A bölcs és az ember

"Az Úton járó kereső, kutató ember hasonlatos azon vándorhoz, ki miután alaposan körbejárta a hegy alját, annak minden zugát megismerve, az ott látottakra válaszokat keresve elhatározza, hogy nekivág és felkeresi a hegyen élő Bölcset, hogy attól magyarázatot kapjon, számtalan kérdésére. Hátára jó nagy csomagot kötött, telerakta azt mindenféle könyvvel, ruhákkal, élelemmel. Amint nekivágott a kaptatónak, az ösvény még igen széles volt, sok hasonszőrűvel találkozott, aki hasonló céllal ment mellette. Ennek megörült, azt gondolván, nem is lesz olyan nehéz az út, rengeteg érdekes emberrel találkozhat, és abban reménykedett, minél feljebb jut majd a hegyen, annál többen és többen lesznek majd az ilyen emberek, s még az is megfordult fejében, hogy milyen jó lesz majd csatlakozni hozzájuk, és talán egy nagy, igaz, baráti közösséget alapítani, talán egy falut, vagy egy várost a hegyen, ahol csupa bölcs és megvilágosodott ember közt élhet.

Ezek a gondolatok nagy lelkesedéssel töltötték el a mi bátor, megalkuvás nélkül Az Igazságot kereső, lánglelkű emberünket. Az úton egyre több emberrel elegyedett beszédbe, így lassan világossá vált előtte, hogy ők is hasonló dolgokat keresnek, és bár sok mindent hasonlóan látnak, azért vannak végletes különbségek. Némelyekkel beszédbe elegyedve az volt a határozott érzése, hogy bár egy nyelvet beszélnek, de egész bizonyosan nem egy nyelven. Voltak akik hevesen nekitámadtak, sőt olyanok is akik majdnem megverték, mindenfélének lehordták amikor elmondta nekik, hogy eddigi élményei, eddigi megélései által milyen felismerésekre jutott el. Mert bizony közben telt múlt az idő, és lassan tudatosult benne, hogy már évek óta kapaszkodik fel erre a hegyre.

Az elején azt gondolta, pár nap,esetleg csak pár hónap és eljut..."
mazsolameseszoba.blogspot.hu/2016/02/a-bolcs-es-az-ember.html

Szkíta életfelfogás

Milyen is volt a Szkíták életfelfogása, élethez való hozzáállása?

A Magyari, Túr (azaz Turáni) népek első számú ismertetője, a természettel való szimbiózis, azaz tiszteletteljes, egymás hasznára váló, egymás fejlődését elősegítő együttélés. A sztyeppei népek Föld Anya és Ég Atya gyermekei, Istenségeiket tisztelik, nem pedig imádják.

Eleink, a Szkíták (Szittya, aki a világosság Fényét szíttya) társadalmának ereje az egyén kibontakoztatásában és teljes megélésében, majd ezen tudatos, teljes értékű egyének összefogásában rejlett. Nem beszürkült, "tömeggyártott" emberek, hanem erős, saját lábukon is megállni képes, saját értékeiket és feladatukat ismerő egyéniségek voltak a közösség tartópillérei. Ebben a berendezkedésben az egészséges elemi egység, Nő-Férfi-Gyermek kapcsolata volt az egyedüli elfogadható családmodell. A gyermek szüléitől, nagyszüléitől sajátította el a mesterségek csínját-bínját, saját útjukra segítették, hogy azt tehesse hozzá a köz értékeihez, amiben ténylegesen a legjobb, nem pedig egy beskatulyázást, szárnyszegő foglalkozást erőltettek rá. Így a mindennapokban is a legjobb minőségű élelmek, szolgáltatások, használati tárgyak és fegyverek kerültek az emberekhez, remek mesteremberek kezei közül.

Tudásukat a táltos hagyományból merítették, a Magtudás, a Mindenség ismeretében közeli kapcsolatban álltak az isteni szférákkal. Egymást Testvéremnek, Gyermekemnek, az idősebbeket Anyámnak és Atyámnak szólították. Lopás, vagy bármely más egyéb mocskos tevékenység ki volt zárva, ugyanis az emberek nem egymásból, hanem egymás segítésével, önzetlen összefogással éltek. Mindenki tette a maga dolgát, mert tudta, hogy az ő részével lesz teljes a nagy egész.
Érdemes átérezni, felfogni ezt a szellemiséget, és eszerint újrakezdeni, egymást és a Természetet tisztelve, létrehozni azt a közösséget, aminek a kialakulása ellen ezer éve áskálódnak az irigyek és a becstelenek.

Mindig is volt, van és lesz is egy MAG, amely a tiszta értékeket, hagyományokat megéli és továbbadja, isteni származását büszkén, és alázattal viseli a szívén. Dolgunk van, ez pedig igaz példával, tisztelettel élni.
/H.M./