„Két férfi utazik a repülőn, az indiai újságolja a magyarnak, hogy azért tér haza Európából, hogy megházasodjon. Csakhamar kiderül, leendő feleségével még sosem találkozott, egyetlen fényképet tud róla mutatni útitársának. A magyar fiatalember persze elképedve kérdi: hogyan fogod tudni szeretni? Az indiai szintén megdöbben: lesz rá egy élet, hogy megtanuljam. Nem lehetek olyan hülye, hogy ötven év alatt ne jöjjek rá, a párom mit szeret és mit nem.
...
Az európai kultúrában az emberek azzal akarnak élni, akit szeretnek, a világ más tájain viszont szeretik, akivel élnek – hívta fel a figyelmet Pál Feri atya református fiataloknak tartott előadásában. A szerelemkultúra szülöttei gyakran megkérdőjelezik, jól választottak-e, ám azt sem ártana tudatosítaniuk: többet tehetnek párkapcsolatukért, mint gondolnák.
...
Megnehezíti a dolgot, hogy eközben az idegesítő házastárs népszerű a gyülekezetben, a baráti körben, különösen az ellenkező neműek körében. „Eddig idealizáltuk a társunkat, most démonizáljuk. Mi segít nekünk? Az, ha eljutunk a harmadik lépésig, a realizálásig. Igen, a társam néha nagyon kedves, néha undok. Néha rendes, néha rendetlen. De hogy számomra a társam elfogadható legyen a maga emberi gyarlóságával, ennek van egy feltétele: hogy képes legyek saját magamat is reálisan látni."
http://www.parokia.hu/hir/mutat/6720/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése