Aulich Lajos
(1793–1849) német
honvéd tábornok
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.”
Damjanich János
(1804–1849) szerb
honvéd tábornok
„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”
Dessewffy Arisztid
(1802–1849) magyar
gróf, honvéd tábornok
„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”
Kiss Ernő
(1799–1849) örmény
honvéd altábornagy
„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”
Knezić Károly
(1808–1849) horvát
honvéd tábornok
„Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”
Láhner György
(1795–1849) német
honvéd tábornok
„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”
Lázár Vilmos
(1815–1849) örmény
honvéd ezredes
„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”
Leiningen-Westerburg Károly
(1819–1849) német
gróf, honvéd tábornok
„A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”
Nagysándor József
(1803–1849) magyar
honvéd tábornok
„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”
Poeltenberg Ernő
(1808–1849) osztrák
lovag, honvéd tábornok
„Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”
Schweidel József
(1796–1849) magyar
honvéd tábornok
„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.” *
Török Ignác
(1795–1849) magyar
honvéd tábornok
„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.” *
Vécsey Károly
(1803-1849) magyar
gróf, honvéd tábornok
„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”
2014. október 6., hétfő
2014. október 5., vasárnap
Ember- és környezetkímélő kertművelés
"Teljesen nyilvánvaló, hogy amit elveszünk a talajból, azt oda vissza is kellene adni megfelelő formában, hogy a tápelemek körforgása biztosított legyen. Ám nem elég, hogy elvesszük az élelmiszerként megtermelt alapanyagokat, de újabban még a növényi maradványokat sem juttatjuk vissza, hanem inkább energianyerésre használjuk fel."
2014. október 4., szombat
Erdei séta
Ó mondd ember, mit ér a Földed
Ha erdőidet mind kiirtottad
Ha baltásaid egy fanyomot se hagytak
Amik az állatoknak menedéket adtak.
Mit ér a világ Isten nélkül
Erdő nélkül, egy fa nélkül?
Egy nappal túlélnéd talán? És minek?
Keserű sors lenne végzeted.
De itt a boldog Aranykorban
Még ott van a kezedben a döntés
És hogy tudsz vele élni? Rajtad áll...
Tanácsot nem tud adni, csak az Ég
Szívből jövőt, Lélekben tükröződőt.
És mennyi, de mennyi kudarcra vagy ítélve,
Míg felismered lényeged
Pedig csak egy erdei sétára van Tőled
Saját Maglelked.
2014. október 3., péntek
Ott ahol zúg az a négy folyó (1939)
Most a rónák nyár tüzében ring a délibáb
Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ
Dombok ormain érik már a bor
Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor
Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó
Csendes éjen halkan felsír a tárogató
Ott ahol zúg az a négy folyó,
ott ahol szenvedni jó,
Hol csodás tündéri tó felett kacag
Nézi benne tűz arcát a nap
Hol regék születnek száll a dal
Búg a kürt az ős szilaj
S merre Erdély kéklő bérce áll
Zúgva száll a magyar Turulmadár.
Másik változat:
Ott ahol zúg az a négy folyó,
Ott ahol szenvedni jó.
Ott ahol kiömlött annyi drága vér,
Egy ezred évről mond regét a szél,
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán.
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar Turulmadár
Kárpátokról Székelyföldre szállnak fellegek,
Kigyúlnak a magyar tüzek: lobogó szemek
Még az égen is hadak útja jár
Legendák hős vezére paripára száll.
Szebb lesz a nyár, szebb az tél, szebben hull a hó,
Kolozsváron piros fehér zöld a lobogó.
Ott ahol...
Szövegíró: Dr. Szakáts László
Zeneszerző: Dr. Kiss-Angyal Ernő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)