12 ikertulajdonság

 A tizenkét ikertulajdonság a következő:
 
 
 
hallgatás - beszéd
 
fogékonyság - befolyásolhatóság
 
engedelmesség - uralkodás
 
alázatosság - önbizalom
 
azonnali cselekvés - megfontoltság
 
bárminek az elfogadása - a különbségtevés képessége
 
óvatosság - bátorság
 
nincstelenség - korlátlan birtoklás
 
a kötődések hiánya - hűség
 
a figyelem középpontjában levés - háttrébe húzódás
 
a halál megvetése - az élet tisztelete
 
közömbösség - szeretet

Összeomlás vagy tudatos korszakváltás? – hívó szó az Élet Virága Kerekasztalra 2022. MÁJUS 6.

Az eddigi világkorszak kérlelhetetlenül lezárul – hogy mibe lépünk át, az rajtunk is múlik.

Gyere el május 6-án a MagNet Házba, és legyél tanúja hét magyar szellemi vezető összehangolódásának a tudatos korszakváltás jegyében!

Az Élet Virága Kerekasztalra május 3. keddig kaphatóak a félárú (2500 ft) kedvezményes jegyek erre a linkre kattintva – az esemény online is követhető lesz!

Az esemény részleteit itt tudod megismerni és a közösségi oldal segítségével terjeszteni.

Az eseményre ráhangoló kisfilm itt nézhető meg:

 

Leírás:
Az Élet Virága Kerekasztal hét sokak által követett szellemi vezető összehangolódása a tudatos korszakváltás érdekében, akik a maguk területén valamennyien paradigmaváltó nézeteket és megoldásokat képviselnek. Az esemény az áttörést célozza meg a társadalmi önerőben.

További részletek a Hazavárók oldalán olvashatók.

A kerekasztal szereplői:
Bakos Attila – író, filozófus, a magyarországi védikus kultúra megalapozója
Bedő Imre – közgazdász, író, a Férfiak Klubja alapító elnöke
Gánti Bence – integrál szemléletű pszichológus – a vele készült ráhangoló interjúnk számos kulcsüzenettel bír
Kiss József Zsolt – segítő szakamber, asztrológus, televíziós újságíró
Rozgics Mária – Világ Magyarsága hetilap főszerkesztője és kiadója
Dr Tkacsik Márta – matematikus, biogazda a Patikakert tulajdonosa
Weith Katalin – politikai szakértő, a Magunkért mozgalom alapítója

Az Élet Virága, mint alapelv:
A kerekasztal mintáját az Élet Virága, mint rendező elv adja – a mellérendelő, egymást kiegészítő és egymás értékeit (f)elismerő szemléletet képviselve. A szellemi vezetőket felkérő és az eseményt lebonyolító szervezők szeretnék, ha az első kerekasztalon megmutatkozó minta követhető példává válna további kerekasztalok számára, beindítva Magyarországon az érdemi párbeszédet és együttműködést.

A szereplőkkel készített ráhangoló interjúk ezen a videócsatornán érhetőek el.

http://szepmezo.hu/2022/04/28/osszeomlas-vagy-aranykor-legy-reszese-a-valasznak/

"Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban."

Részlet Herczeg Helga – Személyiségfelöltő című könyv utolsó fejezetéből:

Egyvalamit mindenképpen már most az elején szeretnék leszögezni: egyik pártot sem szeretném sem képviselni, sem reklámozni, és a témával kapcsolatos elmélkedéssel senkinek sem szeretném bírálni a politikai nézeteit.

A politika a mindennapi életünk alakulásába komoly befolyással bír, mindemellett én úgy gondolom, hogy ez nem kellene, hogy befolyásoljon bennünket abban, hogy szeretettel viszonyuljunk egymáshoz, politikai hovatartozástól függetlenül.

Mégis az emberek többsége a mindig háborgó politikai vezetők hangoztatott nézeteivel azonosulnak.

Meglátásom szerint sokan arra várnak, hogy majd valaki jön és fog valamit csinálni, amitől jobb és boldogabb lesz az életük. Mástól várunk megoldást a lelki békénk eléréséhez, másoknak kell valamit csinálni ahhoz, hogy mi boldognak érezzük magunkat. Ez a gondolkodásmód gyakorlatilag életünk irányítását helyezi mások kezébe, ez esetben kérdéses politikai irányzat kezébe.

Az életnek ez a fajta megtapasztalása kiszolgáltatottá és áldozattá teszi az embereket. Áldozatok pedig egyszerűen nem lehetnek sikeresek és szabadok.

Mahatma Gandhi-tól származik a következő nagyszerű idézet: „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.”

Vajon elmondhatjuk, hogy mi magunk azt tesszük az életünk során, amit mástól látni szeretnénk? Ahogy én látom, ezen még lehetne mit javítani.

Erdély

 Erdély

Hol az Erdő csupa Csillag

Hegyre áldott Égi Fény

Isten fogja ott kezünket

S teszi, amíg Ember él

 

Ott van a Hit, mint a sziklás

Kővel rakott Hegyorom

Áll a Szélben, úgy dübögve

Mint, ahogyan Egykoron

 

Hiszen e táj maga még a 

Nemzetének őrzője

El nem múló jelkép, amely

Most kap újra erőre

 

Lángol az Ég, cseng a vidék

Mintha éppen ébredne

Úgy rázza le minden porát

Múltját keltve életre

 

Mint a Föld, mi sose mozdult

Csak a népét remélte

Mint a Fák, kik titkuk súgják

A Napfényért cserébe

 

Mint a Tűz, mi szikrából lett

Hömpölyödő lángfolyam

Úgy áll, hallgat, s parázslik

A Szkíta népek otthona

 

Hő ez, ami minket éltet

Néma Szó, mi felemel

Tudatunkat húzza Egybe

Ez a táj; mi nem felejt

 

Itt tör fel a Haza újra

Szív a Szívbe karolva

S Együtt zengik minden Magok

Szabadságuk dalolva

 

Erdélyből, a Magyarságért

Békéért és Barátságért

A turáni átkot vágván

Száll Reánk a Székely Áldás;

 

“Népünk Sorsa Összetartás

Egység, Hűség, Nyugalom

Örökkön, már Fény a Magyar

S Egyként megy az Utakon

Ősi vére Áldja Mennybe

Építve a Nemzetet

Időtlenül, Szeretetben

Légyen így a végzete!”

Fehér Barna verse

A Magyar Szeretetember és Szeretetközösség Mozgalom terve

Minden út a szeretet korszakába vezet.
Ezért a kérdések kérdése az, hogy mindnyájunk útjai hogyan érkeznek a célba. Az új lét alapelve is az, hogy mindenek felett szerelem, szeretet, boldogság van.
Ezért Magyarország és a Kárpát-medence jelenének már ideálja a SZERETET-EMBER és a SZERETETKÖZÖSSÉG. A következő évtizedeknek végképpen ez lesz a programja.

A kanyargós utak is oda vezetnek, hogy lehetőleg minden ember Szeretet-ember, sőt Szerelemember és minden közösség boldog Szeretetközösség legyen. Már régóta napirenden van a szeretetgazdaság elterjesztése is.

A család is akkor család, ha szeretetcsalád. A helyi társadalom is akkor közösség, ha alapvetően szeretetközösség. Egy szellemi társaság, vagy egy önellátó csoport is szeretetközösség lesz. Változatlanul kezdeményezzük a szeretetfalvak, boldogságvárosok létrehozását.

A földi ember a belső útján pedig úgy lesz Istenember, ha Szerelem- és Szeretet Ember.
Mindennek az érdekében kezdeményezzük a Magyar Szeretetember és Szeretetközösség Mozgalmat.
Ez nem azért születik, hogy az emberek és a közösségek helyett mi juttassuk ideális állapotba az embereket és közösségeket. Csak az emberek és a közösségek teremthetik meg az igazi szeretet minőségüket.

A mozgalom először kisebb, nagyobb lokális kistérségekben megkeresi azokat a helyi hősöket, akiket régóta belül az irányítja, s inspirálja, hogy segítsenek a Szeretetemberek és -közösségek születésében.

A mozgalom természetesen részletesen kidolgozza a segítés alternatíváit, módszereit. A szeretetté válás személyes és közösségi hogyanját fogja tanitani, s egyúttal a felemelkedést ösztönözni. A Magyar Szeretetember és Szeretetközösség Mozgalom a magyarság egyik vezető programja.
Így születhet meg a Kárpát-medencében a szeretetlélek, a szeretetlét és a szeretetnemzet.

Budapest-Máriaremete, 2021 április 15.
A szervező bizottság

A mozgalom jelenlegi központja: 1029 Bp. Kinizsi Pál u. 3. (Máriaremete)

Terveink szerint ezt a tervezetet számos szervezet és közösség írja alá a következő hetekben. A mozgalomhoz való csatlakozást tehát ezen a helyen lehet megerősíteni a csatlakozó szervezet/közösség nevével és vezetőjének aláírásával.

Wass Albert: A NAGY TITOK

Valahol a hegyek között bagoly kiáltott. Tódornak, a szénégetőnek csontos, fekete markában megmozdult a hosszú hegymászóbot, s kormos vége beletúrt a zsarátnokba. Szikrák pattannak.

– Ha bolondot járat velem, Istene ne legyen… – morogta sötéten, s szénporos, fekete arcában mélyek voltak a barázdák, s fenyegetőek. A másik kettő szótlanul ült mellette a rönkön. Nem volt más hely, ahova ülhettek volna a csatakos őszi erdőgerincen, így hát ott ültek szorosan egymás mellett az egyetlen rönkön, hogy valamennyiüket érhesse a tűz melege.

 

Könyvajánló - Egészségesen felnőni a digitális médiaeszközök világában

A "kütyük"! Mennyi mindenre jók, és mennyi gond is van velük, miattuk... Inkább hasznosak vagy inkább veszélyesek? És tulajdonképpen miért is lennének veszélyesek? Ellentmondásos szakértői vélemények, kutatások... Szabályok, egyezségek, amelyeket mindig újra kell tárgyalni... Az elkeserítő látvány, amikor fiatalok, felnőttek egymás mellett ülve, ki-ki a saját kütyüjére tapad, és szinte falat von maga köré, miközben a kezében levő apró tárgy varázslatszerűen szüntet meg időt és távolságot... Micsoda ellentmondás megint!

A 20 nyelvre lefordított médiakalauz hiánypótló olvasmány minden szülő és pedagógus számára. Hiánypótló, mert egy tárgyilagos képet ad egyrészt arról, hogy mik az egészséges fejlődés követelményei egy-egy életszakaszban, másrészt pedig élhető kompromisszumot próbál javasolni, hogy mennyire engedhetjük be gyermekeink életébe a feltartózhatatlanul terjedő digitalizációt, úgy, hogy a lehető legkevesebbet ártson.

Vekerdy Tamás utolsó írásai közé tartozik az előszó, melynek megírását boldogan vállalta, mert annyira fontosnak tartotta, hogy magyarul megjelenik ez a kalaúz. Ebből álljon itt egy rövid idézet:
"A külső kép elnémító kép. A képernyő kapcsolat nélküli világba vezet be. Ezek a csodás kütyük valójában varázseszközök, olyasmiket valósítanak meg, amikről az emberiség mindig is álmodott, fantáziált vagy mágikus eszközökkel próbált megidézni. A távolba látok, hallok, beszélek… De ők használnak minket – elbűvölnek, lenyűgöznek, nem tudunk szabadulni –, nem pedig mi őket. Legalábbis ma még így van, túl újak, túl szokatlanok, túl varázslatosak."

Reméljük, hogy ez a kiadvány minél több családban segítséget fog nyújtani a tudatosabb médiaeszköz használathoz, és nem csak a gyerekek esetében!

https://bionivo.com/egeszsegesen-felnoni-a-digitalis-media-eszkozok-vilagaban.html

"Még a látási folyamat is pont ellenkezőképpen zajlik, ha a képernyőre nézünk, mint ahogy az egy egészséges szem esetén egyébként végbemegy. Nézéskor a szemünk izmai aktívan mozgásban vannak, hogy képesek legyenek a szó valódi értelmében érzékelni azt, amit meg szeretnénk figyelni. Ezzel szemben a képernyő előtt ülve azt látjuk, hogy a kép van mozgásban, a szem izmai pedig megmerevednek és inaktívvá válnak. A már kifejlődött agyszerkezettel rendelkező felnőtteknél nem jelent akkora gondot, ha a munkájuk vagy magánjellegű ügyeik miatt akár hosszú időn keresztül is a számítógép előtt ülnek, de a gyerekeknél és a fiataloknál azt eredményezi, hogy a szemük érése ingerhiányos környezetben megy végbe.

Milyen következményekkel jár ez? A gyermekek hozzászoknak, hogy mindig egy, már meglévő séma szerint reagáljanak. A fejlődésük során a fantázia, az empátia és az önálló gondolkodás korlátok közé lesz szorítva."

https://eliant.hu/

És Te hogy vagy?

És Te hogy vagy?

Ha 0 és 100 közti skálán kéne értékelned az egyéni jóllétedet, akkor hány pontot adnál rá?

Ha nem 100-as a közérzeted, és szeretnél jobban lenni, jó helyen jársz!

Ha 100-as, akkor is jó helyen jársz! Gyere és taníts meg másokat, hogy legyenek ők is ilyen jól!

Bármely kapcsolatra igaz, hogy elvárásaink azok vannak.

És megfelelő egyezményeink is vannak?

Kevés a jó példa... Válj Te is azzá!

Mozgalmunk küldetése három fő szokás gyakorlása révén valósul meg:

1. Rendszeresen szánunk időt a szellemi jóllétünk növelésére. Ez a gyakorlatban belvilágunk gondozását jelenti. Ennek célja, hogy mindig felkészültek legyünk önmagunk önazonos képviseletlre a kapcsolatainkban.
2. Rendszeresen szánunk időt a társas jóllétünk növelésére. Ez a gyakorlatban kapcsolataink gondozását jelenti. Ennek során a legfontosabb viszonyainkban a számunkra legfontosabb témákról egyeztetünk, hogy értékeink érvényesüljenek a közösségi életünkben.
3. Rendszeresen szánunk időt a gazdasági jóllétünk növelésére. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy megtesszük egymásért, amit jószívvel meg tudunk.

A Jóllét Mozgalomhoz úgy csatlakozhatsz, ha elköteleződsz az iránt, hogy a legfontosabb emberi kapcsolataidból álló közösséged jóllétét minél nagyobb mértékben növeled.

https://jolletmozgalom.blogspot.com/2021/01/celkituzesunk.html

Társadalmi változások: A védnök, az úttörő és a második hurok

 Ezúttal Deborah Frieze kéthurkos modelljét alapul véve beszélgettünk a második hurokról és annak szereplőiről, amely ha minden jól megy fel tudja majd váltani korunk fenntarthatatlan társadalmát. Beszélünk az úttörőkről, a védnökökről, és az őket lasszóval kereső közösségi alapítványokról is"

 
https://podtail.com/podcast/boldogulj-podcast/reggeli-kv-3-a-vednok-az-uttor-es-a-masodik-hurok/

2021 a zsenialitás és a felszabadulás éve

 "A korszakváltással a társadalomban és a közösségeinkben is átalakulás zajlik, így már csak a valódi, igaz(i) értékekre épülő kapcsolatok lesznek képesek fennmaradni.

A Föld erőforrásainak a megtisztulása is nagyobb prioritást kap.

A biztonsághoz való viszonyunk teljesen átalakul, már nem feltétlenül az anyagi javak adják a biztonságot, hanem a hitünk, a lélek erőnk és a szabadsághoz való viszonyunk. Az elkövetkező években a reformoknak, az újításoknak, az egyéniségeknek, az egyéni megoldásoknak az ideje jön el, a megszokott struktúráknak, rendszereknek, a korlátok közé szorított megoldásoknak az ideje lejárt."

https://www.nyugat.hu/cikk/2021_a_felszabadulas_eve

https://www.csillagtitkok.hu/cikkek/letoltesek--meditaciok--eloadasok-.html 

 

 

Az utolsó honfoglalás I-II.

Az utolsó honfoglalás I-II.

A könyv több mint ötesztendei kutatómunka eredményeként, a Bolygónk Gyöngyszemei kultúrtörténeti könyvsorozat második könyveként született meg – újszerű stílusban, amely képek százain keresztül vezet végig a történelmi utazás során.

Mivel ez a sokéves kutatás ebből indult ki, kezdjük mindjárt a második kötettel, amely eddig még meg nem jelent kutatási eredményeket ad közre – ugyancsak képek százainak segítségével. Svájcban, a Rhone-völgy egyik déli mellékágaként egy különös völgy található: a Val d’Anniviers – az ún. Hun-völgy -, amelynek őslakói a hunok vagy a magyarok utódainak tartják magukat. Egyedi nyelvük beékelődött a keletre fekvő völgy német, és a nyugatra elterülő völgy francia nyelvterülete közé. Nyugaton már a 18. században tudósítottak e különös völgy lakóiról, magyar nyelven azonban Toldy Ferenc csak 1834-ben adott először hírt a Hun-völgyről. Horváth Mihály (1853) és Fischer Károly Antal (1884, 1886) helyszíni kutatásai után majd 100 évet kellett várni, míg újra magyar kutatók jelentek meg ebben a völgyben. - Miért nem kutatta soha a hivatalos történészvilág a Svájcba került hun rokonok történetét?

MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI IRODALOMJEGYZÉK

 

SZEMELVÉNYEK A MAGYAR

ŐSTÖRTÉNET- KUTATÁS IRODALMÁBÓL

Szöveggyűjtemény - útmutató segédanyag a magyar őstörténet tanulmányozásához

Tartalomjegyzék:

1. A magyar nyelv ősisége

2. Kárpáti őshaza

3. Szabír magyarok árpádi törzse

4. Ősemlékezet

Dr. Bognár László

Kőrösi Csoma Sándor Magyar Egyetem

Nemzettudat Tanszék

Rudolf Steiner Trianonról

Rudolf Steiner 1917. január 13-án felvázolta az Osztrák-Magyar-Monarchia erőszakos szétbontásának antant tervét, amit egy rajzon be is mutatott. Vagyis már három és fél évvel a „békediktátumok” előtt már megvoltak a „trianoni” határok tervei! Az egész béketárgyalásnak semmi értelme nem volt, csupán a látszat fenntartása, a jog, a szabadság, a béke álarca mögé bújtatott erőszak. Azért legalább a magyar delegációt meghallgathatták volna, de hát az antant demokratáli már csak ilyenek. (Csanádi József bevezetője)

„Ezt a térképet látjuk, ha elképzeljük, hogy megvalósul, amit az antant jegyzéke Ausztria-Magyarországról mond. És emellett azt mondják, hogy „nem akarnak ártani Közép-Európa népeinek.”! Az egész jegyzék azt mutatja, hogy egyáltalán semmit sem tudnak például arról, hogy milyen nehézségekkel jár ezeken a területeken a szláv többség, azokon a területeken pedig az elenyésző kisebbség kezelése. Erről a jegyzékről lerí a viszonyokról való legkirívóbb, leglelkiismeretlenebb tudatlanság! És ilyen tudatlansággal készítenek ma történelmi (jelentőségű) jegyzékeket. Aztán azt mondják, hogy tulajdonképpen persze nem akarnak mást, mint már nem is tudom, mit, mert szinte undorító elismételni az itt elpufogtatott frázisokat. 

De mi bizonyíthatná jobban, hogy Ausztriát rákényszerítették, hogy megvédje magát, mint az antantnak ez a jegyzéke? Mi lehetne ennél fényesebb bizonyíték? Röviden, kedves barátaim, ezt a jegyzéket csak kórósnak lehet tekinteni. Maga az igazság és a valóság elleni kihívás. Itt túlfeszítik a húrt. És mivel ez a szellemi világgal szembeni kihívás, megvan a remény, hogy szükségképpen magának a szellemi világnak kell a dolgot helyreigazítania, még akkor is, ha ennek eszközei természetesen emberek lesznek. Ideje lenne, kedves barátaim, hogy az egész világon elterjedjen ez az illusztráció, amit felvázoltam a legújabb történelmi helyzethez, amely Közép-Európáról szóló történelmi tudás és megértés legteljesebb hiányából ered. Magától értetődik, kedves barátaim, hogy ahol erőszak uralkodik, ott az értelemnek nem sok hatása lehet. De azzal kell kezdeni, hogy észrevesszük, amikor jogról és szabadságról beszélnek, akkor a valóságban erőszakot értenek alatta. A dolgokat a nevükön kell nevezni.”
(Rudolf Steiner: Kortörténeti szemlélődések 5. kötet.)

"Az a helyes, ha teljesen higgadtan hangsúlyozzuk, hogy az antant vezetőinek célja Közép-Európa szétmorzsolása, mert csak az lehet válasz az antant oly hatékony kijelentéseire; ám egy olyan válasznak, amely bizonyos tekintetben negatív, mert azt akarja megcáfolni, amit az antant mond, nincs értéke. Ezért kell az alábbi válasznak pozitívnak lennie, azaz azon tényekre utalnia, amelyek Közép-Európából kiindulva az antanttal szemben állnak.
Csak ennek a ténynek a felismerése hozhatja meg Közép-Európának az impulzusokat, amelyek a jelen káoszából kivezetnek. A közép-európai államformációk csak arra az álláspontra helyezkedhetnek, hogy saját cselekedeteikkel hatástalanítják az antant-programot. 

Ez az antant-program – többé-kevésbé kimondva vagy kimondatlanul – három előfeltételen nyugszik:
1. Az antant álláspontja szerint a történelmileg kialakult közép-európai államalakulatokat nem szabad olyan formációkként elismerni, mint amelyekre az európai népek problémáinak megoldása tartozik.
2. Ezeknek a közép-európai államoknak az anglo-amerikanizmussal gazdaságilag nem konkurrencia-, hanem függőségi viszonyban kell állniuk.
3. Közép- és Kelet-Európa kulturális (szellemi) viszonyait az anglo-amerikanizmus nép egoizmusának szellemében kell rendezni."

(Rudolf Steiner: Memorandum) 

Forrás: Közép-Európa Konföderáció - A szív szövetsége nyugat és kelet között

Elindult a Teremtő Kör honlapja

Elkezdődött a jövő Magyarországának a felépítése. Sőt, már most is itt van velünk, és óriási boldogságot ad, hogy együtt átélhetjük!

Beszámoló a Teremtő Emberek Találkozójáról.

www.teremtőkör.hu

Valaha úgy tartottuk mi magyarok...

 Valaha úgy tartottuk mi Magyarok, hogy:

1.Magyar ember nem hisz, hanem Tud.

A hitet külső forrástól eredeztetjük, míg a Tudás belső forrásból fakad.

2.Magyar ember nem imád, hanem Tisztel.

Az imádat erős vonzalom, aminek az alapját képzelt érzelem adja, míg a Tisztelet az ember értékének felismerését jelenti.

3.Magyar ember nem valami ellen, hanem céljai megvalósításáért küzd.

Nem a külső erőkön kell tartani a figyelmet és védekezni, hanem a belső célok létrehozásán kell munkálkodni.

4.Magyar ember nem őseit követi, hanem azt követi, amit ősei is követtek.

Átadási formák változhatnak az idő folyamán, de a belső értékek megtartása, a legfontosabb feladat.

5.Amit más ellen elkövet az ember, az ellen Neki sem lesz védelme.

Ha lopsz, meglopnak, ha hazudsz, Neked is hazudnak, ha ölsz, Téged is megölnek.

6.Csak a teremtő Atya, és a Magyarok Istene rendelkezhet Veled.

Születéseddel életed elrendeltetett, s be kell teljesítsed azt.

7.Gondoskodj a földről és tiszteld minden lakóját.

A föld és az élet értéke, mindenekfelett való.

8.Védd a gyengéket és az ártatlanokat.

Kötelességed a Nálad gyengébbek védelme.

9.Mindig a szívedre hallgass.

Ne engedd Magadat befolyásolni senki által.

10.Vállald tetteid következményét.

Bármit is tettél, Önmagad elől nem menekülhetsz.

Ebben a tíz pontban megnyilvánult értékeket szem előtt tartva, évezredeken keresztül tudtuk megtartani Nagyságunkat mi Magyarok. Napjainkban ezeket az értékeket ismét megtalálván újra Nagyok lehetünk, Nagyok a saját Magunk szemében, Hitelesek Önmagunk számára.

Végezetül kedvenc mondatom...

"Magyar az aki a kevésből is tud adni..."

Wass Albert: Gergely testvér

Pálos volt-e, vagy ferences? Ma már azt sem tudja senki. Hiszen nyomát csupán két írásos feljegyzés őrzi ebben a gyorsan változó emberi világban. Egyiket ott lelhetjük meg a mexikói állami múzeumban. Néhány elmosódott sor mindössze, amit a híres felfedező katona, Francisco Vasquez de Coronado íródeákja körmölt rá ura parancsára a „Feljegyző Számadások” 27. lapjára ilyen módon:

    „Ama Gergely testvért pedig tiszteletlen és makacs magaviselete miatt a csapat érdekében kiközösíteni kényszerültem, keresztényi cselekedetül engedélyezve számára egy herélt öszvért, két vizestömlőt és három napi élelmet, hogy hitványul el ne vesszen.”
    Írták volt ezt az Úrnak 1541. esztendejében, egy bivalybőr sátorban, valahol azon a vidéken, amit ma Új-Mexikónak neveznek.
    Nem nagyon messze onnan, a „Zuni” indiánok sziklás hegyei között áll a másik írott emlék. Magányos hegycsúcson, sziklából kifaragott óriási kereszt lábához vésve, hibás ó-spanyol nyelven:
    „Itt nyugszik Gregorio Hollósi, minden ember testvére, aki a sötétben élőkhöz világosságot hozott.”

    E két feljegyzés között egy nagyszerű magyar ember élete rejtőzök, de már csak úgy lehet összeszedni szálanként, zuniföldön. Tábortüzek mellett, szájról-szájra megőrzött, összekuszált mondák formájában. Három hetet töltöttem ennek a szűkszavú, hegyekbe húzódott indián törzsnek a szállásain, amit megtudtam, összegyűjtöttem s íme, tovább adom.
    Coronado, a regebeli „Hét Ezüstvárost” kereste páncélba öltözött csapataival és kíséretében néhány hittérítő szerzetes az indiánokat igyekezett megnyerni a kereszténység számára. Igyekezetük azonban meddő volt. Hiszen amíg ők a szeretet Istenéről beszéltek a vadaknak, azalatt a fehér ember kardos, páncélos képviselői a legembertelenebb kínzásokkal igyekeztek rávenni a fogságukba jutott indiánokat, hogy mutassák meg az utat a „Hét Ezüstváros” felé. S mert a kínzás nem tudta megtörni őket, dúltak, égettek, gyilkoltak és raboltak a spanyolok, amerre csak útjuk vezetett.

    Úgy látszik, hogy ezek ellen a kínzások és rablások ellen emelte fel többször a szavát Hollósi Gergely testvér, míg végül is a főparancsnok megelégelte a nyakasságát, elkergette magától, egyedül, be a vadonba egy öszvérrel és három napi élelemmel. Ami ezek után történt, azt az indiánok legendái így meséik el:

    Egy nagyon fáradt, sovány, fehér ember jelent meg a zuni nép sziklaszállásai felé vezető ösvényen. Az őrök elfogták, megetették s főnökük elé vitték. Miután a zuniak nyelvét nem értette az idegen, a síkságbeli népek beszédjével kérdezte tőle a főnök:
    - A fehér ember nekünk ellenségünk. Mi az oka annak, hogy nálad nincsen fegyver?
    - Én az egy igaz Istent hoztam magammal, hogy megtanítsam nektek az Ő hitét.
    - A fehér ember Istenéről hallottam már – mondta haragosan a főnök. – Kettős nyelve van és hazug, mint a kígyó. Egyik nyelvével szeretetről és békességről beszél, a másikkal gyilkol és rabol. A mi isteneink jobbak ennél. Nem hazudnak!
    - Akikről te beszélsz, azoknak csak a bőrük fehér, a lelkük fekete, mint az éjszaka – felelte szelíden az idegen, – s bár Isten követőinek vallják magukat, annyit sem tudnak róla, mint az oktalan állat. Az igazságos Isten megbünteti őket, ha eljön az idő.

    A főnök, meg a tanácsot ülő vének hallgatták az idegen szelíd szavait, s mert maguk is békességes emberek voltak, dolgos ezüstművesek, akiknek híre messzi délre, az inkák országáig is elért, végül is úgy döntöttek, hogy ott maradhat közöttük s beszélhet a Szelíd Istenről, amíg kedve van.
    Így aztán Gergely testvér ott maradt a zunik között. Megtanulta nyelvüket, szokásaikat, s tanítgatta őket a Szelíd Isten hitére. Már harmadik éve élt ott, amikor a spanyol páncélosok újra megjelentek. Jövetelüket vérfagyasztó hírek előzték meg. Naponta érkeztek idegen törzsbeli menekültek, akik elevenen megnyúzott emberekről, halálra korbácsolt asszonyokról és rabságba hurcolt hajadonokról tudtak, s a vallató kínzások ezer sok változatáról.

    A zuni nép felkészült a harcra. Áldozatot mutattak be a harci isteneknek, eljárták a halálba menők táncát. Mikor mindezzel elkészültek, a főnök maga elé hívatta a sápadtarcú idegent:
    - Te beszéltél a magad Istenéről, mi hallgattunk téged és nem beszéltünk. Most a mi isteneink fognak beszélni a fegyverek erejével. Nyisd ki a szemedet és lásd!
    A sziklaszállások és ezüstbányák alatt, a völgykatlan mélyében ütköztek meg a zunik a betolakodókkal. De a hadi szerencse a spanyolokkal volt, akiket megvédett a páncél a nyilaktól és lándzsáktól. A zuni harcosok fele ott vérzett el a völgyben, míg a maradék sereg, a súlyosan sebesült főnökkel visszamenekült a hegyek közé. Mikor a főnököt bivalybőrön hozták haza a szállására, Gergely testvér bekötözte sebeit s térde borulva imádkozott a seblázas beteg mellett.
    - Kivel beszélsz ezen a különös nyelven, – kérdezte a sebesült főnök.
    - Istennel, aki mindnyájunk atyja, – felelte Gergely.
    - Kérd meg ezt a te Istenedet, hogy mentse meg a zuni népet a pusztulástól, – nyögte a sebesült, – a mi isteneink nem hallgattak meg minket.

    Gergely imádkozott. S mikor a páncélosok megjelentek a szorosban, hogy halált és rombolást vigyenek fel a zuni szállásokba, Gergely ég felé emelt karokkal állt a sziklaperem szélén és Istenhez fohászkodott védelemért. Egyszerre csak füst és tűz csapott fel a szoros fölötti hegy csúcsból, megremegett a hegy, s lángfolyam zúdult alá a betolakodókra. Füst borított be mindent, remegett a föld, s mire a füst elszállt, s a föld belseje lecsendesedett, eltűnt a szoros és nyoma sem maradt a spanyoloknak.

    - Beszélj nekünk a te Istenedről, aki még a hegyeknek is parancsol – mondta azon az estén a törzsfőnök a tábortűz mellett. És Gergely testvér megkeresztelte a zuniakat az Úrnak nevében. Ez volt az első indián törzs, amelyik a maga szabad akaratából felvette a keresztény hitet.
    A hálás zuniak sziklakövekből templomot építettek Gergelynek azon a sziklaperemen, ahol az Isten meghallgatta a fohászkodását. A jó Gergely még majdnem negyven évig élt az indiánok között. A monda szerint vadállatokat szelídített meg, halálos betegeket gyógyított, s gyönyörűséges életet élt.
    A szájhagyomány még ma is emlegeti, hogy egyszer egy bogyószedő kislány eltévedt az erdőben, s szülei két teljes napig várták a visszatértét, míg végül is elmentek a fehér szenthez segítségért. Az ráakasztotta egy hegyi oroszlán nyakára a kisleány papucsát s elküldte a vadállatot az erdőbe. Aztán letérdelt és addig imádkozott, míg a hegyi oroszlán sértetlenül hazavitte a gyermeket.
    - Az Úr hatalma akkora, hogy még egy vadállat útján is ki tudja mutatni jóságát és kegyelmét azok iránt, akiket szeret, akiknek tiszta a szíve. – Ezeket tanította Hollósi Gergely az őserdők indiánjainak.

    1580-ban Don Juan de Onato kormányzó újra megkísérelte Új-Mexikó hegyeinek meghódítását. A békeszerető zunik, Gergely testvér útján egyezséget kötöttek a spanyolokkal. Az egyezség szerint az indiánok egy bizonyos mennyiségű ezüst beszolgáltatását vállalták. Ezzel szemben Onato kormányzó kötelezte magát, hogy elismeri a zuni nép önállóságát és függetlenségét a spanyol tartományon belül. Az egyezség ellenére néhány átvonuló spanyol zsoldos elrabolt egy fiatal leányt. Felbőszült rokonok követték a csapatot, kiszabadították a leányt és lemészárolták a rablókat. A jelentés azonban úgy ment a kormányzóhoz, hogy a zunik szegték meg a békeszerződést. Emiatt aztán Onató megtorló hadjáratot rendelt el ellenük.

    A megtorló csapatokat egy kapzsiságártól és könyörtelenségéről ismert főtiszt vezette, aki saját maga tervezte ki a leányrablást is, hogy ilyen módon megszerezhesse magának a zuniak híres ezüst kincseit.

    A szoroson átvezető út helyett, amit a láva betemetett, akkor már új út vezetett fel a zuni szállásokhoz, amit nehéz és hosszú munka árán vájtak a sziklába. Közel a völgyhöz, egy tátongó szakadék fölé függőhidat építettek. Ennél a függőhídnál állta útját a négyszáz főből álló páncélos csapatnak Gergely testvér egymaga.
    - Keresztényekre akartok kezet emelni? – kérdezte az ősz szerzetes. – Nem látjátok az Úr templomát odafent?
    A parancsnokló főtiszt a szemébe nevetett:
    - Megígérem neked öreg, hogy a templom lesz az egyetlen épület, ami állva marad, mire a nap lemegy.
    - De uram, – könyörgött Gergely – a nép ártatlan. Te magad tudod ezt legjobban. Azok szegték meg a szerződést, akik elrabolták a leányt.
    - Hazugság! – förmedt rá a tiszt. – Az indián különben is nem ember, csak állat. Félre az útból barát!
    Az öreg szerzetes felemelte a fejét és hangja messzire mennydörgött a sziklák között.
    - Bűnös ember vagy és gonoszság van a szívedben, parancsnok! S bizony mondom, ha rálépsz a hídra, bűneid súlya alatt leszakad az, mert az Úr mindenkinél hatalmasabb!
    - Akkor te is velem jössz a hídra, vén szemforgató, – kacagott a tiszt. – A te kegyességed majd ellensúlyozza az én bűneimet!
    Azzal maga előtt kényszerítette Gergelyt, csapatainak intve, rálépett a hídra.
    A híd közepére érve Gergely megállt, imára kulcsolta kezeit, s felnézett az égre. A következő pillanatban a híd hatalmas robajjal leszakadt, s magával vitte a mélységbe a parancsnokot, a páncélos katonákat s az öreg szerzetest. Így mentette meg az Úristen Gergely kérésére másodszor is a zuni népet a vérengző zsoldosoktól.

    Másnap az indiánok felhozták a mélységből fehér jótevőjük összezúzott testét s eltemették kedves temploma mögé, fent a sziklaperemen. Sírja fölött keresztté faragták ki a kiemelkedő, hegyes sziklascsúcsot. S azóta minden esztendőben, a hídleszakadás csodatételének emléknapján ott gyűlnek össze e kereszt körül, ájtatos emlékezéssel.
    Majdnem négyszáz esztendő telt már el azóta, a sziklából épült templom helyén már csak romok vannak, de a kereszt még áll rendületlenül, s a talpán a mohosodott, durva vésés:

    „Itt nyugszik Gregorio Hollósi, minden ember testvére, aki a sötétben élőkhöz világosságot hozott.”

    Fenyővirágzás előtti első holdtöltén, ami a mi számításunk szerint július elejére esik, magam is felzarándokoltam a zunik nyomán a sziklakereszthez. A templomok ma már a völgyben vannak, s az ezüstműves nép rendes házakban él odalent, békésen, nyugalomban. De ezen a napon valamennyien megindultak, minden irányból a kanyargó hegyi ösvényeken, ősi viseletükben, némán, komolyan. Mikor a nap lement, ott ültek hatalmas félkörben a kereszt alatt a sziklán, szemközt a mélységes völgykatlannal. Ott ültem én is, mögöttük. Csend volt, senki sem beszélt. Lassan lement a nap, árnyékba borultak a sziklák, kékesszürke árnyék lepte a messzeséget. Gyorsan sötétedett. Hamarosan már minden elmosódott, csak a gerincek körvonalai rajzolódtak fel a csillagokat gyújtó bársonyfekete égre. Aztán egyszerre mélyen lent a fekete sötétség alján megjelent egy fénypont. Mozgott. Jött felfelé. A zuni törzs választott távfutója hozta az égő fáklyát a zuni föld határáról, fel a sziklakereszthez, pontosan azon a nyomon, amelyen valamikor, négyszáz évvel ezelőtt egy magányos magyar, éhségtől és fáradságtól elcsigázott testét vonszolta ide, magával hozva a keresztényég lángját a sötétben élőkhöz.

    Jött, jött a kicsi láng, felfelé az éjszakában. Néha eltűnt, majd újra megjelent. Nőtt, növekedett, míg végül is tisztán lehetett látni a lobogó fáklyát, s alatta a fiatal indián élesmetszésű, bronzsötét arcát. Senki sem mozdult, csak a futó léptei dobbantak a sziklán, ahol lihegve érte el a félkör közepén felállított máglyát. Itt megállt, s az égő szurokfáklyát széles lendülettel dobta be a máglya közepébe. A száraz széna pillanatok alatt tüzet fogott, s a máglyából felcsapott a láng a fekete ég felé. A keleti sziklaperemen akkor jelent meg a telihold.

    Néma tisztelettel álltak fel az indiánok, komor arcukat megvilágította a máglya tüze. Aztán egyszerre csak halk, zümmögő hangon énekelni kezdtek egy régi-régi dallamot, mely évszázadok során sokat változott, de még is szíven ütött: „Hol vagy István király…?”

    S egyszerre csak, mintha ott állt volna mellettem jó Hollósi Gergely maga, ez az erőszak által száműzött hajdani magyar, s rémlett, mintha hangját is hallottam volna valahol az indiánok szomorú, zümmögő éneke mögött, ahogy a költő szavaival fülembe súgta: „Testvér, olyan mindegy, melyik kapun suhanunk át a végtelenbe…!”

    Hollósi Gergely nem volt feltaláló, sem híres zeneszerző, vagy festő, esetleg szobrász. De mindezeknél több volt, mert akkor, amikor más nemzet fiai öltek, raboltak, kegyetlenkedtek, ő a sötétben élőkhöz világosságot vitt, elvitte az egy igaz Isten szeretetté és az emberszeretetet. Méltó, hogy mi is megemlékezzünk róla.

