műveltségű népek nagy családjához tartozott. A lovasműveltség vallása három
meghatározó értékre épült, amely a magyar ősvallás értékrendjét is meghatározta:
- az Istenfogalomra,
- a Világfa jelképrendszerére és
- a táltos kapcsolatteremtő képességeire.
Istenfogalom
nem követték az ókori egyiptomiak, indiaiak, kínaiak, görögök példáját az Isten emberi
tulajdonságokkal való megszemélyesítésében.
Az istenfogalom tudatalatti szimbolikus megjelenítését talán a legszebben egy ős-régi
táltos ének fejezi ki:
„Kerek az Ég Sátra
Ráborul a tájra
Nagy Kékség
Végtelenség
Istenség“.
A közép-ázsiai lovaskultúrák jelképes értékrendszerében az „Ég Sátrában“ maga az Ég
Ura lakott, amelyben helyet foglalt a jobb oldalán a Nap és a bal oldalán a Hold.
Az égbolt gazdag jelképes értékeihez kötődő istenfogalom az egyistenhitet is meghatározta. Az egyistenhit természetesen nem zárta ki Isten mellett a legfontosabb szellemi lények tiszteletét (állatősök és ősök szelleme, állatok, helyek, fogalmak és tárgyak szelleme).
Az égbolthoz kötődő istenfogalom az égbolt változásának dialektikájában az Isten
három megnyilvánulási formáját határozta meg:
- nappali megnyilvánulást,
- éjszakai megnyilvánulást,
- hajnali és alkonyati megnyilvánulást,
amelyek végül is a harmónia elve szerint az istenfogalom tökéletes egységét fejezték ki
(egy Isten, három megnyilvánulási formában).
Világfa
Világfa jelképes értékrendje volt.
A lovaskultúrák a világmindenséget három részre osztották: égi, földi és földalatti
világ, amelyeket a Világfa jelképrendszere kötött össze. A Világfa csúcsa felnyúlott az
Istenhez, az Ég Urához, a jobboldali legfelső ágán helyezkedett el a Nap birodalma, a
baloldalin a Hold birodalma.
A Világfa kilenc jobboldali és kilenc baloldali ágán kilenc-kilenc égi birodalom terület
el, a földalatti világ kilenc-kilenc tükörképes „gyökér-ágán“ a földalatti birodalmak helyezkedtek el.
Táltos
személyiségéhez kötődött. A táltosok, akik különleges révülési képességükkel képesek
voltak kapcsolatot kialakítani a transzcendens erőkkel, – nagyon fontos szerepet játszottak a közösség testi és lelki jóléte biztosításában. Tevékenységük egyesítette a papi,
orvosi, lélekgyógyász, szertartásvezető, bírói és jós szerepet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése