélni Veled az Ördögről is./ Püspök csodálkozva és kérdően nagyra nyitja szemét./ ... Magyarországról, közös otthonunkról, valamint a táltosokról, az egyházakról, az elmúlt ezer évről.
- Na hát ez nem hiszem hogy belefér egy órába... / Püspök közben kirívóan kutatni kezd az asztalán heverő hivatalos papírok között./
* Azért csak próbáljuk meg, Püspök Uram!
- Kezd el akkor ….„ TÁLTOS”! / Hosszú szünet, Püspök kínálja gyümölccsel és ásványvízzel újdonsült „kollégáját”, de az nem kér semmit. /
* Tudod – Atya – én nem gondolom magam „táltos”- nak. De ha így Neked egyszerűbb, akkor nevezz annak. Pogánynak gondolsz, tudom, s megnyilvánulásaitokból ismerem, hogy Ti – katolikusok – minket – egyszerű úton járó, Tudó Embereket okkultizmussal, démonisággal és boszorkánysággal vádoltok. / Püspök közbevág erélyesen./
- Az okkultizmus teljesen megfosztja az embert attól, hogy teljesítse Istentől kapott küldetését, mindez Isten Ítéletét vonja majd maga után, ahogy az a SZENT ÍRÁSBAN áll:
"Mindezt ugyanis utálja az Úr, s az effajta vétkekért törli el azokat a nemzeteket utadból”- írja azt a Biblia – FIAM - s ezért fogalmaztuk meg ezt így pár éve a Konferenciánk körlevelében is, ami pontosan a magyarországi nemkívánatos spirituális változások, s az újkori pogányság ördögiségét fedi fel!
* Rendben van ATYA, ismerem nézeteiteket, látom „napra kész vagy”, de értsd meg, csak Ti láttok minket okkultnak, holott, Ti magatok űztök fekete mágiát! Mi- ahogy te mondod „Táltosok”- a SZERETET ÚTJÁT JÁRJUK... S nem mi, hanem TI tekeritek ki Jézus tanításait úgy, ahogy számotokra az előnyös – évezredek óta... ATYA! Ti vagytok pozícióban NEM? Ti uraljátok szent helyeinket, a templomokat, ti szedtek „egyházi adót”, ti rendelkeztek a lelkek fölött, a temetők és iskolák fölött, ti jártok fekete MERCÉDESZEKEN, ti bíborban és aranyban fürödtök és PÉTER által: „Jézus földi helytartója” -ként üzemeltek! S ti irányítjátok a tömegeket, s évszázadok óta alakítjátok a történelmet - praktikáitokkal! / Püspök arca szitkokat szór, de nem szól közbe. /... Ti Atyám, ügyesen politizáltok, s egy idegen hatalom és erő szolgálatában álltok ma is! Amikor fel kellene lépnetek országunk népe érdekében, vagy bármilyen elnyomó rezsimmel szemben, akkor mélyen hallgattok, s amikor el kellene csendesedni - s teret adni más úton járóknak is - akkor felháborodtok, s egyszerű, dolgokat felnagyítotok, harcba szólítjátok ellenünk a híveket . Ügyesen lavíroztok a különböző politikai cselszövések árnyékában immáron ezer éve... / Püspök magából kikelve és suttogva kérdi /.
- Mit tudsz te Jézusról?
* Számomra Jézus egy ÉLŐ MESTER, s én nem szeretném Őt vérben fagyva, a kereszten lógva látni, Atya! / Táltos szeme könnybe lábad, arca megtelik vérrel. / ...Évszázadok óta teszitek Őt: FEL A KERESZTRE, s tocsogtok vérében magatok is! Saját gyalázatos tetteiteket, egy nem létező „fenevadra” fogjátok – SATANELRE - , s közben emberiség- ellenes bűnöket hajtotok végre, évszázadok óta, s ma is.../ Püspök felháborodottan válaszolni akar, de a Táltos nem engedi szóhoz jutni./ ...Keresztes háborúk, inkvizíció, boszorkányégetés, hatalmi praktikák, pénz, pénz, pénz, arany, kincs, politika, épületek, vagyon, pozíciók... Püspök: Elfelejted, miket tettetek? S a legújabb probléma, az „évszázad botránya” – ATYA... Ezzel mi van? A pedofil papok és püspökök esetei!? A vádak, a gyermekáldozatokról, rituális gyilkosságokról? Elfelejted ezeket? Mi az alapja- tehát – a ti „fölényeteknek”, s az ítélkezéseteknek? / Püspök homloka fénylik, s hosszasan gondolkodik válaszán... Már nem nyúl a mazsolához, hosszú szünet.../
- Mit akarsz tőlem - ember?
* Azt akarom hogy meghallgass és hogy elgondolkozz azon, amit mondok! Azt kérem, hogy adj nekem időt a beszédhez, és végy „Emberszámba”! Őseim, a Táltosok Örök Vértanúi megérdemelik, hogy ne egy órát szentelj rájuk, Püspök! Azt akarom, hogy végre valóban megértsd a Mester – Izzó – üzenetét, küldetését, tanítását, s ne csak a „Szent Írás” bemagolt sorait morzsolgasd ATYA! Azt akarom, hogy kiszállj a bársonyszékből, s levesd az aranyozott díszes bíbor-gúnyát, ölts Jézusi Fényruhát, vagy egyszerű sarut, gyolcsot, dobd el végre a felesleges, ördögi kellékeket, és TÉRJ ARRA AZ ÚTRA, amire a MESTER TANÍT – Atya! / Táltos láthatólag felhúzta magát, de lassít, mélyeket lélegez és lassan lenyugszik, szeme már nem szór lángokat.../
- Ördögi kellékek? Mivel vádolsz minket?
* Nincsenek vádak...Én nem a „ VÁDLÓ” vagyok. Csak azt kérem tőletek számon, amit ti minden hívő -embernek javasoltok! Amit magatoktól is – látszólag - megköveteltek...Ugyanezt tette a „Lángoló Jézus” is, kétezer éve, amikor felelősségre vonta az akkori „SZENT PAPOKAT”! S a hozzátok hasonló farizeusok, „szent emberek” Őt akkor keresztre feszítették, leölték: mint egy állatot, bárány -barmot. S tudom, hogy ti ma is, habozás nélkül megköveznétek, ha egyszerű emberként megjelenne soraitok között – ATYA! Felhívom a figyelmedet, hogy NINCS IDŐ! Ma minden, ugyan úgy van, mint azelőtt, sőt azt is elmondhatom, hogy JÉZUS, egy párhuzamos síkon, MA IS LÉTEZIK, s nem a „múlt szellemei közé” tartozik, minden, amit teszel, gondolsz, s érzel róla, az személyes lényére, létezésére is kihat!!! JÉZUS ÉL- ATYA! A Mestert most, Te MAGAD rakod fel a keresztfára! / Püspök magából kikelve közbevág/.
- Mi ez az okkult és ördögi maszlag? Miről beszélsz TUDATLAN EMBER? Jézust kétezer éve- saját vállalása és az ATYA AKARATA szerint – keresztre feszítették, majd harmad napra – ígéretéhez híven - feltámadott, s így elvette, s magára vállalta a „VILÁG BŰNEIT”, az én és a TE bűneidet is. / Püspök szinte toporzékol. Nagyon nem találja a helyét./
* Márpedig a TE BŰNEIDET- PÜSPÖK – senki sem fogja levenni Rólad! Sem kétezer éve, sem most... A Te mostani bűneidet senki sem fogja „véráldozat árán” helyetted átvenni, ledolgozni, ezt elhiheted nekem / Isten legkisebb szolgájának /! Ez a tévedés tévedése- ATYA! A „MESTER” lefektetett egy biztos utat, lehetőséget, amin keresztül „megválthatod magad”, te is, s én is, de helyetted nem dolgozik: NEKED KELL DOLGOZNI MAGADON EMBER! Nem gondolhatod komolyan, hogy a szentírás bemagolása és a bólogatás, vagy a megtérés kinyilatkoztatása elég ahhoz, hogy üdvösséget kapj! Ezt nem adják az ÉGIEK ilyen olcsón, Atyácska! Ez önfényezés, önámítás! Hamis ez az út, nem gondolod? / Püspök teljesen leizzad, keresi a szavakat./
- Miféle tanokat követsz? Gnosztikus írások? Mitől vagy ennyire magabiztos?
* Nem vagyok „magabiztos”! Nem ítélek, csak kérdezek...A Te utadat tisztelem, csak engem is engedj a saját utamon! Járom a MESTER útját... Engedj LÉTEZNI, ATYA! Vegyél komolyan! Nekem nincs a kezemben BIBLIA, neked pedig ott van az „asztalodon”, s a háttérben is, tucatnyi vallási értekezés és könyv sorakozik a polcodon...Doktor vagy – hitprofesszor- ATYA! Mit gondolsz, elviheted ezeket a könyveket a halálba? Csupasz seggel születtél, s semmit sem vihetsz magaddal tovább utadon, ha elmész... Mit érnek az elért – hangzatos címek, rangok? Én egy meztelen gyermeket látok itt, aki valahogy felnőtt, s mindenféle rangokat és vélt elismeréseket aggatott magára, olyan vagy – Püspök- mint egy mai, vietnami tábornok, akinek még a zokniján is kitüntetések ragyognak!/ Püspök teljesen leizzad, s „csökkentett módban”, hiányos önbizalommal magába mélyed előre, meredeken. Közben megérkezik a sofőr, szalutál, titkár a háttérben aggódik, Püspök izzadva szól nekik.../ …
- Elmehettek, ma nem megyünk sehova sem, senki se zavarjon, minden programot mondjatok le! A titkár próbál meggyőző érveket felhozni, de a Püspök erélyesen kiküldi az irodából mindkettőjüket./
* Köszönöm, hogy megtisztelsz azzal, hogy emberszámba veszel, ATYA! Köszönöm, hogy időt szentelsz rám és mondandómra! Évtizedek óta gondolkozom és – ahogy ti mondjátok – „bűnbánatot” gyakorlok, de magamat tisztának és fényesnek: egyáltalán nem gondolom... De azt sem hiszem, hogy „eredendő bűnben” születtem. Követem a lelkiismeretem által lefektetett ŐSI PROGRAMOT, s nektek is ezt javaslom! Ezért vagyok itt, hogy segítsek Neked, mert te egy kiváló, jó ember vagy, csak a dogmáid által bebörtönözted magad... Elhiszed, hogy: „Ruhás" KIRÁLY VAGY, s hogy nem látszik meztelenséged, pedig – nekem elhiheted – teljesen csupasz vagy, ATYA! / Püspök teljesen szétesik, papi ruháját kioldja nyakán, láthatólag rosszul van./
- Mindig tudtam, hogy egyszer felkeres az ÖRDÖG! S elszámoltat. MIT AKARSZ TŐLEM SATANEL SZOLGÁJA?
* Na látod – PÜSPÖK -ez a baj! Kétezer éve, Jézust, ugyan így leördögöztétek... Indokolatlan és szomorú „boszorkányégetés” volt az a javából! A HIT- ből és a dogmákból való merevség és tudatlanság börtöne az, ami a bajotok! Atya, hidd el nekem – egyszerű józan útkereső embernek: NINCS ÖRDÖG! Csak az emberi tudatlanság és félelem az, ami ezt a képzetet okozza! Mi vagyunk „ördögiek”- PÜSPÖK URAM! Te és én, nincsen „Patás Fenevad”, mely kísért, hidd el nekem, hibáinkért, ösztönös vágyainkért, bűneinkért csak mi vagyunk a felelősek, senki más! Az ISTENI REND- ben nincs helye BUKOTT ÉS GONOSZ FŐANGYALNAK, ez csak saját megmagyarázásunk! Ez tévedés, egy hamis képzelgés! / Táltos szeme izzik, Püspök összekuszálódva kapkodja a levegőt./
- Mondom hogy Te vagy a GONOSZ, tudtam, hogy egyszer felkeresel, rosszul vagyok, nem kapok levegőt! Távozz tőlem: SÁTÁN! / Táltos váratlanul megöleli a Püspököt. Irgalmatlan ERŐK létrejönnek, s érezhetőek az Energiák, feszül a TÉR, s a katolikus pap lassan lenyugszik, egyre jobban van, csendben eltelik vagy egy fél óra, majd Táltos suttog.../
* Nem vagyok én az ÖRDÖG, ATYA! Én a SZERETET vagyok! És szeretlek téged!
Amit most az ölelésemből érzel, amit a kezem melegéből tapasztalsz, az nem más, mint Jézus Tiszta Ölelése és Kezelése! Atyácska, én Jézus Útját járom, csak a te félelmed az, amitől rosszul voltál... A Mennyei ATYA meggyógyít Téged: Püspök!
- Az ördögöt onnan lehet felismerni, hogy kijelenti: NEM LÉTEZIK! / Püspök egyre mélyebb levegőket véve keresi a megoldást, s próbál a helyzeten úrrá lenni/
* Atyácska, ha számodra olyan fontos az ördög, akkor legyen hited szerint! Róla beszélsz évtizedek óta, a misék 80 százalékában erről a nem létező erőről prédikáltok, ahelyett, hogy JÉZUS TISZTA TANAIT hirdetnétek... Most rosszul voltál és már jobban lettél, kérlek, legalább ebben az állapotodban, ne SATANELT emlegesd, összpontosíts a VILÁG VILÁGOSSÁGÁRA! / Táltos tölt egy nagy pohár vizet a papnak és lassan, szeretettel megitatja, majd megmasszírozza a hátát, lefekteti a szobában megbúvó ágyra és hagyja pihenni/
Heffner A (vége az első résznek)
- Dicsértessék a Jézus Krisztus, üdvözöllek „f i a m”, én magam is nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi lehet az a „fontos dolog”, ami miatt elbeszélgetést kértél tőlem, s annyi hónapon át következetesen, újra és újra kitartottál, hiába utasítottam el – titkáromon keresztül - kérésedet... Tudod, nem sok időm van most sem, s a sofőröm egy óra múlva itt lesz értem, s mennem kell egy konferenciára, ami után prédikálnom is kell majd, ennyi időt tudok rád szánni... / Püspök kényelmesen hátradől, irodája bársony bevonatú, díszes székén, és nagy, aranygyűrűs, kövér ujjaival a ropogtatni valót keresgeti sötétbarna, lakkozott, míves íróasztalán /...
* Hát – ha már tegeződünk - akkor Szervusz Testvérem! / Püspök felhúzza szemöldökét, láthatólag fel van háborodva, s keresi a szavakat.../
- Nálunk nem szokás „ISTEN SZOLGÁIT” tegezni!
* Márpedig Te letegeztél engem, kedves Atya, s ez a a világi életben mindenütt azt jelenti, hogy felajánlottad a tegeződést számomra... A hitéletben pedig - ugye egyébként is - „mindannyian tegeződünk” / Táltos mosolyog/. Én pld. Jézust, Máriát, vagy akár Mihael Arkangyalt is - tegezem imáimban, még magát a Mennyei Atyánkat is – TE NEM? Mennyivel jársz magasabban mint a mi „ELŐLJÁRÓINK” - ATYA? Mennyivel jár neked több tisztelet? / Püspök zavarba jön, s kényelmes székén már nem fekszik ki oly fölényesen, előre hajlik, összekapódott gyomorral keresi a gondolatokat./
- Tudod te – fiam – hogy kivel beszélsz?
* Pontosan tudom hogy ki vagy – Atya- ezeréves adósságot jöttem törleszteni! Ez a beszélgetés már igen rég óta időszerű... De ha gondolod, s számodra kényelmetlen, akkor abba is hagyhatjuk, várhatunk még akár ezer évet is, MI ráérünk! / Táltos összeráncolja szemöldökét, s látszólag szedelőzködik, emelkedik, nagy csend, majd folytatás... /
- Nekem nincs mitől tartanom, HITEM ERŐS, egyházam szilárd, ha már így alakult, akkor tegeződjünk – fiam – ha ezzel neked és „Egódnak” jót tehetek... / Püspök fölényesen mosolyog, s újra hátradűl, belenyúl a mazsolás tálba, Táltos szúrós tekintettel folytatja... /
* Atya! Mi Isten egyenrangú teremtményei vagyunk! Én egy „másik úton” járok, más hagyományok, más megközelítés, de a CÉL – elvileg – ugyan az...
- Melyik egyházhoz tartozol – fiam? Kik állanak mögötted, mik a te ELVEID? Hogyan lehetünk mi „egyenrangúak”? Én a Római Katolikus Egyház Püspöke vagyok, hitemberek százaiért és egy egész egyházmegyéért felelek! Te milyen alapon tartod magad teológiailag hiteles vitapartnernek? Hol tanultál? / Püspök önelégülten sóhajt, Táltos hosszasan gondolkodik, püspök ráförmed beszélgetőpartnerére. /... Nincs válasz? Ki vagy te- Fiam?
* Ha Te Isten felkent szolgája vagy – ATYA– akkor elárulom, én magam is ezen az úton járok... De a „szolgaság”, az elsősorban felelősség, munka, nem pedig elöljárói cím, vagy rang! Dolgozom, mint Ten magad is. Megadom a tiszteletet Neked, cserébe ugyanezt várom el! Jár nekem is az emberszámba- vevés, akármilyen egyházmegye, vagy társaság vezetője is vagy! Jézusi Úton járunk mindketten, „kollégák” vagyunk, én így gondolom... / Püspök cinikusan, rejtve mosolyog ./
- Na hát akkor „ KOLLEGA ÚR”, most már kezdjen bele a mondandóba, mert kifutunk az időből! / Az asztalon megszólal a telefon, a Püspök gondolkozik, hogy felvegye-e, felveszi, s kéri, hogy egy rövid ideig ne zavarja senki, mert fontos beszélgetése van ./
* Jézusról szeretnék Véled beszélgetni – ATYA... Szeretnék beszélni Veled az Ördögről is./ Püspök csodálkozva és kérdően nagyra nyitja szemét./ ... Magyarországról, közös otthonunkról, valamint a táltosokról, az egyházakról, az elmúlt ezer évről.
- Na hát ez nem hiszem hogy belefér egy órába... / Püspök közben kirívóan kutatni kezd az asztalán heverő hivatalos papírok között./
* Azért csak próbáljuk meg, Püspök Uram!
- Kezd el akkor ….„ TÁLTOS”! / Hosszú szünet, Püspök kínálja gyümölccsel és ásványvízzel újdonsült „kollégáját”, de az nem kér semmit. /
* Tudod – Atya – én nem gondolom magam „táltos”- nak. De ha így Neked egyszerűbb, akkor nevezz annak. Pogánynak gondolsz, tudom, s megnyilvánulásaitokból ismerem, hogy Ti – katolikusok – minket – egyszerű úton járó, Tudó Embereket okkultizmussal, démonisággal és boszorkánysággal vádoltok. / Püspök közbevág erélyesen./
- Az okkultizmus teljesen megfosztja az embert attól, hogy teljesítse Istentől kapott küldetését, mindez Isten Ítéletét vonja majd maga után, ahogy az a SZENT ÍRÁSBAN áll:
"Mindezt ugyanis utálja az Úr, s az effajta vétkekért törli el azokat a nemzeteket utadból”- írja azt a Biblia – FIAM - s ezért fogalmaztuk meg ezt így pár éve a Konferenciánk körlevelében is, ami pontosan a magyarországi nemkívánatos spirituális változások, s az újkori pogányság ördögiségét fedi fel!
* Rendben van ATYA, ismerem nézeteiteket, látom „napra kész vagy”, de értsd meg, csak Ti láttok minket okkultnak, holott, Ti magatok űztök fekete mágiát! Mi- ahogy te mondod „Táltosok”- a SZERETET ÚTJÁT JÁRJUK... S nem mi, hanem TI tekeritek ki Jézus tanításait úgy, ahogy számotokra az előnyös – évezredek óta... ATYA! Ti vagytok pozícióban NEM? Ti uraljátok szent helyeinket, a templomokat, ti szedtek „egyházi adót”, ti rendelkeztek a lelkek fölött, a temetők és iskolák fölött, ti jártok fekete MERCÉDESZEKEN, ti bíborban és aranyban fürödtök és PÉTER által: „Jézus földi helytartója” -ként üzemeltek! S ti irányítjátok a tömegeket, s évszázadok óta alakítjátok a történelmet - praktikáitokkal! / Püspök arca szitkokat szór, de nem szól közbe. /... Ti Atyám, ügyesen politizáltok, s egy idegen hatalom és erő szolgálatában álltok ma is! Amikor fel kellene lépnetek országunk népe érdekében, vagy bármilyen elnyomó rezsimmel szemben, akkor mélyen hallgattok, s amikor el kellene csendesedni - s teret adni más úton járóknak is - akkor felháborodtok, s egyszerű, dolgokat felnagyítotok, harcba szólítjátok ellenünk a híveket . Ügyesen lavíroztok a különböző politikai cselszövések árnyékában immáron ezer éve... / Püspök magából kikelve és suttogva kérdi /.
- Mit tudsz te Jézusról?
* Számomra Jézus egy ÉLŐ MESTER, s én nem szeretném Őt vérben fagyva, a kereszten lógva látni, Atya! / Táltos szeme könnybe lábad, arca megtelik vérrel. / ...Évszázadok óta teszitek Őt: FEL A KERESZTRE, s tocsogtok vérében magatok is! Saját gyalázatos tetteiteket, egy nem létező „fenevadra” fogjátok – SATANELRE - , s közben emberiség- ellenes bűnöket hajtotok végre, évszázadok óta, s ma is.../ Püspök felháborodottan válaszolni akar, de a Táltos nem engedi szóhoz jutni./ ...Keresztes háborúk, inkvizíció, boszorkányégetés, hatalmi praktikák, pénz, pénz, pénz, arany, kincs, politika, épületek, vagyon, pozíciók... Püspök: Elfelejted, miket tettetek? S a legújabb probléma, az „évszázad botránya” – ATYA... Ezzel mi van? A pedofil papok és püspökök esetei!? A vádak, a gyermekáldozatokról, rituális gyilkosságokról? Elfelejted ezeket? Mi az alapja- tehát – a ti „fölényeteknek”, s az ítélkezéseteknek? / Püspök homloka fénylik, s hosszasan gondolkodik válaszán... Már nem nyúl a mazsolához, hosszú szünet.../
- Mit akarsz tőlem - ember?
* Azt akarom hogy meghallgass és hogy elgondolkozz azon, amit mondok! Azt kérem, hogy adj nekem időt a beszédhez, és végy „Emberszámba”! Őseim, a Táltosok Örök Vértanúi megérdemelik, hogy ne egy órát szentelj rájuk, Püspök! Azt akarom, hogy végre valóban megértsd a Mester – Izzó – üzenetét, küldetését, tanítását, s ne csak a „Szent Írás” bemagolt sorait morzsolgasd ATYA! Azt akarom, hogy kiszállj a bársonyszékből, s levesd az aranyozott díszes bíbor-gúnyát, ölts Jézusi Fényruhát, vagy egyszerű sarut, gyolcsot, dobd el végre a felesleges, ördögi kellékeket, és TÉRJ ARRA AZ ÚTRA, amire a MESTER TANÍT – Atya! / Táltos láthatólag felhúzta magát, de lassít, mélyeket lélegez és lassan lenyugszik, szeme már nem szór lángokat.../
- Ördögi kellékek? Mivel vádolsz minket?
* Nincsenek vádak...Én nem a „ VÁDLÓ” vagyok. Csak azt kérem tőletek számon, amit ti minden hívő -embernek javasoltok! Amit magatoktól is – látszólag - megköveteltek...Ugyanezt tette a „Lángoló Jézus” is, kétezer éve, amikor felelősségre vonta az akkori „SZENT PAPOKAT”! S a hozzátok hasonló farizeusok, „szent emberek” Őt akkor keresztre feszítették, leölték: mint egy állatot, bárány -barmot. S tudom, hogy ti ma is, habozás nélkül megköveznétek, ha egyszerű emberként megjelenne soraitok között – ATYA! Felhívom a figyelmedet, hogy NINCS IDŐ! Ma minden, ugyan úgy van, mint azelőtt, sőt azt is elmondhatom, hogy JÉZUS, egy párhuzamos síkon, MA IS LÉTEZIK, s nem a „múlt szellemei közé” tartozik, minden, amit teszel, gondolsz, s érzel róla, az személyes lényére, létezésére is kihat!!! JÉZUS ÉL- ATYA! A Mestert most, Te MAGAD rakod fel a keresztfára! / Püspök magából kikelve közbevág/.
- Mi ez az okkult és ördögi maszlag? Miről beszélsz TUDATLAN EMBER? Jézust kétezer éve- saját vállalása és az ATYA AKARATA szerint – keresztre feszítették, majd harmad napra – ígéretéhez híven - feltámadott, s így elvette, s magára vállalta a „VILÁG BŰNEIT”, az én és a TE bűneidet is. / Püspök szinte toporzékol. Nagyon nem találja a helyét./
* Márpedig a TE BŰNEIDET- PÜSPÖK – senki sem fogja levenni Rólad! Sem kétezer éve, sem most... A Te mostani bűneidet senki sem fogja „véráldozat árán” helyetted átvenni, ledolgozni, ezt elhiheted nekem / Isten legkisebb szolgájának /! Ez a tévedés tévedése- ATYA! A „MESTER” lefektetett egy biztos utat, lehetőséget, amin keresztül „megválthatod magad”, te is, s én is, de helyetted nem dolgozik: NEKED KELL DOLGOZNI MAGADON EMBER! Nem gondolhatod komolyan, hogy a szentírás bemagolása és a bólogatás, vagy a megtérés kinyilatkoztatása elég ahhoz, hogy üdvösséget kapj! Ezt nem adják az ÉGIEK ilyen olcsón, Atyácska! Ez önfényezés, önámítás! Hamis ez az út, nem gondolod? / Püspök teljesen leizzad, keresi a szavakat./
- Miféle tanokat követsz? Gnosztikus írások? Mitől vagy ennyire magabiztos?
* Nem vagyok „magabiztos”! Nem ítélek, csak kérdezek...A Te utadat tisztelem, csak engem is engedj a saját utamon! Járom a MESTER útját... Engedj LÉTEZNI, ATYA! Vegyél komolyan! Nekem nincs a kezemben BIBLIA, neked pedig ott van az „asztalodon”, s a háttérben is, tucatnyi vallási értekezés és könyv sorakozik a polcodon...Doktor vagy – hitprofesszor- ATYA! Mit gondolsz, elviheted ezeket a könyveket a halálba? Csupasz seggel születtél, s semmit sem vihetsz magaddal tovább utadon, ha elmész... Mit érnek az elért – hangzatos címek, rangok? Én egy meztelen gyermeket látok itt, aki valahogy felnőtt, s mindenféle rangokat és vélt elismeréseket aggatott magára, olyan vagy – Püspök- mint egy mai, vietnami tábornok, akinek még a zokniján is kitüntetések ragyognak!/ Püspök teljesen leizzad, s „csökkentett módban”, hiányos önbizalommal magába mélyed előre, meredeken. Közben megérkezik a sofőr, szalutál, titkár a háttérben aggódik, Püspök izzadva szól nekik.../ …
- Elmehettek, ma nem megyünk sehova sem, senki se zavarjon, minden programot mondjatok le! A titkár próbál meggyőző érveket felhozni, de a Püspök erélyesen kiküldi az irodából mindkettőjüket./
* Köszönöm, hogy megtisztelsz azzal, hogy emberszámba veszel, ATYA! Köszönöm, hogy időt szentelsz rám és mondandómra! Évtizedek óta gondolkozom és – ahogy ti mondjátok – „bűnbánatot” gyakorlok, de magamat tisztának és fényesnek: egyáltalán nem gondolom... De azt sem hiszem, hogy „eredendő bűnben” születtem. Követem a lelkiismeretem által lefektetett ŐSI PROGRAMOT, s nektek is ezt javaslom! Ezért vagyok itt, hogy segítsek Neked, mert te egy kiváló, jó ember vagy, csak a dogmáid által bebörtönözted magad... Elhiszed, hogy: „Ruhás" KIRÁLY VAGY, s hogy nem látszik meztelenséged, pedig – nekem elhiheted – teljesen csupasz vagy, ATYA! / Püspök teljesen szétesik, papi ruháját kioldja nyakán, láthatólag rosszul van./
- Mindig tudtam, hogy egyszer felkeres az ÖRDÖG! S elszámoltat. MIT AKARSZ TŐLEM SATANEL SZOLGÁJA?
* Na látod – PÜSPÖK -ez a baj! Kétezer éve, Jézust, ugyan így leördögöztétek... Indokolatlan és szomorú „boszorkányégetés” volt az a javából! A HIT- ből és a dogmákból való merevség és tudatlanság börtöne az, ami a bajotok! Atya, hidd el nekem – egyszerű józan útkereső embernek: NINCS ÖRDÖG! Csak az emberi tudatlanság és félelem az, ami ezt a képzetet okozza! Mi vagyunk „ördögiek”- PÜSPÖK URAM! Te és én, nincsen „Patás Fenevad”, mely kísért, hidd el nekem, hibáinkért, ösztönös vágyainkért, bűneinkért csak mi vagyunk a felelősek, senki más! Az ISTENI REND- ben nincs helye BUKOTT ÉS GONOSZ FŐANGYALNAK, ez csak saját megmagyarázásunk! Ez tévedés, egy hamis képzelgés! / Táltos szeme izzik, Püspök összekuszálódva kapkodja a levegőt./
- Mondom hogy Te vagy a GONOSZ, tudtam, hogy egyszer felkeresel, rosszul vagyok, nem kapok levegőt! Távozz tőlem: SÁTÁN! / Táltos váratlanul megöleli a Püspököt. Irgalmatlan ERŐK létrejönnek, s érezhetőek az Energiák, feszül a TÉR, s a katolikus pap lassan lenyugszik, egyre jobban van, csendben eltelik vagy egy fél óra, majd Táltos suttog.../
* Nem vagyok én az ÖRDÖG, ATYA! Én a SZERETET vagyok! És szeretlek téged!
Amit most az ölelésemből érzel, amit a kezem melegéből tapasztalsz, az nem más, mint Jézus Tiszta Ölelése és Kezelése! Atyácska, én Jézus Útját járom, csak a te félelmed az, amitől rosszul voltál... A Mennyei ATYA meggyógyít Téged: Püspök!
- Az ördögöt onnan lehet felismerni, hogy kijelenti: NEM LÉTEZIK! / Püspök egyre mélyebb levegőket véve keresi a megoldást, s próbál a helyzeten úrrá lenni/
* Atyácska, ha számodra olyan fontos az ördög, akkor legyen hited szerint! Róla beszélsz évtizedek óta, a misék 80 százalékában erről a nem létező erőről prédikáltok, ahelyett, hogy JÉZUS TISZTA TANAIT hirdetnétek... Most rosszul voltál és már jobban lettél, kérlek, legalább ebben az állapotodban, ne SATANELT emlegesd, összpontosíts a VILÁG VILÁGOSSÁGÁRA! / Táltos tölt egy nagy pohár vizet a papnak és lassan, szeretettel megitatja, majd megmasszírozza a hátát, lefekteti a szobában megbúvó ágyra és hagyja pihenni/
Heffner A (vége az első résznek)
2015. június 14., vasárnap
Magyarnak lenni
"Abban a percben meg kellett volna érezzem, hogy mit jelent magyarnak lenni. Elsősorban jelent örömet, mindazt az örömet, ami becsületes szándékban s a munkában megterem, meg azt az örömet is, hogy az igazság mindig erősebb a hamisságnál, még akkor is, ha hosszú ideig szemérmesen eltitkolja erejét. Második sorban jelent büszkeséget, hogy bírni tudtuk a szenvedést, amit azért rakott Isten a vállunkra, hogy általa megerősödjünk egyrészt, másrészt pedig tanuljunk belőle és igazságosabbak tudjunk lenni másokkal, mint azok voltak velünk. Jelent még erős és jókedvű elhatározást is, hogy no világ, most aztán csudálkozz, ha újra kezembe veszem a kaszát. De ugyanakkor bánatot is jelent, igaz testvéri bánatot azok miatt, akik számára továbbá is a remény marad magyarságuk egyetlen vigasztalása. Ennyi mindent jelent magyarnak lenni, és éppen az a szép benne, hogy örömet is és bánatot is, büszkeséget is és erős elhatározást is egyszerre jelent."
Wass Albert
Wass Albert
2015. június 7., vasárnap
Wass Albert: A Magyar Nemzet hét parancsolata
1. Tiszteld és szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, minden erődből, és rajta kívül más istened ne legyen. Bálványt ne imádj! A pénz mindössze eszköz, nem istenség. Érdekimádat, ön-imádat hamis utakra vezet embert és nemzetet egyaránt.
2. Magyar mivoltodat, az Úr legszebb ajándékát, meg ne tagadd soha! Őrizd, ápold, add át fiaidnak, mert csak addig marad rajtatok az Úr szeme, míg e nemzethez hívek maradtok. Ki nemzetét elhagyja: az Urat tagadja meg, s elvész nyom nélkül a népek tengerében.
3. De ne gyűlöld azt, aki más nemzethez tartozik. A gyűlölet méreg, mely megmérgezi az elmét, és gyűlöletet terem. Rokonod minden isten-fia ember, bármely nyelvet beszéljen is.
4. Szeress minden magyart, mert testvéred Ő: nemzeted fia. Segítsd és támogasd, mert közös hazát adott nektek az Úr. Ki testvére ellen fordul, vagy megcsalja azt: önmagát rövidíti meg ezzel, saját nemzetét gyöngíti, s az Úr parancsa ellen vétkezik. Ki széthúzás magját veti el: romlást arat.
5. Ki bántja a magyart: téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Bárki magyar vesztesége a te veszteséged is.
6. Légy becsületes, tisztességes és igaz! Ezek azok az emberi értékek, melyeken nemzeteknek, országoknak épülniök kell. Hamis szó, hamis cselekedet ingoványba vezet. Aki csalásra épít: nyakát töri. A felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső. A becsületesség olyan, mint a sziklakő: kemény és maradandó. Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van.
7. Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr szereti a bátrakat és a hűségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság útjain járnak.
Őrizzétek szívetekben ezeket a parancsolatokat, s meglássátok: az Úr veletek lesz!
2. Magyar mivoltodat, az Úr legszebb ajándékát, meg ne tagadd soha! Őrizd, ápold, add át fiaidnak, mert csak addig marad rajtatok az Úr szeme, míg e nemzethez hívek maradtok. Ki nemzetét elhagyja: az Urat tagadja meg, s elvész nyom nélkül a népek tengerében.
3. De ne gyűlöld azt, aki más nemzethez tartozik. A gyűlölet méreg, mely megmérgezi az elmét, és gyűlöletet terem. Rokonod minden isten-fia ember, bármely nyelvet beszéljen is.
4. Szeress minden magyart, mert testvéred Ő: nemzeted fia. Segítsd és támogasd, mert közös hazát adott nektek az Úr. Ki testvére ellen fordul, vagy megcsalja azt: önmagát rövidíti meg ezzel, saját nemzetét gyöngíti, s az Úr parancsa ellen vétkezik. Ki széthúzás magját veti el: romlást arat.
5. Ki bántja a magyart: téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Bárki magyar vesztesége a te veszteséged is.
6. Légy becsületes, tisztességes és igaz! Ezek azok az emberi értékek, melyeken nemzeteknek, országoknak épülniök kell. Hamis szó, hamis cselekedet ingoványba vezet. Aki csalásra épít: nyakát töri. A felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső. A becsületesség olyan, mint a sziklakő: kemény és maradandó. Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van.
7. Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr szereti a bátrakat és a hűségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság útjain járnak.
Őrizzétek szívetekben ezeket a parancsolatokat, s meglássátok: az Úr veletek lesz!
TÁLTOS ÉNEK
TÁLTOS ÉNEK
(Írta: Zazó)
Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:
Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.
Világot bejárom széltében hosszában,
Igazat keresem minden kis zugában.
Nem lelem, nem lelem, nincs is rá reményem:
Kárpátok nemzete nem nőtt föl erényben.
Szellemek, szellemek, ősöknek szelleme,
Mutassatok utat, mit tegyek ellene.
Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:
Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.
Látom már a jövőt, kitárult elébem
A múlt csarnokából, fényben úszó képben.
Ragyogó paripa, Táltos fehér lova,
Repülve száguld magas égbe tova.
Betakarja szárnya Földnek fényes Napját,
Attól válik Fénnyé, szórva arany pompát.
Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:
Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.
Szellemek, szellemek, őseinknek lelke,
Tegyetek látóvá, jövendőt megfejtve.
„Hallgass reám Turul, táltosok utóda,
Szemedet megnyitom, légy jövő tudója.”
„Látomásod jelzi, nem hal el a fajta:
Alapozz a múltra s jövőt építs rajta.”
„Világod a Világ, mindenekkel benne,
Légy része része a Fénynek, ragyogással telve.”
„Magyar lesz a magyar, ne adja föl énjét,
Tudását megosztva őrizze erényét.”
„Éljen Földanyával igaz megértésben,
Védje a Természet minden kincsét ébren.”
„Egy az Isten, mindegy, hogyan is imádod,
Tisztelettel áldozz: Ő adta világod.”
„Istennek áldása kísér majd az úton,
Hogyha mindenekkel megbékélsz a múlton.”
„Látomásod való, nem álom vagy csalás,
Bőség várhat reád s nemzeti újulás.”
„De, ha vak gőgödben füled süketelne,
Ezer átok baja emésztene, enne.”
„Elpusztulsz e földről, se híred, se hamvad:
Elviszed magaddal ősi titkod s magvad.”
„Elfelejt a világ szempillantás alatt:
Volt valaha magyar, de az idő haladt.”
„Választásod Tiéd, nem szólhatok bele,
De a Fényt választva, itt van Isten keze...”
Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:
Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.
Ébreszd fel e népet Ura Mindeneknek,
Hogy kinek füle van, hallja ez intelmet.
Tofield, Alberta, Kanada, 1997. május 21.
2015. június 5., péntek
Lesz-e jövőd Magyarország? Van-e jövőd emberiség?
A válasz rajtunk múlik!
Beküldte Nagysomlyó - v, 05/10/2015 - 13:06
Annyi mindent megpróbáltunk már, lényegében mindenki ugyanazon jóért dolgozik, a nagy áttörés mégis elmaradt... Jómagam is ott vagyok mindenben hosszú évek óta, amiben csak lehet (2002-től kezdve sorrendben Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Egyesült Magyar Ifjúság, Pilis-Hargita túra, világszerte zajló 25 órás Wass Albert felolvasások, Magyarok Szövetsége, Lelkesek köre, Magfalva és Smaragdfalva, Nagyszala-közösség, Lélekfénylánc ünnepek, Szeretet-Egység találkozók, Jövőépítő-Jóváépítő Fórum, stb...). Mindezt kiegészíti egy 18 éve járt belső út nagy mértékben növelve a munka hatékonyságát...
A közös nagy áttörés elmaradt, de én azt mondom, előbb-utóbb el fog jönni az a bizonyos utolsó búzaszem, amely átbillenti a mérleget a jó oldalára. Ahogy erdélyi írónk, Wass Albert is üzeni, lehet, hogy éppen Te leszel az az utolsó búzaszem, hát tégy meg mindent a részedről!
Az én búzaszemem krónikásként, hírvivőként átadni az eddigi utamon megélteket. Egyszerre összegezve az elmúlt évek belső és külső tapasztalatait annak érdekében, hogy legyen jövőnk - egyéni, közösségi, nemzeti szinten és a Föld szintjén egyaránt! Egyúttal terjeszteni az örömhírt: az általános pusztulás közepette sorra jelennek meg az új élet csírái, igenis van miben reménykednünk, van mire építenünk! Persze a hogyan nagyon nem mindegy, sőt, minden azon múlik...
Jöjjön hát minden eddigi élettapasztalat és lélektapasztalat egyetlen jókora kiáltásba sűrítve...
(Az alábbi részlet a megjelenésre váró Élet győzelme Magyarországon című könyv elejét képezi)
BEVEZETŐ
Ez az a könyv, amire rákérdeznének odafent, ha elmarad a megírása. „Az rendben van fiam, hogy átélted azt a sok csodát, de mi lett a könyvvel, amit rád bíztunk?!” Nem akarok, így járni, hát uccu neki! Hogy kinek írom? Mindenkinek, aki ébren van! Ki van ébren? Aki ezzel a címmel kezébe vette ezt a könyvet, az biztosan! Engem nem zavar jobb és bal, ateizmus és vallásosság, vagy semmilyen más izmus. És az sem, hogy magyar vagy más nép fia az illető. A lényeg, hogy épülni és építeni akarjon, gyarapodni, hogy gyarapíthasson, éljen Emberként! Hogy jómagam a könyvben nyíltan felvállalom a magyarságomat és a belső világomba, valamint az Istenbe vetett hitemet? Ez is rendben van, hiszen ezzel senkit sem bántok, sokkal inkább bátorítok, ő is vállalja fel, amit a szíve és a belső igazsága diktál neki!
Hogy túl merész ez a cím? Amennyi ébredező emberrel találkozom az utóbbi években, egyáltalán nem! És őszintén, ki szeretne mást? Ki szeretné folytatni az elszegényedést, a népességfogyást, a kivándorlást, az erkölcsi és egészségügyi zuhanást, a környezetrombolást, a természettel és egymással vívott értelmetlen háborút? Ki akarja tovább élni ezt a fenntarthatatlan, szennyező, mérgekkel teli, beteg létezést? Van még elegendő hazugságunk ahhoz, hogy ideig-óráig újra betömködjük a lyukait? Hiszen már régen elege van belőle még azoknak is, akiknek elvileg érdeke, hogy fennmaradjon.
Ahhoz, hogy a könyv címe teljesüljön, néhány blokkot közösen fel kell oldanunk. Ehhez kérem az olvasó segítségét! Mondok két példát. Hiszek a gondolat és a hit teremtő erejében, ismerem a működését, és szép csendben a tudomány is efelé halad. De erre valaki egyből rálegyinthet, hogy ugyan már, ezotéria! Mert a valóban létező sarlatánokból, csalókból indul ki. A másik példa a magyarság kérdése. Tudom, megtapasztaltam, hogy rengeteg hasznos, építő, a világot éltető, jó irányba működtető tudás lett általa ránk bízva. De hiába mondom, hogy ez számomra felelősség és szolgálat, és hogy ettől még semmivel sem érek többet más népek fiaitól, meg sem hallgatva rám legyinthetnek: „Ez is csak magyarkodik!”
A megoldás az, hogy szépen, higgadtan, előítéletek nélkül bemegyünk ezekre a blokkolt területekre szétnézni. Végiggondoljuk az ottani mondanivalókat, és ha megláttuk mi van ott valójában, békésen tovább adjuk egymásnak. Hogy az utcai sarlatánság és a piros-fehér-zöld melldöngetés helyett a világot megváltoztató igaz hit és a valódi magyarság kerüljön végre a felszínre! Mert jelen pillanatban a hamis dolgok elfedik az igazságot, és lejáratják mindkét területet, holott a jelenlegi bajaink orvoslásához mindkettő kulcsfontosságú!
Ha viszont felszínre hozzuk az igazságokat, rájuk alapozva tudunk közösen teremteni. De nagyon fontos tudni, hogy mindez nem a politikusaink, vagy a háttérhatalom elleni fogvicsorgató harc, hanem a társadalmi önszerveződésre alapozva az élhető élet megteremtése a Kárpát-medencében. És hogy mi az Élhető Élet? Amikor a gazdasági, politikai, társadalmi berendezkedésünket végre az Univerzum törvényeihez igazítjuk.
HONNAN JÖN E KÖNYV ÉS AZ ÍRÓJA?
Volt egy rövidre sikerült korszakom a transzcendens jóga útján, ami végül nem vált hosszú távú életmóddá, ugyanakkor egy életre szóló kincset ajándékozott. A villámcsapásszerű élménytől olyan tudás kelt életre bennem, amiből egy saját belső utat építettem fel, 1997 nyara óta ezt járom. Ha nagyon szeretném körülírni, keresztény, buddhista és teozófiai elemek keverednek benne, de azt hiszem, nem ez a lényeg (bár a két vallás közös gyökereiről és a szkíta kereszténységről számos figyelemre méltó elemzés készült az utóbbi években…). Inkább az a lényeg, hogy ez a folyamatosan bővített belső út és a vele folyamatosan bővülő tudás végigvitt az életfeladataimon. Segített a tanulmányaim elvégzésében a közgazdasági egyetemen, aztán egy sikeres szakmaváltásban, ami által újságíró lett belőlem, közben elvezetett a küldetésemhez és a páromhoz is. Megtaláltam általa a helyem a világban.
A küldetésemre rátalálva 2002 óta folyamatosan részt veszek a magyar társadalmi önszerveződés, szellemi, lelki, gazdasági újjáéledés különböző formáiban, ennek során rengeteg építő, tanító, boldogító élményen mentem át. Általuk tanúja vagyok annak, ahogy az általános pusztulás közepette sorra jelennek meg a csírái a ránk váró új világnak.
A küldetésemben óriási segítségemre van a belső utam, megtanultam, hogyan használjam a közösség építése és vezetése érdekében a belső eszközeimet. Nagyon fontos tapasztalat: ahogy az egyén számára fejlődést és teljesebb életet hoz a világunkat irányító látható és láthatatlan törvényekhez való alkalmazkodás (ahogy ezt például Bryan Tracy is bemutatja a Maximális teljesítmény című nagysikerű könyvében), úgy a közösséget is megemeli, ha a tagjai egyenként is közösen is erre törekszenek. Ráadásul magyarságunkból adódóan van mihez nyúlnunk. A Természetbe való belesimulást ugyanis az őseink is megtették az évszázadokon át megőrzött hagyományok és népművészet által, vagyis a szerves műveltség által.
A természeti törvényszerűségek felismerése, elismerése, tiszteletben tartása azonban nemcsak egyéni és közösségi szinten hoz jót. A nemzet és az emberiség szintjén is ez az egyetlen járható út! Ha valaki hatékonyan akar építkezni ezeken a szinteken, ezek az ismeretek nélkülözhetetlenek számára. És nélkülözhetetlenek lesznek a Kárpát-medencében éledő körök összehangolásához, majd az ország vezetéséhez, ami egyben szolgálatot is jelent.
Ezzel el is jutottunk e könyv születésének legfontosabb okáig! Eljött az ideje, hogy ezen törvényekhez igazodva, ezt a belső tudást használva a magyarság saját kezébe vegye a sorsát, és betöltse szerepét a világban, együttműködve a többi nép velünk egyszerre ébredő, felelősen gondolkodó tagjaival.
Hogy hogyan tudunk elindulni az új világ felé, arra is megvan a válasz, ráadásul egymástól független körökben ugyanaz a válasz érkezett. Eszerint ha a több ezer, több tízezer, életfeladata szerint vezetőnek (közösségvezetőnek/országvezetőnek) érkezett ember tisztába teszi ezeket a Természethez/Teremtőhöz igazító alaptételeket önmagában és egymás közt, ezek alapján kapcsolódik össze, majd ezek mentén gondolkodik, és cselekszik, akkor a lényeget könnyedén átadja a többi millióknak. A minap egy találkozón úgy fogalmaztunk a barátaimmal, a magyarság magjának éledése kétségtelen, a népünk egy kilőtt nyílvessző, mely a jövő felé repül. Tény, a nemzet tagjai egészen eltérő tudatállapotot mutatnak, ám a nyíl hegyét képviselő mag állapota a döntő, mert az képes magával vinni az egész nyílvesszőt, vagyis minden magyart a jó irányba!
Tehát a nyílhegyet alkotó mag egységét kell megteremteni. Ha sikerül, az Élet győzelme törvényszerűen bekövetkezik Magyarországon, és hasonló irányba segíti az egész emberiséget. Ez a győzelem a feladatunk itt a Kárpát-medencében, ezzel a céllal írom soraimat, fogadják, fogadjátok szeretettel!
I. rész:
AZ IGAZ ÉNÜNK ÉRDEKÉBEN
A könyv három részre oszlik. Elsőként a meséből ismert Szépmező Szárnya segítségével bejárjuk azt az utat, amit a mai kor emberének egyénileg be kell járnia ahhoz, hogy boldog, kiteljesedő életet élhessen, eközben hatékonyan és kitartóan tudjon cselekedni a hazájáért és a Föld nevű bolygóért. Ha ezzel végeztünk, Erdélyt hívjuk segítségül, és a második részben átváltunk a közös feladatainkra. A székelység és a magyarság szent helyeit bejárva három napon és három éjszakán át elmélyedünk a múltban, jelenben és a jövőben, belső és külső történésekben, a táj és a Természet üzeneteiben. Eközben megkapjuk a válaszokat arra, hogy az első részben kibontakozó, ragyogó erejű lovasok, hogyan tudnak együtt építkezni. Vagyis kiderül, hogyan tudunk megújult életünkkel példát mutatni, hogyan tudunk hitet, összefogást és fényes jövendőt adni az országnak és a világnak!
A megoldások felismeréséhez a közelmúlt is rengeteget segít. Mert bár az esti híradók (még) nem erről szólnak, az alulról induló kezdeményezések már hosszú évek óta keresik az egymásért élés lehetőségeit az egymásból élés mintáját lecserélve. Hogy tanuljunk ezekből, a megtapasztalt csodákat és a kudarcokat is újra átéljük a könyvben (hála a Teremtőnek millió ilyen életszikrát ízlelhettem meg személyesen), és a jelen helyzetünket is áttekintjük. Utóbbihoz a szellemi, a lelki és gyakorlati síkot egyaránt átfogó kárpát-medencei „seregszemlét” tartunk, amiből kiderül, a sarjadó életfáknak köszönhetően máris közelebb járunk a belső hangunkhoz méltó élethez, mint azt sokan gondolnák. A régi beidegződést (pénz, politika, testiség, erőszak) egyre fáradtabban követő média ugyanis még alapvetően nem ezekre építi híreit, de ettől még élednek, szaporodnak és növekednek ezek az életfa-csemeték!
Egy dolgot előre elárulok: a könyv történeteiből rendre kiderül, amikor elkezdünk közösen építkezni, a mesében a rosszat megjelenítő Kalamóna mindig ugyanazon módszereivel tesz minket próbára, és végül győz le minket. Előre látható, mihez fog nyúlni, idáig mégsem tudtuk neki megadni a megfelelő választ! Hát ideje mindezekből tanulni, és elővenni Szépmező Szárnya furfangját, mert a 21. századi magyar népmese jóra fordulását nagyon sokan várják! Erről a bizonyos válaszról is sok szó esik a második, de főleg a jövőnket leíró harmadik részben, egészen a gyakorlati lépésekig elvezetve.
MIÉRT IS JÖTT EL AZ IDŐ?
Az imént azt írtam, ideje saját kezünkbe venni a sorsunkat. Miért pont most? A körülöttünk megmutatkozó erőtér miatt, amit a legtöbben korszakváltásnak hívnak. E váltásnak két összetevője van. Egyrészt az eddigi korszak menthetetlenségét látjuk: nincs olyan tudományág, amelyik ne tudná levezetni, hogy az emberiség jelenlegi életformája tarthatatlan, pusztuláshoz vezet. Ugyanakkor számtalan egymástól független csatorna és forrás állítja egybehangzóan: a Föld és vele együtt az emberiség egy jókora fölfelé történő lépés előtt áll. Ha jobban belegondolunk, az általános pusztulás előfeltétele a megújulásnak, hiszen a régi berendezkedésünket szétverve helyt ad az újnak. Ráadásul biztossá teszi mindenki számára, hogy az eddigi elveink teljes csődhöz vezetnek, így egyre több ember válik nyitottá a megújulás eszközeire és nézeteire.
Ebben a kettős erőtérben kulcsfontosságú, hogy minél többen összpontosítsunk a megújulásra a pusztulás helyett. A régi dolgok siratása helyett az újak szárba szökkenését erősítsük a figyelmünkkel és a szerepvállalásunkkal! Sok-sok ember teremtő mentális ereje ugyanis összeadódik: minél többen nézzük a világ jobbik, megújuló részét, annál jobbá válik a világ, és annál könnyebb lesz az átmenet.
Persze ahhoz, hogy mindig a jóra tudjak hangolódni, hittel teli mindennapi belső és külső munka szükséges egyéni utunkon, többek közt ehhez ad segítséget a könyv első része. De abban is segíti az olvasót, hogy közelebb kerüljön a sorsához, és egyre nagyobb mértékben a tényleges feladatait valósítsa a felismert, felvállalt képességei mentén. Hozzá át ügyesen az égben íródott élettervét a valóság kapuján. A kiteljesedő egyéni sorsok ugyanis megalapozzák a bolygónk följebb lépését és az élet győzelmét. A történetet így írták meg.
A korszakváltás kulcsa az egyéni szinteken az a pont, amitől kezdve a mindennapi tevékenységünk csakis az építő, valódi életet szolgáló munka lesz. Ezt a pontot érdemes megcélozni mindenkinek a saját adottságait és életútját átgondolva, és fokozatosan haladni efelé. Sokáig már nem engedhetjük a jelenlegi pazarlást, amiben többségünk a terméketlen, élettelen, vagy sok esetben életellenes folyamatokat szolgálja egy-egy munkahelyen az anyagi függőségünknek és a váltástól való félelmünknek köszönhetően. Ki kell mondanunk, hogy ebből elég! Rengeteg feladatunk van! Nekünk azokhoz kell az időnk, azokhoz kell az életünk! Nem arra születtünk, hogy a művilágban reszelgessük a semmit.
A változásban azoknak kell élen járniuk, akik vezető szereppel érkeztek e korszakba, mert ők mutatják az irányt a társaiknak, és ők adják az élő példát az üzeneteikhez. Emiatt rajtuk nagyon sok múlik. Találóan fogalmaz tehát Grandpierre Attila egyik dalszövege: „Amiért születtünk, felelősek is vagyunk. És ez vitézséget követel, tőled is!”
1. AZ ÉLET TÖKÉLETESSÉGE
Bár eddig minden sorom a megújulásról és a megcélzott új Földről szólt, a belső utunk első lépéseként mondjuk ki, hogy eredendően egy csodálatos világban élünk! Mégpedig annak köszönhetően, hogy az érzékelhető és az érzékfeletti világot ugyanaz a néhány csodálatosan egyszerű természeti törvény irányítja. A különböző vallások és lelki utak eredetileg valamennyien azért jöttek létre, hogy általuk ezekhez a törvényekhez tudjunk alkalmazkodni. Ugyanis minél inkább belesimulunk ezekbe a törvényekbe, minél inkább együttműködünk velük, annál gazdagabb, teljesebb, boldogabb lesz az életünk.
Ezek a törvények egy tökéletesen működő rendszert alkotnak. Sokan sokféleképp észlelik, és nevezik ezt a rendet: Isten, Természet, kvantumfizika, sors, karma, stb. De ugyanerről beszél például Wass Albert Elvész a nyom című regényének tudósprofesszora is, aki a tudomány útjait bejárva jutott el odáig, hogy léteznie kell egy a mindenséget átható erőnek. A legfontosabb, hogy ez a rendszer tértől, időtől és a hozzá való viszonyulástól függetlenül mindent áthat, ha tudomásul veszik, ha nem. Ahogy Annie Besant az Ősi Bölcsesség című könyvben megfogalmazza: „Az ember tudatlansága nem változtat a Természet törvényein, megváltozhatatlan és ellenállhatatlan folyamukat el nem térítheti egy hajszálnyira sem.” Ebben a tudatosan működő, élő rendszerben minden egyes eseménynek, a legapróbbaknak is oka van, minden történés összefüggésben van más történésekkel, erőhatásokkal, minden esemény a törvények érvényesüléséből adódik. És ha olykor nehéz is belátni, minden esemény igazságos.
Ezeknek a törvényeknek az összessége minden vallás közös kiindulási pontját, közös gyökerét adja. Ezért ezen törvények megismerése egyik vallással sem ütközik, ehelyett erősíti őket azáltal, hogy (sok esetben a vallásokra érdekből rárakott emberi torzításokat letisztítva) visszavisz a gyökerekhez. A gyökereknek két jelentősége is van: egyrészt a közös alapok által a megbékélés felé segítik az emberiséget, másrészt választ adnak a vallási tanítások miértjére. Utóbbira az egyik legjobb példa a gondolatban való vétkezés tilalma a kereszténységben. Az alábbi fejezetekből kiderül, hogy a gondolatok síkján milyen komoly következményekkel jár a jó és a rossz teremtés. Ebből rögtön látható majd, hogy ez a keresztény tanítás nem pusztán egy erkölcsi alap, hanem sokkal inkább a felelősséggel, a következményekkel számoló fontos iránymutatás!
Csakhogy a mai világban, amíg valaki nem tudja, hogy a gondolatban való vétkezés valójában mit generál, addig pusztán a vallási tanítás miatt esze ágában sem lesz ettől tartózkodni. Hiányoznak tehát a miértek, és egyre égetőbb a hiányuk. Miért is hiányoznak? A vallások tanításai a legmagasabb szférákból származó üzeneteken alapulnak, hatalmas tudású tanítókon keresztül érkeztek meg az emberiséghez. A vallások alapítói ugyanazt az igazságot (vagyis a fentebb emlegetett törvények rendszerét) hozták el, de az általuk megérintett népekhez és történelmi korszakokhoz hozzáigazítva. A tanítók a törvényszerűségeket figyelembe véve meghatározták azokat a vallási normákat, amelyek mentén követőik a fejlődést hozó életet élhetik. Ugyanakkor az emberiség akkori tudatállapotának megfelelően ezek a normák csak szabályokként jelentek meg, miértek nélkül.
Az emberiség viszont egy olyan korszakhoz érkezett, amikor ideje megvilágítani a miérteket. Ideje világossá tenni az Élet működésének törvényeit, és ezekhez igazítani a társadalmi, gazdasági, politikai berendezkedést is! Lecserélve a jelenlegi, pusztuláshoz vezető berendezkedést.
A közelmúltban több olyan kutatást jutalmaztak Nobel-díjjal, ami egyértelműen jelzi, hogy az emberiség korszakváltását a tudomány korszakváltása is segíteni fogja azáltal, hogy a fent említett miértekre megadja a választ. Egyik példája a 2009-es orvosi Nobel-díj, amit azért kapott meg Elizabeth Blackburn, mert bebizonyította, hogy a megváltoztatott gondolkodásmóddal hatni tudunk a génjeinkre. Ez máris választ ad például arra, miért jó egy csapongó, széteső életet élő embernek, ha megtér, és a rendszeres imáival egy egészen megtisztult mederben tartja mindennapi gondolatait. Utóbbira egyébként élő példát adott számomra egy vallásos hajdúhadházi cigány kislány, akit a vonaton ismertem meg, és félórát mesélt az életéről. Kiderült, hogy az addig alkoholizáló, bűnöző életet élő nagybátjya hozzá hasonlóan megtért, azóta eljár dolgozni, és mindenben segíti a családját.
A gyökeres megújulás felé mutat Balogh Béla író, mérnök munkássága is, aki azt hangoztatja, hogy a tudomány régi dogmáinak bukását az egyelőre pusztán az anyagban gondolkodó tudomány maga fogja előidézni. Miután bebizonyították, hogy az univerzumnak mindössze 4 százaléka az, amit mi anyagnak ítélünk meg, a többi 96 százalék sötét energia és kiszámíthatatlan tömeg, ő feltette a kérdést: „Ha valaminek csak a 4 százalékát ismerjük, hogyan vonhatunk le az egészre vonatkozó következtetéseket?" Ide tartozó, szintén elgondolkodtató tény, hogy nemrég piacra dobták a gondolat vezérelte hordozható zenei lejátszót. Ha itt tartunk, nem kellene felülvizsgálni az anyag mindenhatóságába vetett hitünket?!
Balogh Béla hangsúlyozza, az emberiségen eluralkodott gondolkodásmód nem felel meg az univerzum törvényeinek, emiatt pusztul a bolygónk. Ugyanakkor szimpatikus gondolat tőle, hogy a rossz irányt diktáló emberek élősködését nem gonoszságnak fogja fel: "Az anyagi világ hívei is éppen a korszakváltásért dolgoznak, azáltal, hogy a végletekig tolják a jelenlegi folyamatokat." Ezzel a mondattal ügyesen rátapint az ellenerők valódi szerepére, amit a jó és a rossz viszonyáról szóló alfejezetben magam is részletezek.
Az univerzum törvényeiről zárásként még egy gondolatot ki kell mondanunk: a korszakváltással egy fikarcnyit sem fognak változni! Vagyis nem a földi mennyország jön el, ugyanaz a világ és ugyanazok a feladatok maradnak, de más lesz az erőtér. A pénzvilág fordított értékrendje helyett a fejlődés és az alkotás kerül a középpontba. A vezetőink az emberiség leépítése helyett egy olyan világot teremtenek, mely a lehető legjobban segíti a Földre érkező lélek kibontakozását, tanulását, életfeladatainak elvégzését.
A teremtett világ működésének célja ugyanis a folyamatos fejlődés minden létező számára. Az események, szereplők, élethelyzetek minden esetben tanulást hoznak. Hogy egyre erősebb legyen az égi kapcsolatunk a mindennapjainkban, és egyre gazdagabb legyen a lelkünk. Hogy egyre jobban az igazi énünk irányítson, egyre inkább a sorsunkat éljük. Fejlődő értelmünk, táguló tudatunk, bővülő tapasztalataink, erősödő és tisztuló akaratunk egyre hatékonyabban tudják szolgálni a belső lényünket, vagyis az isteni akaratot.
Ebben a fejlődésben minden szereplő egyre inkább a szeretet és a bölcsesség megvalósítására törekszik az önzés és a vágyak helyett.
http://www.szepmezo.hu/content/lesz-e-j%C3%B6v%C5%91d-magyarorsz%C3%A1g-van-e
Beküldte Nagysomlyó - v, 05/10/2015 - 13:06
Annyi mindent megpróbáltunk már, lényegében mindenki ugyanazon jóért dolgozik, a nagy áttörés mégis elmaradt... Jómagam is ott vagyok mindenben hosszú évek óta, amiben csak lehet (2002-től kezdve sorrendben Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Egyesült Magyar Ifjúság, Pilis-Hargita túra, világszerte zajló 25 órás Wass Albert felolvasások, Magyarok Szövetsége, Lelkesek köre, Magfalva és Smaragdfalva, Nagyszala-közösség, Lélekfénylánc ünnepek, Szeretet-Egység találkozók, Jövőépítő-Jóváépítő Fórum, stb...). Mindezt kiegészíti egy 18 éve járt belső út nagy mértékben növelve a munka hatékonyságát...
A közös nagy áttörés elmaradt, de én azt mondom, előbb-utóbb el fog jönni az a bizonyos utolsó búzaszem, amely átbillenti a mérleget a jó oldalára. Ahogy erdélyi írónk, Wass Albert is üzeni, lehet, hogy éppen Te leszel az az utolsó búzaszem, hát tégy meg mindent a részedről!
Az én búzaszemem krónikásként, hírvivőként átadni az eddigi utamon megélteket. Egyszerre összegezve az elmúlt évek belső és külső tapasztalatait annak érdekében, hogy legyen jövőnk - egyéni, közösségi, nemzeti szinten és a Föld szintjén egyaránt! Egyúttal terjeszteni az örömhírt: az általános pusztulás közepette sorra jelennek meg az új élet csírái, igenis van miben reménykednünk, van mire építenünk! Persze a hogyan nagyon nem mindegy, sőt, minden azon múlik...
Jöjjön hát minden eddigi élettapasztalat és lélektapasztalat egyetlen jókora kiáltásba sűrítve...
(Az alábbi részlet a megjelenésre váró Élet győzelme Magyarországon című könyv elejét képezi)
BEVEZETŐ
Ez az a könyv, amire rákérdeznének odafent, ha elmarad a megírása. „Az rendben van fiam, hogy átélted azt a sok csodát, de mi lett a könyvvel, amit rád bíztunk?!” Nem akarok, így járni, hát uccu neki! Hogy kinek írom? Mindenkinek, aki ébren van! Ki van ébren? Aki ezzel a címmel kezébe vette ezt a könyvet, az biztosan! Engem nem zavar jobb és bal, ateizmus és vallásosság, vagy semmilyen más izmus. És az sem, hogy magyar vagy más nép fia az illető. A lényeg, hogy épülni és építeni akarjon, gyarapodni, hogy gyarapíthasson, éljen Emberként! Hogy jómagam a könyvben nyíltan felvállalom a magyarságomat és a belső világomba, valamint az Istenbe vetett hitemet? Ez is rendben van, hiszen ezzel senkit sem bántok, sokkal inkább bátorítok, ő is vállalja fel, amit a szíve és a belső igazsága diktál neki!
Hogy túl merész ez a cím? Amennyi ébredező emberrel találkozom az utóbbi években, egyáltalán nem! És őszintén, ki szeretne mást? Ki szeretné folytatni az elszegényedést, a népességfogyást, a kivándorlást, az erkölcsi és egészségügyi zuhanást, a környezetrombolást, a természettel és egymással vívott értelmetlen háborút? Ki akarja tovább élni ezt a fenntarthatatlan, szennyező, mérgekkel teli, beteg létezést? Van még elegendő hazugságunk ahhoz, hogy ideig-óráig újra betömködjük a lyukait? Hiszen már régen elege van belőle még azoknak is, akiknek elvileg érdeke, hogy fennmaradjon.
Ahhoz, hogy a könyv címe teljesüljön, néhány blokkot közösen fel kell oldanunk. Ehhez kérem az olvasó segítségét! Mondok két példát. Hiszek a gondolat és a hit teremtő erejében, ismerem a működését, és szép csendben a tudomány is efelé halad. De erre valaki egyből rálegyinthet, hogy ugyan már, ezotéria! Mert a valóban létező sarlatánokból, csalókból indul ki. A másik példa a magyarság kérdése. Tudom, megtapasztaltam, hogy rengeteg hasznos, építő, a világot éltető, jó irányba működtető tudás lett általa ránk bízva. De hiába mondom, hogy ez számomra felelősség és szolgálat, és hogy ettől még semmivel sem érek többet más népek fiaitól, meg sem hallgatva rám legyinthetnek: „Ez is csak magyarkodik!”
A megoldás az, hogy szépen, higgadtan, előítéletek nélkül bemegyünk ezekre a blokkolt területekre szétnézni. Végiggondoljuk az ottani mondanivalókat, és ha megláttuk mi van ott valójában, békésen tovább adjuk egymásnak. Hogy az utcai sarlatánság és a piros-fehér-zöld melldöngetés helyett a világot megváltoztató igaz hit és a valódi magyarság kerüljön végre a felszínre! Mert jelen pillanatban a hamis dolgok elfedik az igazságot, és lejáratják mindkét területet, holott a jelenlegi bajaink orvoslásához mindkettő kulcsfontosságú!
Ha viszont felszínre hozzuk az igazságokat, rájuk alapozva tudunk közösen teremteni. De nagyon fontos tudni, hogy mindez nem a politikusaink, vagy a háttérhatalom elleni fogvicsorgató harc, hanem a társadalmi önszerveződésre alapozva az élhető élet megteremtése a Kárpát-medencében. És hogy mi az Élhető Élet? Amikor a gazdasági, politikai, társadalmi berendezkedésünket végre az Univerzum törvényeihez igazítjuk.
HONNAN JÖN E KÖNYV ÉS AZ ÍRÓJA?
Volt egy rövidre sikerült korszakom a transzcendens jóga útján, ami végül nem vált hosszú távú életmóddá, ugyanakkor egy életre szóló kincset ajándékozott. A villámcsapásszerű élménytől olyan tudás kelt életre bennem, amiből egy saját belső utat építettem fel, 1997 nyara óta ezt járom. Ha nagyon szeretném körülírni, keresztény, buddhista és teozófiai elemek keverednek benne, de azt hiszem, nem ez a lényeg (bár a két vallás közös gyökereiről és a szkíta kereszténységről számos figyelemre méltó elemzés készült az utóbbi években…). Inkább az a lényeg, hogy ez a folyamatosan bővített belső út és a vele folyamatosan bővülő tudás végigvitt az életfeladataimon. Segített a tanulmányaim elvégzésében a közgazdasági egyetemen, aztán egy sikeres szakmaváltásban, ami által újságíró lett belőlem, közben elvezetett a küldetésemhez és a páromhoz is. Megtaláltam általa a helyem a világban.
A küldetésemre rátalálva 2002 óta folyamatosan részt veszek a magyar társadalmi önszerveződés, szellemi, lelki, gazdasági újjáéledés különböző formáiban, ennek során rengeteg építő, tanító, boldogító élményen mentem át. Általuk tanúja vagyok annak, ahogy az általános pusztulás közepette sorra jelennek meg a csírái a ránk váró új világnak.
A küldetésemben óriási segítségemre van a belső utam, megtanultam, hogyan használjam a közösség építése és vezetése érdekében a belső eszközeimet. Nagyon fontos tapasztalat: ahogy az egyén számára fejlődést és teljesebb életet hoz a világunkat irányító látható és láthatatlan törvényekhez való alkalmazkodás (ahogy ezt például Bryan Tracy is bemutatja a Maximális teljesítmény című nagysikerű könyvében), úgy a közösséget is megemeli, ha a tagjai egyenként is közösen is erre törekszenek. Ráadásul magyarságunkból adódóan van mihez nyúlnunk. A Természetbe való belesimulást ugyanis az őseink is megtették az évszázadokon át megőrzött hagyományok és népművészet által, vagyis a szerves műveltség által.
A természeti törvényszerűségek felismerése, elismerése, tiszteletben tartása azonban nemcsak egyéni és közösségi szinten hoz jót. A nemzet és az emberiség szintjén is ez az egyetlen járható út! Ha valaki hatékonyan akar építkezni ezeken a szinteken, ezek az ismeretek nélkülözhetetlenek számára. És nélkülözhetetlenek lesznek a Kárpát-medencében éledő körök összehangolásához, majd az ország vezetéséhez, ami egyben szolgálatot is jelent.
Ezzel el is jutottunk e könyv születésének legfontosabb okáig! Eljött az ideje, hogy ezen törvényekhez igazodva, ezt a belső tudást használva a magyarság saját kezébe vegye a sorsát, és betöltse szerepét a világban, együttműködve a többi nép velünk egyszerre ébredő, felelősen gondolkodó tagjaival.
Hogy hogyan tudunk elindulni az új világ felé, arra is megvan a válasz, ráadásul egymástól független körökben ugyanaz a válasz érkezett. Eszerint ha a több ezer, több tízezer, életfeladata szerint vezetőnek (közösségvezetőnek/országvezetőnek) érkezett ember tisztába teszi ezeket a Természethez/Teremtőhöz igazító alaptételeket önmagában és egymás közt, ezek alapján kapcsolódik össze, majd ezek mentén gondolkodik, és cselekszik, akkor a lényeget könnyedén átadja a többi millióknak. A minap egy találkozón úgy fogalmaztunk a barátaimmal, a magyarság magjának éledése kétségtelen, a népünk egy kilőtt nyílvessző, mely a jövő felé repül. Tény, a nemzet tagjai egészen eltérő tudatállapotot mutatnak, ám a nyíl hegyét képviselő mag állapota a döntő, mert az képes magával vinni az egész nyílvesszőt, vagyis minden magyart a jó irányba!
Tehát a nyílhegyet alkotó mag egységét kell megteremteni. Ha sikerül, az Élet győzelme törvényszerűen bekövetkezik Magyarországon, és hasonló irányba segíti az egész emberiséget. Ez a győzelem a feladatunk itt a Kárpát-medencében, ezzel a céllal írom soraimat, fogadják, fogadjátok szeretettel!
I. rész:
AZ IGAZ ÉNÜNK ÉRDEKÉBEN
A könyv három részre oszlik. Elsőként a meséből ismert Szépmező Szárnya segítségével bejárjuk azt az utat, amit a mai kor emberének egyénileg be kell járnia ahhoz, hogy boldog, kiteljesedő életet élhessen, eközben hatékonyan és kitartóan tudjon cselekedni a hazájáért és a Föld nevű bolygóért. Ha ezzel végeztünk, Erdélyt hívjuk segítségül, és a második részben átváltunk a közös feladatainkra. A székelység és a magyarság szent helyeit bejárva három napon és három éjszakán át elmélyedünk a múltban, jelenben és a jövőben, belső és külső történésekben, a táj és a Természet üzeneteiben. Eközben megkapjuk a válaszokat arra, hogy az első részben kibontakozó, ragyogó erejű lovasok, hogyan tudnak együtt építkezni. Vagyis kiderül, hogyan tudunk megújult életünkkel példát mutatni, hogyan tudunk hitet, összefogást és fényes jövendőt adni az országnak és a világnak!
A megoldások felismeréséhez a közelmúlt is rengeteget segít. Mert bár az esti híradók (még) nem erről szólnak, az alulról induló kezdeményezések már hosszú évek óta keresik az egymásért élés lehetőségeit az egymásból élés mintáját lecserélve. Hogy tanuljunk ezekből, a megtapasztalt csodákat és a kudarcokat is újra átéljük a könyvben (hála a Teremtőnek millió ilyen életszikrát ízlelhettem meg személyesen), és a jelen helyzetünket is áttekintjük. Utóbbihoz a szellemi, a lelki és gyakorlati síkot egyaránt átfogó kárpát-medencei „seregszemlét” tartunk, amiből kiderül, a sarjadó életfáknak köszönhetően máris közelebb járunk a belső hangunkhoz méltó élethez, mint azt sokan gondolnák. A régi beidegződést (pénz, politika, testiség, erőszak) egyre fáradtabban követő média ugyanis még alapvetően nem ezekre építi híreit, de ettől még élednek, szaporodnak és növekednek ezek az életfa-csemeték!
Egy dolgot előre elárulok: a könyv történeteiből rendre kiderül, amikor elkezdünk közösen építkezni, a mesében a rosszat megjelenítő Kalamóna mindig ugyanazon módszereivel tesz minket próbára, és végül győz le minket. Előre látható, mihez fog nyúlni, idáig mégsem tudtuk neki megadni a megfelelő választ! Hát ideje mindezekből tanulni, és elővenni Szépmező Szárnya furfangját, mert a 21. századi magyar népmese jóra fordulását nagyon sokan várják! Erről a bizonyos válaszról is sok szó esik a második, de főleg a jövőnket leíró harmadik részben, egészen a gyakorlati lépésekig elvezetve.
MIÉRT IS JÖTT EL AZ IDŐ?
Az imént azt írtam, ideje saját kezünkbe venni a sorsunkat. Miért pont most? A körülöttünk megmutatkozó erőtér miatt, amit a legtöbben korszakváltásnak hívnak. E váltásnak két összetevője van. Egyrészt az eddigi korszak menthetetlenségét látjuk: nincs olyan tudományág, amelyik ne tudná levezetni, hogy az emberiség jelenlegi életformája tarthatatlan, pusztuláshoz vezet. Ugyanakkor számtalan egymástól független csatorna és forrás állítja egybehangzóan: a Föld és vele együtt az emberiség egy jókora fölfelé történő lépés előtt áll. Ha jobban belegondolunk, az általános pusztulás előfeltétele a megújulásnak, hiszen a régi berendezkedésünket szétverve helyt ad az újnak. Ráadásul biztossá teszi mindenki számára, hogy az eddigi elveink teljes csődhöz vezetnek, így egyre több ember válik nyitottá a megújulás eszközeire és nézeteire.
Ebben a kettős erőtérben kulcsfontosságú, hogy minél többen összpontosítsunk a megújulásra a pusztulás helyett. A régi dolgok siratása helyett az újak szárba szökkenését erősítsük a figyelmünkkel és a szerepvállalásunkkal! Sok-sok ember teremtő mentális ereje ugyanis összeadódik: minél többen nézzük a világ jobbik, megújuló részét, annál jobbá válik a világ, és annál könnyebb lesz az átmenet.
Persze ahhoz, hogy mindig a jóra tudjak hangolódni, hittel teli mindennapi belső és külső munka szükséges egyéni utunkon, többek közt ehhez ad segítséget a könyv első része. De abban is segíti az olvasót, hogy közelebb kerüljön a sorsához, és egyre nagyobb mértékben a tényleges feladatait valósítsa a felismert, felvállalt képességei mentén. Hozzá át ügyesen az égben íródott élettervét a valóság kapuján. A kiteljesedő egyéni sorsok ugyanis megalapozzák a bolygónk följebb lépését és az élet győzelmét. A történetet így írták meg.
A korszakváltás kulcsa az egyéni szinteken az a pont, amitől kezdve a mindennapi tevékenységünk csakis az építő, valódi életet szolgáló munka lesz. Ezt a pontot érdemes megcélozni mindenkinek a saját adottságait és életútját átgondolva, és fokozatosan haladni efelé. Sokáig már nem engedhetjük a jelenlegi pazarlást, amiben többségünk a terméketlen, élettelen, vagy sok esetben életellenes folyamatokat szolgálja egy-egy munkahelyen az anyagi függőségünknek és a váltástól való félelmünknek köszönhetően. Ki kell mondanunk, hogy ebből elég! Rengeteg feladatunk van! Nekünk azokhoz kell az időnk, azokhoz kell az életünk! Nem arra születtünk, hogy a művilágban reszelgessük a semmit.
A változásban azoknak kell élen járniuk, akik vezető szereppel érkeztek e korszakba, mert ők mutatják az irányt a társaiknak, és ők adják az élő példát az üzeneteikhez. Emiatt rajtuk nagyon sok múlik. Találóan fogalmaz tehát Grandpierre Attila egyik dalszövege: „Amiért születtünk, felelősek is vagyunk. És ez vitézséget követel, tőled is!”
1. AZ ÉLET TÖKÉLETESSÉGE
Bár eddig minden sorom a megújulásról és a megcélzott új Földről szólt, a belső utunk első lépéseként mondjuk ki, hogy eredendően egy csodálatos világban élünk! Mégpedig annak köszönhetően, hogy az érzékelhető és az érzékfeletti világot ugyanaz a néhány csodálatosan egyszerű természeti törvény irányítja. A különböző vallások és lelki utak eredetileg valamennyien azért jöttek létre, hogy általuk ezekhez a törvényekhez tudjunk alkalmazkodni. Ugyanis minél inkább belesimulunk ezekbe a törvényekbe, minél inkább együttműködünk velük, annál gazdagabb, teljesebb, boldogabb lesz az életünk.
Ezek a törvények egy tökéletesen működő rendszert alkotnak. Sokan sokféleképp észlelik, és nevezik ezt a rendet: Isten, Természet, kvantumfizika, sors, karma, stb. De ugyanerről beszél például Wass Albert Elvész a nyom című regényének tudósprofesszora is, aki a tudomány útjait bejárva jutott el odáig, hogy léteznie kell egy a mindenséget átható erőnek. A legfontosabb, hogy ez a rendszer tértől, időtől és a hozzá való viszonyulástól függetlenül mindent áthat, ha tudomásul veszik, ha nem. Ahogy Annie Besant az Ősi Bölcsesség című könyvben megfogalmazza: „Az ember tudatlansága nem változtat a Természet törvényein, megváltozhatatlan és ellenállhatatlan folyamukat el nem térítheti egy hajszálnyira sem.” Ebben a tudatosan működő, élő rendszerben minden egyes eseménynek, a legapróbbaknak is oka van, minden történés összefüggésben van más történésekkel, erőhatásokkal, minden esemény a törvények érvényesüléséből adódik. És ha olykor nehéz is belátni, minden esemény igazságos.
Ezeknek a törvényeknek az összessége minden vallás közös kiindulási pontját, közös gyökerét adja. Ezért ezen törvények megismerése egyik vallással sem ütközik, ehelyett erősíti őket azáltal, hogy (sok esetben a vallásokra érdekből rárakott emberi torzításokat letisztítva) visszavisz a gyökerekhez. A gyökereknek két jelentősége is van: egyrészt a közös alapok által a megbékélés felé segítik az emberiséget, másrészt választ adnak a vallási tanítások miértjére. Utóbbira az egyik legjobb példa a gondolatban való vétkezés tilalma a kereszténységben. Az alábbi fejezetekből kiderül, hogy a gondolatok síkján milyen komoly következményekkel jár a jó és a rossz teremtés. Ebből rögtön látható majd, hogy ez a keresztény tanítás nem pusztán egy erkölcsi alap, hanem sokkal inkább a felelősséggel, a következményekkel számoló fontos iránymutatás!
Csakhogy a mai világban, amíg valaki nem tudja, hogy a gondolatban való vétkezés valójában mit generál, addig pusztán a vallási tanítás miatt esze ágában sem lesz ettől tartózkodni. Hiányoznak tehát a miértek, és egyre égetőbb a hiányuk. Miért is hiányoznak? A vallások tanításai a legmagasabb szférákból származó üzeneteken alapulnak, hatalmas tudású tanítókon keresztül érkeztek meg az emberiséghez. A vallások alapítói ugyanazt az igazságot (vagyis a fentebb emlegetett törvények rendszerét) hozták el, de az általuk megérintett népekhez és történelmi korszakokhoz hozzáigazítva. A tanítók a törvényszerűségeket figyelembe véve meghatározták azokat a vallási normákat, amelyek mentén követőik a fejlődést hozó életet élhetik. Ugyanakkor az emberiség akkori tudatállapotának megfelelően ezek a normák csak szabályokként jelentek meg, miértek nélkül.
Az emberiség viszont egy olyan korszakhoz érkezett, amikor ideje megvilágítani a miérteket. Ideje világossá tenni az Élet működésének törvényeit, és ezekhez igazítani a társadalmi, gazdasági, politikai berendezkedést is! Lecserélve a jelenlegi, pusztuláshoz vezető berendezkedést.
A közelmúltban több olyan kutatást jutalmaztak Nobel-díjjal, ami egyértelműen jelzi, hogy az emberiség korszakváltását a tudomány korszakváltása is segíteni fogja azáltal, hogy a fent említett miértekre megadja a választ. Egyik példája a 2009-es orvosi Nobel-díj, amit azért kapott meg Elizabeth Blackburn, mert bebizonyította, hogy a megváltoztatott gondolkodásmóddal hatni tudunk a génjeinkre. Ez máris választ ad például arra, miért jó egy csapongó, széteső életet élő embernek, ha megtér, és a rendszeres imáival egy egészen megtisztult mederben tartja mindennapi gondolatait. Utóbbira egyébként élő példát adott számomra egy vallásos hajdúhadházi cigány kislány, akit a vonaton ismertem meg, és félórát mesélt az életéről. Kiderült, hogy az addig alkoholizáló, bűnöző életet élő nagybátjya hozzá hasonlóan megtért, azóta eljár dolgozni, és mindenben segíti a családját.
A gyökeres megújulás felé mutat Balogh Béla író, mérnök munkássága is, aki azt hangoztatja, hogy a tudomány régi dogmáinak bukását az egyelőre pusztán az anyagban gondolkodó tudomány maga fogja előidézni. Miután bebizonyították, hogy az univerzumnak mindössze 4 százaléka az, amit mi anyagnak ítélünk meg, a többi 96 százalék sötét energia és kiszámíthatatlan tömeg, ő feltette a kérdést: „Ha valaminek csak a 4 százalékát ismerjük, hogyan vonhatunk le az egészre vonatkozó következtetéseket?" Ide tartozó, szintén elgondolkodtató tény, hogy nemrég piacra dobták a gondolat vezérelte hordozható zenei lejátszót. Ha itt tartunk, nem kellene felülvizsgálni az anyag mindenhatóságába vetett hitünket?!
Balogh Béla hangsúlyozza, az emberiségen eluralkodott gondolkodásmód nem felel meg az univerzum törvényeinek, emiatt pusztul a bolygónk. Ugyanakkor szimpatikus gondolat tőle, hogy a rossz irányt diktáló emberek élősködését nem gonoszságnak fogja fel: "Az anyagi világ hívei is éppen a korszakváltásért dolgoznak, azáltal, hogy a végletekig tolják a jelenlegi folyamatokat." Ezzel a mondattal ügyesen rátapint az ellenerők valódi szerepére, amit a jó és a rossz viszonyáról szóló alfejezetben magam is részletezek.
Az univerzum törvényeiről zárásként még egy gondolatot ki kell mondanunk: a korszakváltással egy fikarcnyit sem fognak változni! Vagyis nem a földi mennyország jön el, ugyanaz a világ és ugyanazok a feladatok maradnak, de más lesz az erőtér. A pénzvilág fordított értékrendje helyett a fejlődés és az alkotás kerül a középpontba. A vezetőink az emberiség leépítése helyett egy olyan világot teremtenek, mely a lehető legjobban segíti a Földre érkező lélek kibontakozását, tanulását, életfeladatainak elvégzését.
A teremtett világ működésének célja ugyanis a folyamatos fejlődés minden létező számára. Az események, szereplők, élethelyzetek minden esetben tanulást hoznak. Hogy egyre erősebb legyen az égi kapcsolatunk a mindennapjainkban, és egyre gazdagabb legyen a lelkünk. Hogy egyre jobban az igazi énünk irányítson, egyre inkább a sorsunkat éljük. Fejlődő értelmünk, táguló tudatunk, bővülő tapasztalataink, erősödő és tisztuló akaratunk egyre hatékonyabban tudják szolgálni a belső lényünket, vagyis az isteni akaratot.
Ebben a fejlődésben minden szereplő egyre inkább a szeretet és a bölcsesség megvalósítására törekszik az önzés és a vágyak helyett.
http://www.szepmezo.hu/content/lesz-e-j%C3%B6v%C5%91d-magyarorsz%C3%A1g-van-e
2015. június 4., csütörtök
2015. június 3., szerda
Nekem feleség kell (különbség pasi és FÉRFI között)
Nekem feleség kell. Olyan, akit én fedeztem fel magamnak, meghódítottam, bókoltam neki és udvaroltam. Olyan, aki az előbbi kifejezésekhez nem használ értelmező szótárt, vagy nem tekinti azokat múlt század eleji, idejét múlt, fölösleges időhúzó tevékenységnek. Aki nem tekinti az udvarlást elhagyható lépésnek, átugorható fázisnak, aki nem néz rám csalódottan, nem dühöng, nem vágja utánam a cipőjét, és nem hiszi azt, hogy meleg vagyok, vagy lúzer, esetleg mindkettő, mert az első randi után az arcára adok puszit és nem fogadom el sejtelmes mosollyal a felajánlott italt. Nekem feleség kell.
Olyan, aki tud várni, és nem ő az, aki huszonnégy órán belül telefonál. Aki nem küld üzeneteket minden lehetséges módon, magyarázatot várva, azért, mert én ezt nem tettem meg. Aki nem tesz fel mindent egy lapra, és mindig van B terve. Aki nem hiszi azt, hogy én leszek a paripán száguldó, lobogó hajú királyfi, karddal és szablyával, aki megmenti az összes démonától. Egyébként még az is lehet, hogy én leszek. De ő azt is feldolgozza lelkileg, ha esetleg nem.
Nekem feleség kell. Olyan, aki tudja, hogy nélkülem is életben marad, felszínen marad, nem csúszik le és nem húz le magához. Aki nélkülem is lélegzik, aki nem szívja el az erőmet, nem kapaszkodik a gyökereimbe, nem fojt meg, hanem élni, kiteljesedni enged. Aki nem belőlem táplálkozik. Aki évek múltán is ragyogni akar velem, fejlődni, haladni és felemelkedni akar, nem elszürkülni, elhidegülni, szívet bezárni. Aki képes lehámozni rólam a lelkem rétegeit, ismeri a gyengeségeimet, de soha nem céloz rájuk szándékosan, mérgező, pusztító szavai fegyverével. Aki ismeri az összes arcomat, mégis tudja melyik az igazi. Ha ezt elfelejteném, emlékeztet rá, és segít, hogy újra rátaláljak. Aki akkor is ugyanezt az arcomat látja és szereti, amikor majd az idő és emlékeim mély ráncokat rajzolnak rá.
Nekem feleség kell, olyan, aki fehér ruhában jön hozzám. Akinek az ujjára húzom a jegygyűrűt, és akit ölemben átemelek a házunk küszöbén. Aki nem engedi, hogy lássam őt menyasszonyi ruhában az esküvőnk előtt, mert még hisz a hagyományokban. Aki nem gondolja azt, hogy a házasságlevél egy papírfecni, ezért bármikor, egy mozdulattal lesatírozható róla a nevünk, és átírható máséra. Akivel a világ alapvető fontosságú kérdéseiben egyetértünk, és nem kell kificamodott vagy elferdült nézetei miatt kínos, kényszer-kompromisszumot kötnöm. Olyan, aki közös gyerekünket valóban dédelgetni való kincsnek érzi. Akinek a gyerekszülés nem társadalmi elvárás és nem biológiai óra függvénye. Aki, ahogyan a lelkét, a testét is felkészíti az anyaságra, gyermekünket tökéletes, egészséges negyven héten át üzemelő bio-inkubátorában vigyázza... Ám ha mégsem adatik meg nekünk a szerelemgyümölcs, akkor marad a szerelem maga, és ő tudja, boldogtalanabb lennék, ha ő nem lenne nekem.
Nekem feleség kell. Aki úgy enged a testéből kortyolni, hogy közben a lelkével táplálkozom, azt ölelem. Aki azonnal megérti az általam használt szeretetnyelvet, nem áll értetlenül, nem kell magyarázkodnom, fölös energiákat használva gesztikulálnom. Aki az arcomba kiabálja, ha megbántottam. Aki nem tolja el a kezemet, és nem vár el többet, mint amit adni tudok. Aki megőrzi a tartását, női energiái izgalmasan vibrálnak, de nem ég állandóan ezer fokon. Nekem feleség kell, és nem azért, hogy az életemet jól átlátható fájlokba rendezze, adminisztráljon, és életem karmestere legyen. Hanem azért, mert elegem van a magányos kóborlásból és abból, hogy eddig mindig mellényúltam. Engem a Nő inspiráljon és mozdítson előre. Haza akarok végre menni hozzá. Le akarom dobni a nyakkendőmet, át akarom ölelni és bele akarok szagolni a nyaka bőrének illatába.
Talán nem álom, hogy megtalálom.
/Király Eszter/
http://www.menstyle.hu/hir/Nekem-feleseg-kell-Egy-ferfi-gondolatai/13025/eletmod/lelekhangok/nok/mindent-egymasert/
Olyan, aki tud várni, és nem ő az, aki huszonnégy órán belül telefonál. Aki nem küld üzeneteket minden lehetséges módon, magyarázatot várva, azért, mert én ezt nem tettem meg. Aki nem tesz fel mindent egy lapra, és mindig van B terve. Aki nem hiszi azt, hogy én leszek a paripán száguldó, lobogó hajú királyfi, karddal és szablyával, aki megmenti az összes démonától. Egyébként még az is lehet, hogy én leszek. De ő azt is feldolgozza lelkileg, ha esetleg nem.
Nekem feleség kell. Olyan, aki tudja, hogy nélkülem is életben marad, felszínen marad, nem csúszik le és nem húz le magához. Aki nélkülem is lélegzik, aki nem szívja el az erőmet, nem kapaszkodik a gyökereimbe, nem fojt meg, hanem élni, kiteljesedni enged. Aki nem belőlem táplálkozik. Aki évek múltán is ragyogni akar velem, fejlődni, haladni és felemelkedni akar, nem elszürkülni, elhidegülni, szívet bezárni. Aki képes lehámozni rólam a lelkem rétegeit, ismeri a gyengeségeimet, de soha nem céloz rájuk szándékosan, mérgező, pusztító szavai fegyverével. Aki ismeri az összes arcomat, mégis tudja melyik az igazi. Ha ezt elfelejteném, emlékeztet rá, és segít, hogy újra rátaláljak. Aki akkor is ugyanezt az arcomat látja és szereti, amikor majd az idő és emlékeim mély ráncokat rajzolnak rá.
Nekem feleség kell, olyan, aki fehér ruhában jön hozzám. Akinek az ujjára húzom a jegygyűrűt, és akit ölemben átemelek a házunk küszöbén. Aki nem engedi, hogy lássam őt menyasszonyi ruhában az esküvőnk előtt, mert még hisz a hagyományokban. Aki nem gondolja azt, hogy a házasságlevél egy papírfecni, ezért bármikor, egy mozdulattal lesatírozható róla a nevünk, és átírható máséra. Akivel a világ alapvető fontosságú kérdéseiben egyetértünk, és nem kell kificamodott vagy elferdült nézetei miatt kínos, kényszer-kompromisszumot kötnöm. Olyan, aki közös gyerekünket valóban dédelgetni való kincsnek érzi. Akinek a gyerekszülés nem társadalmi elvárás és nem biológiai óra függvénye. Aki, ahogyan a lelkét, a testét is felkészíti az anyaságra, gyermekünket tökéletes, egészséges negyven héten át üzemelő bio-inkubátorában vigyázza... Ám ha mégsem adatik meg nekünk a szerelemgyümölcs, akkor marad a szerelem maga, és ő tudja, boldogtalanabb lennék, ha ő nem lenne nekem.
Nekem feleség kell. Aki úgy enged a testéből kortyolni, hogy közben a lelkével táplálkozom, azt ölelem. Aki azonnal megérti az általam használt szeretetnyelvet, nem áll értetlenül, nem kell magyarázkodnom, fölös energiákat használva gesztikulálnom. Aki az arcomba kiabálja, ha megbántottam. Aki nem tolja el a kezemet, és nem vár el többet, mint amit adni tudok. Aki megőrzi a tartását, női energiái izgalmasan vibrálnak, de nem ég állandóan ezer fokon. Nekem feleség kell, és nem azért, hogy az életemet jól átlátható fájlokba rendezze, adminisztráljon, és életem karmestere legyen. Hanem azért, mert elegem van a magányos kóborlásból és abból, hogy eddig mindig mellényúltam. Engem a Nő inspiráljon és mozdítson előre. Haza akarok végre menni hozzá. Le akarom dobni a nyakkendőmet, át akarom ölelni és bele akarok szagolni a nyaka bőrének illatába.
Talán nem álom, hogy megtalálom.
/Király Eszter/
http://www.menstyle.hu/hir/Nekem-feleseg-kell-Egy-ferfi-gondolatai/13025/eletmod/lelekhangok/nok/mindent-egymasert/
2015. június 2., kedd
Történet a tűzgyújtás felfedezőjéről
Sok évi munka után a feltaláló felfedezte a tűzgyújtás titkát. Szerszámait elvitte a hóval borított északi területekre, s megtanított egy ottani törzset a tűzgyújtásra, és annak előnyeire. Azok aztán annyira megörültek ennek az újdonságnak, hogy még csak eszükbe sem jutott, hogy köszönetet mondjanak a feltalálónak, aki egy nap szép csendesen továbbállt. Azok közül a nagy jellemek közül való volt, aki nem vágyott tiszteletre vagy hírnévre; elég volt neki az az öröm, hogy tudta, valaki hasznát vette találmányának.
A következő törzs lakói, akikhez ment, éppoly lelkesedéssel tanultak, mint az előzőé. De a helyi papok, féltékenységükben az idegen népszerűségére, megölették őt. Hogy a bűnténynek még a gyanúját is eloszlassák, a Nagy Felfedezőnek a képét a templom főoltárára helyezték, valamint külön liturgiát terveztek nevének tiszteletére és emlékének életben tartására. A lehető legnagyobb gonddal ügyeltek arra, hogy a szertartás legkisebb része se változzon, vagy maradjon el. A tűzgyújtó szerszámokat ereklyeként egy ékszeres ládikába helyezték, és azt tartották, hogy gyógyulást hoznak annak, aki hittel teszi rájuk kezét.
A főpap maga vállalta, hogy összeszedje és megírja A Felfedező életét. Ez aztán szent könyvvé vált, amiben a Felfedező szerető kedvességét követendő példaként ajánlották, csodálatos tetteit dicsőítették, emberfeletti természetét pedig hittétellé emelték. A papok gondoskodtak arról, hogy a Könyvet a jövő nemzedékei is megismerjék, miközben tekintéllyel magyarázták szavait, szentséges életének és halálának jelentőségét. És könyörtelenül halállal büntették, vagy kiközösítették azokat, akik eltértek tanításuktól. S minthogy ezzel a vallásos tevékenységgel voltak elfoglalva, a nép közben teljesen elfelejtette a tűzgyújtás módját.
A következő törzs lakói, akikhez ment, éppoly lelkesedéssel tanultak, mint az előzőé. De a helyi papok, féltékenységükben az idegen népszerűségére, megölették őt. Hogy a bűnténynek még a gyanúját is eloszlassák, a Nagy Felfedezőnek a képét a templom főoltárára helyezték, valamint külön liturgiát terveztek nevének tiszteletére és emlékének életben tartására. A lehető legnagyobb gonddal ügyeltek arra, hogy a szertartás legkisebb része se változzon, vagy maradjon el. A tűzgyújtó szerszámokat ereklyeként egy ékszeres ládikába helyezték, és azt tartották, hogy gyógyulást hoznak annak, aki hittel teszi rájuk kezét.
A főpap maga vállalta, hogy összeszedje és megírja A Felfedező életét. Ez aztán szent könyvvé vált, amiben a Felfedező szerető kedvességét követendő példaként ajánlották, csodálatos tetteit dicsőítették, emberfeletti természetét pedig hittétellé emelték. A papok gondoskodtak arról, hogy a Könyvet a jövő nemzedékei is megismerjék, miközben tekintéllyel magyarázták szavait, szentséges életének és halálának jelentőségét. És könyörtelenül halállal büntették, vagy kiközösítették azokat, akik eltértek tanításuktól. S minthogy ezzel a vallásos tevékenységgel voltak elfoglalva, a nép közben teljesen elfelejtette a tűzgyújtás módját.
2015. június 1., hétfő
FankaDeli: Ne Feledd (2015)
Emlékszem a csillagokra
Minden magyar ősotthona
Minden ember egyenlő
De ezt nem értik még, egyelőre
Azért jöttünk, hogy gyógyíthassunk
Önszántunkból itt maradtunk
De háború lett, és háború lesz
Amíg engem meg nem értesz
Völgyek mélyén, puszták mentén
Elfeledted, hogy miből lettél
Összegyúrtak porból, fényből
De rettegtél a vaktölténytől
Kihasználtak, kigúnyoltak
Megvertek, cellába dobtak
Hazugságból nőttek várak
Ezer gaztettet megcsináltak
Tűrtél mindent, angyal képpen
Vér és halál, millió képen
Legendáid mind ellopták
Mit tettek, nem is tudják
Bosszút ne forraljon szíved
A tiszta tudat minden kincsed
Valóság lesz minden álmod
Hozz nekik új világot
Építs és gyógyíts még
Múltunk gyémánt térkép
Ne feledd el, ne feledd, magyar vagy
A szívben nincsen határ
Ez, bárhol légy, megtalál
Ne feledd el, ne feledd, magyar vagy
Ez a jövőnk, a múltunk egyben
Légy bárhol most a jelenben
Légy bárhol, te is azt érzed
Nem lehet, hogy e nélkül véged legyen
Hogy tovább ne maradj a hegyen
Ahogy az Úr akarja, úgy legyen
Vagyis a mester visszatér
Láss végre, egy mindenkiért
Kódot rejtek a soraim között
E különös üzenet belém költözött
Tovább kell adnom, míg élek
Meg kell tanítanom téged
Hogy tiszteld végre, óvd az életet
Építsen mind a két kezed
Szeress feltételek nélkül
Ezt hagyd magunk után emlékül
Építs és gyógyíts még...
Az ember tervez, Isten hagyja
Az igazság az, hogy nincsen kardja
Többé ne vigadjunk sírva
Egy igaz mosoly vigyen a sírba
Nem kell, tudják miket tettem
Magamnak éltem életem
Megpróbáltak eltemetni
De mag vagyok, mi ki fog kelni
Mag vagyok, mi hajtást ereszt
Ez teszi, hogy magyar lehetsz
A te utad az élet útja
Mindegy, hogy vályog, vagy jurta
Millió éve vigyázunk rá
Unokáink majd imádkozzák
Köszönöm, hogy az lehetek
Aki segít az embernek
Építs és gyógyíts még...
Hass, alkoss, gyarapíts még
Ami számít, csak a szándék
Mindig csak valamiért
Akkor is, ha még senki sem ért
Minden magyar ősotthona
Minden ember egyenlő
De ezt nem értik még, egyelőre
Azért jöttünk, hogy gyógyíthassunk
Önszántunkból itt maradtunk
De háború lett, és háború lesz
Amíg engem meg nem értesz
Völgyek mélyén, puszták mentén
Elfeledted, hogy miből lettél
Összegyúrtak porból, fényből
De rettegtél a vaktölténytől
Kihasználtak, kigúnyoltak
Megvertek, cellába dobtak
Hazugságból nőttek várak
Ezer gaztettet megcsináltak
Tűrtél mindent, angyal képpen
Vér és halál, millió képen
Legendáid mind ellopták
Mit tettek, nem is tudják
Bosszút ne forraljon szíved
A tiszta tudat minden kincsed
Valóság lesz minden álmod
Hozz nekik új világot
Építs és gyógyíts még
Múltunk gyémánt térkép
Ne feledd el, ne feledd, magyar vagy
A szívben nincsen határ
Ez, bárhol légy, megtalál
Ne feledd el, ne feledd, magyar vagy
Ez a jövőnk, a múltunk egyben
Légy bárhol most a jelenben
Légy bárhol, te is azt érzed
Nem lehet, hogy e nélkül véged legyen
Hogy tovább ne maradj a hegyen
Ahogy az Úr akarja, úgy legyen
Vagyis a mester visszatér
Láss végre, egy mindenkiért
Kódot rejtek a soraim között
E különös üzenet belém költözött
Tovább kell adnom, míg élek
Meg kell tanítanom téged
Hogy tiszteld végre, óvd az életet
Építsen mind a két kezed
Szeress feltételek nélkül
Ezt hagyd magunk után emlékül
Építs és gyógyíts még...
Az ember tervez, Isten hagyja
Az igazság az, hogy nincsen kardja
Többé ne vigadjunk sírva
Egy igaz mosoly vigyen a sírba
Nem kell, tudják miket tettem
Magamnak éltem életem
Megpróbáltak eltemetni
De mag vagyok, mi ki fog kelni
Mag vagyok, mi hajtást ereszt
Ez teszi, hogy magyar lehetsz
A te utad az élet útja
Mindegy, hogy vályog, vagy jurta
Millió éve vigyázunk rá
Unokáink majd imádkozzák
Köszönöm, hogy az lehetek
Aki segít az embernek
Építs és gyógyíts még...
Hass, alkoss, gyarapíts még
Ami számít, csak a szándék
Mindig csak valamiért
Akkor is, ha még senki sem ért
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)