bizonnyal a legfontosabb hun monda – magyarázta Torda atakám.
Az idők hajnalán, amikor Üstengri megteremtette az életet a földön, az első
élőlények halak és csúszómászók voltak. Később megjelentek a madarak és az emlősál-
latok. Végül Üstengri megteremtette Köktündüt, a gyönyörű tündérlányt, és megbízta,
hogy segítsen a beteg és bajba jutott állatokon.
Köktündü jól ellátta a feladatát, de egyedül érezte magát és unatkozott. Amikor
Üstengri ezt megtudta, elküldte hozzá a Világfa csúcsán fészkelő, kedvenc Kéksólymát,
hogy vegye feleségül, alapítson vele családot és neveljenek gyermekeket. Így szaporod-
tak el az első emberek, akik a hunok ősei lettek. Szorgalmas, dolgos, jólelkű emberek,
állatokat tenyésztettek és művelték a földet.
Minden évben azonban nagy rettegéssel töltötte el őket az, hogy véget ér a nyár,
a fény és a világosság egyre fogy, a nappalok rövidülnek, a sötétség pedig egyre nő, az
éjszakák hosszabbodnak. Attól tartottak, hogy végleg elfogy a fény, és a sötétség uralja
majd a földet. Ezt látván Üstengri elhatározta, hogy megnyugtatja őket. Azon a napon,
amikor legnagyobb a sötétség és leghosszabb az éjszaka, ismét elküldte hozzájuk a
Kéksólymot, hogy közölje velük, ezentúl ne féljenek, a fény és a világosság növekedésnek
indul, a nappalok hosszabbodnak. Ezt a napot Karacsongnak, a Nagy Sötétség napjának
nevezték. A sólyom örömteli üzenete után azonban Karacsong a fény újjászületését
jelentette a számukra, ezért minden évben, Karacsong ünnepén a betanított sólymok
szertartásos reptetésével köszönték meg Üstengri fényt hozó áldását. Az ünnepség sóly-
mait karacsongi sólymoknak (a hun karacsongi sólyom kifejezés a magyar kerecsensólyom elnevezésben maradt fenn) nevezték el. A Kéksólyom jó megfigyelő volt. Észrevette, hogy Karacsong hiába a fény ünnepe, mindig hideg van, az emberek fáznak, sokan megfagynak. Kérte Üstengrit, hogy segítsen rajtuk.
– Vidd el nekik a tüzet, és tanítsd meg őket tüzet gyújtani – válaszolta az Ég Ura.
A következő Karacsong alkalmával a sólyom lehozta a földre a nap tüzét, meggyúj-
tott vele egy száraz facsomót, amelyből az emberek vittek a hajlékaikba, hogy meleged-
jenek. Amikor azonban a tűz kialudt, nem tudták újraéleszteni.
A sólyom segített rajtuk. Kovakövet hozott, szikrát csiszolt, és megmutatta, ho-
gyan kell tüzet gyújtani és a tüzet újraéleszteni.
A sólyom ezentúl a hunoknak a fény újjászületését, a világosságot és a tűz meglétét
jelentette, amelynek legendás története mindig jelen van a Karacsong misztériumában,
a sólyomreptetésben és a tűzgyújtásban.
– Mi hunok a Sólyom Népe vagyunk, ezért éneklik regöseink minden nagy ünnep
alkalmával a gyönyörű dalt, amely végül a népünk legkedvesebb dala lett.
Hunok vagyunk, Sólyom Népe,
Ereinkben Sólyom vére.
Ősanyánkat Tengri küldte,
Ősatyánkat Sólyom szülte.
Tengrikútnak koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany,
Szellemében Nap fénye van.
Ősök lelke, szellem fénye,
Aranysólymunk szent rejtélye,
Nap Madara, Fény Hírnöke,
Tengrikútnak kéklő jele,
Nemzetünknek égi jegye.
Hunok vagyunk, a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
– Nagyon szép ez a dal, benne van a hun szív érzelemmel teli dobogása... Mindent
meg fogok tenni, hogy a hunok még jobban tiszteljék a sólymokat, népünk eredetének
szent madarát – mondta Atilla elgondolkodva.
– A monda és a regösének üzenete?
– Nagy fontosságú üzenet. Az ősök azt kérik tőlünk, hogy maradjunk a Sólyom
Népe, higgyünk a világosság újjászületésében és diadalában, és legyünk mindig közeli
kapcsalatban Üstengrivel, az Egek Urával.
