2015. január 30., péntek
2015. január 28., szerda
Milyennek látsz másokat?
Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? – tudakolódta.
- Hová valósi vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.
- Milyenek itt az emberek? – tudakolódta.
- Hová valósi vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.
2015. január 27., kedd
Hogy miben hiszek?
"Hogy miben hiszek? Hiszem, hogy egy nap elérkezik a becsület, a ferdítések nélküli igazság ideje. Hiszek a szent életcélban, és hogy senki sem születik hiába. Hiszem, hogy jobbá tehetjük ezt a világot odafigyeléssel, és törődéssel. Hiszem, hogy a gyermekeinket megilleti, hogy lehetőséget kapjanak kiteljesíteni Önmagukat. Hiszek a harcban, ami nélkül nincs igazi béke. Hiszek a valódi szentháromságban, ami nem más mint férfi, nő és gyermek szent kapcsolata, a család. Hiszek a munkában, mert aki tudatosan és töretlenül munkálkodik, előbb-utóbb eléri, amit egykor megálmodott. Hiszek a gondolat teremtő erejében, a szellem a lélek és a test harmóniájában. Hiszek az összefogásban, az egységességben, mert általa csodákra leszünk képesek. Hiszek a népemben, a MAG népében. Hiszek a Hazámban. Hiszek Önmagamban, és hiszek Tebenned." H.M.
2015. január 26., hétfő
2015. január 25., vasárnap
A Koppány-István ellentét
Az „oszd meg és uralkodj!” elvét a Habsburgok a történetírásban is kiválóan alkalmazták. Legjobb húzásuk a Koppány-István ellentét felnagyítása volt, amelyet úgy magyaráztak, hogy akkor a nyugati eszmék győztek a magyar felett. Ezzel a Habsburgok elérték, hogy a legtöbb, a történeti forrásokat nem kellően ismerő magyar ember számára Szent István ellenszenvessé váljon. Sajnos, azóta sok ismeretterjesztő kiadványban elterjedt az a nézet, miszerint Géza halála után a jogos trónörökös nem István, hanem Koppány lett volna. Néhány történész és régész is hitelt adott annak a feltételezésnek, hogy Koppány az Árpád-házból származott. Ez utóbbi állítást azonban egyetlen középkori krónika sem igazolja, a legtöbb helyen a lázadó főurat csak somogyi vezérnek vagy somogyi ispánnak nevezik. Tudjuk róla, hogy Tar Zerind fia volt, de neki semmi köze sincs Szár Lászlóhoz, Mihály fiához, aki Andrást, Bélát és Leventét nemzette. Nagyon valószínű, hogy Koppány a Dél-Dunántúl nagy hatalmú ura, mai szóval oligarchája volt Géza idején, aki ki akarta használni István fiatalságát és meg akarta szerezni maga számára a magyar trónt.
Szent István király pannonhalmi alapítólevelében olvashatjuk, hogy ugyan Koppány lázadásával polgárháborús pusztítás fenyeget, mégsem tekinthetjük a két fél közötti harcot a magyarság történetében jelentős eseménynek. Egyrészt a korabeli krónikák sem tartották annak, másrészt Koppány mellé nem sorakozott fel az Álmossal vérszerződést kötött főúri réteg, nem találunk komoly támogatót a somogyi vezér mögött, ami azt jelenti, hogy a lázadás személyes, hatalmi érdeket szolgált.
Különös, hogy Aba Sámuel királynak, akit a magyarok alantas viselkedése miatt letaszítottak a trónról és megöltek, komoly kultusza alakult ki egykori birtokán, Koppányról ilyet nem emlegetnek a krónikák.
Elfeledkeznek Szent István első törvénykönyvéről is, melyben a következő áll: "És mivel minden nép saját törvénye szerint él, ezért mi is, Isten akaratából országunkat igazgatván, a régi (!!!) és az új királyok példáját követve, törvényhozó elmélkedéssel meghatároztuk (többes szám, tehát egyetértésben, közösen!) népünk számára, miképpen éljen tisztességes és békés életet"
Szent Istvánt vádolják azzal, hogy elpusztította az ősi rovásemlékeket és az ősi múlt értékeit. Erről azonban egyetlen forrásadat sem áll rendelkezésre! Sőt, inkább olyan adataink vannak, melyek ennek ellentmondanak. Az egyik Thietmar krónikájában maradt meg, aki a magyar udvarról leírja, hogy ott egy számára idegen és taszító pogánysággal kevert kereszténység található. Szent István törvényeiben nem találjuk nyomát annak, hogy a király rendelkezett volna az ősi hithez kapcsolódó tárgyak vagy a rovásírás elpusztításáról.
(Obrusánszky Borbála nyomán)
Szent István király pannonhalmi alapítólevelében olvashatjuk, hogy ugyan Koppány lázadásával polgárháborús pusztítás fenyeget, mégsem tekinthetjük a két fél közötti harcot a magyarság történetében jelentős eseménynek. Egyrészt a korabeli krónikák sem tartották annak, másrészt Koppány mellé nem sorakozott fel az Álmossal vérszerződést kötött főúri réteg, nem találunk komoly támogatót a somogyi vezér mögött, ami azt jelenti, hogy a lázadás személyes, hatalmi érdeket szolgált.
Különös, hogy Aba Sámuel királynak, akit a magyarok alantas viselkedése miatt letaszítottak a trónról és megöltek, komoly kultusza alakult ki egykori birtokán, Koppányról ilyet nem emlegetnek a krónikák.
Elfeledkeznek Szent István első törvénykönyvéről is, melyben a következő áll: "És mivel minden nép saját törvénye szerint él, ezért mi is, Isten akaratából országunkat igazgatván, a régi (!!!) és az új királyok példáját követve, törvényhozó elmélkedéssel meghatároztuk (többes szám, tehát egyetértésben, közösen!) népünk számára, miképpen éljen tisztességes és békés életet"
Szent Istvánt vádolják azzal, hogy elpusztította az ősi rovásemlékeket és az ősi múlt értékeit. Erről azonban egyetlen forrásadat sem áll rendelkezésre! Sőt, inkább olyan adataink vannak, melyek ennek ellentmondanak. Az egyik Thietmar krónikájában maradt meg, aki a magyar udvarról leírja, hogy ott egy számára idegen és taszító pogánysággal kevert kereszténység található. Szent István törvényeiben nem találjuk nyomát annak, hogy a király rendelkezett volna az ősi hithez kapcsolódó tárgyak vagy a rovásírás elpusztításáról.
(Obrusánszky Borbála nyomán)
2015. január 24., szombat
Táltos örökség (dal)
Országok országa,
Törvénytudás népe
Napkelet, s Nyugat közt
A Világnak fénye.
Nagy a Te nemzeted,
Nagy a Te végzeted,
Oly messze magasztos,
Hogy föl sem érheted.
Mint a magas mennybolt,
Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere
Szent és sérthetetlen.
Hegyek, árnyas rónák,
Hős Föld büszke népe,
Ez a Te végzeted
Ősi öröksége.
Erős, gazdag vár vagy
De az örök Törvényt
Amit Isten rád rótt,
Vállalnod kell önként
Hogy beteljesüljön
Győzedelmes végzeted:
ÚR OLTÁRA TE VAGY,
EMELD FÖL A FEJED!
2015. január 23., péntek
Mindentudás Egyeteme (videók)
"A korábban is nagy érdeklődéssel kísért egyetemi előadás jellegű részt követően egy-egy téma felkért szakértői kerekasztal-beszélgetésen vitatják meg az előadásokban felvetett szakmai kérdéseket és azok társadalmi vonatkozásait. A kutatási eredmények gyakorlati hasznosításáról pedig dokumentumfilm-szerű műsorban tájékozódhat a nagyközönség."
http://mindentudas.hu/el%C5%91ad%C3%A1sok.html
http://mindentudas.hu/el%C5%91ad%C3%A1sok.html
2015. január 22., csütörtök
2015. január 20., kedd
A lány és a lovas boldog élete
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy lány, akit városának lakói száműztek különcsége miatt.
Egy közeli erdőbe vonultam el, úgy éreztem ott majd békességre lelek. Egyedül bolyongtam az erdő sűrűjében, míg nem kiértem egy tisztásra. Ott egy házikót láttam meg, égett odabenn a lámpás. Tétováztam, de végül bekopogtam az ajtón. Egy kedves, barátságos arcú öregapó nyitott ajtót, befogadott házába.
Lányaként tekintett rám, s én tanítóként tiszteltem, rengeteg dologra megtanított. A rét és erdő virágait ismertette meg velem, különféle gyógyírek receptjét adta át nekem. Megtanított a természethez igazodni, s minél jobban kiismerni azt.
http://talentumok-lelekebredes.com/1399-2/
Egy közeli erdőbe vonultam el, úgy éreztem ott majd békességre lelek. Egyedül bolyongtam az erdő sűrűjében, míg nem kiértem egy tisztásra. Ott egy házikót láttam meg, égett odabenn a lámpás. Tétováztam, de végül bekopogtam az ajtón. Egy kedves, barátságos arcú öregapó nyitott ajtót, befogadott házába.
