"1971 nyarán dr. Zakar András bizalmasan közölte velem, hogy tudomására jutott egy feldolgozatlan, ősi irat holléte. Csak azt nem tudta, hogy az Akadémia, illetve az Istambulban őrzött kézirat azonos-e. Ezért számtalan kísérletet tettünk, hogy a kézirat másolatát Istambulból beszerezzük. Ez azonban nehéz feladatnak bizonyult. Az Akadémia bennfentesei ugyanis Istambulban elintézték, hogy ottani barátaik zárolják az anyagot. A Pozsonyi Egyetemi Könyvtárban azonban ismertem valakit (korábban ott dolgoztam), ők megkérték az anyagot Törökországból, de a filmeket így sem engedték továbbítani. Azonban dr. Zakarnak volt egy barátja az UNESCO római irodájában, aki repülőre ült és amikor ez az angliai úr belépett Istambulban a levéltárba (Tárih-i üngürüs, Nur-i Osmaniye Kütüphanesi No. 3386, 63-101 yapraklari), az elképedt levéltáros az UNESCO képviselőjének elmondta, hogy "itt hever a filmmásolat már régóta, és nem értik, mi ez a felfordulás!" Bezzeg mi tudtuk!Az Akadémia eme fura gyülekezete ugyanis nem tudta el-
dönteni, hogy a pesti kézirat és az istambuli egyezik-e. És ez a
legjobb bizonyíték arra nézve is, hogy nem az zavarta őket, hogy
a pesti kéziratot lefordítjuk – elolvasni persze ők sem tudták –,
hanem az, hogy meg voltak rémülve annak puszta gondolatától is,
hogy egy ilyen ősi irat tartalma a magyar nép kezébe kerül, annak
mindennapi olvasmányos Bibliájává válik, írók, művészek gyö-
nyörködjenek benne, kutassuk, stb. Ráadásul Budenz József, az ő
Nagy Haynauista Szentjük eredetileg zárolta az anyagot.
Mivel dr. Zakar András nem akarta, hogy neve előforduljon
az Akadémián, barátját, a visszavonultan élő dr. Sárkány Kálmánt
kérte meg (mindezt megelőzően), hogy filmmásolatot kérjen ki az
Akadémia Keleti Gyűjteményében lévő TÜ kéziratáról. Mivel
senki sem értett az anyaghoz, a nemtörődöm alkalmazottak rendes
könyvtári kölcsönzés keretében kiadták a filmet a kéziratról.
Azonban mi sem tudtuk lefordítani, és ekkor dr. Zakar megkér-
dezte, vajon ismerek-e olyan turkológust, aki kitűnően beszél ma-
gyarul és törökül is. Nos, készen voltam a válasszal, mivel a
prágai Ady Endre Diákkör révén volt tudomásom dr. Blaskovics
Józsefről, aki értékes pályafutása révén a Károly Egyetemen és a
magyarok között nagy tiszteletnek örvendett.
A diákok csak Józsi bácsinak szólították, mert szerénysége
nem engedte a végnélküli címismétlést. (Hosszú lenne még a lista
is felsorolni az egyetemek, intézmények nevét, amelyek taggá,
díszdoktorrá választották.) Tehát rendes felvidéki magyar kezébe
került a TÜ ügye, ami nagy szerencse. Más aligha vállalta volna,
hogy ezt a rendkívül nehéz szöveget lefordítsa, gyönyörű magyar
nyelvezetbe illessze, mely párosulva a rokon török nép színes,
keleties kifejező világával, eredeti környezetben szólaltatja meg a
TÜ ősi igéit, történetét. Ebből tanítsuk gyermekeinket a magyar
nyelv, kultúra szeretetére!
Amikor Pesten kiderült, hogy kezünkben a szöveg, a Magyar
Nemzet cikke nyomán, (Józsi bácsi Lévára küldte a fordított ré-
szeket szüleim házához, onnan hordtuk at egyenként a részeket
Pestre), kitört az idegesség az Akadémián. Azonban Illyés Gyula
mellénk állott, s vele az Írószövetség tekintélye, es az írók javaré-
10sze is. Hiába fenyegette az Akadémia levélben dr. Blaskovicsot,
dr. Sárkányt, a filmet nem adtuk Vissza, ellenben másolatokat ké-
szítettünk róla, és amikor dr. Sárkánynak Vissza kellett adnom a
filmet, már minden biztonságba volt helyezve. Dr. Sárkány pe-
rektől, letartóztatásoktól félt.