Sorsunk tudatos alakítása

A karmesternek ütemről ütemre, zenei mondatról zenei mondatra, pontosan kell ismernie a művet. De ez nem elég! Időről időre ki kell szállnia a műből egy külső-pontra, ahonnét látja az egészet és abban a részletek helyét. S ugyanígy a lélekgyógyító is: találkozásról találkozásra tudnia kell, hogy mi történik, de időnként rá kell látnia egy ember egész életére is. S mi magunk látjuk-e életünk részleteit, ahogy az egészben elrendeződnek? Mert a részletekből áll össze az egész értelme, és az egész világítja meg értelemmel a kusza részleteket. Ezt hívják sorslátásnak.

Helyesen kell megválasztani szenvedéseinket.
Vannak test-idegen és lélek-idegen szenvedések. Ha ilyeneket vállalsz magadra, bizony hamarosan megroppansz alattuk. Tiltakozásul megbetegszik a test és zavarossá lesz a lélek. Ne legyél hetyke. Ne hidd, hogy minden szenvedés neked való,
majd te győzöd őket cipelni. Ám a helyesen megválasztott szenvedés próbája lehet a Sorsban, vagy az Istenben valóbizalmadnak. Megállhatod a próbát.

Ahol nincs szeretet, ott megjelenik az igazságosság. Ahol nem érvényesül az igazságosság, ott feltűnik az erkölcs.
Igaza van-e Pálnak, amikor azt tanítja, hogy legnagyobb a szeretet?
Igaza van. De Pál szeretete az a tűz, amely ég, de nem éget. Ismeritek-e ti is?
Mi hallgattunk. Ő, egy idő után hozzátette:
Vigyázzatok! A szeretettel meg ne égessetek bárkit is.

Helyesen kell megválasztani az akadályokat, amiket le akarsz győzni. A helyesen megválasztott akadályok legyőzése előre lendít és megtisztít. Ám eléd állnak számodra méltatlan akadályok is. Ezeket ki kell kerülni. Mert ha harcba bocsátkozol velük – elpiszkolódsz!

Helyesen kell megválasztani élet-programunkat, feladatainkat is. Akkor igaz úton fogsz járni, még akkor is, ha hamis ember vagy Ám de úton-útfélen álfeladatok csábítgatnak. Pontosan olyanok, mint a valódiak. Ezért könnyen beugrasz nekik. Ez a legkönnyebb módja az élet elpazarlásának.

„Most, hogy újra birtokába jutottál 
a ritkán és nehezen elérhető emberi testnek,
 jól gondold meg, hogy merre mész,
mert az életben nincs idő tévutakra!”

Magyarország Boldog Jövőképe – teremtő célú kezdeményezés

Az anyagi folyamatok nem éppen jó irányba mennek körülöttünk, mégis sokan érezzük azt, hogy a közösségi szintű mentális munka korábban nem tapasztalt új távlatokat nyithat meg számunkra.  Az hogy ekkora válság van az élet minden területén, a létünket is fenyegetve, egyúttal lehetőséget teremt arra, hogy teljesen tiszta lappal indítsunk új életet, legalábbis a gondolataink, jövőképünk szintjén.

Magyar emberként elsőként a Kárpát-medencét kell újra álmodnunk, megalkuvások nélkül. Ugyan miért is alkudnánk meg olyan körülményekkel, melyek mögött az ezeket fenntartó rendszernek semmi esélye, hogy pár évtizednél tovább létezzen?? Ha valamikor, akkor most lehet nagyot álmodni…

A pár hónapja létrejött Teremtő Körben néhány ember szoros szövetséget alkotva végez közös imákat és meditációkat a jövőnk érdekében.

Az alább megfogalmazott jövőkép a kör közös alkotása – egyetlen alkalommal létrejött közös üzenet – , fogadja mindenki szeretettel, gondolatébresztőként, reményt sugárzó, erőt adó sorokként! Minden felelősen gondolkodó egyént és közösséget arra biztatunk, fogalmazza meg Magyarország jövőképét, hogy ezáltal legyen lehetőségünk a közös pontok megtalálására!

Magyarország Boldog Jövőképe – Társadalmi alapelvek

• A mellérendelés alapelve az élet minden területét áthatva uralkodó az országban.
• Test-lélek-szellem egysége és egyensúlya érvényesül a Kárpát-medencében. Az egyensúly helyreállításával megszűnt az anyag korábbi túlsúlya.
• Mindenki elfogadja azt az alapelvet, hogy azt cselekedje másokkal, az állatokkal és a természettel, amit vele szeretné, hogy cselekedjenek.
• Olyan társadalmi berendezkedés él, ami a születéstől kezdve támogatja, hogy az emberek megtalálják a tehetségüket és a helyüket az életben. A boldog köztudat a jellemző, ahol alkotó életével mindenki önmaga és a közösség számára a legtöbb értéket tudja hozzáadni.
• Az oktatás az emberek egymás közötti kapcsolódását, együttműködését és alkotókészségét erősíti, emeli a tudatszintet. Az egész életen át tartó tanulást a közösség a különböző élethelyzeteket is figyelembe véve széleskörűen támogatja.
• A szeretetteljes, őszinte visszajelzés természetes a mindennapokban. A kudarcra, a hibákra mint a közösségnek is értékes tanulási, fejlődési lehetőségként tekintenek.
• Az élet minden területén sok a példamutató ember, az újítók és újítások, akiket és amiket elismernek, támogatnak, a tudást megosztva minden településen szolgálva az életet. Az elmaradottabb közösségeket a tudásuk és hozzáállásuk alapján kiválasztódó példamutató emberek segítik a fejlődésben.
• Érintettség, tudás, szándék, ill. felelősségvállalás alapján a társadalom megadja a lehetőséget a döntések előkészítésében, meghozásában és végrehajtásában való felelős részvételre.
• Ok-központú gyógyítás valósul meg, az embert együttérzéssel, egészként, test-lélek-szellem összefüggéseiben látják és kezelik.
• A szükségleteket kielégítő áruk és szolgáltatások viszonzása elsősorban cserével, a másik képességeinek és szükségleteinek megismerését követő viszont-segítség (szeretet óra: 1 óra tevékenységért cserébe 1 óra másmilyen tevékenység arányos ellenszolgáltatás), és csak másodsorban a személytelenebb értékmérő pénz által. A pénz fő mozgatórugó (cél) helyett eszközzé vált, az anyagi jólét a lelki jóllétet és fejlődést szolgálja.

Helyi közösségek, felelős vállalkozások

• Felelős helyi vállalkozások adják a közélet gerincét, ahol a munkának értelme van, látni a hasznosulást és a folyamatos fejlődés érték.
• A közösség és egyén egyensúlya megvalósul, a közösségek virágzásával sok közfeladat helyi ellátása megvalósul, tehermentesítve és lecsökkentve a túlközpontosított intézményeket.
• A szükségletek lehető legnagyobb részét helyi, közeli szinten oldjuk meg erős közösségek és felelős vállalatok bekapcsolódásával.
• A helyi közösség felelősséget vállal saját ügyeiért, megtalálja a legjobb, nyer-nyer (IS-IS) alapú megoldásokat és döntést hoz a saját jövőjéről.
• A felelős vállalatok és a helyi közösségek közötti határ egyre inkább elmosódik.

Környezet

• A természettel való egyensúly és összhang fő szempontként van jelen az egyéni és közösségi döntések során, valamint az ország vezetőinek döntéseiben. Az élet minden területén alapcél, hogy a természettel összhangban lévő rendszereket építsünk és működtessünk.

Összes természeti kincsünk, erőforrásunk felhasználása olyan módon történik, hogy utódainknak legalább olyan jó állapotban adhassuk tovább őket, mint ahogyan mi kaptuk.

http://szepmezo.hu/2019/11/12/magyarorszag-boldog-jovokepe-teremto-celu-kezdemenyezes/

Feladatunk a Teremtés

A magyarság egyik legfontosabb küldetése a személyes példamutatás mellett a szeretet alapú rendszerek megalkotása, továbbfejlesztése a világunk jobb működéséhez, hogy a Földön több mint 10 milliárd ember is képes legyen egymással és a természettel egyensúlyban élni és fejlődni.

A sikerhez ősi nyelvünk, zenénk, hitünk, erkölcsiségünk, jelképeink és küzdőszellemünk egyaránt nélkülözhetetlen. Őrzés és ápolás helyett leginkább megélésre van szükség, mert csak az élő, pezsgő kultúra van teremtő hatással a környezetünkre. A bármilyen okból meg nem valósított, meg nem jelenített értékek és gondolatok egyszer meg fogják kérdezni:
- Vajon a lehetőségeidhez mérten mennyi részt vállaltál a Teremtésben, amire tehetséged alapján képes lettél volna?
- Mennyire tudtál a kizárólag saját érdekeket figyelembe vevő hozzáálláson felülemelkedni a közösség, a nagyobb egészért?
- Mennyire tudtál rendszerszinten gondolkodni és együttműködni másokkal a közös célok eléréséért?

Nem állunk nagyon rosszul de nem állunk túl jól sem. Tisztelet és tiszta határok, elfogadás és pozitív hozzáállás, kulturált vita és együttműködés, értékalapú jövőképek megfogalmazása, játékos és életközeli oktatás, átlátható szervezeti működés, vállalkozókedv, folyamatos tanulás, szociális érzékenység, környezetvédelem, tudatosság mindenben és még annyi mindent sorolhatnánk. Bőven van hova még fejlődni egyéni és közösségi szinten egyaránt. Tegyük meg. Tegyük jobbá!

Miért jött el a mi időnk?

"Mi ez a születő új világ, és miért érdemes épp most beleállni ebbe a meccsbe a fény oldalán? A körülöttünk megmutatkozó erőtér miatt, amit a legtöbben korszakváltásnak hívnak. E váltásnak két összetevője van. Egyrészt az eddigi korszak menthetetlenségét látjuk: nincs olyan tudományág, amelyik ne tudná levezetni, hogy az emberiség jelenlegi életformája tarthatatlan, pusztuláshoz vezet. Ugyanakkor számtalan egymástól független csatorna és forrás állítja: a Föld és vele együtt az emberiség egy fölfelé történő lépés előtt áll. Nyilván olyan is van, aki a teljes pusztulást vetíti előre, és olyan is, aki még szürkébb, még embertelenebb, agyongépesített, űrbázisszerű földi jövőképekkel bombáz. És persze megélhetjük világvégének az Európát elnyelni készülő menekültáradatot is. De figyeljünk inkább a tiszta csatornákra! A mi esélyünk oda van elrejtve. Ha jobban belegondolunk, az általános pusztulás előfeltétele a megújulásnak, hiszen a régi berendezkedésünket szétverve helyt ad az újnak. Ráadásul biztossá teszi mindenki számára, hogy az eddigi elveink teljes csődhöz vezetnek, így egyre több ember válik nyitottá a megújulás eszközeire és nézeteire.

Lehet azt mondani, hogy ez túlzottan derűlátó felfogás, nem számol a minket körülvevő valóság megfordíthatatlan, menthetetlen folyamataival, amiket most már napi szinten kapunk a hírekben a Föld pusztulásáról, a tengerek emelkedéséről, a fajok kipusztulásáról, az elsivatagosodásról, a klímamenekültekről, vagy épp a nyugati civilizáció öregedéséről. A dolgok kimenetelét valóban meg lehet kérdőjelezni, egy dolog azonban biztos: a változás. Megállíthatatlan és egyre gyorsuló folyamat viszi az emberiséget egy gyökeres változás felé! Ezt egyre nehezebb nem észrevenni, egyre hiteltelenebb letagadni. A kérdés az, elszenvedni vagy irányítani akarjuk ezt a folyamatot?

Tudattalanul belesodródni egy alacsony szinten, vagy tudatosan megélni egy kezdeményező, örömmel, eredményekkel teli szinten? Ha egy skálán vizsgáljuk e változást, az alsó végponton háborúkkal, katasztrófákkal, vírusokkal megy végbe, a felsőn ugyanakkor katarzisokkal, összefogással, a gyökeresen új szemlélet békés térnyerésével. Nem véletlenül mondja Müller Péter az egyik könyvében, hogy „az elodázott katarzisok összessége a katasztrófa”.
Rajtunk múlik, hogy elvégezzük-e, amit ránk bíztak, és megéljük a katarzisokat, vagy inkább tétlenül ülünk a barlangjainkban, odvainkban, várainkban, elvégezzük a napi rutint az anyagi létfenntartás köreiben, és bevárjuk a katasztrófát! Cselekedni pedig akár napi 5-10 perces vagy heti 1-2 órás tettekkel is lehet, akár egy imával, akár egy közösségi kezdeményezés támogatásával!

Ebben a kettős erőtérben tehát kulcsfontosságú, hogy minél többen összpontosítsunk a megújulásra a pusztulás helyett. A régi dolgok siratása vagy épp a rombolók szapulása helyett az újak szárba szökkenését erősítsük a figyelmünkkel és a szerepvállalásunkkal! Sok-sok ember teremtő mentális ereje ugyanis összeadódik: minél többen figyeljük a világ jobbik, megújuló részét, annál jobbá válik a világ, és annál könnyebb, annál magasabb szintű az átmenet.
Persze ahhoz, hogy mindig a jóra tudjak hangolódni, állandó belső forrás, és kitartó belső munka kell. De az már egy másik fejezet…"