Sólyomtestvéremnek
Felnézek a csillagos égre
Ősök néznek vissza rám
Az úton melyen Nimród indult el
Oly régen lépdelünk már
Népek tűntek el s kerültek elő
Sokat változott az emberi idő
Álljuk a viharokat ezredéveken át
De mikor lesz ébredésünk már
Sok jó ember nem érti ám
A világ fejtetőre miért áll
Tanulni és tanítani valódit kíván
Tudás népe szívében bízván
Gyere hát testvér fogd kezemet
Mert az út előre együtt vezet
Kitárom szívem hogy megláss engemet
S a Fénybe érünk megint veled.
