1. Nem tőled függ, milyennek születsz. Mi fák is sokfélék vagyunk. A fűz szomorúnak tűnhet, a tölgy erősnek, a juhar büszkének – de mindeniknek megvannak saját képességei és mind egyedülálló a maga módján. Tanuld meg használni saját képességeidet, és mindig tanulj újakat.
2. Találd meg belső energiádat és erődet. Mi ezt télen használjuk, amikor a hó és a fagy lenyomja ágainkat.
3. Légy rugalmas. Ha egy fa dacosan állna, letörnének ágai; ezért mindig engedünk a szél erejének, majd megerősödve egyenesedünk vissza.
4. Örvendj az esőnek. Új sarjakat növeszt, általa pedig a Nap sugarát is jobban értékeled majd.
5. Nincsen csúnya fa, csak szemek, melyek anélkül néznek, hogy látnának.
6. Fejlődj saját ritmusodban, élvezd a növekedésed útjának minden pillanatát. Mi fák, nem nézzük irigykedve a nagyobbat vagy az erősebbet. Minden nap, minden kibomlott levél örömmel tölt el.
7. Vegyél egy keveset mások aggodalmaiból és borúságaiból, alakítsd pozitív energiákká és úgy add vissza nekik. Mint egy lehelet oxigént.
8. Semmi sem tart örökké. Mindig nőnek új ágak és új levelek, ezért nem könnyezünk minden elsárgult levélért, hanem annak örülünk, amink van.
9. Az erős gyökerek azok, amelyek mindig segítenek. Ne felejtsd el, honnan indultál és mit tanultál fejlődésed ösvényén.
10. Néha nehéznek és szomorúnak tűnhet az élet. Ne add fel azokban a pillanatokban sem! Bármilyen kegyetlennek is tűnjön a vihar, a gyökereid erősek és hamarosan újra gyönyörködhetsz a napsugarakban.
11. Légy hálás minden nap. Egy fa sosem feledi ezt. Valahányszor felkel a nap, ha gyerekek játszanak körülötte, ha a madarak magas ágai közt menedékre lelve dalolnak, a fák köszönetképpen kivirágoznak.
12. Hagyd a félelmeid! Ha a fák félnének, csak öreg és fonnyadt leveleik volnának – de van bátorságuk elengedni őket és másokat fogadni helyettük.
13. Ne aggódj folyton. A nehéz, nyomasztó tél után eljön majd a tavasz. Mindig.
14. Szeress! Nálunk mindenki egyformán méltó a szeretetre. Mindannyiunkban ott van valami, ami egyedivé tesz, fajtól, színtől és gyökerektől függetlenül. Mindenkivel megosztjuk szeretetünket, gyönyörű erdőket, parkokat és tereket formálunk – melyeket lehet, hogy a gondok szemüvegén keresztül te sem láttál eddig.
15. Nem csak a te valóságod az egyetlen létező – hallgasd meg mások igazságait is. Egy fa nem állíthatja, hogy „Minden levél kizárólag csak zöld lehet!”, mert akkor megtagadna megannyi csodálatos fajt, melyek levelei piros, narancs és sok más színben pompázik.
16. Az Univerzum bőséget jelent. Egy fa sosem kérdi, vajon jön még meleg? Vajon túlélem a hideget? Hogyan nőnek majd vissza leveleim? – tudja, hogy ezeket a dolgokat a természet megadja neki.
17. Csak a jelen pillanat a tiéd. Legyen az boldog vagy fájdalmas, élvezd, mert soha többé nem tér vissza.
18. Hagyj fel az olyan gondolatokkal, hogy a dolgok nehezek. A fa nem mondja, hogy Nem tudok kivirágozni. Idén nem akarok teremni. Túl nehéz, fájdalmas és kényelmetlen! Egyszerűen csak megteszi, hittel, könnyedén.
19. Ne várd a boldogságot, csak éld meg! Egyetlen fa sem mondja, hogy boldogabb lenne, ha 5 méterrel arrább állna és 20 centivel magasabb lenne. Azért, mert megértjük, hogy most is boldogok lehetünk, ott ahol vagyunk és azzal, amink van.
20. Mindig fölfele törekedj, de örülj annak, amit most csinálsz. Mindig lesz, amit tanulnod és lesz még, amit megvalósíts, hogy ezáltal nagyobb, erősebb és szebb lehess.
21. Ne másokhoz hasonlítsd magad. Nem számít, ha némely piros levelű fák tetszenek egyes embereknek. Én más faj vagyok, és idén olyan szépek a leveleim, mint még soha – nyers zöldek.
22. Hagyd, hogy megöleljenek. Így kaphatsz egy darabka szeretetet és energiát, ugyanezt pedig te is továbbíthatod. Vagy bármi mást, amit szeretnél.
23. Az igazi erő a sebezhetőségben rejlik. Ha nem is mindig egyértelmű, de egyetlen fa sem tökéletes. Néha az emberek bántanak, néha megfáradunk az ágainkra telepedő hó alatt, vagy egyszerűen csak meghajlott a törzsünk imitt-amott. Ezeket nem rejtjük el. Merünk sebezhetőek és kopárak lenni.
24. Adj értéket az emberek életének, saját lényed által. Engem örömmel tölt el, ha az emberek megpihennek az árnyékomban. Egy barátom is van, az akác, aki csodálattal figyeli az ágait melankolikusan kémlelő szerelmes párt.
25. Vedd észre, hogy minden levél a zöld más és más árnyalataiban játszik. Ha körülnézel magad körül és látni tudod az apró különbségeket, az életed megváltozik.
26. Csodáld a környezeted. Nekünk is életre kelnek a csodálat levelei, ha egy-egy szép, boldog és bátor embert látunk.
27. Legyen hited! Ha a természet annyira tökéletes és gazdag tud lenni, hogy is fordul meg a fejedben, hogy te más lennél?
28. Bocsáss meg. Ha néha haragszom is az emberekre, amiért rombolják a természetet és eldobják a hulladékot, tudom, hogy erős tudok maradni és ők nem tudnak többet ennél. Mégis, te, mint ember, változtathatsz ezen. Bocsáss meg, majd döntsd el, hogyan tudsz továbbra eszerint cselekedni az életed minden területén.
29. Vállald a felelősséget! Mit oldok meg azzal, ha a tikkasztó nyarat vagy a tél fagyát hibáztatom? Arra koncentrálj csak, amit te is befolyásolni tudsz.
30. Mindig a most a legmegfelelőbb pillanat! Ne várjuk állandóan a megfelelő évszakot, teremtsük meg mi a megfelelő pillanatot. Élj ebben a tudatban és ne halogass. Neked emberként még több lehetőséged van.
31. Hagyd a múltat. Nekem abszurdnak tűnik, hogy egy fa fájlalóan gondoljon vissza 2008 kemény fagyos telére ahelyett, hogy az idei tavasznak örvendezne.
32. Légy mindig önmagad, ne bújj maszkok mögé. Láttál már olyan fát, amelyik más fajnak álcázza magát, csak, hogy szebb legyen? Erre semmi szükség nincsen. Ugyanis olyan embereket kell magadhoz vonzz, akik valódi éneddel rezonálnak.
33. Csak addig légy önző, amíg megkapod az ajándékozás erejét. Ősszel, mikor táncolunk a nagy szélben, az emberek nem szeretnek mellettünk lenni. A viharban félnek, hogy rájuk dőlünk. Hogyha pedig egyenesen állnánk csak a kedvükért, akkor kettétörnénk. Meg kell értened, hogy néha el kell üldöznünk benneteket, hogy később majd mással megajándékozhassunk titeket.
34. Ne bosszankodj másnak a gyengeségén, mert ő a te tükröd. Van egy barátom, aki egy tó mellett áll. Nem igazán tökéletes, horgas a törzse, kevéske levele van és girhesek az ágai. Mindezt pedig látja a tó vizében, de sosem hallottam őt azon panaszkodni, hogy milyen csúnya a tó tükre.
35. Nézz magadba. Mulatságos, ahogyan ti, emberek, olyan kapukat próbáltok nyitogatni, amelyek csak belülről nyílnak. Ha nem úgy fest az életed, ahogyan szeretnéd, akkor nézz magadba, vizsgáld meg addigi meggyőződéseidet. Ha rossz almát terem a fa, nem az almán kell változtatni, hanem a gyökerét kell megöntözni.
36. Nem tudom, mondták-e már neked, hogy mi fák, a tiszta nyári melegben elraktározzuk magunkban az energiát a téli időszakra. Lehet, hogy jó ötlet lenne, ha te is hosszú távra hoznál döntéseket.
37. Bátorkodj csillogtatni értékeidet. Nem fáj az, ha nőnek a leveleink, épp ellenkezőleg. Az egy ünnep.
38. Bármennyire is sötét legyen, nézz fel. Mindig lesznek csillagok, amelyek megvilágosítsák utadat. És soha, soha nem vagy egyedül.
39. Szépítsd meg mások életét anélkül, hogy valamit várnál cserébe. Hallottad már egy fától is, hogy „adósom vagy!”?
40. Élvezd a napsütést, de ne maradj mindig a komfortzónában. Ne a széltől várd, hogy előre mozdítson. Úgyis csak saját magad által fejlődhetsz.
41. Merj nagyot kívánni. Sokszor, amikor látjuk az égbolton a Holdat, felé ágaskodunk. Lehet, hogy soha nem foguk odáig érni – vagy lehet, hogy mégis. Bárhogy is legyen, valami szép vár mindannyiunkra. Nektek is így van: az élet megjutalmazza a bátor embereket.
42. Nem az számít, hány éves vagy, hanem az, hogy mennyi élet van az éveidben. Ugyanígy, a tapasztalat sem az öregségben, hanem a megtanult leckékben rejlik. Bármikor felvirágozhatsz, függetlenül attól, hányadik születésnapodat ünnepled.
43. Ne kérdezgesd, hogy van-e élet a halál után. Az a fontos, hogy mennyi élet volt a halál előtt. Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy élhessünk, és, hogy amíg itt vagyunk titeket megajándékozhassunk.
44. A fáknak nincs szükségük elismerésre és dicséretre ahhoz, hogy szépnek tartsák magukat. Az lenne a csúcs, ha vitatkoznánk egymással és kérnénk más fákat, hogy dicsérjék szépségünket, leveleinket és tökéletes törzsünket. Nézz a tükörbe egyedül és találd meg magadban azt, amit szeretsz. Ne ítéld el magad. Csodálatos vagy!
45. Hallgass zenét. A fák is szeretik a zenét. Ha túl nagy a csend, megcirógatjuk leveleinket a természet hangjaival. Ez örömet és megnyugvást ad. Nyisd ki az ablakod korán reggel és rájössz, miről beszélek.
46. Bármi is történjen, akárhányszor sérülj meg, omolj össze vagy csalódj az életben, ne feledd, hogy nem veszítettél értékedből és elég erős vagy ahhoz, hogy tovább növekedj. Vagy azt akarod mondani, hogy a tavalyi szél miatt meggörbültem kicsit és már én sem vagyok erős és tökéletes?
47. Egy nap megpihent egy fiatal a törzsemhez dőlve. Olvasott. Egyik gondolat magával ragadott: „Egy fa minden levelének van egy angyala, aki azt mondja: – Nőjj! Nőjj!”. Milyen szerencsés vagyok! Te elgondolkoztál már azon, milyen angyalok vannak a te életedben?
48. Légy türelmes. Néha évekbe telhet, hogy elérd az áhított magasságot – de biztos lehetsz benne, hogy megéri várni.
49. Adj. Nem kell arrogánsnak, merevnek és megingathatatlannak tűnni. A tölgy azért olyan erős, mert megosztja energiáját. Segítsd te is azokat az embereket, akik utadba kerülnek.
50. Szeresd az életet. Az élet pedig a legszebb ajándékokat tárja eléd. Még a vihar közepén is feltűnhet egy madár, egy ember… vagy egy hullócsillag.
Egyed Zsuzsanna
2014. szeptember 13. (szombat), 08:57
2015. szeptember 28., hétfő
2015. szeptember 11., péntek
A Táltos
Ha megengedtek ehhez a képhez néhány gondolatot , mert nagyon megindító! Köszönöm..Ők (sámánok)megengedik ,hogy egy szellem a köztes létből megszállja őket, A tautos soha! Fontos lélekrészeket hoznak vesznek, és nagyon fontos a munkájuk ha ,médiumként közvetítenek.A szellemeiket táplálniuk kell, hogy kordában tarthassák (vodka ,étel ,dohány ) különben bajok sorozatát okozhatják ,amit később nem foghatnak a "nyuszira"... Övé a karmik felelősség! A Bardóban nincs kozmikus energia amit mi "élők" felveszünk az égből elektromos, földből mágneses.Uralnia és táplálnia kell őket, mert egyik sem a "fényben" (Isten körre) mozog. A Tautos nem enged be szellemet magába,mert ő az Isten fényköréből szólít invokál ,idéz, a megteremtett szerhelyen! Nem volt szükségük dobra, sokkal inkább láncot, láncos botot használva vagy még azt sem. De használhat dobot is ha úgy jobb! A tautos, tatos,tátos,táltos, nem csereberél az odaát lakóival hanem ,megütközik , viaskodik ha kell, azért ,hogy egyensúly lehessen a közösség, falu ,vagy ország életében! Tatos nem használt psyhederikus növényeket okvetlen a dolgához, az "Elragadtatás" elérésében. Tűnődésnek nevezték az átlényegülést és nem volt szükség a koronán rojtokra sem (pl Karaulok koronája) A tautosok egymással is viaskodtak Bika képében (nem egymást elpusztítandó psyhikailag!...)azért ,hogy a feszültség energiát átalakítva ,azt ráterjesszék a földekre ,vagy mindennemű emberi gondokra bajokra, a közösség érdekében áldásként. Ennek megvolt a folyamata. A Magyarságban huszonhat Mágus kaszt volt , Arbag(gyógyító ember) Garabonc (sárkányidéző,csatabűvölő)Javas ,Látó( halott) ,Regös igric (monda tudó éneklő ,történetörző pap.....mágus) egészen a 24 karátos Nasir ig(Isten idéző ember ,Jézus) Ezek együttes osztatlan minősége a Tatos volt akit Tudónak is hívtak! Bácsa volt a főrangú avatott, akit a többi Tatos választott egységesen, vagy már a meglévő átadta a jogot (bot)! Táltost az Isten avat egy másik Táltoson keresztül koronával és annak kell születnie is. Voltak nagy magyarjaink akiknek feles csontjuk volt, de ez önmagában még nem elég mert próbát kell tennie a tudományairól. Az ARVISÚRA 15 évet írt le a táltossá válás útján, a fent említett dolgok mellet. A Tátosnak összetett feladatai vannak, amikből nem mondhat fel azért mert meggondolta magát! Esetleg visszahúzódhat, mert van kiáradás és visszahúzódás idő. A Tatos nem kérkedhet tudományával ,és nem is tetszeleghet Táltos szer ruhákban, csak ha ünnep vagy egyéb más Mágikus feladat van! (Imre Bácsa ezért lecseszett annó grin hangulatjel...Megérdemeltem! ) TAUT= ...T... Út az égbe! Rajta a kőr a teljesség "az Egy és mindenütt jelenlévő" az Isten. Igy ad Ank- ot a szimbólum! Ank el = Teremtő Izten élő fényei (Angyal..él) ............Köszönöm ,hogy elmondhattam,és senkit sem akartam ezzel megbántani folyamataiban! Áldjon az ég ura Arany Atyánk mindannyiunkat
/Szemző Gábor/
/Szemző Gábor/
2015. szeptember 5., szombat
Félrevezetett történelemszemlélet
Erős nemzettudat csak világos nemzeti szellemű történelemszemléletre épülhet. A magyar történelemszemléletben a nemzeti szellemű történelemírás kevés alkalommal jutott szóhoz, ritkán nyilvánulhatott meg.
Őstörténetünk napos-holdas világfával, turulsólyommal, táltos paripával, csodaszarvassal, az ősi mondák mitikus őskép-világával kezdődött, majd a lovas műveltségű "mi-tudat" kialakulásával folytatódott, amely közös szellemi és lelki értékeket elfogadó nemzeti megszerveződéshez vezetett.
A szkíta-hun-türk-avar-magyar őstörténet jelképvilágát mondák, népmesék, népdalok, népművészeti és régészeti emlékek őrizték meg. Az esetleges írott források elvesztek vagy a kereszténység felvétele idején megsemmisültek. A mondákba, mítoszokba, népmesékbe kódolt ősképeknek, ősi jelképes értékeknek döntő szerepe volt a közösség nemzettudatának kialakításában, lelki egészségének biztosításában.
Carl Gustav Jung, a mélylélektan kutatás legnagyobb tudósa úgy vélte, hogy az emberi psziché, az elme tudatos és tudatalatti harmonikus működésének alapvető feltételeit az ősképek és jelképek összekötő szerepe biztosítja. Mindez azt jelenti, hogy úgy az egyéni lelki egyensúlyban, mint az egészséges közösségerősítő nemzettudatban a mondák, mítoszok, ősi hagyományok és történelmi események jelképes értékeinek meghatározó jelentőségük van. Csak az a nép képes ellenállni a világuralomra törő léleknyomorító globalizáció uniformizálós agressziójának, amely megőrzi ősi jelképeit és hagyományait, nemzeti történelemszemléletét.
Magyarországon a kereszténység felvételével kezdődött az idegen szellemű történelemszemlélet térhódítása: mindazt, amely a kereszténység előtti múltra és hagyományokra utalt, azt elmarasztalták, démonizálták vagy igyekeztek elfeledtetni. Atilláról, dicső fejedelmekről, vezérekről, legendás hősökről nem illett beszélni és így történhetett meg, hogy a kereszténység felvétele előtti legnagyobb magyar győzelmet, a 907-es pozsonyi csatát Anonymus a „Gesta Hungarorum” c. történelmi művében meg sem említette. A pozsonyi diadalt (lásd: A Pozsonyi Csata) egyszerűen kitörölték a nemzet emlékezetéből. Az idegen szemléletű történelemírás számára nem volt elfogadható, hogy a nemzet hálásan visszaemlékezzen a „pogány ősök” győzelmére, az egyesített európai keresztes seregek felett. Mindez könnyen érthető, hiszen a kereszténység felvétele után a magyar történelmet idegenek, elsősorban német, cseh, itáliai papok írták.
Az István királynak tulajdonított, Imre trónörököshöz intézett „Intelmek” a magyarság nemzeti értékeit el nem fogadó, a magyarságba beolvadni nem akaró idegen papok szemléletét tükrözi. Kihangsúlyozták nyomatékosan, hogy „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő…” Ez érthető, hiszen az idegen jövevények érdeke az volt, hogy a magyar király minél több idegen papot, lovagot, "üzletembert" fogadjon be, támogasson, és nagy vagyonnal megjutalmazzon.
A történelmi példák azonban minden korban pontosan az ellenkező tételt bizonyították: az egynyelvű és egyszokású ország mindig erősebb volt és leigázta a megosztott többnyelvű szomszédokat.
A rómaiak első dolga az volt, amikor meghódítottak egy más nyelvű és más szokású országot, hogy elrómaiasítsák a lakosságot a latin nyelv és a római szokások elfogadtatásával.
A közel 4000 éves kínai történelem hasonló példát mutat: a legyőzött más nyelvű népeket elkínaisították, magukba olvasztották. Az elkínaiasítás politikája a mai napig tart: az utóbbi ötven évben a mandzsuk és a belső mongolok jelentős hányada eltűnt, beolvadt a kínai többségbe. Jelenleg a tibetiek és a magyarokkal rokon ujgurok betörése és elkínaiasítása zajlik. A több ezer éves kínai történelem meggyőzően bizonyította, hogy erős az egynyelvű és egy szokású ország.
Az utóbbi évszázadokban a franciák és az angolok hasonló politikát folytattak. A franciák elfranciásították a bretonokat, a baszkokat, a provansziakat, a katalánokat, a flamandokat, az elzásziakat, a lotaringiaiakat; az angolok angol nyelvűvé tették az íreket, a welszieket, a skótokat és hajdani amerikai, afrikai, ázsiai, ausztrál, új-zélandi gyarmataik őshonos és bevándorló lakosságát. Az "egynyelv" és "egyszokás" politikai tétele megerősítette a franciákat és az angolokat, hasonlóan a trianoni szomszédainkhoz, akik az erdélyi magyarokat igyekeznek elrománosítani, a felvidékieket elszlovákosítani, a kárpátaljaiakat elukránosítani, a délvidékieket elszerbesíteni. Burgenland magyar kisebbségét az osztrákok pedig teljesen eltüntették, elnémetesítették.
Mindezek ellenére több magyar történész és természetesen a teljes magyar főpapi kar továbbra is csökönyösen kitart a tévesen István királynak tulajdonított, idegen érdekeket támogató többnyelvűség dogmája mellett.
A XI. század végén László és Könyves Kálmán királyok uralkodás idején keletkeztek az első ősgeszták, amelyekben már megjelenhetett egy magyarabb szellemű történelemszemlélet. Feltételezhető, hogy a XII. századtól az Árpád-házi királyok, azután Károly Róbert, Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király történészei a krónikáik megírásában felhasználták az ősgeszták anyagát.
A hunok és a magyarok ősi története után érdeklődő Szulejmán török szultán, amikor 1543-ban elfoglalta Székesfehérvárt, a királyi könyvtárban őrzött ősgesztákat lefordíttatta törökre és magával vitte Isztambulba. Több mint 300 évvel később, az 1800-as évek végén Vámbéry Ármin megtalálta az isztambuli Topkapi palota könyvtárában az ősgeszták török fordítását, amelynek átfogó korabeli török címe „Tarih-i Üngürüsz” (A magyarok története) volt. A Magyar Tudományos Akadémia finn-ugor szellemű történészei közel 100 évig megakadályozták a "Tarih-i Üngürüsz" kiadását, amelyet végül is kalandos módon sikerült lefordítani és megjelentetni (Püski Kiadó). A legrégebbi magyar krónikákat összefoglaló ősgeszta, a magyarokat a hunok utódaiként írta le és különösen sokat foglalkozott Atillával és a hunok hadjárataival. Atilla - A hun üzenet
Mátyás király halála után a magyar szellemiségű nemzetpolitika visszaszorult és a közgondolkodást idegen érdekek szolgálatába állították. A Habsburg Ház és a Német-Római Birodalom érdeke az volt, hogy a közelgő német-török háborúra ne osztrák és német földön kerüljön sor, hanem Magyarországon. A törökök elleni harcra buzdító Habsburg propaganda, a közelgő háborút a kereszténység védelmeként fogadtatta el a magyarokkal.
A Habsburg Birodalomnak valójában egy olyan csatatérre volt szüksége, amely távol esett a német és osztrák területektől és így vált Magyarország a német-török háborúk 150 éves csataterévé. A hazájukért és a kereszténységért életüket áldozó magyarok százezrei hősiesen harcoltak és megállították a törököket. A Machavelli szellemében megfogalmazott Habsburg propaganda Magyarországot a „kereszténység védőbástyájaként" mutatta be, vigyázva arra, hogy túlságosan "ki ne lógjon a lóláb” és a magyarok soha ne jöjjenek rá, hogy a törökök elleni küzdelemmel valójában a Német-Római Birodalom érdekeiért harcoltak. A Habsburg lelki manipuláció olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy megtévesztő szellemisége évszázadokon át fennmaradt és 500 év után, még ma is hasonló szellemben tanítják Magyarországon a török idők történelmét, a közgondolkodás továbbra is a kereszténység védelmének tekinti a nemzetpusztító, Habsburg érdekeket kiszolgáló törökök elleni háborút.
500 év után azonban ma már világosan látható, hogy a magyarság nemzeti érdeke az lett volna, hogy elkerülje a háborút. Erre lehetőség lett volna, ha elfogadja Szulejmán szultán béke és szövetség ajánlatát. A törökök a békeszerződés fejében átvonulási útvonalat kértek az osztrák és német tartományok elleni hadjárataikhoz.
A balkáni népek meghódoltak a törökök előtt, a törökök békésen átvonultak országaikon és elkerülték a háborús pusztításokat, sőt ezenkívül még lovas és gyalogos alakulatokkal támogatták a törököket (vajnikok). Magyarországon a törökök oldalán sok szerb, bolgár és oláh martalóc harcolt. Ugyanakkor a „kereszténység védelmében” a magyar lakosság közel háromnegyede elpusztult a magyarországi német-török háború idején. Az elnéptelenedett vidékekre rác (szerb), oláh (román), cigány bevándorlók érkeztek.
Ideje lenne őszintén feltenni a kérdést, hogy a törökök elleni 150 éves háború során milyen európai kereszténységet védtünk? Borgia (VI. Sándor) és Medici (VII. Kelemen) pápák a mennyei üdvösséget búcsúcédulákkal pénzért áruló, züllött, erkölcstelen megvesztegetéseken, gyilkosságokon alapuló "kereszténységnek" nevezett hatalmi politikáját, vagy Habsburg V. Károly Német-Római császár amerikai őslakókat kirabló és kiirtó aranyéhes kincsvadász "kereszténységét", vagy inkább az egymással háborúzó katolikus és protestáns európai országok kibékíthetetlen hatalmi versengésének a "kereszténységét"? A kérdést úgyis feltehetnénk, hogy volt-e egyáltalán kereszténység ebben az időben Európában?
A pápákat, a német-római császárt, a katolikus és protestáns fejedelmeket Magyarország sorsa csak annyira érdekelte, hogy az ország megmaradjon örökös csatatérnek és megállítsa a német és európai területek felé induló török előrenyomulást. Pusztuljon el Magyarország, de a törökök ne háborgassák az európai hatalmi játszmákat! Ezért kellett elhitetni a magyarokkal, hogy országuk az európai kereszténység védő bástyája!
Az erdélyi fejedelmek, Báthori István, Bocskai István, Bethlen Gábor, Rákóczi György, Thököly Imre, Rákóczi Ferenc világosan látták a Habsburg stratégia nemzetpusztító következményeit és inkább kiegyeztek a törökökkel, és ha kellett, fegyverrel is megvédték a magyar érdekeket a Habsburg hatalommal szemben.
Pázmány Péter bíboros esztergomi érsek megértette az erdélyi fejedelmek törökbarát politikáját, világosan látta, hogy rendkívül fontos a magyar fennmaradás számára, hogy a törökök által támogatott független Erdély továbbra is magyar nemzeti politikát folytasson, „mert ha ezt nem teszi, akkor a gallérunk alá pök a német”!
Idővel azonban a Habsburgoknak sikerült a magyarokat megosztani, először Habsburg királyi Magyarország-párti és erdélyi fejedelemség-párti magyarokra, amely végül a kuruc-labanc viszályhoz vezetett. Ez a törésvonal végigkísérte a magyar történelmet és szakadékba vitte az országot.
Ma a kuruc-labanc megosztottság nemzetpárti és idegenpárti ellentétté változott. A XIX. század vége óta a konzervatív nemzet párti többséget az idegen érdekek szolgálatában álló balliberális-szocialista pártok megállás nélkül támadták és igyekeztek az országot idegen érdekek szolgálatába állítani. Sikerült!
Az I. világháború végén a nemzetellenes erők aljas puccsot hajtottak végre, megkaparintották a hatalmat és kiszolgáltatták hazánkat az ősi magyar területekre áhítozó ellenséges szomszédoknak, megásva ezzel a nemzet trianoni sírját.
A nemzeti szellemű és balliberális viszály a mai napig meghatározza a trianoni katasztrófa után összezsugorodott ország politikáját. A balliberális pártok kíméletlen lélektani háborút folytatnak a másként gondolkodókkal szemben, a magyarságot nem kedvelő idegen hatalmak szolgálatában. Arcátlan módon támadják az országot és nemzeti történelmi értékeinket úgy a hazai és külföldi médiákban, mint a nemzetközi fórumokon (Európai Parlament).
Nehéz védekezni ellenük, mert történelmi szemléletünkben tovább élnek az idegen szellemiségű, nemzettudat zavaró, félrevezető dogmák és hiedelmek, amelyek már századokkal ezelőtt a kuruc-labanc megosztottsághoz vezettek.
Mindezt súlyosbítja az utóbbi 150 évben tűzzel-vassal terjesztett finnugor "halászó-gyűjtögető" őstörténeti elmélet, amely igyekszik lerombolni ősi lovasműveltségű lelkivilágunkat, ősképeinket, hun őseinkhez kötődő érzelmi ragaszkodásunkat.
Amíg nincs bátorságunk kimondani, hogy a hamis és félrevezető finnugor nyelvészeti elmélet szakadékba vitte a magyar őstörténet-kutatást, lerombolta a lovasműveltségű őseinkkel összekötő érzelmi szálakat, a mítoszokat, legendákat, ősképeket - addig nem kezdődhet el az ezer sebből vérző magyar lélek gyógyulási folyamata.
Kinek az érdeke, hogy a lélekromboló finnugor elmélet fennmaradjon és továbbra is dogmaként terjesszék és tanítsák az iskolákban? Annyi bizonyos, hogy nem a nemzet megerősödését szorgalmazó magyarok érdeke!
Zűrzavaros, darabokra szaggatott nemzettudatunk törvényszerűen negatívan gondolkodó, örökösen elégedetlen és panaszkodó lelkibeteg magatartáshoz vezet, amely egyre inkább meghatározza a magyarság többségének gondolkodását és lelki beállítottságát.
Eljött a választás ideje a jó- és balsorsunk, a nemzeti fennmaradás és a nemzeti pusztulás között. Erős nemzettudatú népek, legyenek azok kínaiak, japánok, koreaiak, hinduk, perzsák, oroszok, törökök, zsidók nemzeti szellemben kutatják és értelmezik a történelmüket. Hasonlóan cselekednek trianoni szomszédaink, akik kitaláltak maguknak egy dicsőséges nemzeti történelmet és így hatékonyan megerősítik nemzettudatukat és biztosítják jól működő nemzeti összefogásukat.
Nekünk, magyaroknak nem kell kitalálni dicsőséges nemzeti történelmet, bőven elég az, ha igaz és valós történelmünket a nemzet érdekeivel megfelelően bemutatjuk.
Miért lennénk az egyetlen nép Európában, amely továbbra is idegen érdekeket kiszolgáló történelemszemléletet követ? Nemzeti fennmaradásunk érdekében mielőbb cselekednünk kell és a nemzet érdekeinek megfelelő történelemszemléletet kell beépíteni az oktatásba, a gondolkodásunkba.
/Cey-Bert Róbert Gyula/
Őstörténetünk napos-holdas világfával, turulsólyommal, táltos paripával, csodaszarvassal, az ősi mondák mitikus őskép-világával kezdődött, majd a lovas műveltségű "mi-tudat" kialakulásával folytatódott, amely közös szellemi és lelki értékeket elfogadó nemzeti megszerveződéshez vezetett.
A szkíta-hun-türk-avar-magyar őstörténet jelképvilágát mondák, népmesék, népdalok, népművészeti és régészeti emlékek őrizték meg. Az esetleges írott források elvesztek vagy a kereszténység felvétele idején megsemmisültek. A mondákba, mítoszokba, népmesékbe kódolt ősképeknek, ősi jelképes értékeknek döntő szerepe volt a közösség nemzettudatának kialakításában, lelki egészségének biztosításában.
Carl Gustav Jung, a mélylélektan kutatás legnagyobb tudósa úgy vélte, hogy az emberi psziché, az elme tudatos és tudatalatti harmonikus működésének alapvető feltételeit az ősképek és jelképek összekötő szerepe biztosítja. Mindez azt jelenti, hogy úgy az egyéni lelki egyensúlyban, mint az egészséges közösségerősítő nemzettudatban a mondák, mítoszok, ősi hagyományok és történelmi események jelképes értékeinek meghatározó jelentőségük van. Csak az a nép képes ellenállni a világuralomra törő léleknyomorító globalizáció uniformizálós agressziójának, amely megőrzi ősi jelképeit és hagyományait, nemzeti történelemszemléletét.
Magyarországon a kereszténység felvételével kezdődött az idegen szellemű történelemszemlélet térhódítása: mindazt, amely a kereszténység előtti múltra és hagyományokra utalt, azt elmarasztalták, démonizálták vagy igyekeztek elfeledtetni. Atilláról, dicső fejedelmekről, vezérekről, legendás hősökről nem illett beszélni és így történhetett meg, hogy a kereszténység felvétele előtti legnagyobb magyar győzelmet, a 907-es pozsonyi csatát Anonymus a „Gesta Hungarorum” c. történelmi művében meg sem említette. A pozsonyi diadalt (lásd: A Pozsonyi Csata) egyszerűen kitörölték a nemzet emlékezetéből. Az idegen szemléletű történelemírás számára nem volt elfogadható, hogy a nemzet hálásan visszaemlékezzen a „pogány ősök” győzelmére, az egyesített európai keresztes seregek felett. Mindez könnyen érthető, hiszen a kereszténység felvétele után a magyar történelmet idegenek, elsősorban német, cseh, itáliai papok írták.
Az István királynak tulajdonított, Imre trónörököshöz intézett „Intelmek” a magyarság nemzeti értékeit el nem fogadó, a magyarságba beolvadni nem akaró idegen papok szemléletét tükrözi. Kihangsúlyozták nyomatékosan, hogy „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő…” Ez érthető, hiszen az idegen jövevények érdeke az volt, hogy a magyar király minél több idegen papot, lovagot, "üzletembert" fogadjon be, támogasson, és nagy vagyonnal megjutalmazzon.
A történelmi példák azonban minden korban pontosan az ellenkező tételt bizonyították: az egynyelvű és egyszokású ország mindig erősebb volt és leigázta a megosztott többnyelvű szomszédokat.
A rómaiak első dolga az volt, amikor meghódítottak egy más nyelvű és más szokású országot, hogy elrómaiasítsák a lakosságot a latin nyelv és a római szokások elfogadtatásával.
A közel 4000 éves kínai történelem hasonló példát mutat: a legyőzött más nyelvű népeket elkínaisították, magukba olvasztották. Az elkínaiasítás politikája a mai napig tart: az utóbbi ötven évben a mandzsuk és a belső mongolok jelentős hányada eltűnt, beolvadt a kínai többségbe. Jelenleg a tibetiek és a magyarokkal rokon ujgurok betörése és elkínaiasítása zajlik. A több ezer éves kínai történelem meggyőzően bizonyította, hogy erős az egynyelvű és egy szokású ország.
Az utóbbi évszázadokban a franciák és az angolok hasonló politikát folytattak. A franciák elfranciásították a bretonokat, a baszkokat, a provansziakat, a katalánokat, a flamandokat, az elzásziakat, a lotaringiaiakat; az angolok angol nyelvűvé tették az íreket, a welszieket, a skótokat és hajdani amerikai, afrikai, ázsiai, ausztrál, új-zélandi gyarmataik őshonos és bevándorló lakosságát. Az "egynyelv" és "egyszokás" politikai tétele megerősítette a franciákat és az angolokat, hasonlóan a trianoni szomszédainkhoz, akik az erdélyi magyarokat igyekeznek elrománosítani, a felvidékieket elszlovákosítani, a kárpátaljaiakat elukránosítani, a délvidékieket elszerbesíteni. Burgenland magyar kisebbségét az osztrákok pedig teljesen eltüntették, elnémetesítették.
Mindezek ellenére több magyar történész és természetesen a teljes magyar főpapi kar továbbra is csökönyösen kitart a tévesen István királynak tulajdonított, idegen érdekeket támogató többnyelvűség dogmája mellett.
A XI. század végén László és Könyves Kálmán királyok uralkodás idején keletkeztek az első ősgeszták, amelyekben már megjelenhetett egy magyarabb szellemű történelemszemlélet. Feltételezhető, hogy a XII. századtól az Árpád-házi királyok, azután Károly Róbert, Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király történészei a krónikáik megírásában felhasználták az ősgeszták anyagát.
A hunok és a magyarok ősi története után érdeklődő Szulejmán török szultán, amikor 1543-ban elfoglalta Székesfehérvárt, a királyi könyvtárban őrzött ősgesztákat lefordíttatta törökre és magával vitte Isztambulba. Több mint 300 évvel később, az 1800-as évek végén Vámbéry Ármin megtalálta az isztambuli Topkapi palota könyvtárában az ősgeszták török fordítását, amelynek átfogó korabeli török címe „Tarih-i Üngürüsz” (A magyarok története) volt. A Magyar Tudományos Akadémia finn-ugor szellemű történészei közel 100 évig megakadályozták a "Tarih-i Üngürüsz" kiadását, amelyet végül is kalandos módon sikerült lefordítani és megjelentetni (Püski Kiadó). A legrégebbi magyar krónikákat összefoglaló ősgeszta, a magyarokat a hunok utódaiként írta le és különösen sokat foglalkozott Atillával és a hunok hadjárataival. Atilla - A hun üzenet
Mátyás király halála után a magyar szellemiségű nemzetpolitika visszaszorult és a közgondolkodást idegen érdekek szolgálatába állították. A Habsburg Ház és a Német-Római Birodalom érdeke az volt, hogy a közelgő német-török háborúra ne osztrák és német földön kerüljön sor, hanem Magyarországon. A törökök elleni harcra buzdító Habsburg propaganda, a közelgő háborút a kereszténység védelmeként fogadtatta el a magyarokkal.
A Habsburg Birodalomnak valójában egy olyan csatatérre volt szüksége, amely távol esett a német és osztrák területektől és így vált Magyarország a német-török háborúk 150 éves csataterévé. A hazájukért és a kereszténységért életüket áldozó magyarok százezrei hősiesen harcoltak és megállították a törököket. A Machavelli szellemében megfogalmazott Habsburg propaganda Magyarországot a „kereszténység védőbástyájaként" mutatta be, vigyázva arra, hogy túlságosan "ki ne lógjon a lóláb” és a magyarok soha ne jöjjenek rá, hogy a törökök elleni küzdelemmel valójában a Német-Római Birodalom érdekeiért harcoltak. A Habsburg lelki manipuláció olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy megtévesztő szellemisége évszázadokon át fennmaradt és 500 év után, még ma is hasonló szellemben tanítják Magyarországon a török idők történelmét, a közgondolkodás továbbra is a kereszténység védelmének tekinti a nemzetpusztító, Habsburg érdekeket kiszolgáló törökök elleni háborút.
500 év után azonban ma már világosan látható, hogy a magyarság nemzeti érdeke az lett volna, hogy elkerülje a háborút. Erre lehetőség lett volna, ha elfogadja Szulejmán szultán béke és szövetség ajánlatát. A törökök a békeszerződés fejében átvonulási útvonalat kértek az osztrák és német tartományok elleni hadjárataikhoz.
A balkáni népek meghódoltak a törökök előtt, a törökök békésen átvonultak országaikon és elkerülték a háborús pusztításokat, sőt ezenkívül még lovas és gyalogos alakulatokkal támogatták a törököket (vajnikok). Magyarországon a törökök oldalán sok szerb, bolgár és oláh martalóc harcolt. Ugyanakkor a „kereszténység védelmében” a magyar lakosság közel háromnegyede elpusztult a magyarországi német-török háború idején. Az elnéptelenedett vidékekre rác (szerb), oláh (román), cigány bevándorlók érkeztek.
Ideje lenne őszintén feltenni a kérdést, hogy a törökök elleni 150 éves háború során milyen európai kereszténységet védtünk? Borgia (VI. Sándor) és Medici (VII. Kelemen) pápák a mennyei üdvösséget búcsúcédulákkal pénzért áruló, züllött, erkölcstelen megvesztegetéseken, gyilkosságokon alapuló "kereszténységnek" nevezett hatalmi politikáját, vagy Habsburg V. Károly Német-Római császár amerikai őslakókat kirabló és kiirtó aranyéhes kincsvadász "kereszténységét", vagy inkább az egymással háborúzó katolikus és protestáns európai országok kibékíthetetlen hatalmi versengésének a "kereszténységét"? A kérdést úgyis feltehetnénk, hogy volt-e egyáltalán kereszténység ebben az időben Európában?
A pápákat, a német-római császárt, a katolikus és protestáns fejedelmeket Magyarország sorsa csak annyira érdekelte, hogy az ország megmaradjon örökös csatatérnek és megállítsa a német és európai területek felé induló török előrenyomulást. Pusztuljon el Magyarország, de a törökök ne háborgassák az európai hatalmi játszmákat! Ezért kellett elhitetni a magyarokkal, hogy országuk az európai kereszténység védő bástyája!
Az erdélyi fejedelmek, Báthori István, Bocskai István, Bethlen Gábor, Rákóczi György, Thököly Imre, Rákóczi Ferenc világosan látták a Habsburg stratégia nemzetpusztító következményeit és inkább kiegyeztek a törökökkel, és ha kellett, fegyverrel is megvédték a magyar érdekeket a Habsburg hatalommal szemben.
Pázmány Péter bíboros esztergomi érsek megértette az erdélyi fejedelmek törökbarát politikáját, világosan látta, hogy rendkívül fontos a magyar fennmaradás számára, hogy a törökök által támogatott független Erdély továbbra is magyar nemzeti politikát folytasson, „mert ha ezt nem teszi, akkor a gallérunk alá pök a német”!
Idővel azonban a Habsburgoknak sikerült a magyarokat megosztani, először Habsburg királyi Magyarország-párti és erdélyi fejedelemség-párti magyarokra, amely végül a kuruc-labanc viszályhoz vezetett. Ez a törésvonal végigkísérte a magyar történelmet és szakadékba vitte az országot.
Ma a kuruc-labanc megosztottság nemzetpárti és idegenpárti ellentétté változott. A XIX. század vége óta a konzervatív nemzet párti többséget az idegen érdekek szolgálatában álló balliberális-szocialista pártok megállás nélkül támadták és igyekeztek az országot idegen érdekek szolgálatába állítani. Sikerült!
Az I. világháború végén a nemzetellenes erők aljas puccsot hajtottak végre, megkaparintották a hatalmat és kiszolgáltatták hazánkat az ősi magyar területekre áhítozó ellenséges szomszédoknak, megásva ezzel a nemzet trianoni sírját.
A nemzeti szellemű és balliberális viszály a mai napig meghatározza a trianoni katasztrófa után összezsugorodott ország politikáját. A balliberális pártok kíméletlen lélektani háborút folytatnak a másként gondolkodókkal szemben, a magyarságot nem kedvelő idegen hatalmak szolgálatában. Arcátlan módon támadják az országot és nemzeti történelmi értékeinket úgy a hazai és külföldi médiákban, mint a nemzetközi fórumokon (Európai Parlament).
Nehéz védekezni ellenük, mert történelmi szemléletünkben tovább élnek az idegen szellemiségű, nemzettudat zavaró, félrevezető dogmák és hiedelmek, amelyek már századokkal ezelőtt a kuruc-labanc megosztottsághoz vezettek.
Mindezt súlyosbítja az utóbbi 150 évben tűzzel-vassal terjesztett finnugor "halászó-gyűjtögető" őstörténeti elmélet, amely igyekszik lerombolni ősi lovasműveltségű lelkivilágunkat, ősképeinket, hun őseinkhez kötődő érzelmi ragaszkodásunkat.
Amíg nincs bátorságunk kimondani, hogy a hamis és félrevezető finnugor nyelvészeti elmélet szakadékba vitte a magyar őstörténet-kutatást, lerombolta a lovasműveltségű őseinkkel összekötő érzelmi szálakat, a mítoszokat, legendákat, ősképeket - addig nem kezdődhet el az ezer sebből vérző magyar lélek gyógyulási folyamata.
Kinek az érdeke, hogy a lélekromboló finnugor elmélet fennmaradjon és továbbra is dogmaként terjesszék és tanítsák az iskolákban? Annyi bizonyos, hogy nem a nemzet megerősödését szorgalmazó magyarok érdeke!
Zűrzavaros, darabokra szaggatott nemzettudatunk törvényszerűen negatívan gondolkodó, örökösen elégedetlen és panaszkodó lelkibeteg magatartáshoz vezet, amely egyre inkább meghatározza a magyarság többségének gondolkodását és lelki beállítottságát.
Eljött a választás ideje a jó- és balsorsunk, a nemzeti fennmaradás és a nemzeti pusztulás között. Erős nemzettudatú népek, legyenek azok kínaiak, japánok, koreaiak, hinduk, perzsák, oroszok, törökök, zsidók nemzeti szellemben kutatják és értelmezik a történelmüket. Hasonlóan cselekednek trianoni szomszédaink, akik kitaláltak maguknak egy dicsőséges nemzeti történelmet és így hatékonyan megerősítik nemzettudatukat és biztosítják jól működő nemzeti összefogásukat.
Nekünk, magyaroknak nem kell kitalálni dicsőséges nemzeti történelmet, bőven elég az, ha igaz és valós történelmünket a nemzet érdekeivel megfelelően bemutatjuk.
Miért lennénk az egyetlen nép Európában, amely továbbra is idegen érdekeket kiszolgáló történelemszemléletet követ? Nemzeti fennmaradásunk érdekében mielőbb cselekednünk kell és a nemzet érdekeinek megfelelő történelemszemléletet kell beépíteni az oktatásba, a gondolkodásunkba.
/Cey-Bert Róbert Gyula/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)