"1971 nyarán dr. Zakar András bizalmasan közölte velem, hogy tudomására jutott egy feldolgozatlan, ősi irat holléte. Csak azt nem tudta, hogy az Akadémia, illetve az Istambulban őrzött kézirat azonos-e. Ezért számtalan kísérletet tettünk, hogy a kézirat másolatát Istambulból beszerezzük. Ez azonban nehéz feladatnak bizonyult. Az Akadémia bennfentesei ugyanis Istambulban elintézték, hogy ottani barátaik zárolják az anyagot. A Pozsonyi Egyetemi Könyvtárban azonban ismertem valakit (korábban ott dolgoztam), ők megkérték az anyagot Törökországból, de a filmeket így sem engedték továbbítani. Azonban dr. Zakarnak volt egy barátja az UNESCO római irodájában, aki repülőre ült és amikor ez az angliai úr belépett Istambulban a levéltárba (Tárih-i üngürüs, Nur-i Osmaniye Kütüphanesi No. 3386, 63-101 yapraklari), az elképedt levéltáros az UNESCO képviselőjének elmondta, hogy "itt hever a filmmásolat már régóta, és nem értik, mi ez a felfordulás!" Bezzeg mi tudtuk!2015. február 27., péntek
A TARIH-I ÜNGÜRÜSZ újkori előkerülésének kalandos története
"1971 nyarán dr. Zakar András bizalmasan közölte velem, hogy tudomására jutott egy feldolgozatlan, ősi irat holléte. Csak azt nem tudta, hogy az Akadémia, illetve az Istambulban őrzött kézirat azonos-e. Ezért számtalan kísérletet tettünk, hogy a kézirat másolatát Istambulból beszerezzük. Ez azonban nehéz feladatnak bizonyult. Az Akadémia bennfentesei ugyanis Istambulban elintézték, hogy ottani barátaik zárolják az anyagot. A Pozsonyi Egyetemi Könyvtárban azonban ismertem valakit (korábban ott dolgoztam), ők megkérték az anyagot Törökországból, de a filmeket így sem engedték továbbítani. Azonban dr. Zakarnak volt egy barátja az UNESCO római irodájában, aki repülőre ült és amikor ez az angliai úr belépett Istambulban a levéltárba (Tárih-i üngürüs, Nur-i Osmaniye Kütüphanesi No. 3386, 63-101 yapraklari), az elképedt levéltáros az UNESCO képviselőjének elmondta, hogy "itt hever a filmmásolat már régóta, és nem értik, mi ez a felfordulás!" Bezzeg mi tudtuk!
2015. február 25., szerda
2015. február 24., kedd
Wass Albert: A láthatatlan lobogó
Konok hűséggel hordozom
az úttalan bozótokon.
Seb a vállam és seb a markom,
de fogom, viszem és megtartom!
S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!
Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,
de markomban még itt a Szó:
a láthatatlan lobogó!
Ereklyém, Kincsem. Fegyverem.
Magasra tartom s lengetem!
És védem, foggal és körömmel!
Vad dühvel és őrült örömmel!
És mentem, mindenek által,
íntépő, végső akarással!
Dúlt otthonom rég összedőlt.
Kifordult alólam a föld.
Társaimat ár elsodorta.
Mögöttem ég a poklok pokla.
Előttem vad sziklák merednek.
De nekivágok a meredeknek!
Mert élek még! Ha törten is,
ha vérben is, ha görcsben is,
még ha utolsó is vagyok,
kit az özönvíz meghagyott,
de harcom végig harcolom
s a lobogót megmarkolom!
Megmarkolom és nem hagyom,
ha le is szakad a két karom,
ha két lábam térdig kopik:
de feljutok a csúcsokig!
S utolsó jussomat, a Szót,
ezt a szent, tépett lobogót
kitűzöm fent az ormokon
s a csillagoknak meglobogtatom!
az úttalan bozótokon.
Seb a vállam és seb a markom,
de fogom, viszem és megtartom!
S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!
Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,
de markomban még itt a Szó:
a láthatatlan lobogó!
Ereklyém, Kincsem. Fegyverem.
Magasra tartom s lengetem!
És védem, foggal és körömmel!
Vad dühvel és őrült örömmel!
És mentem, mindenek által,
íntépő, végső akarással!
Dúlt otthonom rég összedőlt.
Kifordult alólam a föld.
Társaimat ár elsodorta.
Mögöttem ég a poklok pokla.
Előttem vad sziklák merednek.
De nekivágok a meredeknek!
Mert élek még! Ha törten is,
ha vérben is, ha görcsben is,
még ha utolsó is vagyok,
kit az özönvíz meghagyott,
de harcom végig harcolom
s a lobogót megmarkolom!
Megmarkolom és nem hagyom,
ha le is szakad a két karom,
ha két lábam térdig kopik:
de feljutok a csúcsokig!
S utolsó jussomat, a Szót,
ezt a szent, tépett lobogót
kitűzöm fent az ormokon
s a csillagoknak meglobogtatom!
2015. február 23., hétfő
Thuróczy János: A Magyarok Krónikája
ELŐSZÓ
(…) Mivel ez utóbbi évek állandó nyugalma következtében magunk is nyugalmasan éltünk, valahányszor különböző rendű-rangú dolog került elénk, beszélgetés közben néha kellemes vitákba keveredtünk, többször meg vitatkozás közben kisebbfajta pörlekedések is felmerültek közöttünk, mivelhogy a magyar nemzet legrégibb történetéről különböző nézeteket vallunk, meg arról is, mely világrész szülte a magyarokat, és hogy honnan özönlöttek erre a vidékre, amelynek régen Pannónia volt a neve, most pedig éppen a magyarokról Magyarország. Végül is elhatároztuk, hogy vizsgálódásunk érdekében fellapozzuk a régi időkben erről a tárgyról szerkesztett történeti műveket. Amikor azután gondosan elolvasva tanulmányoztuk ezeket, láttuk, hogy Szkítiáról, a világnak arról a részéről, ahol állítólag a magyarok is felbukkantak, sok mindent kihagytak, mellőztek vagy más szerzők állításaitól eltérően tárgyaltak.
Úgy tetszett ugyanis, hogy még a nagy Attila király viselt dolgainak a dicsőségéről is, mivel gyenge toll foglalta Írásba, szinte hallgatnak, noha az ő viselt dolgai nem kevésbé méltók a dicsőítésre. De nem a régi magyarokat kell azzal a vétekkel vádolnunk, hogy viselt dolgaik emlékezetét a feledékenység mély tengerébe engedték süllyedni. Az embereknek az a nemzedéke, amely ez események korában élt, inkább a fegyverek zajával, mint a betűvetés tudományával volt elfoglalva. Mert hiszen a mi korunkban is ugyanennek a nemzetnek egy része, amely Erdély tájain lakik, tud valamiféle betűket a fába vésni, és e rovást használva betűvetés módjára él vele. Azt hiszem, csak az idegen népek gyűlölködése fosztotta meg Attila királyt attól a dicsőítő tolltól, amely az általa aratott győzelmekhez méltó lett volna, és ez sikkasztotta el Attila királytól a császári cím dicsőségét is. Ezért tapasztaljuk, hogy az általa véghezvitt tettek dicséretére semmit sem írtak, csupán az általa okozott nyomorúságot jegyezték fel siralmas énekben.
https://hu.scribd.com/doc/226965012/Thuroczy-Janos-A-Magyarok-Kronikaja
(…) Mivel ez utóbbi évek állandó nyugalma következtében magunk is nyugalmasan éltünk, valahányszor különböző rendű-rangú dolog került elénk, beszélgetés közben néha kellemes vitákba keveredtünk, többször meg vitatkozás közben kisebbfajta pörlekedések is felmerültek közöttünk, mivelhogy a magyar nemzet legrégibb történetéről különböző nézeteket vallunk, meg arról is, mely világrész szülte a magyarokat, és hogy honnan özönlöttek erre a vidékre, amelynek régen Pannónia volt a neve, most pedig éppen a magyarokról Magyarország. Végül is elhatároztuk, hogy vizsgálódásunk érdekében fellapozzuk a régi időkben erről a tárgyról szerkesztett történeti műveket. Amikor azután gondosan elolvasva tanulmányoztuk ezeket, láttuk, hogy Szkítiáról, a világnak arról a részéről, ahol állítólag a magyarok is felbukkantak, sok mindent kihagytak, mellőztek vagy más szerzők állításaitól eltérően tárgyaltak.Úgy tetszett ugyanis, hogy még a nagy Attila király viselt dolgainak a dicsőségéről is, mivel gyenge toll foglalta Írásba, szinte hallgatnak, noha az ő viselt dolgai nem kevésbé méltók a dicsőítésre. De nem a régi magyarokat kell azzal a vétekkel vádolnunk, hogy viselt dolgaik emlékezetét a feledékenység mély tengerébe engedték süllyedni. Az embereknek az a nemzedéke, amely ez események korában élt, inkább a fegyverek zajával, mint a betűvetés tudományával volt elfoglalva. Mert hiszen a mi korunkban is ugyanennek a nemzetnek egy része, amely Erdély tájain lakik, tud valamiféle betűket a fába vésni, és e rovást használva betűvetés módjára él vele. Azt hiszem, csak az idegen népek gyűlölködése fosztotta meg Attila királyt attól a dicsőítő tolltól, amely az általa aratott győzelmekhez méltó lett volna, és ez sikkasztotta el Attila királytól a császári cím dicsőségét is. Ezért tapasztaljuk, hogy az általa véghezvitt tettek dicséretére semmit sem írtak, csupán az általa okozott nyomorúságot jegyezték fel siralmas énekben.
https://hu.scribd.com/doc/226965012/Thuroczy-Janos-A-Magyarok-Kronikaja
2015. február 22., vasárnap
2015. február 21., szombat
FELHÍVÁS - Atilla öröksége CD
Eljött a tettek ideje.
Itt az idő, hogy Atilla örökségét minél többen, s minél jobban megismerjük, hogy erőt meríthessünk belőle az előttünk álló feladatok elvégzéséhez.
Művészek alkotásaikkal, mindenki más pedig a kezdeményezés népszerűsítésével segíthet.
Jelentkezési határidő: 2015. június 30.
Drótposta: kapcsolat kukac osiorokseg pont hu
„Az üzenetem az, hogy ébredjetek föl magyarok, s legyetek újra nemzet, váljatok nemzetté! Ahol nem az a fontos, hogy ki mennyi pénzt hoz az országba, hanem hogy ki mennyi jót, szépet és hasznosat tud cselekedni a magyar közösségért.” - Wass Albert
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)