Ekkor történt, hogy Kolozsvári Grandpierre Endrével meg-
látogattuk az Akadémia alelnökét, Ligeti Alajost, aki kifogasolta,
hogy Józsi bácsi egyszer a Mátyás pincében elmúlatott 100 fo-
rintot, és ez "nem helyes". Mikor ennek ellenére kijelentettem,
hogy az sem helyes, hogy JÓZSI bácsi eddig 34 kéziratát nem
tudta kiadni ebben a környezetben, elgondolkozott, es azt mondta:
"hát, az baj". Majd felajánlotta, ha a TÜ kiadásától elállunk, ő
megígéri, hogy a Felvidékre vonatkozó török adóösszeírások
anyagát, egy hatalmas munkát, seggit kiadni Erre közöltem, hogy
a TÜ ügyében nincs alku, az meg fog jelenni. Erre dühösen kia-
bálni kezdett: "Akkor véres fejjel fognak visszavonulni!" Közben
kihátráltunk az ajtó felé.
Ligeti kifogásolta Endre jelenlétét, hiszen őt eredetileg nem
jelentettem be. Nyilván zavarta, hogy van tanú. Viszont Illyés tá-
mogatása révén az első nagy tanulmány, K. G. Endréé megjelent
az írószövetség lapjában, a Kortársban. Azonban a második rész
már nem jelenhetett meg, mert Aczél György megtiltotta. Viszont
egyre szélesebb körben tárgyalták az ügyet, s a nyilvánosság se-
gít.
Ez idő tájt a Magvető részéről Szalay Károly kezdett fog-
lalkozni a kiadással. Korábban számos kiadót letiltottak. A Heli-
kont, Gondolatot, sőt a pozsonyi Madách kiadót is, ami külön
szemtelenség volt.
Józsi bácsi a támadások következtében időnként el volt kese-
redve, de szerencsére elkészült a kézirat teljes magyar fordítása.
U.i. Prága messze van, és egy idő után neki csak a jó híreket en-
gedtem elmondani. Közben kiérkeztem Clevelandba, és a Szittya-
kürtben egy rövid közleményt adtam közre, hogy a teljes kézirat
nálam van. Ez sokat segített, mert a Magvető nagyon korlátozott
példányszámban, de megjelentette az anyagot. 1982 tavaszán, a
könyvnapon az is órák leforgása alatt kelt el. Ezekre az állapotok-
ra jellemző, hogy alig fél év elteltével az eredetileg 35 forintos
könyvet 800 forintért árulták. Ezzel kitűnt az is, hogy a TÜ érté-
11ke, tartalma valóban rendkívüli az értő, érző, emelkedő nemzet
szemében. Nyugaton rendkívül fontos a megjelentetése, hiszen
otthon is azt remélik, hogy majd külföldön kiadják, s akkor haza
fog szivárogni. Igen fontos az is, hogy a világszerte csapatokban
élő magyarság megismerje és elterjessze a könyvet. Mi igyek-
szünk olcsón kaphatóvá tenni.
Fontos esemény volt Az ősi Chorezm kiadása is, hiszen ébren
tartotta a TÜ iránti lelkesedést. Ráadásul egy hasonlóan elszabo-
tált ügy rendezése volt.
Józsi bácsi lelkesedése leírhatatlan volt a könyv kiadása al-
kalmával, mert tudta, hogy ez a TÜ kiadásának előkészítése. Jól-
lehet, időközben újabb csatát vesztett, ezúttal Hazai Györggyel
szemben, aki időközben hangadó turkológus és fő cenzor lett. Ha-
zai korábban Berlinben volt vendégtanár, és akkor még azt üzente
Pestre, hogy ha hazajön, "vér fog folyni". Ezzel el is érhette a
"legnagyobb elismerést", mert az Akadémiai Kiadó igazgatójává
tették meg. Első tette az volt, hogy dr. Blaskovics József. Nagy
Defterjének, az említett török adóösszeírás kéziratának kiadását
megakadályozta. Dr. Blaskovics válaszát az Akadémiai Kiadó el-
utasító levelére a Függelékben közlöm, vele együtt Szeidovitz
Éva, írói álnevén Apor Éva levelét is, melyet az Akadémia nevé-
ben írt. Meg kell jegyeznem, hogy ez utóbbi levél számos tör-
vénytelenséget tartalmaz. Sérti a könyvtárak alakításával és hasz-
nálatával kapcsolatos rendelkezéseket. Elfelejti, hogy minden for-
dítás önálló alkotói terméknek számít, s kizárólag akkor támad-
ható, ha a fordítás minősége kifogásolható. Erről azonban szó
sincs. Egy filmmásolatot nem érdemes kéziratként forgalmazni
külföldön. A fordítónak tehát a fordítás szövegére szerzői joga
van. Mahmúd tolmács szerzői joga is lejárt 50 évvel halála után.
Utódairól sem tudunk. Könyvtárban más számára is szabad köl-
csönözni a törvény szerint, sőt, másolatot is szabad készíteni. Dr.
Sárkány a másolás (tetemes) költségeit pedig kifizette. A levél
úgy tünteti fel a két nevezett akadémiát, mintha azok egy nemzet-
közi rendőrszervezet részei, vagy hálózat lennének.
Az üggyel kapcsolatban – mindez 17 éve tart – feltornyosult
levélhalmaz is feldolgozásra vár. Akkor talán az egész történet
hozzáférhető lesz a nagyközönség számára."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése