Az „oszd meg és uralkodj!” elvét a Habsburgok a történetírásban is kiválóan alkalmazták. Legjobb húzásuk a Koppány-István ellentét felnagyítása volt, amelyet úgy magyaráztak, hogy akkor a nyugati eszmék győztek a magyar felett. Ezzel a Habsburgok elérték, hogy a legtöbb, a történeti forrásokat nem kellően ismerő magyar ember számára Szent István ellenszenvessé váljon. Sajnos, azóta sok ismeretterjesztő kiadványban elterjedt az a nézet, miszerint Géza halála után a jogos trónörökös nem István, hanem Koppány lett volna. Néhány történész és régész is hitelt adott annak a feltételezésnek, hogy Koppány az Árpád-házból származott. Ez utóbbi állítást azonban egyetlen középkori krónika sem igazolja, a legtöbb helyen a lázadó főurat csak somogyi vezérnek vagy somogyi ispánnak nevezik. Tudjuk róla, hogy Tar Zerind fia volt, de neki semmi köze sincs Szár Lászlóhoz, Mihály fiához, aki Andrást, Bélát és Leventét nemzette. Nagyon valószínű, hogy Koppány a Dél-Dunántúl nagy hatalmú ura, mai szóval oligarchája volt Géza idején, aki ki akarta használni István fiatalságát és meg akarta szerezni maga számára a magyar trónt.
Szent István király pannonhalmi alapítólevelében olvashatjuk, hogy ugyan Koppány lázadásával polgárháborús pusztítás fenyeget, mégsem tekinthetjük a két fél közötti harcot a magyarság történetében jelentős eseménynek. Egyrészt a korabeli krónikák sem tartották annak, másrészt Koppány mellé nem sorakozott fel az Álmossal vérszerződést kötött főúri réteg, nem találunk komoly támogatót a somogyi vezér mögött, ami azt jelenti, hogy a lázadás személyes, hatalmi érdeket szolgált.
Különös, hogy Aba Sámuel királynak, akit a magyarok alantas viselkedése miatt letaszítottak a trónról és megöltek, komoly kultusza alakult ki egykori birtokán, Koppányról ilyet nem emlegetnek a krónikák.
Elfeledkeznek Szent István első törvénykönyvéről is, melyben a következő áll: "És mivel minden nép saját törvénye szerint él, ezért mi is, Isten akaratából országunkat igazgatván, a régi (!!!) és az új királyok példáját követve, törvényhozó elmélkedéssel meghatároztuk (többes szám, tehát egyetértésben, közösen!) népünk számára, miképpen éljen tisztességes és békés életet"
Szent Istvánt vádolják azzal, hogy elpusztította az ősi rovásemlékeket és az ősi múlt értékeit. Erről azonban egyetlen forrásadat sem áll rendelkezésre! Sőt, inkább olyan adataink vannak, melyek ennek ellentmondanak. Az egyik Thietmar krónikájában maradt meg, aki a magyar udvarról leírja, hogy ott egy számára idegen és taszító pogánysággal kevert kereszténység található. Szent István törvényeiben nem találjuk nyomát annak, hogy a király rendelkezett volna az ősi hithez kapcsolódó tárgyak vagy a rovásírás elpusztításáról.
(Obrusánszky Borbála nyomán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése