Adni, gyarapítani, NÖvelni

Dr. Bagdy Emőke professzor asszony beszél többek között a férfi és a nő viszonyáról, a törvényről, a kettős mércéről.

Téli napforduló Szer Pilisszentkereszten 2015. december 21.

December 21-e a Hun-Ős Magyar hagyományok szerint a Fény Ünnepe, a Napisten újjászületésének és a téli napfordulónak a napja. Őseink szokása szerint ez az új év kezdete.
Ilyenkor őseink sólymokat röptettek az ég felé, a nép üzeneteként a Napisten, az Élő Világegyetem számára, jeléül a Nap erejével fenntartott szövetségnek.
Ez minden évben az a nap, amikor a leghosszabb az éjszaka, a legnagyobb a külső világban a sötétség.
Ekkor a legnagyobb a fényesség a belső világban.

A Természet átfordul téli, látszólag halott időszakába, de az Ember ekkor tudja véghezvinni a legnagyobb belső munkáit. Nem véletlen, hogy minden ősi nép emlékezetében él a Napforduló ünnepe, a Fény ünnepe.

Nőnek születni egy ajándék

"Nőnek születni egy ajándék. Anyának lenni nem könnyű, de nem cserélném le anyaságomat semmire. Egy szerető férfi mellett nőnek érezni magam: a teljesség.
Belenézek a tükörbe, és igen, most, hogy feltettem a szemüvegem, látom a ráncaimat, látom, ahogy érett lettem kívül, belül, és roppant módon hálás vagyok, hogy megérhettem ezt is.
Végtelenül örülök annak, hogy vannak Ákos-ok és elmondják a véleményüket. Valaki azt mondja, a beszéde arra volt jó, hogy megossza megint a társadalmat.
És ennek örülök, mert így pukkannak ki azok a dolgok, amiről keveset vagy egyáltalán nem beszélünk. Kiderül a valóság arról, hogyan látjuk ma a nők helyzetét, hogyan látnak minket férfijaink és nő társaim. Kétségtelen, hogy mindenki a maga szemüvegén keresztül értelmezi azt, hogy mi a nő dolga. Az én szemüvegem azt mondja: káosz, vihar keletkezett, és ez jó, mert így tisztulnak le bennünk a szándékaink.

Egy nő életében hosszú éveknek kell eltelnie, és még többet kell tapasztalnia ahhoz, hogy felelősséget vállaljon magáért, mert nem ezt szívtuk az anyatejjel. Lásd, a coccializmus éveiben arra nevelték szüleinket, semmiért nem kell felelősséget vállalni, mert a pártunk és kormányunk jobban tudta. És ez gyűrűzött tovább, ezzel a háttérrel egy olyan társadalmat kaptunk ajándékba, ahol a legújabb és legnélkülözhetetlenebb tárgyak hiánya vezet minket. Ember (nő) legyen a talpán, aki ezzel szembe megy. (Szerencsére naponta többen látjuk be, hogy ez mind hamis út.) Ebbe a világba nem fér bele sem a gyerekszülés, sem a család, az irány a lízingelt autó, lakás, kutya és lízingelt szerető. Mert, ahogy a valódi értékek kerülnek előtérbe, azonnal elmúlik a vásárlókedv. Mert ahogy a valódi értékek kerülnek előtérbe, ott a nő Nőni kezd és NŐ-vé válik, a férfi pedig Férfi tud lenni.
Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy a gyerek csak akadály a spirituális fejlődésben. A család is csak a fölösleges függőségek színtere.

Nos, én javasom minden megvilágosodottnak, vállaljon gyereket, és alkosson családot. Mert nagyon könnyű egy kényelmes, „alkalmazkodni nem kell, és azt csinálok, amit akarok” helyzetből észt osztani. Ám a mindennapok apró, ám nagyon fontos pillanataiban megláthatjuk, mennyire öltöztettük fel lelkünket jó erős, bevehetetlen személyiséggel. Akkor látod meg magad, amikor húzni-engedni kell: kompromisszumok nélkül, és legalább 4 emberhez kell alkalmazkodnod: kompromisszumok nélkül. Meglátod, tudod-e az életet csak tiszta szívből és észből, elfogadásból élni.
Végül is a lényeg: a cél az lenne, hogy bármit teszel, tudd, mit miért teszel. Ha cégvezető leszel nőként, rendben van. Ha sok gyereket akarsz szülni és otthon maradni háziasszonynak rendben van. Ha egyiket sem, akkor is rendben. Ha harcos vagy, harcolj azért, amiért harcolnod kell. Csak közben ne mondd azt, hogy nem szülhetsz, mert…, nem kereshetsz sok pénzt, mert.., és miért kell nekem harcolni, és ne mond, hogy mindenért a kormány, a zsidók, a szíriaiak, az időjárás, az anyám vagy a szomszéd Etelka néni a hibás. A világ sokszínű, akár a természet, mi nők is sokszínűek vagyunk, és ez így jó.

Nőnek születni egy ajándék. Anyának lenni nem könnyű, de nem cserélném le anyaságomat semmire. Egy szerető férfi mellett nőnek érezni magam: a teljesség.
Belenézek a tükörbe, és igen, most, hogy feltettem a szemüvegem, látom a ráncaimat, látom, ahogy érett lettem kívül, belül, és roppant módon hálás vagyok, hogy megérhettem ezt is."
S. A. Babi

Állj fel Magyar Lélek!

Állj fel Magyar Lélek!
Állj fel és nemes mozdulattal rázd le magadról az élősködőket, akik a semmiért is pénzt követelnek tőled, akik becsapnak, kihasználják a bizalmadat, megtévesztenek és elhitetnék veled, hogy buta és még bűnös is vagy.
Ha anyagi tudást szeretnél, akkor áldozz rá, jó befektetés a tanulás.
De ha szellemi tudásra vágysz, figyelmeztetlek: nem a fix órabéres áltanítóknál fogod megtalálni a tiszta forrást!

Egy igazi Mag Lélek tanító nagyságrendekkel több és nehezebb dolgot fog kérni tőled mint a pénz: azt hogy tedd le végre a félelmeidet, a túlzó anyagi vágyaidat, az igazságnak hitt meggyőződéseidet, a kényelmes hazugságokra és önbecsapásra épült életedet.

Nem hiába mondják: Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni!

Hívd életed minden napjába az Igazság, a Bölcsesség és a Szeretet erejét!
Elég az üres fecsegésből, tegyél MAgadért még MA!
Áldás!

A BÉKE IMA VIDEÓ KLIP felvétele 2015. dec. 20.

A BÉKE IMA VIDEÓ KLIP felvétele 2015. 12. 20 -án lesz, Budapesten lesz Advent / 4 vasárnap, 12 órakor találkoznánk!
A helyszín: a MARGITSZIGET, ami békét áraszt, sok sok jóember jár ide feltöltődni, megbékülni, relaxálni. Ide mindenki könnyen el / és vissza / tud jutni tömegközlekedési eszközökkel, van parkoló is az autósoknak, bár ez elég drága, így javaslatom, hogy inkább az ingyenes, közeli budapesti parkolóhelyeken parkoljunk le, lehetőleg a budai oldalon. A Margit Kápolna mellett lesz a találkozó. Több helyszínen is dolgozunk majd, a tévésekkel mi előre lejárjuk a helyeket. Itt van WC, s lehet vásárolni általában meleg teát is. Szeretnék "éjszakai fényekben" is dolgozni / 16 órától már sötétedik /, ezért jó lenne ha mindenki hozna magával egy szép fehér gyertyát, amit maga szentel meg. Az esti felvételeken látszana a BUDAI VÁR kivilágítva, s s egyéb látványosságok is.
Kérem tisztelettel a támogatást, a segítséget, a megosztásokat!

Minden kérdésre örömmel válaszolok:
+36 30 756 28 99
heffnermusic@gmail.com

Felhívás:
a klip készítője:
http://parkfilm.hu/film/

A helyszín: Budapest, Margitsziget, 2015. 12. 20 vasárnap, 12 óra, ADVENT 4. vasárnapja.

Szeretném, ha akár több százan is eljönnének, akinek dobja van az dobbal, aki csak "civil" közreműködő akar lenni, s ismétli a mantrát, akkor úgy. Meggyőződésem, hogy ez a DAL nagyon erősen működik, s a megfelelő létszám elérése esetén nagyon komoly szertartás és egy filmes adventi és KARÁCSONYI PRODUKCIÓ JÖHET LÉTRE!

Egy lovas tanuljon meg a lovak nyelvén is beszélni

Gyermekkorában szinte minden ügyes biciklis tudott "null-kezezni". Aztán valahogy elkopik ez a tudás, és felnőve már azt hisszük, hogy képtelenek vagyunk rá. De jó hír, hogy amit egyszer már tudtunk, az bármikor újra előhívható, csak gyakorlás kérdése. Így tettem tegnap lovardából hazafele, nagyon felszabadító érzés volt a napsütésben :) Nagy szabadságot ad és sok izgalmas dologra nyílik lehetőségünk, ha képesek vagyunk egyensúlyban lenni.

Nem hétköznapi lovas órán voltam, nem ültem lóhátra. Kint a szabadban hosszan néztem úgy 20-25 lovat és közben egy szakértő szem segített meglátni, hogy milyen összetett rendszert alkot egy csapat ló, és hogy milyen sok apró jelzéssel beszélgetnek egymással. A fülük a radar, ami megmutatja, hogy merre figyelnek. Ha hátracsapják, akkor valami nagyon nem tetszik nekik :) Aztán a különböző egymás felé tett mozdulatok is elég változatosak: barátságos, játékos, szenvedélyes, unalom miatt provokáló, a rangsorért vagy a legnagyobb fűcsomóért vívott harc. A fej- és szájtartás, a szélirányba állás, a szélen álló figyelők és a beljebb állva alvók időnkénti helycseréje mind-mind érdekes apróság. Ezek mind csak egy apró töredéke azoknak a jelenségeknek, amit a figyelmes szemlélő tapasztalhat.

Ezután visszamentünk a lovarda fedett részébe és következett az igazán izgalmas rész. Egy szép termetű barna lovat vezettem száron körbe, akinek egy idő után láthatóan nem tetszett, hogy pizsamát kell hordania (ezek a gazdák igazán hallgathatnának a lovaik kéréseire...). Egy-két jóleső hempergés és vad vágta után már nyugodtabb tempóban tudtuk folytatni az ismerkedést és a fizikai ráhatás nélküli irányítást. Ennél a technikánál a vezetőszár végig lazán lóg, és csak jelenléttel, hangokkal és testbeszéddel dolgozunk. Először az indulás-megállás, majd a kanyarodás végül az álló helyzetben történő forgás került sorra. Ez utóbbi komoly kihívás volt, de nagy megkönnyebbülésemre kb. a 15. alkalommal megtörtént a csoda :D Addig az Istennek sem akart elmozdulni, mintha földbe gyökerezett volna a lába. A kulcs a laza határozottság mellett a kellően folyamatos mozdulatsor volt, amikor már nem kellett azon gondolkozni, hogy mit kell tenni. Már csak azért is fontos a gördülékenység, mert fél másodperc eltérés is számíthat, hogy sikerül-e a művelet.

Két alkalom után nyilván nem fog az ember kantár nélkül lovagolni (jó is lenne :), de már az is jó eredmény, ha lovat egyáltalán nem kell magunk után húzni száron vezetésnél vagy ha szükséges a helyváltoztatás. Minden lovasnak kívánom, hogy találja meg a közös hangot (és nyelvet) a lovával, mert az erőszakra csak a gyenge vagy tudatlan embereknek van szüksége.

99% - Nemes cselekedet, de valóban a technológia lenne az oktatás Szent Grálja?

Nemes cselekedet egy gazdag embernek felajánlania a vagyona 99%-át általa jónak talált nagy célokra, az emberiség hosszútávú fejlődése érdekében. De az nagy kérdés, hogy a technológia valóban annyival jobbá teszi-e az életünket. Nem tagadom, hogy nagyon sok emberéletet megmentett a fejlődés, hogy az életünk sokkal könnyebbé vált, vagy hogy megszülethettek olyan csodák, mint a Wikipédia. De jó-e az, hogy olyan sok figyelmünket leköti, hogy már a tartalmas személyes beszélgetéseket is megnehezíti a ránk zúduló információ cunami, a maguknak állandóan figyelmet követelő okostelefonok hada. Tömeges elmagányosodás, önértékelési zavarok, digitális függőségek és felszínesség kíséri ezt a fejlődésnek nevezett folyamatot.

Informatikusként is azt érzem, hogy túlzott a csodavárás a technológia oktatásban betöltött szerepével kapcsolatban. Már megjelentek olyan hírek, hogy néhány iskolában csak gépírást fognak oktatni. Ha valaki nem tanul meg kézzel írni, nemcsak teljesen függő lesz a technológiától, de még az agyának a fejlődése is elég más lesz. Minél inkább elkényelmesít minket a technológia, annál több képességünk gyengül; az összpontosítás, a finom mozgások összehangolása (amit a kézírás megtanulása remekül fejleszt) és ki tudja még hány készség szenved csorbát. A néptánc, éneklés, festés, versírás és a komoly gondolatok megfogalmazása nem csupán kedvelt időtöltések és szépség kérdése, hanem a teljes élethez, a mély önismerethez és az önkifejezéshez elengedhetetlenül szükséges tevékenységek. Egy játékos, testre szabott digitális tananyag nagyon hasznos kelléke lehet az oktatásnak 12 éves kor felett, de a túl sok itt is többet árt mint használ. Vajon megtaláljuk-e a helyes egyensúlyt?

Használjuk a modern technológiát, tényleg nagyon hasznos. De ne jussunk el oda, hogy a mindenhol jelenlévő technológia nélkül már el se tudjuk képzelni az életünket. A valódit.

Mark Zuckerberg nyílt levele - érdemes elolvasni (2015. dec. 1.):
https://www.facebook.com/notes/mark-zuckerberg/a-letter-to-our-daughter/10153375081581634

 

"Még a látási folyamat is pont ellenkezőképpen zajlik, ha a képernyőre nézünk, mint ahogy az egy egészséges szem esetén egyébként végbemegy. Nézéskor a szemünk izmai aktívan mozgásban vannak, hogy képesek legyenek a szó valódi értelmében érzékelni azt, amit meg szeretnénk figyelni. Ezzel szemben a képernyő előtt ülve azt látjuk, hogy a kép van mozgásban, a szem izmai pedig megmerevednek és inaktívvá válnak. A már kifejlődött agyszerkezettel rendelkező felnőtteknél nem jelent akkora gondot, ha a munkájuk vagy magánjellegű ügyeik miatt akár hosszú időn keresztül is a számítógép előtt ülnek, de a gyerekeknél és a fiataloknál azt eredményezi, hogy a szemük érése ingerhiányos környezetben megy végbe.

Milyen következményekkel jár ez? A gyermekek hozzászoknak, hogy mindig egy, már meglévő séma szerint reagáljanak. A fejlődésük során a fantázia, az empátia és az önálló gondolkodás korlátok közé lesz szorítva."

 https://eliant.hu/

https://bionivo.com/egeszsegesen-felnoni-a-digitalis-media-eszkozok-vilagaban.html

Búbosház - Szupervályog

"Célunk dióhéjban az első hazai kupolás-boltozatos szerkezetű, szalmabálával, earthship-pel kombinált szupervályog bemutató mintaház felépítése, és annak bemutatása, hogy egy egyszerű, de minden alapszükségletet kielégítő, egészséges, fenntartható és önellátó otthon nem elérhetetlen, sőt saját kezűleg is megépíthető. A Búbosházak bemutató- és oktatóházként, illetve prototípusként, bővíthető vagy sokszorosítható (társasház, sorház stb.), egyéb területeken alkalmazható alapmodulként is szolgálnak majd.

A projekt célja, hogy felépítsük az első olyan hazai szupervályog lakóházat, amelyen be tudjuk mutatni a technológia előnyeit, speciális lehetőségeit (pl. kupolaszerkezet, boltozat), illetve azt, hogy hogyan adaptáljuk a technológiát, azaz hogyan egészítsük ki azokkal az elemekkel, amelyek szükségesek a mi éghajlatunkhoz és kulturális szokásainkhoz igazodó épületek megépítéséhez. A mintaépület megépítésének a szemléltetésen túl az is célja, hogy egy olyan ház épüljön fel, amelyet az érdeklődők megnézhetnek, akár egy-két napra ki is próbálhatnak, és helyben választ is kaphatnak a technológiával kapcsolatos esetleges kérdéseikre. Ez a „szolgáltatás” nem várható el egy magánembertől, aki a későbbiekben ilyen házat épít. További célunk, hogy kitapossuk az engedélyeztetés első látásra rögös útját.
A Búbosházak prototípusként, példaként is szolgálnak majd, amely bővíthető, további területeken alkalmazható, egy modulrendszer alapmoduljaként is felhasználható (l. Miért közérdekű a Búbosház Projekt? Milyen társadalmi haszon várható a megvalósításától? c. fejezetben)."

http://bubosokohaz.szupervalyog.com/

Milyenek a mai táltosok?

"Milyenek a mai táltosok? Olyan mint mindenki :) Van egy polgári foglalkozása vagy épp önellátó vagy egyéb. Nem hirdeti fennen a múltat, de ha kérdezik tud róla. A legképtelenebb helyeken azonnal siet a bajba jutott emberek megsegítésére még sokszor azelőtt mielőtt kiérnek az úgynevezett "hivatalos mentők" (katasztrófavédelem, mentők stb. És gyógyít. Ha tetszik ha nem gyógyítja az arra rászorultakat a közelében ingyen. Viszont a hagyományoknak megfelelően él: lelkiismeret, alázat. Laza egyszerűséggel "révül" és meglátogat bárkit :) Ilyen egy mai táltos. De hogy el ne felejtsem ismeri a harcművészetet és minden amit tud átadja az arra megfelelőnek (megfelelőknek)" -  V. E.

108 mondat Atilla királytól

Atilla király üzenete ma élő személyek tudatán keresztül jutott el hozzánk. A nagy uralkodónak sokan talán csak hadvezéri képességeit ismerik. Az egész akkori világ számon tartotta páratlan haditetteit, s ezeknek híre maradt fenn leginkább. Aki viszont elmélyed nagy királyunk életének tanulmányozásában, az megláthatja, hogy Atilla milyen sokoldalú uralkodó volt. Király, hadvezér, bölcselő, bíró, férj, apa, lovas, diplomata, íjász, kard szakértő, oktató, nevelő, és valószínűleg táltos, valamint hagyományőrző. Feljegyezték róla, hogy az oktatást nagyon támogatta. A szemtanú, I. Leo pápa azt is megjegyezte, hogy Atilla viccelődő természetű volt, és kiváló tárgyalófél.

Szántai Lajos: Mátyás és a Pálosok

„De nem mindenik seculumban születik Főnix, és sok száz esztendeig kell fáradozni a természetnek, meddig formálhat oly embert, aki a világ és országok megbotránkoztatásának gyógyítója legyen".
http://www.magtudin.org/A%20palosok.htm

Pál Feri atya: ki az igazi?

„Két férfi utazik a repülőn, az indiai újságolja a magyarnak, hogy azért tér haza Európából, hogy megházasodjon. Csakhamar kiderül, leendő feleségével még sosem találkozott, egyetlen fényképet tud róla mutatni útitársának. A magyar fiatalember persze elképedve kérdi: hogyan fogod tudni szeretni? Az indiai szintén megdöbben: lesz rá egy élet, hogy megtanuljam. Nem lehetek olyan hülye, hogy ötven év alatt ne jöjjek rá, a párom mit szeret és mit nem.
...
Az európai kultúrában az emberek azzal akarnak élni, akit szeretnek, a világ más tájain viszont szeretik, akivel élnek – hívta fel a figyelmet Pál Feri atya református fiataloknak tartott előadásában. A szerelemkultúra szülöttei gyakran megkérdőjelezik, jól választottak-e, ám azt sem ártana tudatosítaniuk: többet tehetnek párkapcsolatukért, mint gondolnák.
...
Megnehezíti a dolgot, hogy eközben az idegesítő házastárs népszerű a gyülekezetben, a baráti körben, különösen az ellenkező neműek körében. „Eddig idealizáltuk a társunkat, most démonizáljuk. Mi segít nekünk? Az, ha eljutunk a harmadik lépésig, a realizálásig. Igen, a társam néha nagyon kedves, néha undok. Néha rendes, néha rendetlen. De hogy számomra a társam elfogadható legyen a maga emberi gyarlóságával, ennek van egy feltétele: hogy képes legyek saját magamat is reálisan látni."

http://www.parokia.hu/hir/mutat/6720/

Gondolatok az apaságról

A Facebookon tette közzé nemrégiben egy fiatal édesapa a következő üzenetet, amellyel mindössze néhány tévhitet szeretett volna eloszlatni férfitársai körében a családdal és a szülői (apai) kötelességekkel kapcsolatban.

Bata Gábor bejegyzését tartalmilag változatlan formában közöljük:

Kedves Férfitársam!

Úgy érzem, itt az ideje egy kicsit hosszabb hangvételű elmélkedésnek, mert nagyon fontosnak tartom, hogy hozzád is eljusson a gondolatom az apaságról.

Korunk gyermekei a nálunk idősebb generációktól eltérő módon keresik életük párját. Hosszú évekig hosszabb-rövidebb kapcsolatokkal próbálkozunk-próbálkozunk. Nem egyszerű a helyzet, mert az információs társadalom miatt nem csak az ismeretségi körünk, de a nyilvánosságunk is nagyobb, mondhatni a 20. század hírességeinek életét éli ma egy átlag fiatal, így pedig minden jóval nehezebb. Na, de nem is erről akartam elsősorban írni.

Miután ráakadunk életünk párjára és rádöbbenünk, hogy ideje elkötelezni magunkat, természetes dolog (nekem legalábbis mindig az volt), hogy hamarosan gyerekünk lesz. A gyerekvállalásról, a gyerekkel való közös életről az internet végtelen lehetőségei mellett mégis rettentően homályos és zavaros a kép.

Talán ideje lenni az iskolában oktatni az apává válást, mert valamilyen oknál fogva rengeteg ős-butaság rögződött a férfiak fejébe ezzel kapcsolatban.

Ezeket szeretném felsorolni és cáfolni:

1. "A gyerek eleinte csak eszik-alszik, nincs vele sok gond."

Baromság. Nem eszik és nem alszik. Legalábbis nem úgy és nem annyit, amennyit mi szeretnénk. Ezen kívül ráadásul rohadtul kommunikatív kis lény, és azonnal sokkal többet ért a Világból, mint gondoljuk. Rengeteg törődést igényel, és EMBERKÉNT kell kezelni. Kicsike, de emberke.

2. "Én úgysem tudok mit kezdeni vele, a nőknek ez a dolguk és képességük is van hozzá, ami nekem nincs."

Baromság. Nem is kicsi. Egy apa nagyon sok mindent meg tud tenni a felesége helyett. Igen, sajnálatos módon etetni nem tud, de ezen kívül gyakorlatilag mindent. A nők képességeiről pedig annyit, hogy ők megtesznek valamit, mert muszáj. Ez egyáltalán nem jelenti, azt, hogy biztosan tudják, hogy jót és jól tesznek! Annyit jelent csupán, hogy a kis emberke csak rájuk számíthat, ezért ők nem menekülhetnek el, nem takarózhatnak hülyeségekkel, mint Te. Már miért ne tudnál kezdeni vele bármit? Mindketten most tanuljátok a szülőséget, és a párodnak sem könnyebb, mint Neked.

3. "Én még pelenkát sem tudok cserélni, de azért nagyon szeretem a feleségem és a gyerekemet is."

Mi az, hogy nem tudsz? Szerinted a feleséged így született, hogy tudott? Ne viccelj. Meg kell tanulni. Mindenféle gyakorlati tevékenységre büszke férfiak, akik akár egy olyan bonyolult szerkezetet is megszerelnek, mint egy autómotor, nem igaz, hogy nem tudnak egy ilyen pofonegyszerű feladatot elvégezni. Sokszor elrontom én is? Hát persze. Kifolyik a tartalom? Hát persze. De nem igaz, hogy nem tudom megcsinálni. Csak legfeljebb nem akarom. De ezzel a páromra nyomok egy olyan feladatot, amit a kisujjamból kirázhatnék, és ez minden, de nem szeretet.

4. "Én keresem a pénzt, ő csak otthon van, de neki ez úgyis öröm. Ne akarja, hogy 8 óra munka után én még otthon is melózzak."

Na, ez a legeslegnagyobb marhaság, és bizony a leggyakoribb is. Persze te keresed a pénzt. Ez a dolgod haver. Hidd el, keresné szívesen ő is, de ott nem tartunk, hogy a 0-24-es szolgálataiért megfelelő bért kapjon anyaként. Neki ez öröm? Mi van Veled? Neki éppen akkora öröm, mint Neked. És éppen akkora kínlódás is időnként. Ellentétben veled ő nem ehet-ihat bármikor, sőt időnként kb. egész nap egyáltalán. Egész nap lehányt ruhában lófrál. Persze, hogy öröm a baba, de nem nagyobb öröm otthon lenni vele, mintha Neked kéne.

Csak próbáld ki, mondjuk csak egy délelőttön keresztül amikor NEM alszik a gyerek, és Neked mellette kéne mindent megoldanod. Hidd el, elsírnád magad. Ja, és te 8 óra után nem akarsz tovább melózni? Tényleg? És mit szólsz egy olyan munkához, amiben nincs szabadság, folyamatos az ügyelet, akkor keltenek fel éjjel is, amikor akarnak és MINDEN a Te felelősséged? Mert a párod ezt teszi, ha te nem veszed le a válláról a terhet, amikor hazaérsz.

5. "Megérdemlek egy kis pihenést, nehogy már pár sört ne ihassak meg/nehogy már ne sportolhassak/nehogy már ne nézhessek meg egy filmet!"

Pedig nem. Teljesen unfair, hogy míg ő a szoptatás miatt kb. el sem mozdulhat a baba mellől, te vidáman sörözgetsz a haverokkal. Ja hogy ő is barátnőzik? Az nem ugyanaz. Ha a párod egyszer ott tud téged hagyni a gyerekkel legalább egy fél napot, és igazán kikapcsolódik AZT CSINÁL AMIT AKAR (ha masszázs, azt, ha sport, azt, ha koktélozás azt), na akkor megengedheted magadnak, hogy újra focizz, sörözz, filmezz. De ez az egész a kettőtök ügye, az egyensúly fenntartása a Te feladatod.

Sorolhatnám tovább , de nem teszem. Annyit mondok, Férfitársam:

na ilyenkor kell Férfinek lenni.

Nem akkor, amikor nagy hangon handabandázni kell, mert az nem nagy szám. Ez a valami.

