Milyen is volt a Szkíták életfelfogása, élethez való hozzáállása?
A Magyari, Túr (azaz Turáni) népek első számú ismertetője, a természettel való szimbiózis, azaz tiszteletteljes, egymás hasznára váló, egymás fejlődését elősegítő együttélés. A sztyeppei népek Föld Anya és Ég Atya gyermekei, Istenségeiket tisztelik, nem pedig imádják.
Eleink, a Szkíták (Szittya, aki a világosság Fényét szíttya) társadalmának ereje az egyén kibontakoztatásában és teljes megélésében, majd ezen tudatos, teljes értékű egyének összefogásában rejlett. Nem beszürkült, "tömeggyártott" emberek, hanem erős, saját lábukon is megállni képes, saját értékeiket és feladatukat ismerő egyéniségek voltak a közösség tartópillérei. Ebben a berendezkedésben az egészséges elemi egység, Nő-Férfi-Gyermek kapcsolata volt az egyedüli elfogadható családmodell. A gyermek szüléitől, nagyszüléitől sajátította el a mesterségek csínját-bínját, saját útjukra segítették, hogy azt tehesse hozzá a köz értékeihez, amiben ténylegesen a legjobb, nem pedig egy beskatulyázást, szárnyszegő foglalkozást erőltettek rá. Így a mindennapokban is a legjobb minőségű élelmek, szolgáltatások, használati tárgyak és fegyverek kerültek az emberekhez, remek mesteremberek kezei közül.
Tudásukat a táltos hagyományból merítették, a Magtudás, a Mindenség ismeretében közeli kapcsolatban álltak az isteni szférákkal. Egymást Testvéremnek, Gyermekemnek, az idősebbeket Anyámnak és Atyámnak szólították. Lopás, vagy bármely más egyéb mocskos tevékenység ki volt zárva, ugyanis az emberek nem egymásból, hanem egymás segítésével, önzetlen összefogással éltek. Mindenki tette a maga dolgát, mert tudta, hogy az ő részével lesz teljes a nagy egész.
Érdemes átérezni, felfogni ezt a szellemiséget, és eszerint újrakezdeni, egymást és a Természetet tisztelve, létrehozni azt a közösséget, aminek a kialakulása ellen ezer éve áskálódnak az irigyek és a becstelenek.
Mindig is volt, van és lesz is egy MAG, amely a tiszta értékeket, hagyományokat megéli és továbbadja, isteni származását büszkén, és alázattal viseli a szívén. Dolgunk van, ez pedig igaz példával, tisztelettel élni.
/H.M./
