Valóban honfoglalás?

A 9. századi Európa történetének egyik jelentős, a jelenre is kihatással lévő eseménye volt a magyarok letelepedése a Kárpát-medencében. Valóban honfoglalásról kell beszélnünk, ahogyan ez minden hivatalos történelemkönyvünkben olvasható, vagy ez valami más volt?! Az első kérdésre röviden és egyértelműen nem a felelet, a másodikra pedig igen, igen ez valami egészen más volt! Árpád katonanépe nem taposott itt el semmilyen magasabb rendű kultúrát, hanem a már korábban itt élő rokon földműves műveltséggel szövetségben alapozta meg a Magyar Királyságot!

De nézzük ezt egy kicsit részletesebben is! Mit s mondanak erről krónikáink? Kezdjük az időben elsővel a krónikáink között:

Anonymus: Gesta Hungarorum: Az egész mű tulajdonképpen erről az eseményről szól, de mégis egyetlen szava sem utal „honfoglalásra”. A geszta egyszerűen fogalmazva azt meséli el olvasóinak, miként vezette vissza Álmos a magyar sereget a Kárpát-medencébe Attila hun nagykirály örökségének visszavételére, valamint azt, Árpád miként verte ki a Kárpát-medencéből a bolgárszláv megszállókat és a segítségükre siető balkáni hadsereget. Kiemelt szerep jut az Árpád és katonái, valamint az őslakosok közötti összetartozást kifejező lakomáknak, örömünnepeknek. Véres harcok helyett nagy népünnepeket, lakomázásokat, vigadozásokat rendeznek. Anonymus Szkítiából való visszaköltözésünkről (De egressu eorum...) és intrantesről, bejövetelről ír. A mű első betűjétől az utolsóig minden betűje a visszatérést, a haza- és népegyesítést, a honvisszafoglalást bizonyítja. Talán éppen ezért nagyon sokan nem is tartották, tartják hitelesnek, történelmi értékűnek.

Akkor nézzük, mit mond a többi krónika!

Kézai Simon: A magyarok viselt dolgairól (1283 k.)

    „Egyesek azt mondják, hogy a magyarok második visszatérésükkor Marótot és nem Szvatoplukot találták Pannóniában.”
    „Most lássuk, mikor tértek vissza ismét Pannóniába, a visszatérőknek kik voltak a kapitányai.”

Képes Krónika (1358):

    „Kezdődik az előbeszéd a második bejövetelről...”
    „Az Úr megtestesülésétől számított hatszázhetvenedik évben a magyarok másodízben jöttek ki Szkítaországból...”

Chronica Hungarorum (1473):

    „Lássuk most, mely időben tértek vissza másodfokon...”
    „A Krónikának ez a második része szól a magyaroknak Pannóniába történt második bevonulásáról...”

Thuróczy János: A magyarok krónikája (1486):

    „Lássuk most, mely időben tértek vissza másodszor Pannóniába, és kik voltak a visszatérő magyarok kapitányai.”
    „A magyarok krónikája második része szól a magyaroknak Pannóniába való visszatéréséről.”
    „Az Úr Jézus Krisztus testet öltésétől számítva tehát hétszáznegyvennégyben, Attila király halálától számítva meg a háromszázegyedik évben a nép nyelvén magyaroknak vagy hunoknak, latinul pedig hungarusoknak nevezett nép V. Konsztantinosz császár és Zakariás pápa idejében ismét bevonult Pannonia földjére.”

PETRUS RANSANUS MŰVE (1490):

Petrus Ransanus (eredeti nevén Pietro Ranzano) lucerai püspök, 1487-1490 között a nápolyi király magyarországi követe volt. Beatrix királyné megbízásából írta „Epithoma rerum Hungararum" (A magyarok történetének rövid foglalata) című, latin nyelvű történeti művet. Ebből idézve:

    „Sokan elhatározták közülük, hogy Szármáciát elhagyva Pannoniába mennek… fiaik és unokáik, valamint azok leszármazottai mindig vágytak arra, hogy Pannoniába menjenek, melyet egykor - mint hallották - őseik birtokoltak. Gyalázatos dolognak tartották ugyanis, hogy elfeledjék híres hazájukat”.

Az idézetekből egyértelműen kiviláglik, hogy sehol, egyik középkori krónikánkban sem, de még csak véletlenül sem szerepel egy árva szó sem, egyetlen halvány utalás sem arra vonatkozóan, hogy itt honfoglalás történt volna. Valamennyi krónikánk beköltözésről, bejövetelről, kijövetelekről, visszajövetelről ír, nem pedig honfoglalásról, idegen terület fegyveres erővel történő elfoglalásáról. Az idegenek által megszállt hazába való visszatérést elbeszélő krónikáink és az idegenekre rátelepedő, fegyveres honfoglalást hirdető elméletek között éles ellentét áll fenn. De szeretném gyorsan leszögezni, hogy ez nem nyelvtani kérdés, nem maga a szóhasználat a hangsúlyos, hanem a hozzá kapcsolódó szemléletmód miatt válik ártalmassá maga a szó. Ugyanis a honfoglalás hamis tézise - miszerint a magyarok először Árpád vezetésével kerültek a Kárpát-medencébe - nemcsak azért káros, mert maga a szó erőszakos cselekményt takar, erőszakkal szerzett honra utal - amire még egy sor utalás sincs -, hanem elveszi még a lehetőségét is annak, hogy a magyarságnak ezt megelőzően bármilyen kapcsolata lehessen a Kárpát-medencével és annak történelmével. A jobb esetben ezeregyszáz éves Magyarország hangoztatása hasonló okok miatt káros. De ha arra gondolok, hogy gyakran csak ezeréves Magyarországról beszélünk, akkor bizony még az a furcsa dolog is tetézi a hibát, hogy még magát Árpádot is kitagadjuk az egyébként is csak utólag „kreált" Árpád-házból.

Amikor honfoglalásnak nevezzük Árpád bejövetelét, akkor akaratlanul is azt állítjuk, hogy a magyarok nem őslakói hazánknak, hanem pusztán betolakodók, akik fegyveresen, erőszakkal hatoltak be idegen népek területére, őket elűzve, az ő területüket elbitorolva foglalták el a Kárpát-medencét.

Viszont egyértelműen leszögezhetjük, hogy középkori krónikáink nem ismerték a honfoglalás fogalmát. És itt nem a szó alakjára, megjelenési formájára gondolok, - ami ráadásul a myelvújító mozgalmak sokkal későbbi terméke - hanem a tartalmára. Körülírással és számos más módon pontosan ki tudták volna fejezni a fogalmat krónikáink, ha valóban úgy látták volna, hogy itt ténylegesen erőszakos, fegyveres területfoglalás történt. Ámde ők, miként a fenti idézetekből félreérthetetlenül és egyértelműen kitűnik, mindannyian meg voltak győződve, hogy csupán visszajövetel, visszatérés, honvisszavétel zajlott le. Első krónikáinktól közel háromnegyed évezrednek kellett eltelnie a honfoglalás puszta fogalmának a megszületéséig is. Ez az óriási időbeni késés már önmagában is egyértelmű bizonyíték a fogalom alkalmazásának a létjogosultsága ellen.

Egyértelműen leszögezhetjük, krónikáink visszaköltözésnek, visszatérésnek, második bejövetelnek írják ezt az eseményt, hiszen rokon népek érkezése esetén biztosan nem helytálló a „honfoglalás” szó használata. Sokkal jobban és szebben fejezi ki a történteket a „hazatérés” szó, mint a sajnos széles körben, hivatalosan is elterjedt „honfoglalás” szó.
http://turul.info/turul/honfoglalas