Lányaként tekintett rám, s én tanítóként tiszteltem, rengeteg dologra megtanított. A rét és erdő virágait ismertette meg velem, különféle gyógyírek receptjét adta át nekem. Megtanított a természethez igazodni, s minél jobban kiismerni azt.
http://talentumok-lelekebredes.com/1399-2/
2015. január 18., vasárnap
2015. január 17., szombat
Kéksólyom, a hun nemzet és a tengerikút égi jele
– A Kéksólyom mondája a teremtés, a fény, a tűz, a hun ősök mondája, minden
bizonnyal a legfontosabb hun monda – magyarázta Torda atakám.
Az idők hajnalán, amikor Üstengri megteremtette az életet a földön, az első
élőlények halak és csúszómászók voltak. Később megjelentek a madarak és az emlősál-
latok. Végül Üstengri megteremtette Köktündüt, a gyönyörű tündérlányt, és megbízta,
hogy segítsen a beteg és bajba jutott állatokon.
Köktündü jól ellátta a feladatát, de egyedül érezte magát és unatkozott. Amikor
Üstengri ezt megtudta, elküldte hozzá a Világfa csúcsán fészkelő, kedvenc Kéksólymát,
hogy vegye feleségül, alapítson vele családot és neveljenek gyermekeket. Így szaporod-
tak el az első emberek, akik a hunok ősei lettek. Szorgalmas, dolgos, jólelkű emberek,
állatokat tenyésztettek és művelték a földet.
Minden évben azonban nagy rettegéssel töltötte el őket az, hogy véget ér a nyár,
a fény és a világosság egyre fogy, a nappalok rövidülnek, a sötétség pedig egyre nő, az
éjszakák hosszabbodnak. Attól tartottak, hogy végleg elfogy a fény, és a sötétség uralja
majd a földet. Ezt látván Üstengri elhatározta, hogy megnyugtatja őket. Azon a napon,
amikor legnagyobb a sötétség és leghosszabb az éjszaka, ismét elküldte hozzájuk a
Kéksólymot, hogy közölje velük, ezentúl ne féljenek, a fény és a világosság növekedésnek
indul, a nappalok hosszabbodnak. Ezt a napot Karacsongnak, a Nagy Sötétség napjának
nevezték. A sólyom örömteli üzenete után azonban Karacsong a fény újjászületését
jelentette a számukra, ezért minden évben, Karacsong ünnepén a betanított sólymok
szertartásos reptetésével köszönték meg Üstengri fényt hozó áldását. Az ünnepség sóly-
mait karacsongi sólymoknak (a hun karacsongi sólyom kifejezés a magyar kerecsensólyom elnevezésben maradt fenn) nevezték el. A Kéksólyom jó megfigyelő volt. Észrevette, hogy Karacsong hiába a fény ünnepe, mindig hideg van, az emberek fáznak, sokan megfagynak. Kérte Üstengrit, hogy segítsen rajtuk.
– Vidd el nekik a tüzet, és tanítsd meg őket tüzet gyújtani – válaszolta az Ég Ura.
A következő Karacsong alkalmával a sólyom lehozta a földre a nap tüzét, meggyúj-
tott vele egy száraz facsomót, amelyből az emberek vittek a hajlékaikba, hogy meleged-
jenek. Amikor azonban a tűz kialudt, nem tudták újraéleszteni.
A sólyom segített rajtuk. Kovakövet hozott, szikrát csiszolt, és megmutatta, ho-
gyan kell tüzet gyújtani és a tüzet újraéleszteni.
A sólyom ezentúl a hunoknak a fény újjászületését, a világosságot és a tűz meglétét
jelentette, amelynek legendás története mindig jelen van a Karacsong misztériumában,
a sólyomreptetésben és a tűzgyújtásban.
– Mi hunok a Sólyom Népe vagyunk, ezért éneklik regöseink minden nagy ünnep
alkalmával a gyönyörű dalt, amely végül a népünk legkedvesebb dala lett.
– Nagyon szép ez a dal, benne van a hun szív érzelemmel teli dobogása... Mindent
meg fogok tenni, hogy a hunok még jobban tiszteljék a sólymokat, népünk eredetének
szent madarát – mondta Atilla elgondolkodva.
– A monda és a regösének üzenete?
– Nagy fontosságú üzenet. Az ősök azt kérik tőlünk, hogy maradjunk a Sólyom
Népe, higgyünk a világosság újjászületésében és diadalában, és legyünk mindig közeli
kapcsalatban Üstengrivel, az Egek Urával.
– Megértetted a lényeget. Ám a regösének még egy fontos üzenetet rejt. Szerinted
mit jelent az, hogy a sólyom a tengrikút kéklő jele?
– A kifejezés a Kéksólyomra, Üstengri égi hírnökére utal, aki kapcsolatot alakít ki az
Ég Ura és a tengrikút között.
– Igaz, de ennél sokkal többről van szó. A „tengrikút kéklő jele” megfogalmazás az
ősi mondák nagy misztériuma, amely Üstengri ítéletét fejezi ki a tengrikút személyéről
és uralkodásáról.
– Hogyan lehetséges ez?
– Az ősi mondáink szerint a napkorongban, a kék fényben megjelenő sólyomjellel
Üstengri a tengrikút tudomására hozza, hogy elégedett volt uralkodásával, elvégezte a
rábízott feladatot, és eljött az ideje, hogy diadalmasan megtérjen az Ősök Országába.
– Üstengri minden tengrikútnak a napban megjelenő Kéksólyom jelével üzen? –
kérdezte elgondolkodva a tanítvány.
– Egyáltalán nem. A titokzatos jel Üstengri legmagasabb kitüntetése. Az a tengrikút
kaphatja meg, aki nemcsak elvégezte Üstengri reá bízott feladatát, hanem uralkodásával
olyan lelki nyomot hagyott maga után, amely több évezred múltán is képes összefogni
és megerősíteni a hun lelket, az utódok huntudatát.
– Üzent már Üstengri a napban megjelenő kéksólyom jelével?
– Tudomásom szerint eddig még egyetlen hun uralkodó sem kapta meg ezt a
kitüntető üzenetet.
– Ez csak egy mesés monda, soha nem valósulhat meg – sóhajtott a fiatal tanít-
vány.
– Édes fiam, ne felejtsd el, hogy nincs mesés monda és nem mesés monda! Minden
monda az Ősök üzenetét rejti. Meg kell találni a kulcsát és meg kell fejteni az üzenetét.
– Lesz-e valaha egy uralkodó, aki megláthatja Üstengri égi jelét?
– A mondákból megfejthető jövendölések szerint eljő az idő, amikor egy kivételes
tehetségű tengrikút oly magasra emeli a Hun Birodalom dicsőségét, hogy halála előtt
az Ég Ura a napban megjelenő Kéksólyom jelével tudatja vele, hogy elégedett volt az
uralkodásával, és megérdemli, hogy a legnagyobb dicsőségben megtérjen az Ősök
Országába. Több, mint ezer éve várja már nemzetünk ezt a kivételes uralkodót.
Atilla sokáig a gondolataiba merülve hallgatott. Látszott, hogy mély benyomást
tett rá a napban megjelenő Kéksólyom misztikus jelentése, melynek üzenetét egy
személyes kihívásnak tekintette.
– Atyám, egy hun uralkodónak a népe érdekében a lehetetlenre is vállalkoznia kell,
különösen ha Üstengri ítéletéről van szó. Komolyan veszem a Kéksólyom mondáját, és
mindent megteszek, hogy életem alkonyán Üstengri kezdvezően ítélje meg az uralko-
dásomat. Mit tanácsolsz, mit tegyek?
– Maradj hű az ősök tanításához, járj a jótettek útján, győzd le önző, öntetszel-
gő vágyaidat, és vezesd életedet a hun hagyományok szellemében, a hun nemzet
érdekei szerint. Ha mindezt sikeresen megteszed, talán te lehetsz az első tengrikút, aki
megláthatja Üstengri égi jelét.
– Atyám, ha egykoron Üstengri segedelmével a Hun Birodalom uralkodója leszek,
úgy fogok élni és uralkodni, hogy az Ég Ura a napban megjelenő Kéksólyommal küldjön
üzenetet és jelezze, hogy elvégeztem a feladatomat és megtérhetek az Ősök Országába
– mondta mély átéléssel Atilla.
– Édes fiam, ez úgy hangzott, mintha fogadalmat tettél volna.
– Valóban fogadalmat tettem, a Kéksólyom fogadalmát. Ennek szellemében járom
ezentúl útamat – válaszolta az ég felé tekintve Atilla.
Másnap kilovagolt a közeli hegyekbe, s egy forrás mellett három napot töltött el-
mélkedve és imádkozva. Kérte az Ég Urát, hogy ha egykoron érdemes lesz rá, adja meg
számára azt a nagy kegyet, hogy megláthassa a Kéksólyom jelét.
/Cey-Bert Róbert Gyula: Atilla, a Hun üzenet/
bizonnyal a legfontosabb hun monda – magyarázta Torda atakám.
Az idők hajnalán, amikor Üstengri megteremtette az életet a földön, az első
élőlények halak és csúszómászók voltak. Később megjelentek a madarak és az emlősál-
latok. Végül Üstengri megteremtette Köktündüt, a gyönyörű tündérlányt, és megbízta,
hogy segítsen a beteg és bajba jutott állatokon.
Köktündü jól ellátta a feladatát, de egyedül érezte magát és unatkozott. Amikor
Üstengri ezt megtudta, elküldte hozzá a Világfa csúcsán fészkelő, kedvenc Kéksólymát,
hogy vegye feleségül, alapítson vele családot és neveljenek gyermekeket. Így szaporod-
tak el az első emberek, akik a hunok ősei lettek. Szorgalmas, dolgos, jólelkű emberek,
állatokat tenyésztettek és művelték a földet.
Minden évben azonban nagy rettegéssel töltötte el őket az, hogy véget ér a nyár,
a fény és a világosság egyre fogy, a nappalok rövidülnek, a sötétség pedig egyre nő, az
éjszakák hosszabbodnak. Attól tartottak, hogy végleg elfogy a fény, és a sötétség uralja
majd a földet. Ezt látván Üstengri elhatározta, hogy megnyugtatja őket. Azon a napon,
amikor legnagyobb a sötétség és leghosszabb az éjszaka, ismét elküldte hozzájuk a
Kéksólymot, hogy közölje velük, ezentúl ne féljenek, a fény és a világosság növekedésnek
indul, a nappalok hosszabbodnak. Ezt a napot Karacsongnak, a Nagy Sötétség napjának
nevezték. A sólyom örömteli üzenete után azonban Karacsong a fény újjászületését
jelentette a számukra, ezért minden évben, Karacsong ünnepén a betanított sólymok
szertartásos reptetésével köszönték meg Üstengri fényt hozó áldását. Az ünnepség sóly-
mait karacsongi sólymoknak (a hun karacsongi sólyom kifejezés a magyar kerecsensólyom elnevezésben maradt fenn) nevezték el. A Kéksólyom jó megfigyelő volt. Észrevette, hogy Karacsong hiába a fény ünnepe, mindig hideg van, az emberek fáznak, sokan megfagynak. Kérte Üstengrit, hogy segítsen rajtuk.
– Vidd el nekik a tüzet, és tanítsd meg őket tüzet gyújtani – válaszolta az Ég Ura.
A következő Karacsong alkalmával a sólyom lehozta a földre a nap tüzét, meggyúj-
tott vele egy száraz facsomót, amelyből az emberek vittek a hajlékaikba, hogy meleged-
jenek. Amikor azonban a tűz kialudt, nem tudták újraéleszteni.
A sólyom segített rajtuk. Kovakövet hozott, szikrát csiszolt, és megmutatta, ho-
gyan kell tüzet gyújtani és a tüzet újraéleszteni.
A sólyom ezentúl a hunoknak a fény újjászületését, a világosságot és a tűz meglétét
jelentette, amelynek legendás története mindig jelen van a Karacsong misztériumában,
a sólyomreptetésben és a tűzgyújtásban.
– Mi hunok a Sólyom Népe vagyunk, ezért éneklik regöseink minden nagy ünnep
alkalmával a gyönyörű dalt, amely végül a népünk legkedvesebb dala lett.
Hunok vagyunk, Sólyom Népe,
Ereinkben Sólyom vére.
Ősanyánkat Tengri küldte,
Ősatyánkat Sólyom szülte.
Tengrikútnak koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany,
Szellemében Nap fénye van.
Ősök lelke, szellem fénye,
Aranysólymunk szent rejtélye,
Nap Madara, Fény Hírnöke,
Tengrikútnak kéklő jele,
Nemzetünknek égi jegye.
Hunok vagyunk, a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
– Nagyon szép ez a dal, benne van a hun szív érzelemmel teli dobogása... Mindent
meg fogok tenni, hogy a hunok még jobban tiszteljék a sólymokat, népünk eredetének
szent madarát – mondta Atilla elgondolkodva.
– A monda és a regösének üzenete?
– Nagy fontosságú üzenet. Az ősök azt kérik tőlünk, hogy maradjunk a Sólyom
Népe, higgyünk a világosság újjászületésében és diadalában, és legyünk mindig közeli
kapcsalatban Üstengrivel, az Egek Urával.
– Megértetted a lényeget. Ám a regösének még egy fontos üzenetet rejt. Szerinted
mit jelent az, hogy a sólyom a tengrikút kéklő jele?
– A kifejezés a Kéksólyomra, Üstengri égi hírnökére utal, aki kapcsolatot alakít ki az
Ég Ura és a tengrikút között.
– Igaz, de ennél sokkal többről van szó. A „tengrikút kéklő jele” megfogalmazás az
ősi mondák nagy misztériuma, amely Üstengri ítéletét fejezi ki a tengrikút személyéről
és uralkodásáról.
– Hogyan lehetséges ez?
– Az ősi mondáink szerint a napkorongban, a kék fényben megjelenő sólyomjellel
Üstengri a tengrikút tudomására hozza, hogy elégedett volt uralkodásával, elvégezte a
rábízott feladatot, és eljött az ideje, hogy diadalmasan megtérjen az Ősök Országába.
– Üstengri minden tengrikútnak a napban megjelenő Kéksólyom jelével üzen? –
kérdezte elgondolkodva a tanítvány.
– Egyáltalán nem. A titokzatos jel Üstengri legmagasabb kitüntetése. Az a tengrikút
kaphatja meg, aki nemcsak elvégezte Üstengri reá bízott feladatát, hanem uralkodásával
olyan lelki nyomot hagyott maga után, amely több évezred múltán is képes összefogni
és megerősíteni a hun lelket, az utódok huntudatát.
– Üzent már Üstengri a napban megjelenő kéksólyom jelével?
– Tudomásom szerint eddig még egyetlen hun uralkodó sem kapta meg ezt a
kitüntető üzenetet.
– Ez csak egy mesés monda, soha nem valósulhat meg – sóhajtott a fiatal tanít-
vány.
– Édes fiam, ne felejtsd el, hogy nincs mesés monda és nem mesés monda! Minden
monda az Ősök üzenetét rejti. Meg kell találni a kulcsát és meg kell fejteni az üzenetét.
– Lesz-e valaha egy uralkodó, aki megláthatja Üstengri égi jelét?
– A mondákból megfejthető jövendölések szerint eljő az idő, amikor egy kivételes
tehetségű tengrikút oly magasra emeli a Hun Birodalom dicsőségét, hogy halála előtt
az Ég Ura a napban megjelenő Kéksólyom jelével tudatja vele, hogy elégedett volt az
uralkodásával, és megérdemli, hogy a legnagyobb dicsőségben megtérjen az Ősök
Országába. Több, mint ezer éve várja már nemzetünk ezt a kivételes uralkodót.
Atilla sokáig a gondolataiba merülve hallgatott. Látszott, hogy mély benyomást
tett rá a napban megjelenő Kéksólyom misztikus jelentése, melynek üzenetét egy
személyes kihívásnak tekintette.
– Atyám, egy hun uralkodónak a népe érdekében a lehetetlenre is vállalkoznia kell,
különösen ha Üstengri ítéletéről van szó. Komolyan veszem a Kéksólyom mondáját, és
mindent megteszek, hogy életem alkonyán Üstengri kezdvezően ítélje meg az uralko-
dásomat. Mit tanácsolsz, mit tegyek?
– Maradj hű az ősök tanításához, járj a jótettek útján, győzd le önző, öntetszel-
gő vágyaidat, és vezesd életedet a hun hagyományok szellemében, a hun nemzet
érdekei szerint. Ha mindezt sikeresen megteszed, talán te lehetsz az első tengrikút, aki
megláthatja Üstengri égi jelét.
– Atyám, ha egykoron Üstengri segedelmével a Hun Birodalom uralkodója leszek,
úgy fogok élni és uralkodni, hogy az Ég Ura a napban megjelenő Kéksólyommal küldjön
üzenetet és jelezze, hogy elvégeztem a feladatomat és megtérhetek az Ősök Országába
– mondta mély átéléssel Atilla.
– Édes fiam, ez úgy hangzott, mintha fogadalmat tettél volna.
– Valóban fogadalmat tettem, a Kéksólyom fogadalmát. Ennek szellemében járom
ezentúl útamat – válaszolta az ég felé tekintve Atilla.
Másnap kilovagolt a közeli hegyekbe, s egy forrás mellett három napot töltött el-
mélkedve és imádkozva. Kérte az Ég Urát, hogy ha egykoron érdemes lesz rá, adja meg
számára azt a nagy kegyet, hogy megláthassa a Kéksólyom jelét.
/Cey-Bert Róbert Gyula: Atilla, a Hun üzenet/
2015. január 15., csütörtök
És az Élet Megy Tovább (film)
"Egyesek nem értik, hogy csak az lehet szabad, aki tiszteli Isten törvényeit.
A Teremtő azt szeretné, hogy minden teremtmény szabad legyen, hogy megválaszthassa a saját útját.
Fejlődni lehet csillagösvényen járva, de sárban csúszva-mászva is.
A döntés szabadon hozható az ok-okozat elve alapján."
A Teremtő azt szeretné, hogy minden teremtmény szabad legyen, hogy megválaszthassa a saját útját.
Fejlődni lehet csillagösvényen járva, de sárban csúszva-mászva is.
A döntés szabadon hozható az ok-okozat elve alapján."
2015. január 14., szerda
2015. január 13., kedd
Vályogházak iszapból Tiszatenyőn
"Adott egy belvizes település, ahol az árkokat rendszeresen megtisztítják a sártól a közmunkások, hogy aztán a kitermelt iszapból házat építsenek. Eredeti ötlet, magyar valóság."
http://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/kozelet/ilyen-a-magyar-talalekonysag-szokatlan-anyagbol-epitkeznek-tiszatenyon-589680
Egy vályogházakkal foglalkozó honlap:
http://valyog.uw.hu/
http://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/kozelet/ilyen-a-magyar-talalekonysag-szokatlan-anyagbol-epitkeznek-tiszatenyon-589680
Egy vályogházakkal foglalkozó honlap:
http://valyog.uw.hu/
2015. január 12., hétfő
2015. január 10., szombat
2015. január 9., péntek
Kövesd a Sólymot!
Ha hunok akarunk maradni, meg kell őriznünk mindenáron őseink és hagyományaink tiszteletét, meg kell tartanunk gyönyörű nyelvünket, sajátos szokásainkat, küzdőszellemünket, életünket biztosító hasznos tevékenységeinket, másoktól megkülönböztető jelképeinket, művészetünket, legendáinkat, dalainkat, ételeinket és öltözködésünket.
Ha ezt megtesszük, továbbra is a Sólyom Népe maradunk, őseink útját követjük és rajtunk lesz Üstengri áldása. Hunok, véreim, Sólyom Népe. Kövesd a Sólymot, a hun lelkeket összekötő és megerősítő Sólyom szellemiséget!
Áldás a hun népre! Áldás a Sólyom Népére!
- Áldás, áldás! - visszhangozta a hatalmas tömeg a felettük repdeső, vijjogó sólymokkal, Karacsong szent madaraival."
/Cey-Bert Róbert Gyula: A Sólyom Népe/
2015. január 8., csütörtök
2015. január 7., szerda
Atilla kultusz Azerbajdzsánban
JANUÁR 7. - Atilla névnapja
"Hun őseinkről és azon belül Attila királyról Európa-szerte mondák tucatjai őrződtek meg a népi emlékezetben. A nyugati történetek viszonylag jól ismertek számunkra. Arról viszont jóformán nem is tudunk, hogy a Kaukázusban, Azerbajdzsánban is jól ismerik a nagy hun király nevét, sőt sokan magukat Attila unokáinak tartják."
http://alfahir.hu/attila_kultusz_azerbajdzsanban
"Hun őseinkről és azon belül Attila királyról Európa-szerte mondák tucatjai őrződtek meg a népi emlékezetben. A nyugati történetek viszonylag jól ismertek számunkra. Arról viszont jóformán nem is tudunk, hogy a Kaukázusban, Azerbajdzsánban is jól ismerik a nagy hun király nevét, sőt sokan magukat Attila unokáinak tartják."
http://alfahir.hu/attila_kultusz_azerbajdzsanban
1978. január 6-án tért haza a Szent Korona
1978. január 6-án a magyar Szent Korona visszatért Magyarországra az Amerikai Egyesült Államokból, ahová a II. világháború után vitték. 1944. novemberében a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom hatalomátvétele után védelem alá helyezték. Veszprémbe, Kőszegre, majd Velembe szállították, végül 1945 márciusában az ausztriai Mariazellbe, majd onnan Mattsee-be vitték, és – története során nem először – elásták. A koronaőrök az amerikai hadsereg fogságába kerültek. Parancsnokuk tájékoztatása alapján az amerikaik megtalálták a koronát.
Júliusban a bajorországi Augsburgba, onnan frankfurti bank trezorjába került, innen az Amerikai Egyesült Államokba vitték. Itthon az 1946-os I. törvénycikk szerint Magyarország, mint királyság megszűnt, új államformája a köztársaság lett. 1951-től 1978-ig a koronát az USA Kentucky államában, Fort Knox katonai támaszponton tárolták csaknem három évtizeden át. Az Európából Amerikába átszállított Szent Korona ládáján ez a felirat állt: „sugárzásveszélyes repülő-tárgy”. A politikai enyhülés idején, 1978. január 5-én, Jimmy Carter elnöksége alatt a magyar Szent Korona a koronázási jelvényekkel együtt ismét hazai földre kerülhetett. Január 6-án a Parlamentben Cyrus Vance amerikai külügyminiszter kis ünnepség keretében átadta ezeket a magyar nép meghívott képviselőinek. Az eseményen jelen volt a hazai kulturális élet számos ismert személyisége, pl. Illyés Gyula író, Varga Imre szobrász és Kocsis Zoltán zongoraművész. Az államvezetés részéről Lázár György a minisztertanács elnöke és helyettese, Aczél György volt ott, valamint Apró Antal, az Országgyűlés akkori elnöke, aki a korona átvételéről szóló hivatalos elismervényt aláírta. A koronát és a jelvényeket restaurálás után a Magyar Nemzeti Múzeumba vitték, két évtizeden át itt állították ki. 1999. december 21-én az Országgyűlés elfogadta a Szent Koronáról szóló 2000. évi. I. törvényt, melynek értelmében a Szent Koronát 2000. január 1-jén ünnepélyes keretek között (a jogarral és az országalmával együtt) a Parlament kupolacsarnokába szállították át. A koronázási palást a Magyar Nemzeti Múzeumban maradt.
Júliusban a bajorországi Augsburgba, onnan frankfurti bank trezorjába került, innen az Amerikai Egyesült Államokba vitték. Itthon az 1946-os I. törvénycikk szerint Magyarország, mint királyság megszűnt, új államformája a köztársaság lett. 1951-től 1978-ig a koronát az USA Kentucky államában, Fort Knox katonai támaszponton tárolták csaknem három évtizeden át. Az Európából Amerikába átszállított Szent Korona ládáján ez a felirat állt: „sugárzásveszélyes repülő-tárgy”. A politikai enyhülés idején, 1978. január 5-én, Jimmy Carter elnöksége alatt a magyar Szent Korona a koronázási jelvényekkel együtt ismét hazai földre kerülhetett. Január 6-án a Parlamentben Cyrus Vance amerikai külügyminiszter kis ünnepség keretében átadta ezeket a magyar nép meghívott képviselőinek. Az eseményen jelen volt a hazai kulturális élet számos ismert személyisége, pl. Illyés Gyula író, Varga Imre szobrász és Kocsis Zoltán zongoraművész. Az államvezetés részéről Lázár György a minisztertanács elnöke és helyettese, Aczél György volt ott, valamint Apró Antal, az Országgyűlés akkori elnöke, aki a korona átvételéről szóló hivatalos elismervényt aláírta. A koronát és a jelvényeket restaurálás után a Magyar Nemzeti Múzeumba vitték, két évtizeden át itt állították ki. 1999. december 21-én az Országgyűlés elfogadta a Szent Koronáról szóló 2000. évi. I. törvényt, melynek értelmében a Szent Koronát 2000. január 1-jén ünnepélyes keretek között (a jogarral és az országalmával együtt) a Parlament kupolacsarnokába szállították át. A koronázási palást a Magyar Nemzeti Múzeumban maradt.2015. január 5., hétfő
2015. január 4., vasárnap
2015. január 2., péntek
Reményik Sándor: Nagy Magyar télben
Nagy magyar télben picike tüzek,
A lángotokban bízom,
Legyen bár messze pusztán rőzseláng,
Bár bolygófény a síron,
Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok:
Boldog vagyok, ha magyar lángot látok.
Nagy magyar télben picike tüzek,
Szikrák, mécsek, lidércek,
Mutassatok bár csontváz halmokat,
Vagy rejtett aranyércet,
Csak égjetek, csak melegítsetek ma,
Soh'se volt ily szükség a lángotokra!
Nagy magyar télben picike tüzek,
Jaj, be szétszórva égtek,
Királyhágón, Kárpáton, mindenütt!
De mondok egyet néktek,
Szelíd fények és szilaj vándorlángok:
Mit gondoltok: ha összefogóznátok!
Nagy magyar télben picike tüzek,
Soh'se volt olyan máglya,
Mintha most ez a sok-sok titkos láng
Összefogna egy láncba...!
Az égig, a csillagos égig érne,
És minden idegen rongy benne égne!
1919. február
2015. január 1., csütörtök
LÁTOMÁSIMA
"Van egy látomásom, amelyben minden ember békében él,
Egészséges táplálékhoz és emberhez méltó hajlékhoz jut,
Minden gyermeket szeretnek és tanítanak,
Hogy fejlesszék tehetségüket,
A szív pedig fontosabb, mint a fej,
És a bölcsességet többre becsülik, mint a gazdagságot.
Ebben a világban az igazság, az egyenlőség
És az igazságosság uralkodik.
A természetet tisztelik, ezért a vizek tisztán és
Áttetszően folynak, a levegő friss és tiszta.
A növényeket és a fákat táplálják, minden állattal
Tisztelettel és kedvesen bánnak.
Boldogság és nevetés uralkodik, és az emberek kéz
A kézben sétálnak az angyalokkal.
Köszönöm a szeretetet, megértést, bölcsességet,
Bátorságot és alázatot,
Amelyet ahhoz kaptam, hogy kivegyem részemet a fény terjesztéséből.
Az egész bolygó emelkedjen fel.
Úgy legyen."
/Balogh Béla: Elkezdődött.../
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)