Kövesd a Sólymot!

"Mindaz a csoda csak azért történhetett meg, mert követjük őseink tanítását, követtük a Sólyom magasan szálló szellemét, azonosultunk vele, és lelkünkben sólyommá válva ismét a Sólyom legyőzhetetlen népeként vívtuk meg a harcot a nemzeti létünket fenyegető sötét ármány hadaival. Őseink csatakiáltása: „Kövesd a Sólymot!” visszhangzott mindvégig a lelkünkben, s győztünk. Mindennapi életünkben ugyanezt kell tennünk; követnünk kell a sólyom egyenes röptű szellemét, amely azt jelenti, hogy becsülettel, tisztességgel és a környezetünk iránti tisztelettel, együttérzéssel és szeretettel kell irányítani az életünket.

Ha hunok akarunk maradni, meg kell őriznünk mindenáron őseink és hagyományaink tiszteletét, meg kell tartanunk gyönyörű nyelvünket, sajátos szokásainkat, küzdőszellemünket, életünket biztosító hasznos tevékenységeinket, másoktól megkülönböztető jelképeinket, művészetünket, legendáinkat, dalainkat, ételeinket és öltözködésünket. 

Ha ezt megtesszük, továbbra is a Sólyom Népe maradunk, őseink útját követjük és rajtunk lesz Üstengri áldása. Hunok, véreim, Sólyom Népe. Kövesd a Sólymot, a hun lelkeket összekötő és megerősítő Sólyom szellemiséget!

Áldás a hun népre! Áldás a Sólyom Népére!

- Áldás, áldás! - visszhangozta a hatalmas tömeg a felettük repdeső, vijjogó sólymokkal, Karacsong szent madaraival."

/Cey-Bert Róbert Gyula: A Sólyom Népe/