Csöndben visszavonulni, nem picsogni, hanem igenis beleállni keményen a gyerekvállalásba.

ÉS elfogadni, hogy a párodnak a baba az első. Neked pedig mindig a párod legyen az első. Hidd el, bármennyi plusz feladatot vállalsz ő még akkor is sokkal leterheltebb. Nehéz, de nemes feladat, hogy most megmutasd, hogy mennyit érsz.

Hidd el, a párodnak nehezebb a sorsa, az ő szerepei sokkal súlyosabbak, az ő keresztje nehéz igazán. Te "csak" segíteni tudsz, de segítened KELL. Nincs mese. Sokan hülyének fognak nézni, és nem értik. Néha Te magad sem fogod érteni, mert a viszonzásra alig van erő, de hosszú távon ez a valami.

"Itt a nagy alkalom, hogy Faramir, Gondor kapitánya megmutassa, milyen ember!"

Ébredni kell ahhoz, hogy önmagunkra találjunk

„Amiben most élünk, egy átmeneti állapot. Mindenki, mindenki ellen. Borzalmas vad erők tombolnak. Nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy úgy érzik, nincs belőle kiút. Pedig van, de csak egyéni! Tömeg megváltás nincs! Egyénileg kell megtenned, amiért születtél, be kell töltened a jobbik szerepedet. Mert vigyázz, kínálkozik rosszabb is! Próbáljátok magatokat megismerve, másokat segítve, mások felé a jót sugározni. Jót tenni és tudni, hogy ami most látszólag rossz, utólag kiderülhet, hogy jó. Nem formálhatjuk át a világot a magunk képére. Mindenkinek joga van a saját világához. Tökéletes ember nincs, mert akkor nem a földön lennénk. Mindenkit arra tanítok, hogy legyen önmaga, hogy betölthesse azt a feladatot, amire született. Aki kapni akar, annak először adni kell. A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végigjárni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára. Véletlen történések nincsenek. Ha valaki szerencsétlennek érzi magát, akkor is tudnia kell, hogy az események az előzmények tükrében, vagyis okkal történnek. És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek. Ébredni kell ahhoz, hogy önmagunkra találjunk, hogy fényt jelenthessünk a világnak, hogy segíthessünk a Földön.”

/Szepes Mária/

A fiatalok nyelvén beszélünk - Aba - Attila Király Gimnázium

"Ha meghallom azt a szót, hogy életiskola, az jut róla eszembe: az egy olyan hely, ahol megtanítják a gyerekeket boldogan élni."

Csontváry Kosztka Tivadar a Táltosokról

"Az élet nem elmélet, az élet valóság, amely kötelességgel jár mindennel és mindenkivel szemben.”
Maradandó alkotást csak az igazságból meríthetünk, az igazságot csak az Istentől nyerhetjük. Akinek megadatott a képesség az alkotásra, annak megadatott a képesség a halhatatlanságra.
(...)
Mi reánk magyarokra, s Attila dicsőségére büszke honfiakra, kimondhatatlan értékkel bír az a tudat, hogy ennél a kőnél volt a mi létünk történelmének első felvonása. Ennél a kőnél Attila megrendült bizalommal fordult az Isten segítségéhez, s a segítség jött földrengéssel, a római templomok összedőlésével, turul sas hozta pengével, s Attila a világ legnagyobb hadvezérekénti kinevezésével."
http://magyarno.com/csontvary-kosztka-tivadar-a-taltos/

50 csodálatos bölcselet, amire egy idős FA tanított meg

1. Nem tőled függ, milyennek születsz. Mi fák is sokfélék vagyunk. A fűz szomorúnak tűnhet, a tölgy erősnek, a juhar büszkének – de mindeniknek megvannak saját képességei és mind egyedülálló a maga módján. Tanuld meg használni saját képességeidet, és mindig tanulj újakat.

2. Találd meg belső energiádat és erődet. Mi ezt télen használjuk, amikor a hó és a fagy lenyomja ágainkat.

3. Légy rugalmas. Ha egy fa dacosan állna, letörnének ágai; ezért mindig engedünk a szél erejének, majd megerősödve egyenesedünk vissza.

4. Örvendj az esőnek. Új sarjakat növeszt, általa pedig a Nap sugarát is jobban értékeled majd.

5. Nincsen csúnya fa, csak szemek, melyek anélkül néznek, hogy látnának.

6. Fejlődj saját ritmusodban, élvezd a növekedésed útjának minden pillanatát. Mi fák, nem nézzük irigykedve a nagyobbat vagy az erősebbet. Minden nap, minden kibomlott levél örömmel tölt el.

7. Vegyél egy keveset mások aggodalmaiból és borúságaiból, alakítsd pozitív energiákká és úgy add vissza nekik. Mint egy lehelet oxigént.

8. Semmi sem tart örökké. Mindig nőnek új ágak és új levelek, ezért nem könnyezünk minden elsárgult levélért, hanem annak örülünk, amink van.

9. Az erős gyökerek azok, amelyek mindig segítenek. Ne felejtsd el, honnan indultál és mit tanultál fejlődésed ösvényén.

10. Néha nehéznek és szomorúnak tűnhet az élet. Ne add fel azokban a pillanatokban sem! Bármilyen kegyetlennek is tűnjön a vihar, a gyökereid erősek és hamarosan újra gyönyörködhetsz a napsugarakban.

11. Légy hálás minden nap. Egy fa sosem feledi ezt. Valahányszor felkel a nap, ha gyerekek játszanak körülötte, ha a madarak magas ágai közt menedékre lelve dalolnak, a fák köszönetképpen kivirágoznak.

12. Hagyd a félelmeid! Ha a fák félnének, csak öreg és fonnyadt leveleik volnának – de van bátorságuk elengedni őket és másokat fogadni helyettük.

13. Ne aggódj folyton. A nehéz, nyomasztó tél után eljön majd a tavasz. Mindig.

14. Szeress! Nálunk mindenki egyformán méltó a szeretetre. Mindannyiunkban ott van valami, ami egyedivé tesz, fajtól, színtől és gyökerektől függetlenül. Mindenkivel megosztjuk szeretetünket, gyönyörű erdőket, parkokat és tereket formálunk – melyeket lehet, hogy a gondok szemüvegén keresztül te sem láttál eddig.

15. Nem csak a te valóságod az egyetlen létező – hallgasd meg mások igazságait is. Egy fa nem állíthatja, hogy „Minden levél kizárólag csak zöld lehet!”, mert akkor megtagadna megannyi csodálatos fajt, melyek levelei piros, narancs és sok más színben pompázik.

16. Az Univerzum bőséget jelent. Egy fa sosem kérdi, vajon jön még meleg? Vajon túlélem a hideget? Hogyan nőnek majd vissza leveleim? – tudja, hogy ezeket a dolgokat a természet megadja neki.

17. Csak a jelen pillanat a tiéd. Legyen az boldog vagy fájdalmas, élvezd, mert soha többé nem tér vissza.

18. Hagyj fel az olyan gondolatokkal, hogy a dolgok nehezek. A fa nem mondja, hogy Nem tudok kivirágozni. Idén nem akarok teremni. Túl nehéz, fájdalmas és kényelmetlen! Egyszerűen csak megteszi, hittel, könnyedén.

19. Ne várd a boldogságot, csak éld meg! Egyetlen fa sem mondja, hogy boldogabb lenne, ha 5 méterrel arrább állna és 20 centivel magasabb lenne. Azért, mert megértjük, hogy most is boldogok lehetünk, ott ahol vagyunk és azzal, amink van.

20. Mindig fölfele törekedj, de örülj annak, amit most csinálsz. Mindig lesz, amit tanulnod és lesz még, amit megvalósíts, hogy ezáltal nagyobb, erősebb és szebb lehess.

21. Ne másokhoz hasonlítsd magad. Nem számít, ha némely piros levelű fák tetszenek egyes embereknek. Én más faj vagyok, és idén olyan szépek a leveleim, mint még soha – nyers zöldek.

22. Hagyd, hogy megöleljenek. Így kaphatsz egy darabka szeretetet és energiát, ugyanezt pedig te is továbbíthatod. Vagy bármi mást, amit szeretnél.

23. Az igazi erő a sebezhetőségben rejlik. Ha nem is mindig egyértelmű, de egyetlen fa sem tökéletes. Néha az emberek bántanak, néha megfáradunk az ágainkra telepedő hó alatt, vagy egyszerűen csak meghajlott a törzsünk imitt-amott. Ezeket nem rejtjük el. Merünk sebezhetőek és kopárak lenni.

24. Adj értéket az emberek életének, saját lényed által. Engem örömmel tölt el, ha az emberek megpihennek az árnyékomban. Egy barátom is van, az akác, aki csodálattal figyeli az ágait melankolikusan kémlelő szerelmes párt.

25. Vedd észre, hogy minden levél a zöld más és más árnyalataiban játszik. Ha körülnézel magad körül és látni tudod az apró különbségeket, az életed megváltozik.

26. Csodáld a környezeted. Nekünk is életre kelnek a csodálat levelei, ha egy-egy szép, boldog és bátor embert látunk.

27. Legyen hited! Ha a természet annyira tökéletes és gazdag tud lenni, hogy is fordul meg a fejedben, hogy te más lennél?

28. Bocsáss meg. Ha néha haragszom is az emberekre, amiért rombolják a természetet és eldobják a hulladékot, tudom, hogy erős tudok maradni és ők nem tudnak többet ennél. Mégis, te, mint ember, változtathatsz ezen. Bocsáss meg, majd döntsd el, hogyan tudsz továbbra eszerint cselekedni az életed minden területén.

29. Vállald a felelősséget! Mit oldok meg azzal, ha a tikkasztó nyarat vagy a tél fagyát hibáztatom? Arra koncentrálj csak, amit te is befolyásolni tudsz.

30. Mindig a most a legmegfelelőbb pillanat! Ne várjuk állandóan a megfelelő évszakot, teremtsük meg mi a megfelelő pillanatot. Élj ebben a tudatban és ne halogass. Neked emberként még több lehetőséged van.

31. Hagyd a múltat. Nekem abszurdnak tűnik, hogy egy fa fájlalóan gondoljon vissza 2008 kemény fagyos telére ahelyett, hogy az idei tavasznak örvendezne.

32. Légy mindig önmagad, ne bújj maszkok mögé. Láttál már olyan fát, amelyik más fajnak álcázza magát, csak, hogy szebb legyen? Erre semmi szükség nincsen. Ugyanis olyan embereket kell magadhoz vonzz, akik valódi éneddel rezonálnak.

33. Csak addig légy önző, amíg megkapod az ajándékozás erejét. Ősszel, mikor táncolunk a nagy szélben, az emberek nem szeretnek mellettünk lenni. A viharban félnek, hogy rájuk dőlünk. Hogyha pedig egyenesen állnánk csak a kedvükért, akkor kettétörnénk. Meg kell értened, hogy néha el kell üldöznünk benneteket, hogy később majd mással megajándékozhassunk titeket.

34. Ne bosszankodj másnak a gyengeségén, mert ő a te tükröd. Van egy barátom, aki egy tó mellett áll. Nem igazán tökéletes, horgas a törzse, kevéske levele van és girhesek az ágai. Mindezt pedig látja a tó vizében, de sosem hallottam őt azon panaszkodni, hogy milyen csúnya a tó tükre.

35. Nézz magadba. Mulatságos, ahogyan ti, emberek, olyan kapukat próbáltok nyitogatni, amelyek csak belülről nyílnak. Ha nem úgy fest az életed, ahogyan szeretnéd, akkor nézz magadba, vizsgáld meg addigi meggyőződéseidet. Ha rossz almát terem a fa, nem az almán kell változtatni, hanem a gyökerét kell megöntözni.

36. Nem tudom, mondták-e már neked, hogy mi fák, a tiszta nyári melegben elraktározzuk magunkban az energiát a téli időszakra. Lehet, hogy jó ötlet lenne, ha te is hosszú távra hoznál döntéseket.

37. Bátorkodj csillogtatni értékeidet. Nem fáj az, ha nőnek a leveleink, épp ellenkezőleg. Az egy ünnep.

38. Bármennyire is sötét legyen, nézz fel. Mindig lesznek csillagok, amelyek megvilágosítsák utadat. És soha, soha nem vagy egyedül.

39. Szépítsd meg mások életét anélkül, hogy valamit várnál cserébe. Hallottad már egy fától is, hogy „adósom vagy!”?

40. Élvezd a napsütést, de ne maradj mindig a komfortzónában. Ne a széltől várd, hogy előre mozdítson. Úgyis csak saját magad által fejlődhetsz.

41. Merj nagyot kívánni. Sokszor, amikor látjuk az égbolton a Holdat, felé ágaskodunk. Lehet, hogy soha nem foguk odáig érni – vagy lehet, hogy mégis. Bárhogy is legyen, valami szép vár mindannyiunkra. Nektek is így van: az élet megjutalmazza a bátor embereket.

42. Nem az számít, hány éves vagy, hanem az, hogy mennyi élet van az éveidben. Ugyanígy, a tapasztalat sem az öregségben, hanem a megtanult leckékben rejlik. Bármikor felvirágozhatsz, függetlenül attól, hányadik születésnapodat ünnepled.

43. Ne kérdezgesd, hogy van-e élet a halál után. Az a fontos, hogy mennyi élet volt a halál előtt. Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy élhessünk, és, hogy amíg itt vagyunk titeket megajándékozhassunk.

44. A fáknak nincs szükségük elismerésre és dicséretre ahhoz, hogy szépnek tartsák magukat. Az lenne a csúcs, ha vitatkoznánk egymással és kérnénk más fákat, hogy dicsérjék szépségünket, leveleinket és tökéletes törzsünket. Nézz a tükörbe egyedül és találd meg magadban azt, amit szeretsz. Ne ítéld el magad. Csodálatos vagy!

45. Hallgass zenét. A fák is szeretik a zenét. Ha túl nagy a csend, megcirógatjuk leveleinket a természet hangjaival. Ez örömet és megnyugvást ad. Nyisd ki az ablakod korán reggel és rájössz, miről beszélek.

46. Bármi is történjen, akárhányszor sérülj meg, omolj össze vagy csalódj az életben, ne feledd, hogy nem veszítettél értékedből és elég erős vagy ahhoz, hogy tovább növekedj. Vagy azt akarod mondani, hogy a tavalyi szél miatt meggörbültem kicsit és már én sem vagyok erős és tökéletes?

47. Egy nap megpihent egy fiatal a törzsemhez dőlve. Olvasott. Egyik gondolat magával ragadott: „Egy fa minden levelének van egy angyala, aki azt mondja: – Nőjj! Nőjj!”. Milyen szerencsés vagyok! Te elgondolkoztál már azon, milyen angyalok vannak a te életedben?

48. Légy türelmes. Néha évekbe telhet, hogy elérd az áhított magasságot – de biztos lehetsz benne, hogy megéri várni.

49. Adj. Nem kell arrogánsnak, merevnek és megingathatatlannak tűnni. A tölgy azért olyan erős, mert megosztja energiáját. Segítsd te is azokat az embereket, akik utadba kerülnek.

50. Szeresd az életet. Az élet pedig a legszebb ajándékokat tárja eléd. Még a vihar közepén is feltűnhet egy madár, egy ember… vagy egy hullócsillag.

Egyed Zsuzsanna

2014. szeptember 13. (szombat), 08:57

A Táltos

Ha megengedtek ehhez a képhez néhány gondolatot , mert nagyon megindító! Köszönöm..Ők (sámánok)megengedik ,hogy egy szellem a köztes létből megszállja őket, A tautos soha! Fontos lélekrészeket hoznak vesznek, és nagyon fontos a munkájuk ha ,médiumként közvetítenek.A szellemeiket táplálniuk kell, hogy kordában tarthassák (vodka ,étel ,dohány ) különben bajok sorozatát okozhatják ,amit később nem foghatnak a "nyuszira"... Övé a karmik felelősség! A Bardóban nincs kozmikus energia amit mi "élők" felveszünk az égből elektromos, földből mágneses.Uralnia és táplálnia kell őket, mert egyik sem a "fényben" (Isten körre) mozog. A Tautos nem enged be szellemet magába,mert ő az Isten fényköréből szólít invokál ,idéz, a megteremtett szerhelyen! Nem volt szükségük dobra, sokkal inkább láncot, láncos botot használva vagy még azt sem. De használhat dobot is ha úgy jobb! A tautos, tatos,tátos,táltos, nem csereberél az odaát lakóival hanem ,megütközik , viaskodik ha kell, azért ,hogy egyensúly lehessen a közösség, falu ,vagy ország életében! Tatos nem használt psyhederikus növényeket okvetlen a dolgához, az "Elragadtatás" elérésében. Tűnődésnek nevezték az átlényegülést és nem volt szükség a koronán rojtokra sem (pl Karaulok koronája) A tautosok egymással is viaskodtak Bika képében (nem egymást elpusztítandó psyhikailag!...)azért ,hogy a feszültség energiát átalakítva ,azt ráterjesszék a földekre ,vagy mindennemű emberi gondokra bajokra, a közösség érdekében áldásként. Ennek megvolt a folyamata. A Magyarságban huszonhat Mágus kaszt volt , Arbag(gyógyító ember) Garabonc (sárkányidéző,csatabűvölő)Javas ,Látó( halott) ,Regös igric (monda tudó éneklő ,történetörző pap.....mágus) egészen a 24 karátos Nasir ig(Isten idéző ember ,Jézus) Ezek együttes osztatlan minősége a Tatos volt akit Tudónak is hívtak! Bácsa volt a főrangú avatott, akit a többi Tatos választott egységesen, vagy már a meglévő átadta a jogot (bot)! Táltost az Isten avat egy másik Táltoson keresztül koronával és annak kell születnie is. Voltak nagy magyarjaink akiknek feles csontjuk volt, de ez önmagában még nem elég mert próbát kell tennie a tudományairól. Az ARVISÚRA 15 évet írt le a táltossá válás útján, a fent említett dolgok mellet. A Tátosnak összetett feladatai vannak, amikből nem mondhat fel azért mert meggondolta magát! Esetleg visszahúzódhat, mert van kiáradás és visszahúzódás idő. A Tatos nem kérkedhet tudományával ,és nem is tetszeleghet Táltos szer ruhákban, csak ha ünnep vagy egyéb más Mágikus feladat van! (Imre Bácsa ezért lecseszett annó grin hangulatjel...Megérdemeltem! ) TAUT= ...T... Út az égbe! Rajta a kőr a teljesség "az Egy és mindenütt jelenlévő" az Isten. Igy ad Ank- ot a szimbólum! Ank el = Teremtő Izten élő fényei (Angyal..él) ............Köszönöm ,hogy elmondhattam,és senkit sem akartam ezzel megbántani folyamataiban! Áldjon az ég ura Arany Atyánk mindannyiunkat
/Szemző Gábor/

Félrevezetett történelemszemlélet

Erős nemzettudat csak világos nemzeti szellemű történelemszemléletre épülhet. A magyar történelemszemléletben a nemzeti szellemű történelemírás kevés alkalommal jutott szóhoz, ritkán nyilvánulhatott meg.
Őstörténetünk napos-holdas világfával, turulsólyommal, táltos paripával, csodaszarvassal, az ősi mondák mitikus őskép-világával kezdődött, majd a lovas műveltségű "mi-tudat" kialakulásával folytatódott, amely közös szellemi és lelki értékeket elfogadó nemzeti megszerveződéshez vezetett.
A szkíta-hun-türk-avar-magyar őstörténet jelképvilágát mondák, népmesék, népdalok, népművészeti és régészeti emlékek őrizték meg. Az esetleges írott források elvesztek vagy a kereszténység felvétele idején megsemmisültek. A mondákba, mítoszokba, népmesékbe kódolt ősképeknek, ősi jelképes értékeknek döntő szerepe volt a közösség nemzettudatának kialakításában, lelki egészségének biztosításában.
Carl Gustav Jung, a mélylélektan kutatás legnagyobb tudósa úgy vélte, hogy az emberi psziché, az elme tudatos és tudatalatti harmonikus működésének alapvető feltételeit az ősképek és jelképek összekötő szerepe biztosítja. Mindez azt jelenti, hogy úgy az egyéni lelki egyensúlyban, mint az egészséges közösségerősítő nemzettudatban a mondák, mítoszok, ősi hagyományok és történelmi események jelképes értékeinek meghatározó jelentőségük van. Csak az a nép képes ellenállni a világuralomra törő léleknyomorító globalizáció uniformizálós agressziójának, amely megőrzi ősi jelképeit és hagyományait, nemzeti történelemszemléletét.
Magyarországon a kereszténység felvételével kezdődött az idegen szellemű történelemszemlélet térhódítása: mindazt, amely a kereszténység előtti múltra és hagyományokra utalt, azt elmarasztalták, démonizálták vagy igyekeztek elfeledtetni. Atilláról, dicső fejedelmekről, vezérekről, legendás hősökről nem illett beszélni és így történhetett meg, hogy a kereszténység felvétele előtti legnagyobb magyar győzelmet, a 907-es pozsonyi csatát Anonymus a „Gesta Hungarorum” c. történelmi művében meg sem említette. A pozsonyi diadalt (lásd: A Pozsonyi Csata) egyszerűen kitörölték a nemzet emlékezetéből. Az idegen szemléletű történelemírás számára nem volt elfogadható, hogy a nemzet hálásan visszaemlékezzen a „pogány ősök” győzelmére, az egyesített európai keresztes seregek felett. Mindez könnyen érthető, hiszen a kereszténység felvétele után a magyar történelmet idegenek, elsősorban német, cseh, itáliai papok írták.
Az István királynak tulajdonított, Imre trónörököshöz intézett „Intelmek” a magyarság nemzeti értékeit el nem fogadó, a magyarságba beolvadni nem akaró idegen papok szemléletét tükrözi. Kihangsúlyozták nyomatékosan, hogy „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő…” Ez érthető, hiszen az idegen jövevények érdeke az volt, hogy a magyar király minél több idegen papot, lovagot, "üzletembert" fogadjon be, támogasson, és nagy vagyonnal megjutalmazzon.
A történelmi példák azonban minden korban pontosan az ellenkező tételt bizonyították: az egynyelvű és egyszokású ország mindig erősebb volt és leigázta a megosztott többnyelvű szomszédokat.
A rómaiak első dolga az volt, amikor meghódítottak egy más nyelvű és más szokású országot, hogy elrómaiasítsák a lakosságot a latin nyelv és a római szokások elfogadtatásával.
A közel 4000 éves kínai történelem hasonló példát mutat: a legyőzött más nyelvű népeket elkínaisították, magukba olvasztották. Az elkínaiasítás politikája a mai napig tart: az utóbbi ötven évben a mandzsuk és a belső mongolok jelentős hányada eltűnt, beolvadt a kínai többségbe. Jelenleg a tibetiek és a magyarokkal rokon ujgurok betörése és elkínaiasítása zajlik. A több ezer éves kínai történelem meggyőzően bizonyította, hogy erős az egynyelvű és egy szokású ország.
Az utóbbi évszázadokban a franciák és az angolok hasonló politikát folytattak. A franciák elfranciásították a bretonokat, a baszkokat, a provansziakat, a katalánokat, a flamandokat, az elzásziakat, a lotaringiaiakat; az angolok angol nyelvűvé tették az íreket, a welszieket, a skótokat és hajdani amerikai, afrikai, ázsiai, ausztrál, új-zélandi gyarmataik őshonos és bevándorló lakosságát. Az "egynyelv" és "egyszokás" politikai tétele megerősítette a franciákat és az angolokat, hasonlóan a trianoni szomszédainkhoz, akik az erdélyi magyarokat igyekeznek elrománosítani, a felvidékieket elszlovákosítani, a kárpátaljaiakat elukránosítani, a délvidékieket elszerbesíteni. Burgenland magyar kisebbségét az osztrákok pedig teljesen eltüntették, elnémetesítették.
Mindezek ellenére több magyar történész és természetesen a teljes magyar főpapi kar továbbra is csökönyösen kitart a tévesen István királynak tulajdonított, idegen érdekeket támogató többnyelvűség dogmája mellett.
A XI. század végén László és Könyves Kálmán királyok uralkodás idején keletkeztek az első ősgeszták, amelyekben már megjelenhetett egy magyarabb szellemű történelemszemlélet. Feltételezhető, hogy a XII. századtól az Árpád-házi királyok, azután Károly Róbert, Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király történészei a krónikáik megírásában felhasználták az ősgeszták anyagát.
A hunok és a magyarok ősi története után érdeklődő Szulejmán török szultán, amikor 1543-ban elfoglalta Székesfehérvárt, a királyi könyvtárban őrzött ősgesztákat lefordíttatta törökre és magával vitte Isztambulba. Több mint 300 évvel később, az 1800-as évek végén Vámbéry Ármin megtalálta az isztambuli Topkapi palota könyvtárában az ősgeszták török fordítását, amelynek átfogó korabeli török címe „Tarih-i Üngürüsz” (A magyarok története) volt. A Magyar Tudományos Akadémia finn-ugor szellemű történészei közel 100 évig megakadályozták a "Tarih-i Üngürüsz" kiadását, amelyet végül is kalandos módon sikerült lefordítani és megjelentetni (Püski Kiadó). A legrégebbi magyar krónikákat összefoglaló ősgeszta, a magyarokat a hunok utódaiként írta le és különösen sokat foglalkozott Atillával és a hunok hadjárataival. Atilla - A hun üzenet
Mátyás király halála után a magyar szellemiségű nemzetpolitika visszaszorult és a közgondolkodást idegen érdekek szolgálatába állították. A Habsburg Ház és a Német-Római Birodalom érdeke az volt, hogy a közelgő német-török háborúra ne osztrák és német földön kerüljön sor, hanem Magyarországon. A törökök elleni harcra buzdító Habsburg propaganda, a közelgő háborút a kereszténység védelmeként fogadtatta el a magyarokkal.
A Habsburg Birodalomnak valójában egy olyan csatatérre volt szüksége, amely távol esett a német és osztrák területektől és így vált Magyarország a német-török háborúk 150 éves csataterévé. A hazájukért és a kereszténységért életüket áldozó magyarok százezrei hősiesen harcoltak és megállították a törököket. A Machavelli szellemében megfogalmazott Habsburg propaganda Magyarországot a „kereszténység védőbástyájaként" mutatta be, vigyázva arra, hogy túlságosan "ki ne lógjon a lóláb” és a magyarok soha ne jöjjenek rá, hogy a törökök elleni küzdelemmel valójában a Német-Római Birodalom érdekeiért harcoltak. A Habsburg lelki manipuláció olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy megtévesztő szellemisége évszázadokon át fennmaradt és 500 év után, még ma is hasonló szellemben tanítják Magyarországon a török idők történelmét, a közgondolkodás továbbra is a kereszténység védelmének tekinti a nemzetpusztító, Habsburg érdekeket kiszolgáló törökök elleni háborút.
500 év után azonban ma már világosan látható, hogy a magyarság nemzeti érdeke az lett volna, hogy elkerülje a háborút. Erre lehetőség lett volna, ha elfogadja Szulejmán szultán béke és szövetség ajánlatát. A törökök a békeszerződés fejében átvonulási útvonalat kértek az osztrák és német tartományok elleni hadjárataikhoz.
A balkáni népek meghódoltak a törökök előtt, a törökök békésen átvonultak országaikon és elkerülték a háborús pusztításokat, sőt ezenkívül még lovas és gyalogos alakulatokkal támogatták a törököket (vajnikok). Magyarországon a törökök oldalán sok szerb, bolgár és oláh martalóc harcolt. Ugyanakkor a „kereszténység védelmében” a magyar lakosság közel háromnegyede elpusztult a magyarországi német-török háború idején. Az elnéptelenedett vidékekre rác (szerb), oláh (román), cigány bevándorlók érkeztek.
Ideje lenne őszintén feltenni a kérdést, hogy a törökök elleni 150 éves háború során milyen európai kereszténységet védtünk? Borgia (VI. Sándor) és Medici (VII. Kelemen) pápák a mennyei üdvösséget búcsúcédulákkal pénzért áruló, züllött, erkölcstelen megvesztegetéseken, gyilkosságokon alapuló "kereszténységnek" nevezett hatalmi politikáját, vagy Habsburg V. Károly Német-Római császár amerikai őslakókat kirabló és kiirtó aranyéhes kincsvadász "kereszténységét", vagy inkább az egymással háborúzó katolikus és protestáns európai országok kibékíthetetlen hatalmi versengésének a "kereszténységét"? A kérdést úgyis feltehetnénk, hogy volt-e egyáltalán kereszténység ebben az időben Európában?
A pápákat, a német-római császárt, a katolikus és protestáns fejedelmeket Magyarország sorsa csak annyira érdekelte, hogy az ország megmaradjon örökös csatatérnek és megállítsa a német és európai területek felé induló török előrenyomulást. Pusztuljon el Magyarország, de a törökök ne háborgassák az európai hatalmi játszmákat! Ezért kellett elhitetni a magyarokkal, hogy országuk az európai kereszténység védő bástyája!
Az erdélyi fejedelmek, Báthori István, Bocskai István, Bethlen Gábor, Rákóczi György, Thököly Imre, Rákóczi Ferenc világosan látták a Habsburg stratégia nemzetpusztító következményeit és inkább kiegyeztek a törökökkel, és ha kellett, fegyverrel is megvédték a magyar érdekeket a Habsburg hatalommal szemben.
Pázmány Péter bíboros esztergomi érsek megértette az erdélyi fejedelmek törökbarát politikáját, világosan látta, hogy rendkívül fontos a magyar fennmaradás számára, hogy a törökök által támogatott független Erdély továbbra is magyar nemzeti politikát folytasson, „mert ha ezt nem teszi, akkor a gallérunk alá pök a német”!
Idővel azonban a Habsburgoknak sikerült a magyarokat megosztani, először Habsburg királyi Magyarország-párti és erdélyi fejedelemség-párti magyarokra, amely végül a kuruc-labanc viszályhoz vezetett. Ez a törésvonal végigkísérte a magyar történelmet és szakadékba vitte az országot.
Ma a kuruc-labanc megosztottság nemzetpárti és idegenpárti ellentétté változott. A XIX. század vége óta a konzervatív nemzet párti többséget az idegen érdekek szolgálatában álló balliberális-szocialista pártok megállás nélkül támadták és igyekeztek az országot idegen érdekek szolgálatába állítani. Sikerült!
Az I. világháború végén a nemzetellenes erők aljas puccsot hajtottak végre, megkaparintották a hatalmat és kiszolgáltatták hazánkat az ősi magyar területekre áhítozó ellenséges szomszédoknak, megásva ezzel a nemzet trianoni sírját.
A nemzeti szellemű és balliberális viszály a mai napig meghatározza a trianoni katasztrófa után összezsugorodott ország politikáját. A balliberális pártok kíméletlen lélektani háborút folytatnak a másként gondolkodókkal szemben, a magyarságot nem kedvelő idegen hatalmak szolgálatában. Arcátlan módon támadják az országot és nemzeti történelmi értékeinket úgy a hazai és külföldi médiákban, mint a nemzetközi fórumokon (Európai Parlament).
Nehéz védekezni ellenük, mert történelmi szemléletünkben tovább élnek az idegen szellemiségű, nemzettudat zavaró, félrevezető dogmák és hiedelmek, amelyek már századokkal ezelőtt a kuruc-labanc megosztottsághoz vezettek.
Mindezt súlyosbítja az utóbbi 150 évben tűzzel-vassal terjesztett finnugor "halászó-gyűjtögető" őstörténeti elmélet, amely igyekszik lerombolni ősi lovasműveltségű lelkivilágunkat, ősképeinket, hun őseinkhez kötődő érzelmi ragaszkodásunkat.
Amíg nincs bátorságunk kimondani, hogy a hamis és félrevezető finnugor nyelvészeti elmélet szakadékba vitte a magyar őstörténet-kutatást, lerombolta a lovasműveltségű őseinkkel összekötő érzelmi szálakat, a mítoszokat, legendákat, ősképeket - addig nem kezdődhet el az ezer sebből vérző magyar lélek gyógyulási folyamata.
Kinek az érdeke, hogy a lélekromboló finnugor elmélet fennmaradjon és továbbra is dogmaként terjesszék és tanítsák az iskolákban? Annyi bizonyos, hogy nem a nemzet megerősödését szorgalmazó magyarok érdeke!
Zűrzavaros, darabokra szaggatott nemzettudatunk törvényszerűen negatívan gondolkodó, örökösen elégedetlen és panaszkodó lelkibeteg magatartáshoz vezet, amely egyre inkább meghatározza a magyarság többségének gondolkodását és lelki beállítottságát.
Eljött a választás ideje a jó- és balsorsunk, a nemzeti fennmaradás és a nemzeti pusztulás között. Erős nemzettudatú népek, legyenek azok kínaiak, japánok, koreaiak, hinduk, perzsák, oroszok, törökök, zsidók nemzeti szellemben kutatják és értelmezik a történelmüket. Hasonlóan cselekednek trianoni szomszédaink, akik kitaláltak maguknak egy dicsőséges nemzeti történelmet és így hatékonyan megerősítik nemzettudatukat és biztosítják jól működő nemzeti összefogásukat.
Nekünk, magyaroknak nem kell kitalálni dicsőséges nemzeti történelmet, bőven elég az, ha igaz és valós történelmünket a nemzet érdekeivel megfelelően bemutatjuk.
Miért lennénk az egyetlen nép Európában, amely továbbra is idegen érdekeket kiszolgáló történelemszemléletet követ? Nemzeti fennmaradásunk érdekében mielőbb cselekednünk kell és a nemzet érdekeinek megfelelő történelemszemléletet kell beépíteni az oktatásba, a gondolkodásunkba.
/Cey-Bert Róbert Gyula/

Hervay Tamás: Korunk szellemisége

"Az a baj, hogy az emberek félnek, mert ezt jól előkészítették. Első sorban félnek attól, hogy ha szembemennek a világi tendenciákkal, nem lesz pénzük, és nem lesz szabadságuk. (Nem mintha most lenne, hiszen rossz és rosszabb közt választani nem igazán szabadság, de ők ebbe nőttek, és/vagy törődtek bele) A világiról Jézus lényegileg így beszél: Aki e' világból való azt szereti a világ. Aki az Égi, atyai világból való, vagyis aki követ engem, azt az e-világ megveti és üldözi. (És ennek itt két értelme is van, mert a virtuális valóság, az e-világ, is e világ része ma.) A jól előkészítéshez hozzátartozik a hagyományoktól való megfosztás, annak gyakorlásának ellehetetlenítése. Magyarán az önazonosságtudat elvesztése, ami már a nemi szerepek terén is megtörtént, pedig ez az utolsó állomás. Első volt a szellemi szint, ezt főként a nyelvi működésében érte támadás. Majd a második, amiben a "legnagyobb magyar" Széchenyi István a legnagyobb hibát követte el az iparosítással ugyanis megjelenik a proli, nem mellesleg a folyók szabályozásával a vizek információ felvevő és leadó szerepét is nagymértékben ugyanő tette tönkre. Tudom hogy jó szándékból, de mert rossz alapokról indult, ez az eredménye. Én tehát őt nem emelem piedesztálra. Persze nem mehetünk el királyaink bizonyos fokú felelőtlensége, és főleg a Habsburg ház tudatos identitás romboló intézkedései mellett sem, Sőt! A harmadik fokozatot éljük ma, a kommunista-szocialista-liberális antikrisztusi hármasság megjelenésének eredményeként, ami belehajszolt minket egy kapitalista-demokratista-liberalista zsákutcába. És most nem tudunk kilábalni. Mert a másik világ, amiről Jézus szólt, valójában még az egyháziak többsége számára sem érhető el (ha egyesek számára elérhető is), ugyanis az az Isten kép amit felmutat a judeo-krisztián egyház, helytelen gondolkodásra (általában ó szövetségi mivoltából fakadóan) és ezáltal cselekvésre is, vezet. Bár Jézusról beszél, az ószövetség jahvei ideológiáját erősíti, így Jézus valódi kiléte, és mondandójának valós tartalma elveszik, félreértelmezhetővé, és főleg anyagi szempontúvá válik. A szeretetnek a másikért életemet adom oldala, sem tud megjelenni e félelem miatt, hiszen maga a szeretet is álságossá vált, csak érdek vezérli valójában, hogy kit szeretek és kit nem, s ha az személyválogató, igazából nem is a szeretetről beszéltünk. Ráadásul, amik elhangzanak hozzászólások, akár itt a FB-on, akár más médiában, féligazságokat tartalmaznak. S mert az emberek tudata kilúgozott, és tele van az anyag istenének, a pénznek, s az azon mérhető dolgok kívánásával, birtoklásának hatásaival (önzés, irigység, testi élvezetekről való lemondás és a felelősségtudat elvetése), fel sem vetődik az áldozathozatal, mint olyan. És mivel azt látjuk, ha én hoznék is áldozatot, a többiek nem, ezért valójában (bár csak rövid távon!) nincs értelme áldozatomnak, mert eredménytelennek tűnik, s általában még aki egyéb körülmények közt megtenné is, eláll az áldozathozataltól. Amíg nincsenek egységes alapok, nincs változás, és sajnos ezt Pap Gábor és Molnár V. József, és mások magas szellemi szintű előadásai, (mert a köznéphez alig jut el, s akkor is túl magas neki), nem tudják ellensúlyozni. Itt jönnék én képbe, mint aki az alapokat tanítja, de egyelőre csak kis számú hallgatóságnak tudok szólni, hiszen egyenként kell ebből a rétegből kibányásznom a hallgatókat. Ezért (is) járok rock and rollozni és énekelek ilyen dalokat, ahelyett, hogy díszmagyarban feszítenék, valamely ál hagyományőrzésen. Mert ott sincsenek ám helyes alapok, bár tisztelet a kivételnek. Viszont ott semmi készség a mondandóm meghallgatására, de még propagálására, sőt megtűrésére sem, mert ők már tudják, sőt jobban tudják, hiszen két, három éve hallottak olyan előadást, amin megemlítették Pap Gábor nevét is, attól az előadótól, aki most nagy magyarként osztja az észt, mert vagy öt éve már teheti. Egyéb valós érdemei ugyanis ezt (a valójában kiérleletlen féligazságokkal tűzdelt előadásait, amit azonban valós hazaszereteti érzelmek táplálnak) elfogadtatják érzelmi alapon a hallgatókkal. Sajnos azoknak mindegy kit hallgatnak, mert rajonganak ugyan, hiszen hiányérzetük van, ám mint az általában lenni szokott hívőéknél is, mikor a templomból/rendezvényről hazamennek, folytatják ott ahol abbahagyták. Legfeljebb a közben vásárolt külsőségeket magukra öltve, a tükör előtt, majd a következő ilyen rendezvényen, még magyarabbnak érzik magukat."
Hervay Tamás

A piramisok titkainak leleplezése

HOGYAN SZERESSÜK ÖNMAGUNKAT?

“Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.
Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam.
Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.
Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek.
Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását.
Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban.
Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek – ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam.
Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem.
Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik.
Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált.
Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal. Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.

Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET.”

Kulturális Kreatívok - A békés forradalom

Kulturális Kreatívok - A békés forradalom from Frigyes Fogel on Vimeo.

Megjelent az Atilla Öröksége CD!

Szabadon letölthető és terjeszthető zenei album Atilla királyunkról, magyar alkotók összefogásában.

Ha tetszik, akkor add tovább a családban, barátoknak, tanároknak, gyermektáborok szervezőinek:

https://osiorokseg.hu/letoltes/

Út az Aranykorba

Olyan világot élünk ahol nemzeteket, családokat, testvéreket, barátokat áldoznak fel és uszítanak egymásra hazug indokokkal, bizonyos háttérhatalmi célok érdekében. Csak ellenük harcolni kevés, mert az még nem teremti meg azt a világot, amit szeretnénk a mostani helyett. A pénzpiaci kapitalizmusnak nincs arca, csak kiszolgálói és áldozatai.

Mi az amit tehetünk? Csak azt, amit Gandhi is tett az angol megszállókkal. Egyszerűen nem szolgáljuk őket. Nem vesszük a multik termékeit. Nem vesszünk fel hiteleket, nem vesszük az élelmiszereiket, orvosságaikat. Ha tehetjük lekapcsolódunk a monopolizált energiaszolgáltatásról és magunk termelte energiát, gyógynövényeket, házi élelmiszert és házi készítményeket használunk a tisztítástól kezdve a tisztálkodásig. Összefogunk, Közöss-ÉG-et, Szövetkezetet építünk, hogy újra egy szövet legyünk, egymástól vásárolunk és egymást segítjük. Meg kell ismernünk történelmünket, ősi örökségünket és gyermekeinket is meg kell tanítanunk az örök emberi értékekre. 

Hiszünk abban, hogy képesek vagyunk önmagunkat és a világot jobbá tenni. Szeretnénk önmagunkból, a családunkból, a nemzetünkből és a világból a legjobbat kihozni. Küldetésünk egyben a Mag népének küldetése is. Elvinni az emberekhez a fényt, a tudást, amivel békében, boldogságban és szeretetben élhetik az életüket, pont ez az, amit nem tanítanak az iskolában. 

Ne háborúzz, hanem szeress, válaszd a szeretet útját. Válassz magadnak társat, válassz egy pozitív magatartást és válassz magadnak egy tudásátadó közösséget vagy alapíts egyet! Válaszd a szeretet, az önfejlesztés, a belső átalakulás útját! Mindenkit becsülj és szeress! A szeretet nem azt jelenti, hogy gyermeki hozzáállással kiszolgáltatod magadat és nem alkalmazol önvédelmet, ha szükséges. Mindenkire figyelj, mindenkit próbálj megérteni, hogy miért viselkedik úgy, ahogy viselkedik. Senki sem született rossznak. Szeretettel többet érhetsz el, mint haraggal.

Háború vagy tüntetés helyett inkább szeress, meditálj és a jót, az előre mutatót tedd, mutass példát! A legjobb választás a szeretet oldalára állni. Mindig válaszd a legnagyobb jót, mindig a legnagyobb jó érdekében cselekedj! Amikor elegen leszünk, akkor a pénzpiaci kapitalizmus világrendje úgy omlik majd össze, akár a Gyűrűk Urában a gonosz hadserege, s megszületik a Szer-etet aranykora.

Zelnik József: A KEHELY

A Kelyhet mindenkinek felajánlják,
ám a bort mindenkinek önszántából kell meginnia,
azon ősi bölcsesség értelmében,
amelyet a hallgatás a mai napig érintetlenül megőrzött.
(Iamblikhosz: De mysteriis)

...ha bor van benne, s ha vér

A kehelyhez kapcsolódó szimbolizmus kimeríthetetlennek tűnik, mint maga a csodálatos, kimeríthetetlen (kiüríthetetlen) kehely. A latin nyelvben calix, görögül kalyx eredeti jelentésében serleg, a virág vagy bimbó kelyhe. Maga a szó eredetében a virág magjában fellelhető és kiteljesedett lényegre mutat. A ciborium szó is erre utal.1 A latin ciborium, serleg az egyiptomi bab2 magtokjának alakját utánozza, s ugyancsak Egyiptomban a szív hieroglifája a váza formájú edény. Ez mély összhangban van azzal, hogy a vért tartalmazó edény életforrás, és így a szív,3 a közép, a létezés központjának is megfelelője. Ezért nem véletlen, hogy a serleg kozmikus szimbólum4 a mindenség szimbóluma is. A világtojás két fele két egymással szembeforduló serleg, a dómok kupolaboltozata ennek égi felét jelképezi.

A világ szinte valamennyi kultúrájában megjelenő, kelyhet tartó férfi az égivel kapcsolatot tartó földi fél. Jól ismertek azok a kőszobrok, amelyek a volt szkíta területeken egészen Mongóliáig megjelennek, vagy sumér területekről ugyanúgy előkerültek, mint Mexikóból és Európából is.

A kelyhet tartó férfi a Nagy Szertartás főpapja, a szakrális földi liturgia főszereplője. A kehely képében a szakrális edény van jelen. Ezen az "edényen" keresztül egymásra utalnak a vallások.5 A kehely, a serleg, a kupa eredetében a koponya lefűrészelt felső része ismerhető fel (lásd például a tibeti áldozati koponyaedényeket), amit kupának is neveznek. Ebbe kerül általában az áldozati bor, ami az eucharisztiában az égi és földi szövetség vérévé válik.

Jézus életében három edény, három kehely van jelen. Az első az anya, maga Mária, aki földi "edényként" magába fogadja az isteni megtestesülést. A második az Úrvacsora kelyhe, aminek a tipológiai szimbolizmus szerint Melkizedek boroskelyhe az előképe. Ebben valósul meg a kehely csodája, a misterium calicis, amelyben a bor transzcendentális szereppel bír. Ezáltal jön létre a keresztények közössége Krisztussal (Pál 1Kor 10,16). A harmadik pohár Jézus életében a keserű pohár: "Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazonáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te" (Mt 26,39). Itt a kehely-szimbólum arra is utal, hogy be kell fogadni az isteni akaratot, az embernek el kell fogadni az Istentől eredő sorsát.

...és ha (sárkány) kígyó

Az európai kultúrában az ószövetségi tételek miatt a kígyó negatív, ártalmas jelentést kapott. Ő a két ősszülő, Ádám és Éva – és rajtuk kezdve az emberiség – bűnre, ősbűnre csábítója, s az azóta tartó bűnhődés okozója. Más kultúrákban a kígyó, főleg a sárkány az ős, a legősibb királyi vérvonal. Egyértelműen hirdeti ezt magáról például a kínai hagyomány. A legújabb Grál-kutatás azt is tudni véli, és próbálja bizonyítani, hogy az Ószövetségben gyilkossággal rágalmazott káini vérvonal a sárkány-dinasztia, amiből Nimród és Jézus Krisztus is származott.6 Remélhetőleg az így feltárulkozó mitikus történelem a tudás tiszta borát önti a kehelybe, és nem újabb zavaros lőréket.

A kígyó az ógörög mitológiában sem volt eredetileg negatív figura, sőt... Melampusz, az egyik legrégibb mitikus hős – aki az emberiséget megtanította a gyógyításra – ifjúságát Pylusban töltötte, s afféle ógörög Szent Ferencként sok jót tett, főleg az állatokkal. Vele történt, hogy kiskígyókat talált, amelyeknek az anyját elpusztították. Felnevelte őket, s azok hálából nyelvükkel kitisztították Melampusz fülét. Így az megértette az állatok nyelvét, és jóstehetségre tett szert. Fontos tudnunk, hogy ugyanezt a Melampuszt tekintették a Dionüszosz-kultusz megteremtőjének. Így tehát a kígyó (sárkány) beavatású ember alapítja a boristen Dionüszosz vallását. Melampusz élettörténete még egy rejtélyre világít rá. Argosz királya, Anaxagorasz segítségül hívta a nagy gyógyítót, mert a város asszonyai gyógyíthatatlan őrjöngésben szenvedtek, amiért súlyosan megsértették Dionüszosz istent. Ez a tétel arra utal, hogy az eredeti Dionüszosz-kultusz nem az őrjöngésig fokozott bacchanália volt, hanem éppen azok váltak őrjöngővé, akik megsértették a vallás szakralitását. A Dionüszosz-kultusz átalakítása, átalakulása, pálfordulása mélyrehatóan befolyásolhatta a görög kultúrát. Valami Mássá vált...

A borral teli áldozati kehelynek egy misztikus furcsa lakója is van, a kígyó vagy a sárkány. Az evangélista Szent János attribútuma – a sas mellett – a kígyó a kehelyben, ami azon a legendán alapul, hogy mérgezett bort ivott a kehelyből, de az nem ártott neki. Azonban vélhetőleg itt a méreg eredetileg nem vegyi anyagot jelent, hanem azt a szellemi, lelki "mérget", amit a kígyó, a sárkány jelképez. A keresztény ikonográfiában az ószövetségi átvétel miatt a sárkány jelenti az ördögöt. Szent Mihály és angyalai a Gonosz ellen harcoltak. Egyesek szerint ezt írja le Ézsaiás:

"Hogy is hullottál le az égből,
te fényes csillag, hajnalnak fia?
Hogyan buktál a földre,
te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket?"
(Iz 14.12)
A fényes csillag héber kifejezés fordítása a latin Vulgatában "Lucifer". Ez a 14. szakasz azonban egyértelműen Babilon királyáról szól, aki később az utolsó idők Babilonját vezető "fenevad" előlegezett megszemélyesítője. Ez a szakasz mélyen rámutat az Ószövetség vallási csapdájára, arra, hogy állandóan kozmikus mitológiai képletek és teológiai fogalmak keverednek a zsidó nép történetének vélt vagy valós elemeivel, vágyaival. A Mózes-hit és a judeo-kereszténység ebből fakadó ellentmondásaira Simone Weil hívta fel a figyelmet. "Isten pusztán evilági ígéretekkel fordul Mózeshez és Józsuéhoz egy olyan korban, amelyben Egyiptom egész figyelmével a lélek örök üdvösségét kutatta."

Visszatérve a "boroskelyhes" kígyó történetére, sejthetjük, hogy ebben a képben ősmitológiák ütköznek össze, kozmikus világértelmezések derengenek át a vallási fátyolon. Jól példázza ezt az európai művészettörténet két gyönyörű boroskelyhes-kígyós képe, Piero di Cosimóé és El Grecóé. Két nagy rejtőzködő képpel van itt dolgunk. Tökéletesen bemutatják azt a helyzetet, hogy a festők abban a korban (16. század) egyszerre akartak megfelelni a római katolikus kánonnak, és próbáltak valami rejtett tudást közvetíteni, átmenteni. Mintha mindkettőjüknek egy másik hagyományról is lenne ismeretük. De miről? Vagy csak az utókor fellobbant barkácsoló-képzelete lát bele ezekbe a képekbe általuk nem sugallt titkokat?

Piero di Cosimo firenzei festő különc, emberkerülő, túlérzékeny művész volt. Leonardo kortársaként sokat tanult a zseniális mestertől. Technikailag is, amikor elsajátította a sfumato (füstszerű fény-árnyék hatás) technikát, de ennél érdekesebb, hogy több képének kompozíciója, sőt részletmotívumai is Leonardótól származnak. Így nem csoda, hogy van egy képe, amit Leonardo is festhetett volna. Ez az evangélista Szent János a kehellyel és a kígyóval. Első ránézésre látszik, hogy Cosimo Szent Jánost nőies, de inkább teljesen női arccal festi meg, ugyanúgy, ahogy Leonardo is az Utolsó vacsora képén. Abban is Leonardo példáját követi, hogy ennek a nőies lénynek markáns férfikezeket rajzol. Így mindkét művész tökéletesen megoldja az androgün ábrázolásának rendkívül nehéz kérdését. Azt is mondhatjuk, hogy Leonardo festészetének a központi gondolata az androgün – a történelemben elhomályosult – alakjának a megelevenítése, az, amit Weöres Sándor Az új évezred szelleme című versében így tár elénk: "Mindent Isten szemével nézni – se férfiasan, se nőiesen." Vélhetőleg tiltakozás volt ez a katolikus egyházban az Ószövetség hatására eluralkodott férfi-dominancia7 ellen is. Főleg talán ezért a lázadásáért rágalmaztatott meg Leonardo homoszexualitással.8 De ezt értette félre – sokszor tudatosan – az a Krisztusellenes új irodalom, amelyik hatalmas apparátussal kívánja bizonyítani Jézus szexuális kapcsolatát Mária Magdolnával, általában onnan kiindulva, hogy az Utolsó vacsora képen szerintük egy nő ül Jézus mellett.9 Vélhetőleg ezeken a képeken a két festő (akarva-akaratlanul?) együtt jeleníti meg az őstradíció androgün eszméjét, a szintén őshagyományból eredő napsárkány szimbolizmust és a krisztusi újszövetséget.

Ma már nehezen értelmezhető, miért volt olyan fontos az androgünitás eszméje, ami a maga teljességében a leonardói reneszánszban jelent meg utoljára, majd át- és félreértelmezve a szürrealistáknál, a dadaistáknál, és jóval később egyes akcionista és pop művészeknél.10 Az androgünitásban kifejeződő nembeli maszk az emberi létezés alaptétele. Ennek újraértelmezése és pontos megértése a földi emberi létezés sarokpontja, olyannyira, hogy ezen a ponton keresztül ki lehet fordítani magából az emberi jelenséget, ahogy ez a huszadik században meg is történt. Az elmúlt száz évben tanúi lehetünk egy totális mítoszhamisításnak, ami egy vélt hagyományra hivatkozva azt hirdette, hogy a "szent" androgün eszme azt jelenti, hogy a nőnek egyre inkább férfivé, a férfinek pedig egyre jobban nővé kell válnia, pedig az androgün félig férfi, félig nő jellege azt jelenti eredetében, hogy a férfinek mindinkább férfivá, a nőnek pedig egyre inkább nővé kell válnia. Így ér majd össze az idők teljességében a kezdet mítosza, az androgün teljesen férfi és teljesen nő felülmúlt egysége. Erre utal Piero di Cosimo képének a boroskehelyből kiemelkedő, időspirált magában foglaló kígyója is, amely ezen a képen egyáltalán nem egy kígyóűzés elszenvedője, hanem az idők kezdetére utaló jel. Szinte felesel az evangélistával, aki egyáltalán nem fenyegetőleg emeli rá a kezét, hanem meglepően áldólag. Sőt mintha nem is a saját kezét emelné, mert a karból anatómiailag hitelesen rajzolva így nem emelkedhet fel ez a kéz. Ez a független áldó kéz nem az emberé. Ez az isteni jelenlétet a legtöbb kultúrában megjelenítő kéz, a létezést a maga bonyolultságában, sokszor az ember számára ellentmondásos voltában is megáldó isteni jóváhagyás.

Greco képe, az Evangélista Szent János ráerősít a Cosimo-képen látható kettősségre. A kép itt is az ifjú, nőies arcú evangélistát ábrázolja. Itt a kéz is inkább nőies, és a kehelyre mutat, amiből egy sárkány emelkedik ki (távozik?) a kozmikus eredetre utaló spirális farokkal. A sárkány a gnosztikusok szimbóluma volt.11 A sárkány legyőzése Szent György által eredetileg a gnosztikusok elleni római vallási győzelem szimbólumokba rejtett felmutatása. A boroskehelyből kiemelkedik-kiűzetik a sárkány (vérvonal). Csak az a baj, hogy nem tudjuk, ez a lányos arcú fiú kire néz ilyen kérdően, amikor egyáltalán nem fenyegetően (kiűzően) rámutat a kehely–sárkány-jelenetre, hogy íme...

A Krisztus utáni második századi gnosztikus ophiták dualista teológiát hirdettek, amelyben mind a világegyetemben végbemenő folyamatok, mind a kaotikusnak és gonosznak tartott anyagi világ kezdete és ősoka egy szellemi Legfelsőbb Lény. Az ember e két ellentétes résznek, a szelleminek és anyaginak a keveréke. Csak a gnózis, a jóról és a rosszról csupán a beavatottak számára elérhető titkos tudás oldozhatja el az embert az anyag fogságából, és juttathatja el az ismeretlen Istennek, minden létező forrásának a megértéséhez.

Az ophiták közé tartoztak a naasszénusok és a káiniták (!) is. Az ophiták számára Jahve, a zsidók istene, csupán egy alacsonyabb rendű démiurgosz, aki a Rossz is, mert a világot gonoszul teremtette meg. Különös jelentőséget tulajdonítanak a Teremtés könyvében szereplő kígyónak, amely lehetővé tette az emberek számára, hogy részesüljenek a jó és a rossz tudásából, amit Jahve elzárt előlük. Krisztust egészében szellemi lénynek tartották, aki az ember Jézussal való egyesülése révén tanította az üdvösséghez vezető gnózist.12

A sárkány (kígyó) és a kehely összefüggő szimbolikájának van egy rejtett (vagy "átírt") társa is – a szűz. A középkori művészetben elterjedt ábrázolás volt a kelyhet tartó tiszta és szépséges szűz. Amint a X. ábrán látható, a Bölcsesség, az Alma Mater megkoronázott szimbolikus alakja egyik kezével a Napot (a napfényt) tartja, a másikkal egy kelyhet, amelyben az égi harmat (mi is az?) gyűlik egybe. Az apokrif Megváltó könyvei-ben Krisztust mondják annak, aki "egy ihletettséggel és bölcsességgel és hasonlóképpen elővigyázatossággal teli kelyhet hoz, és odaadja ezt a léleknek, és beleveti a lelket egy testbe, mely képtelen lesz elaludni és felejteni amiatt a kehelynyi elővigyázatosság miatt, amit néki adtak; de lélekben egyre csak tisztább lesz, és a Fény Szüzének utasítására keresi titkait a fénynek, míg rá nem lel avégből, hogy (eme lélek) birtokba vehesse a Fényt immár örök időkre".13

De ezek a tételek még mindig nem magyarázzák meg, hogyan s mitől került ilyen szimbólumcsokros állandó kapcsolatba a boroskehely, a kígyó és a szűz.

Az Innsbruck melletti Ambras-kastély e b é d l ő j é n e k mennyezetén látható egy kép (1. ábra), melyet Giovanni Battista Fontana festett 1586-ban. Célja szerint a csillagos ég allegorikus jelentését ábrázolja. Amint ezen a képen látható, az égen a kígyó tartja a kelyhet hűen, ahogy az égbolt csillagtérképén a Hydra (Kígyó) fölött van a Crater (Kehely) csillagkép. Ha megnézzük a déli égbolt csillagtérképét, akkor a Kígyó fölött ott találjuk a Szűz csillagképet a déli égbolt fölső részének legfényesebb csillagával, a Spicával (Kalász), valamint itt van még a Corvus (Holló) csillagkép is. Egy 17. századi alkímiai értekezés, a Philosophia Reformata egy elfelejtett régi kozmikus világképet idéz (2. ábra), amelyben az itt tárgyalt szimbólumok összessége teljes együttállásban szerepel: a holló, a koronázott férfi és nő, Androgün, a kehely és a kígyók, a napfejű életfa tizenkét ággal, holdakkal (egy éven belüli holdfázisok összessége).  A kehely asztronómiai mérőeszköz voltára is van adat, Michael Poynder14 mutatja be részletesen. A Derrynaflanban talált 9. századi kehely (3. ábra), kehelytányér és a mellettük talált szűrőkanál szerinte a szerzetesek asztronómiai eszközei, akik az akkori világ matematikusai, asztronómusai és alkimistái voltak. A keresztény valláson belül továbbvitték a dravidák mágikus rítusait. Tudásuk, intuitív adottságaik a kőkorszak előtti évezredekre nyúltak vissza. Michael Poynder szerint nem teljesen világos, hogyan használták a kehely "számlapját" (titkát?). Szigorúan titokban tartották, hiszen ha ezeket a szent edényeket a hivatalos kereszténységen kívül is ismerték volna (?) mint tudományos és gyakorlati eszközöket, akkor (szerinte) megsemmisült volna a borral és vérrel való kapcsolatuk.

Mindenesetre a mitológiai távlatokból felsejlik annak a lehetősége, hogy a Szűz, a Kehely és a Kígyó kozmikus együttállásában egy elsüllyedt világkép kozmikus szövetsége van jelen. Abban a világképben a szűz nem tiporja a kígyót (sárkányt), hanem a kehely jegyében rátámaszkodik, és – amint azt Gasparo Miseroni 1565–70-ben készült sárkányos kupája (4. ábra) ábrázolja – a sárkány két spirálba csavarodó szárnyával őrzi a kelyhet, olyan tartásban, amilyen ábrázolásban a kerubok őrzik a frigyládát.

Feltehetjük a kérdést, hogyan, mikor és mitől lett a kígyó–sárkány végképp démonikus, negatív figura? Az a szárnyas kígyó, amely az egyiptomi Királyok Völgyének egyik sírfestményén az élet teremtésének központi jelképe, amely a sötétségből kihasítja a világosságot, és a végtelenség jelén (kulcsán) átbújva megteremti az anyagi létezést, majd két szárnyával védelmezi az új minőségű végtelenséget (5. ábra). Ez a szárnyas kígyó fejezi ki az univerzum energiáinak a beáramlását a térbe és az időbe.

Ennek az erőnek a negatív értelmezése, sőt démonizálása – világképfordulás nyomait őrzi. Valamikor, valahol megzavarodott a világegyetem korábbi élő és szakrális felfogásának központi gondolata. Felfedezhető ez az Ószövetség-rézkígyó történetében is, ami már kétszeresen is ambivalenssé teszi a kígyó jelképet. Egyrészt, mert kígyók marják a zsidókat, és mérgük ellen valójában egy bálvány (Mózes, a bálványirtó bálványa), a keresztre feszített rézkígyó az isteni segítség:

Készíts egy rézkígyót, és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad. Csinált tehát Mózes egy rézkígyót, és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintenek rá, meggyógyulnak. (4Móz 21,9)

A néprajztudomány ezt tekinti az analógiás mágia tiszta képletének. A kígyó meghasonlást okozott az ókori zsidóság hitvilágában, és ezért nem véletlen, hogy Hiszkija júdeai király (Kr. e. 728–699) érdemei között szerepel, hogy: Azt cselekedte, ami igaz az Úr előtt, egészen úgy, ahogy atyja, Dávid cselekedett. Ő eltávolította a magaslatokat, összetörte az emlékoszlopokat, kivágta a berkeket s összezúzta a rézkígyót, amelyet Mózes csinált. (2Kir 18,3-4)

A sémita népek és – főleg az Ószövetség hatására – az európai népek elfogadták a gonosz kígyó képet. Várkonyi Nándor mutatott rá szépen, hogy ez nem volt véletlen, ugyanis valójában ezek a népek teremtették meg az énkultuszt, s változtatták a történelmet az individuum történelmévé. Az ő szemükben a sárkány kártékony, mert a természet érintetlen őserejét jelképezi, amivel az azt uralma alá hajtó emberiség végzetesen szembefordul. Vélhetőleg erről a világképváltásról szól a Nagy Pán halott jól ismert, rejtélyes képlete is.

Talán nem véletlen, hogy a kígyó ügyében az Újszövetség is állást foglal, és János evangélista beemeli a kígyókirályt Krisztus király előképei közé: Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, így fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. (Jn 3,14-15)

A Cremona melletti Pieve Terzagni-i plébániatemplom mozaikpadlóján található megfejthetetlennek tűnő, 11. századi mágikus betűnégyszög, újra és újra elvarázsolja a kutatók képzeletét. A "SATOR AREPO TENET OPERA ROTAS" úgy van beleírva egy 5x5-ös mezőből álló rácsozatba, hogy ezt az öt szót lehet elolvasni vízszintesen és függőlegesen is.15 A mondatot szó szerint úgy szokták lefordítani: "A magvető (vagy ősalkotó) Arepo fáradsággal tartja a kereket."

Más (Endres, 1951) anagrammatikus átírást javasol, miszerint: PETRO ET REO PATET ROSA SARONA azaz "Péter számára, jóllehet bűnös, készen áll Sáron rózsája". Claus Schedl megállapítja, hogy a betűk számértéke szerint a tizenkét magánhangzó összege 354 (egy holdév napjainak száma), a 13 mássalhangzó pedig összesen 2730 (71-72 napév napjainak a száma). Sok más magyarázat közül a legérdekesebb Meysing véleménye, aki szerint a középen lévő N-et a nahaš (kígyó) szóra lehet vonatkoztatni. Ha a betűnégyzetet a magánhangzókkal a következőképpen olvassuk: setör ro's pinnah nahaš, akkor ez azt jelenti, hogy "a fordulópont titka a kígyó". Mivel a nahas˘ számértéke ugyanannyi, mint a mas˘iahé ("messiás"-é), a világkerék valamilyen messiási (kozmikus megváltási) értelmen alapulhat, amelyet a központi N mint "forgáspont" köré alakítottak ki. Véleményem szerint ezt az elképzelést erősíti a mozaiknak az az elrendezése is, hogy a négy evangélista közé középre helyezett betűnégyzetet balról egy griffszerű sárkány védi. Ráadásul a legerősebb analógiavarázst zárja magába a Satorformula TENET szava, amelyet a visszafelé olvasás sem szüntethet meg, mert a teleírt betűnégyzet értelme ugyanaz marad akkor is. A világkereszt közepére szögezett kígyó a fordulópont, az eljövendő világfordulópont titka is.16

A bor, a kehely és a kígyó szimbólumcsokrának vázlatos feltárásával arra akarom ráirányítani a figyelmet, hogy a boroskehely és az abból "kiűzött"17, kiemelkedő kígyó–sárkány valami mély "tudást", őshagyományt képvisel, aminek csak egy rejtett – az eucharisztiában is elrejtett – misztérium ad örök értelmet. Sejtésem szerint azt, hogy az eucharisztia nemcsak az emberi, földi megváltáshoz, hanem a kozmikus megváltáshoz is megnyitotta az utat. És helyreáll a "világ gyémánt tengelye"...

(Ez az írás A bor csodája című, A Nagy Szertartás a mitikus időktől Dionüszoszon keresztül az eucharisztiáig alcímű, egy éven belül megjelenő kötetből való.)

Jegyzetek:
Herbert Whone Church, Monastery, Cathedral. An Illustrated Guide to Christian Symbolism című könyvében (Shaftesburry, 1990, Element Books) a kehely címszó alatt bővebben kifejti ezt a tételt.
lóbab (Vicia)
Például az iszlám misztikus irodalomban a serleg a szív jelképe. A szív a lélek fő mozgatójaként és belső szemléletként is értelmezhető. A beavatott szív valójában egy mikrokozmosz. Így érthető, hogy miért hasonlítják az eszményi királyt megtestesítő perzsa Dzsamsid (Jima) serlegéhez, amelyben a király számára a világmindenség jelent meg, hogy kedvére szemlélhesse. Az óegyiptomi kultúrában Ámon rának szív alakú kelyhe van.
Még abban az értelemben is, hogy az időszámítás első századaiban vált láthatóvá a Keverőedény, más néven a Serleg csillagzat, így az ég is borosserlegek emelgetésére adott jelet, ahogy erre Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium című művében felhívja a figyelmet. De a kozmikus mitológiák is ismerték a kehely és a kígyó kapcsolatát, elég itt a Serleg csillagképből kiinduló Vízikígyó csillagkép viszonyra utalni.
Ludovico Lazzalli Calix Christi et Crater Hermetis című, 1505-ben Párizsban megjelent értekezésében azt állítja, hogy az Istenről való tudást ugyanúgy megközelíthetjük Krisztus kelyhéből, mint Hermész serlegéből (tanaiból).
Laurence Gardner 1999-ben megjelent, Genesis of the Grail Kings című (magyarul is olvasható) könyvében nagy apparátussal bizonyítja, hogy a Biblia összeállítói Ádám fia, Sét kedvéért "megfeledkeznek" a párhuzamos uralkodócsaládról. A legfőbb cél az volt, hogy elrejtsék a királyi vérvonal tagjának, Tubalkain fiának valódi örökségét, aki a legfontosabb sumér kapcsolatot jelenti az egyiptomi fáraókkal. Szerinte Hám és Nimród dinasztiája (Káin, Lámek és Tubalkain leszármazottai) a Grál-királyság igazi örököse. Bunyevácz Zsuzsa A Szent Grál üzenete. Az eltitkolt magyar vonatkozások című, 2007-ben megjelent, tárgyilagosságra törekvő művében széles nemzetközi irodalmi kitekintéssel arra a következtetésre jut, hogy a szent vérvonal elején többek között Nimród áll, aki a néphit szerint és a középkori krónikák szerint is a magyarok ősapja. Ha viszont a Szent Grál valóban Jézus szent vérvonalát jelenti, akkor annak évezredekkel Dávid király születése előtt, Nimródtól kellett indulnia. Jézus maga különben pozitív értelemben használja a kígyót, mikor tanítványainak azt mondja, hogy legyenek "okosak, mint a kígyó" (Mt 10,16). Ebből a tételből is eredően díszíti kígyó a bizánci és kopt püspökök botját. Várkonyi Nándor Sziriat oszlopai című könyvében pontosan rámutat a sárkány-szimbólum lényegére: a sárkány átlósan ellentétes erkölcsi tulajdonságokat testesít meg: jótevő hatalmat, kegyes bölcsességet, orvosló tudományt vagy romboló erőt, ártó szándékot, gonosz tudást. De a szemléből kitűnik az is, hogy noha majd mindenütt mindkét szín alatt jelenik meg, jó és rossz szerepe egyenlőtlenül oszlik meg a népek szerint: a közép-amerikai indiánok, kínaiak és az indusok jóformán csak a kegyes hatalom megtestesítőjét látják benne, a sémita és az indoeurópai népek túlnyomórészt az ártót és rombolót, s a két fajta közül a jó mindig a régibb.
A római katolikus egyház már a középkorban igyekezett a Szűz Mária-kultusszal egyensúlyozni ezt a helyzetet. Kiemelkedő ebből a szempontból Clairvaux-i Szent Bernát tevékenysége. Az sem véletlen, hogy egyesek szerint az ő jele a sárkány volt. Az újabb korban pedig Mária Magdolna rehabilitációja is megtörtént.
Leonardót egyszer fogták homoszexualitás vádjával perbe, de akkor is felmentették. A Leonardo homoszexualitásáról elterjedt vélekedést az is fokozta, hogy a homoszexualitás modernkori nyílt megvallása szívesen keres világhírű ősöket. Leonardo körül a félreértést fokozta Freud híres, róla szóló pszichoanalízise is. Arról azonban kiderült, hogy egy fordítási hibán alapszik. Freud összetévesztette a Leonardo álmában megjelent sárkányt (szót) a keselyűvel (szóval), és így egy ragadozó madár szimbólumára alapította analízisét. Lásd: Who's Who in Gay and Lesbian History. Routledge, London and New York, 2001.
Furcsa előképe ennek az a meg-megújuló vita, ami Jahvéról és az ő Aserajáról szól. Lásd: John J. Collins: A Biblia Bábel után című könyvében (Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2008).
Jellemző például az androgün jelenség félreértelmezése André Bretonnál, méginkább Arturo Schwarznál, ezt lásd magyarul a Bak Imre és Zelnik József által szerkesztett Kapcsolatok című kötetben (Népművelési Intézet, Budapest, 1980).
Massimo Scaligero Grál című könyvében az androgün és az éden fejezetben azt írja: "...az Androgín gyökérzeti erejének helyreállításához vezető út a Grál mondájában sejtetett vállalkozás, és egyszersmind az Ízisz–Szófia szimbólumnak is megfelel. ...Az Ízisz–Szófia megjelenése a Szűz képében ismerhető fel, lábainál a Holddal és a Kígyóval."
Ad de Vries: Dictionary of Symbols and Imagery. London, Amsterdam etc., 2004, Elsevier.
Lásd: Britannica Hungarica
G.R.S. Mead: Fragments of a Faith Forgotten. New Hyde Park, 1960, University Books.
M. Poynder: Ogham and the Early Monks. In: Pi in the Sky. Cork, 1992, The Collins Press.
Hans Biedermann: A mágikus művészetek zseblexikona (Budapest, 1989, Szépirodalmi Kiadó) részletesen tárgyalja a témát.
Különben a szavakkal játszva a nahaš (nahash = kígyó) szóban rejtőzik a nehoshet (réz) és talán a nihesh, a jövőbe látás, a jövendölés gyakorlata is.
A szellem szabad világa kinyilváníthatja játékosan azt is, hogy a sárkány kiűzhetetlen a borból. Ugyanis a sárkány héberül tanin, a tanin, tannin (csersav) pedig a bor örök tartozéka, benne azokkal az antioxidánsokkal, amelyek a legújabb kutatások szerint is meghosszabbítják az életet. Nyelvészek közbeszólhatnak, hogy a tannin szó a német Tanne (fenyőfa, Oh Tannenbaum, oh Tannenbaum...) szóból ered. Szerintem inkább a breton tann (tölgyfa) szóból. Már csak azért is, mert új tölgyfa hordóban barrikolják a bort. Hogy a héber tanin szónak és a bor-tannin szónak mi köze egymáshoz, azt csak az istenek tudják, akik nevet adtak itt a földön mindennek, és fönn az égen a csillagoknak is.
Ökotáj, 41–42. sz. 2009. 151–160. o.
http://www.okotaj.hu/szamok/41-42/ot41-12.htm

Valóban honfoglalás?

A 9. századi Európa történetének egyik jelentős, a jelenre is kihatással lévő eseménye volt a magyarok letelepedése a Kárpát-medencében. Valóban honfoglalásról kell beszélnünk, ahogyan ez minden hivatalos történelemkönyvünkben olvasható, vagy ez valami más volt?! Az első kérdésre röviden és egyértelműen nem a felelet, a másodikra pedig igen, igen ez valami egészen más volt! Árpád katonanépe nem taposott itt el semmilyen magasabb rendű kultúrát, hanem a már korábban itt élő rokon földműves műveltséggel szövetségben alapozta meg a Magyar Királyságot!

De nézzük ezt egy kicsit részletesebben is! Mit s mondanak erről krónikáink? Kezdjük az időben elsővel a krónikáink között:

Anonymus: Gesta Hungarorum: Az egész mű tulajdonképpen erről az eseményről szól, de mégis egyetlen szava sem utal „honfoglalásra”. A geszta egyszerűen fogalmazva azt meséli el olvasóinak, miként vezette vissza Álmos a magyar sereget a Kárpát-medencébe Attila hun nagykirály örökségének visszavételére, valamint azt, Árpád miként verte ki a Kárpát-medencéből a bolgárszláv megszállókat és a segítségükre siető balkáni hadsereget. Kiemelt szerep jut az Árpád és katonái, valamint az őslakosok közötti összetartozást kifejező lakomáknak, örömünnepeknek. Véres harcok helyett nagy népünnepeket, lakomázásokat, vigadozásokat rendeznek. Anonymus Szkítiából való visszaköltözésünkről (De egressu eorum...) és intrantesről, bejövetelről ír. A mű első betűjétől az utolsóig minden betűje a visszatérést, a haza- és népegyesítést, a honvisszafoglalást bizonyítja. Talán éppen ezért nagyon sokan nem is tartották, tartják hitelesnek, történelmi értékűnek.

Akkor nézzük, mit mond a többi krónika!

Kézai Simon: A magyarok viselt dolgairól (1283 k.)

    „Egyesek azt mondják, hogy a magyarok második visszatérésükkor Marótot és nem Szvatoplukot találták Pannóniában.”
    „Most lássuk, mikor tértek vissza ismét Pannóniába, a visszatérőknek kik voltak a kapitányai.”

Képes Krónika (1358):

    „Kezdődik az előbeszéd a második bejövetelről...”
    „Az Úr megtestesülésétől számított hatszázhetvenedik évben a magyarok másodízben jöttek ki Szkítaországból...”

Chronica Hungarorum (1473):

    „Lássuk most, mely időben tértek vissza másodfokon...”
    „A Krónikának ez a második része szól a magyaroknak Pannóniába történt második bevonulásáról...”

Thuróczy János: A magyarok krónikája (1486):

    „Lássuk most, mely időben tértek vissza másodszor Pannóniába, és kik voltak a visszatérő magyarok kapitányai.”
    „A magyarok krónikája második része szól a magyaroknak Pannóniába való visszatéréséről.”
    „Az Úr Jézus Krisztus testet öltésétől számítva tehát hétszáznegyvennégyben, Attila király halálától számítva meg a háromszázegyedik évben a nép nyelvén magyaroknak vagy hunoknak, latinul pedig hungarusoknak nevezett nép V. Konsztantinosz császár és Zakariás pápa idejében ismét bevonult Pannonia földjére.”

PETRUS RANSANUS MŰVE (1490):

Petrus Ransanus (eredeti nevén Pietro Ranzano) lucerai püspök, 1487-1490 között a nápolyi király magyarországi követe volt. Beatrix királyné megbízásából írta „Epithoma rerum Hungararum" (A magyarok történetének rövid foglalata) című, latin nyelvű történeti művet. Ebből idézve:

    „Sokan elhatározták közülük, hogy Szármáciát elhagyva Pannoniába mennek… fiaik és unokáik, valamint azok leszármazottai mindig vágytak arra, hogy Pannoniába menjenek, melyet egykor - mint hallották - őseik birtokoltak. Gyalázatos dolognak tartották ugyanis, hogy elfeledjék híres hazájukat”.

Az idézetekből egyértelműen kiviláglik, hogy sehol, egyik középkori krónikánkban sem, de még csak véletlenül sem szerepel egy árva szó sem, egyetlen halvány utalás sem arra vonatkozóan, hogy itt honfoglalás történt volna. Valamennyi krónikánk beköltözésről, bejövetelről, kijövetelekről, visszajövetelről ír, nem pedig honfoglalásról, idegen terület fegyveres erővel történő elfoglalásáról. Az idegenek által megszállt hazába való visszatérést elbeszélő krónikáink és az idegenekre rátelepedő, fegyveres honfoglalást hirdető elméletek között éles ellentét áll fenn. De szeretném gyorsan leszögezni, hogy ez nem nyelvtani kérdés, nem maga a szóhasználat a hangsúlyos, hanem a hozzá kapcsolódó szemléletmód miatt válik ártalmassá maga a szó. Ugyanis a honfoglalás hamis tézise - miszerint a magyarok először Árpád vezetésével kerültek a Kárpát-medencébe - nemcsak azért káros, mert maga a szó erőszakos cselekményt takar, erőszakkal szerzett honra utal - amire még egy sor utalás sincs -, hanem elveszi még a lehetőségét is annak, hogy a magyarságnak ezt megelőzően bármilyen kapcsolata lehessen a Kárpát-medencével és annak történelmével. A jobb esetben ezeregyszáz éves Magyarország hangoztatása hasonló okok miatt káros. De ha arra gondolok, hogy gyakran csak ezeréves Magyarországról beszélünk, akkor bizony még az a furcsa dolog is tetézi a hibát, hogy még magát Árpádot is kitagadjuk az egyébként is csak utólag „kreált" Árpád-házból.

Amikor honfoglalásnak nevezzük Árpád bejövetelét, akkor akaratlanul is azt állítjuk, hogy a magyarok nem őslakói hazánknak, hanem pusztán betolakodók, akik fegyveresen, erőszakkal hatoltak be idegen népek területére, őket elűzve, az ő területüket elbitorolva foglalták el a Kárpát-medencét.

Viszont egyértelműen leszögezhetjük, hogy középkori krónikáink nem ismerték a honfoglalás fogalmát. És itt nem a szó alakjára, megjelenési formájára gondolok, - ami ráadásul a myelvújító mozgalmak sokkal későbbi terméke - hanem a tartalmára. Körülírással és számos más módon pontosan ki tudták volna fejezni a fogalmat krónikáink, ha valóban úgy látták volna, hogy itt ténylegesen erőszakos, fegyveres területfoglalás történt. Ámde ők, miként a fenti idézetekből félreérthetetlenül és egyértelműen kitűnik, mindannyian meg voltak győződve, hogy csupán visszajövetel, visszatérés, honvisszavétel zajlott le. Első krónikáinktól közel háromnegyed évezrednek kellett eltelnie a honfoglalás puszta fogalmának a megszületéséig is. Ez az óriási időbeni késés már önmagában is egyértelmű bizonyíték a fogalom alkalmazásának a létjogosultsága ellen.

Egyértelműen leszögezhetjük, krónikáink visszaköltözésnek, visszatérésnek, második bejövetelnek írják ezt az eseményt, hiszen rokon népek érkezése esetén biztosan nem helytálló a „honfoglalás” szó használata. Sokkal jobban és szebben fejezi ki a történteket a „hazatérés” szó, mint a sajnos széles körben, hivatalosan is elterjedt „honfoglalás” szó.
http://turul.info/turul/honfoglalas