Reményik Sándor: Nagy Magyar télben

Nagy magyar télben picike tüzek, 

A lángotokban bízom, 

Legyen bár messze pusztán rőzseláng, 

Bár bolygófény a síron, 

Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok: 

Boldog vagyok, ha magyar lángot látok.

Nagy magyar télben picike tüzek, 

Szikrák, mécsek, lidércek, 

Mutassatok bár csontváz halmokat, 

Vagy rejtett aranyércet, 

Csak égjetek, csak melegítsetek ma, 

Soh'se volt ily szükség a lángotokra!

Nagy magyar télben picike tüzek, 

Jaj, be szétszórva égtek, 

Királyhágón, Kárpáton, mindenütt! 

De mondok egyet néktek, 

Szelíd fények és szilaj vándorlángok: 

Mit gondoltok: ha összefogóznátok!

Nagy magyar télben picike tüzek, 

Soh'se volt olyan máglya, 

Mintha most ez a sok-sok titkos láng 

Összefogna egy láncba...! 

Az égig, a csillagos égig érne, 

És minden idegen rongy benne égne!

1919. február