– Megértetted a lényeget. Ám a regösének még egy fontos üzenetet rejt. Szerinted
mit jelent az, hogy a sólyom a tengrikút kéklő jele?
– A kifejezés a Kéksólyomra, Üstengri égi hírnökére utal, aki kapcsolatot alakít ki az
Ég Ura és a tengrikút között.
– Igaz, de ennél sokkal többről van szó. A „tengrikút kéklő jele” megfogalmazás az
ősi mondák nagy misztériuma, amely Üstengri ítéletét fejezi ki a tengrikút személyéről
és uralkodásáról.
– Hogyan lehetséges ez?
– Az ősi mondáink szerint a napkorongban, a kék fényben megjelenő sólyomjellel
Üstengri a tengrikút tudomására hozza, hogy elégedett volt uralkodásával, elvégezte a
rábízott feladatot, és eljött az ideje, hogy diadalmasan megtérjen az Ősök Országába.
– Üstengri minden tengrikútnak a napban megjelenő Kéksólyom jelével üzen? –
kérdezte elgondolkodva a tanítvány.
– Egyáltalán nem. A titokzatos jel Üstengri legmagasabb kitüntetése. Az a tengrikút
kaphatja meg, aki nemcsak elvégezte Üstengri reá bízott feladatát, hanem uralkodásával
olyan lelki nyomot hagyott maga után, amely több évezred múltán is képes összefogni
és megerősíteni a hun lelket, az utódok huntudatát.
– Üzent már Üstengri a napban megjelenő kéksólyom jelével?
– Tudomásom szerint eddig még egyetlen hun uralkodó sem kapta meg ezt a
kitüntető üzenetet.
– Ez csak egy mesés monda, soha nem valósulhat meg – sóhajtott a fiatal tanít-
vány.
– Édes fiam, ne felejtsd el, hogy nincs mesés monda és nem mesés monda! Minden
monda az Ősök üzenetét rejti. Meg kell találni a kulcsát és meg kell fejteni az üzenetét.
– Lesz-e valaha egy uralkodó, aki megláthatja Üstengri égi jelét?
– A mondákból megfejthető jövendölések szerint eljő az idő, amikor egy kivételes
tehetségű tengrikút oly magasra emeli a Hun Birodalom dicsőségét, hogy halála előtt
az Ég Ura a napban megjelenő Kéksólyom jelével tudatja vele, hogy elégedett volt az
uralkodásával, és megérdemli, hogy a legnagyobb dicsőségben megtérjen az Ősök
Országába. Több, mint ezer éve várja már nemzetünk ezt a kivételes uralkodót.
Atilla sokáig a gondolataiba merülve hallgatott. Látszott, hogy mély benyomást
tett rá a napban megjelenő Kéksólyom misztikus jelentése, melynek üzenetét egy
személyes kihívásnak tekintette.
– Atyám, egy hun uralkodónak a népe érdekében a lehetetlenre is vállalkoznia kell,
különösen ha Üstengri ítéletéről van szó. Komolyan veszem a Kéksólyom mondáját, és
mindent megteszek, hogy életem alkonyán Üstengri kezdvezően ítélje meg az uralko-
dásomat. Mit tanácsolsz, mit tegyek?
– Maradj hű az ősök tanításához, járj a jótettek útján, győzd le önző, öntetszel-
gő vágyaidat, és vezesd életedet a hun hagyományok szellemében, a hun nemzet
érdekei szerint. Ha mindezt sikeresen megteszed, talán te lehetsz az első tengrikút, aki
megláthatja Üstengri égi jelét.
– Atyám, ha egykoron Üstengri segedelmével a Hun Birodalom uralkodója leszek,
úgy fogok élni és uralkodni, hogy az Ég Ura a napban megjelenő Kéksólyommal küldjön
üzenetet és jelezze, hogy elvégeztem a feladatomat és megtérhetek az Ősök Országába
– mondta mély átéléssel Atilla.
– Édes fiam, ez úgy hangzott, mintha fogadalmat tettél volna.
– Valóban fogadalmat tettem, a Kéksólyom fogadalmát. Ennek szellemében járom
ezentúl útamat – válaszolta az ég felé tekintve Atilla.
Másnap kilovagolt a közeli hegyekbe, s egy forrás mellett három napot töltött el-
mélkedve és imádkozva. Kérte az Ég Urát, hogy ha egykoron érdemes lesz rá, adja meg
számára azt a nagy kegyet, hogy megláthassa a Kéksólyom jelét.
/Cey-Bert Róbert Gyula: Atilla, a Hun üzenet/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése