Feladatunk a Teremtés

A magyarság egyik legfontosabb küldetése a személyes példamutatás mellett a szeretet alapú rendszerek megalkotása, továbbfejlesztése a világunk jobb működéséhez, hogy a Földön több mint 10 milliárd ember is képes legyen egymással és a természettel egyensúlyban élni és fejlődni.

A sikerhez ősi nyelvünk, zenénk, hitünk, erkölcsiségünk, jelképeink és küzdőszellemünk egyaránt nélkülözhetetlen. Őrzés és ápolás helyett leginkább megélésre van szükség, mert csak az élő, pezsgő kultúra van teremtő hatással a környezetünkre. A bármilyen okból meg nem valósított, meg nem jelenített értékek és gondolatok egyszer meg fogják kérdezni:
- Vajon a lehetőségeidhez mérten mennyi részt vállaltál a Teremtésben, amire tehetséged alapján képes lettél volna?
- Mennyire tudtál a kizárólag saját érdekeket figyelembe vevő hozzáálláson felülemelkedni a közösség, a nagyobb egészért?
- Mennyire tudtál rendszerszinten gondolkodni és együttműködni másokkal a közös célok eléréséért?

Nem állunk nagyon rosszul de nem állunk túl jól sem. Tisztelet és tiszta határok, elfogadás és pozitív hozzáállás, kulturált vita és együttműködés, értékalapú jövőképek megfogalmazása, játékos és életközeli oktatás, átlátható szervezeti működés, vállalkozókedv, folyamatos tanulás, szociális érzékenység, környezetvédelem, tudatosság mindenben és még annyi mindent sorolhatnánk. Bőven van hova még fejlődni egyéni és közösségi szinten egyaránt. Tegyük meg. Tegyük jobbá!

Miért jött el a mi időnk?

"Mi ez a születő új világ, és miért érdemes épp most beleállni ebbe a meccsbe a fény oldalán? A körülöttünk megmutatkozó erőtér miatt, amit a legtöbben korszakváltásnak hívnak. E váltásnak két összetevője van. Egyrészt az eddigi korszak menthetetlenségét látjuk: nincs olyan tudományág, amelyik ne tudná levezetni, hogy az emberiség jelenlegi életformája tarthatatlan, pusztuláshoz vezet. Ugyanakkor számtalan egymástól független csatorna és forrás állítja: a Föld és vele együtt az emberiség egy fölfelé történő lépés előtt áll. Nyilván olyan is van, aki a teljes pusztulást vetíti előre, és olyan is, aki még szürkébb, még embertelenebb, agyongépesített, űrbázisszerű földi jövőképekkel bombáz. És persze megélhetjük világvégének az Európát elnyelni készülő menekültáradatot is. De figyeljünk inkább a tiszta csatornákra! A mi esélyünk oda van elrejtve. Ha jobban belegondolunk, az általános pusztulás előfeltétele a megújulásnak, hiszen a régi berendezkedésünket szétverve helyt ad az újnak. Ráadásul biztossá teszi mindenki számára, hogy az eddigi elveink teljes csődhöz vezetnek, így egyre több ember válik nyitottá a megújulás eszközeire és nézeteire.

Lehet azt mondani, hogy ez túlzottan derűlátó felfogás, nem számol a minket körülvevő valóság megfordíthatatlan, menthetetlen folyamataival, amiket most már napi szinten kapunk a hírekben a Föld pusztulásáról, a tengerek emelkedéséről, a fajok kipusztulásáról, az elsivatagosodásról, a klímamenekültekről, vagy épp a nyugati civilizáció öregedéséről. A dolgok kimenetelét valóban meg lehet kérdőjelezni, egy dolog azonban biztos: a változás. Megállíthatatlan és egyre gyorsuló folyamat viszi az emberiséget egy gyökeres változás felé! Ezt egyre nehezebb nem észrevenni, egyre hiteltelenebb letagadni. A kérdés az, elszenvedni vagy irányítani akarjuk ezt a folyamatot?

Tudattalanul belesodródni egy alacsony szinten, vagy tudatosan megélni egy kezdeményező, örömmel, eredményekkel teli szinten? Ha egy skálán vizsgáljuk e változást, az alsó végponton háborúkkal, katasztrófákkal, vírusokkal megy végbe, a felsőn ugyanakkor katarzisokkal, összefogással, a gyökeresen új szemlélet békés térnyerésével. Nem véletlenül mondja Müller Péter az egyik könyvében, hogy „az elodázott katarzisok összessége a katasztrófa”.
Rajtunk múlik, hogy elvégezzük-e, amit ránk bíztak, és megéljük a katarzisokat, vagy inkább tétlenül ülünk a barlangjainkban, odvainkban, várainkban, elvégezzük a napi rutint az anyagi létfenntartás köreiben, és bevárjuk a katasztrófát! Cselekedni pedig akár napi 5-10 perces vagy heti 1-2 órás tettekkel is lehet, akár egy imával, akár egy közösségi kezdeményezés támogatásával!

Ebben a kettős erőtérben tehát kulcsfontosságú, hogy minél többen összpontosítsunk a megújulásra a pusztulás helyett. A régi dolgok siratása vagy épp a rombolók szapulása helyett az újak szárba szökkenését erősítsük a figyelmünkkel és a szerepvállalásunkkal! Sok-sok ember teremtő mentális ereje ugyanis összeadódik: minél többen figyeljük a világ jobbik, megújuló részét, annál jobbá válik a világ, és annál könnyebb, annál magasabb szintű az átmenet.
Persze ahhoz, hogy mindig a jóra tudjak hangolódni, állandó belső forrás, és kitartó belső munka kell. De az már egy másik fejezet…"