"Az a baj, hogy az emberek félnek, mert ezt jól előkészítették. Első sorban félnek attól, hogy ha szembemennek a világi tendenciákkal, nem lesz pénzük, és nem lesz szabadságuk. (Nem mintha most lenne, hiszen rossz és rosszabb közt választani nem igazán szabadság, de ők ebbe nőttek, és/vagy törődtek bele) A világiról Jézus lényegileg így beszél: Aki e' világból való azt szereti a világ. Aki az Égi, atyai világból való, vagyis aki követ engem, azt az e-világ megveti és üldözi. (És ennek itt két értelme is van, mert a virtuális valóság, az e-világ, is e világ része ma.) A jól előkészítéshez hozzátartozik a hagyományoktól való megfosztás, annak gyakorlásának ellehetetlenítése. Magyarán az önazonosságtudat elvesztése, ami már a nemi szerepek terén is megtörtént, pedig ez az utolsó állomás. Első volt a szellemi szint, ezt főként a nyelvi működésében érte támadás. Majd a második, amiben a "legnagyobb magyar" Széchenyi István a legnagyobb hibát követte el az iparosítással ugyanis megjelenik a proli, nem mellesleg a folyók szabályozásával a vizek információ felvevő és leadó szerepét is nagymértékben ugyanő tette tönkre. Tudom hogy jó szándékból, de mert rossz alapokról indult, ez az eredménye. Én tehát őt nem emelem piedesztálra. Persze nem mehetünk el királyaink bizonyos fokú felelőtlensége, és főleg a Habsburg ház tudatos identitás romboló intézkedései mellett sem, Sőt! A harmadik fokozatot éljük ma, a kommunista-szocialista-liberális antikrisztusi hármasság megjelenésének eredményeként, ami belehajszolt minket egy kapitalista-demokratista-liberalista zsákutcába. És most nem tudunk kilábalni. Mert a másik világ, amiről Jézus szólt, valójában még az egyháziak többsége számára sem érhető el (ha egyesek számára elérhető is), ugyanis az az Isten kép amit felmutat a judeo-krisztián egyház, helytelen gondolkodásra (általában ó szövetségi mivoltából fakadóan) és ezáltal cselekvésre is, vezet. Bár Jézusról beszél, az ószövetség jahvei ideológiáját erősíti, így Jézus valódi kiléte, és mondandójának valós tartalma elveszik, félreértelmezhetővé, és főleg anyagi szempontúvá válik. A szeretetnek a másikért életemet adom oldala, sem tud megjelenni e félelem miatt, hiszen maga a szeretet is álságossá vált, csak érdek vezérli valójában, hogy kit szeretek és kit nem, s ha az személyválogató, igazából nem is a szeretetről beszéltünk. Ráadásul, amik elhangzanak hozzászólások, akár itt a FB-on, akár más médiában, féligazságokat tartalmaznak. S mert az emberek tudata kilúgozott, és tele van az anyag istenének, a pénznek, s az azon mérhető dolgok kívánásával, birtoklásának hatásaival (önzés, irigység, testi élvezetekről való lemondás és a felelősségtudat elvetése), fel sem vetődik az áldozathozatal, mint olyan. És mivel azt látjuk, ha én hoznék is áldozatot, a többiek nem, ezért valójában (bár csak rövid távon!) nincs értelme áldozatomnak, mert eredménytelennek tűnik, s általában még aki egyéb körülmények közt megtenné is, eláll az áldozathozataltól. Amíg nincsenek egységes alapok, nincs változás, és sajnos ezt Pap Gábor és Molnár V. József, és mások magas szellemi szintű előadásai, (mert a köznéphez alig jut el, s akkor is túl magas neki), nem tudják ellensúlyozni. Itt jönnék én képbe, mint aki az alapokat tanítja, de egyelőre csak kis számú hallgatóságnak tudok szólni, hiszen egyenként kell ebből a rétegből kibányásznom a hallgatókat. Ezért (is) járok rock and rollozni és énekelek ilyen dalokat, ahelyett, hogy díszmagyarban feszítenék, valamely ál hagyományőrzésen. Mert ott sincsenek ám helyes alapok, bár tisztelet a kivételnek. Viszont ott semmi készség a mondandóm meghallgatására, de még propagálására, sőt megtűrésére sem, mert ők már tudják, sőt jobban tudják, hiszen két, három éve hallottak olyan előadást, amin megemlítették Pap Gábor nevét is, attól az előadótól, aki most nagy magyarként osztja az észt, mert vagy öt éve már teheti. Egyéb valós érdemei ugyanis ezt (a valójában kiérleletlen féligazságokkal tűzdelt előadásait, amit azonban valós hazaszereteti érzelmek táplálnak) elfogadtatják érzelmi alapon a hallgatókkal. Sajnos azoknak mindegy kit hallgatnak, mert rajonganak ugyan, hiszen hiányérzetük van, ám mint az általában lenni szokott hívőéknél is, mikor a templomból/rendezvényről hazamennek, folytatják ott ahol abbahagyták. Legfeljebb a közben vásárolt külsőségeket magukra öltve, a tükör előtt, majd a következő ilyen rendezvényen, még magyarabbnak érzik magukat."
Hervay Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése