2015. június 28., vasárnap
2015. június 27., szombat
A gyógyító Aranyasszonyok
Az aranyasszonyok a magyar ősi hitvilágban a női teremtő és gyógyító princípiumot képviselték, a gyógyítás mellett akár uralkodói, hadvezéri feladatokat is elláthattak. Nem földi dolgokkal, hanem az Úristen erejével gyógyítottak.
Az aranyasszonyok veleszületett képessége a gyógyítás. Ez azt jelenti, hogy nem csak a gyógynövényeket és az alkalmazásukat ismerték, hanem érezték a betegséget is, és bölcsességükből, hatalmas tapasztalatukból kifolyólag olyan szellemi csatornák nyíltak meg számukra, ami által átlátták a betegségek közvetlen testi-lelki okait, és azt is, hogy milyen módszerrel lehet a leginkább meggyógyítani ezeket.
Látták a lelket, hiszen tudták, hogy a betegségek elsősorban a lélek figyelmeztetései, üzenetei a személyiség felé. Bárki fordulhatott hozzájuk, mindenki a számára legmegfelelőbb szavakat kapta, és mellé gyógyulást. Abban az időben a gyógynövények segítették az aranyasszonyokat, az ő tudásukat örökölték meg később a javasasszonyok.
Attila Fehér Táltosa Dobkör oldaláról
Az aranyasszonyok veleszületett képessége a gyógyítás. Ez azt jelenti, hogy nem csak a gyógynövényeket és az alkalmazásukat ismerték, hanem érezték a betegséget is, és bölcsességükből, hatalmas tapasztalatukból kifolyólag olyan szellemi csatornák nyíltak meg számukra, ami által átlátták a betegségek közvetlen testi-lelki okait, és azt is, hogy milyen módszerrel lehet a leginkább meggyógyítani ezeket.
Látták a lelket, hiszen tudták, hogy a betegségek elsősorban a lélek figyelmeztetései, üzenetei a személyiség felé. Bárki fordulhatott hozzájuk, mindenki a számára legmegfelelőbb szavakat kapta, és mellé gyógyulást. Abban az időben a gyógynövények segítették az aranyasszonyokat, az ő tudásukat örökölték meg később a javasasszonyok.
Attila Fehér Táltosa Dobkör oldaláról
2015. június 26., péntek
Csángó imádság
Az ima, a fohász minden gyógyítás alapja. A gyakorlati kezelések előtt, alatt, után alkalmazták, de önállóan is teljes értékű gyógymódnak tartották.
A lélek tisztításán, gyógyításán keresztül hatott vissza a testi bajokra is a következő ráolvasás.
„Add meg nekem Isztenem,
mindennapi kenerem.
Ürezz meg te minden rossztúl,
Minden baj, minden gonosztúl.
Adj szüléknek egisszíget,
Kergeszd el a betegszíget,
Házunkban mindig jó legyen,
Teljbe minden csak menjen.
Őrangyalom alíssz el,
És hulnap reggel külts fel,
Újból menen nekünk jól,
Meddig a Nap leszentül.”
(…)
(Csángó imádság, Bosnyák Sándor gyűjtése)
A lélek tisztításán, gyógyításán keresztül hatott vissza a testi bajokra is a következő ráolvasás.
„Add meg nekem Isztenem,
mindennapi kenerem.
Ürezz meg te minden rossztúl,
Minden baj, minden gonosztúl.
Adj szüléknek egisszíget,
Kergeszd el a betegszíget,
Házunkban mindig jó legyen,
Teljbe minden csak menjen.
Őrangyalom alíssz el,
És hulnap reggel külts fel,
Újból menen nekünk jól,
Meddig a Nap leszentül.”
(…)
(Csángó imádság, Bosnyák Sándor gyűjtése)
2015. június 25., csütörtök
A szabadságot nem lehet örökölni
A szabadságot nem lehet örökölni - el kell felejteni a jobb és baloldali jelzőket, Magyarország jövője a tét
TUDATOSSÁG: túl kell lépni a propagandán, a megtévesztésen, a hazugságokon, az egyéni kényelmességen, a félelmeken és felelősséget kell vállalni magunkért és az országért
1. Ha tudjuk azt, hogy alapjaiban rossz a gazdasági rendszerünk, hogy megaláztatásban élünk, hogy nem vagyunk szabadok és hogy el akarják venni az örökségünket a régészeti leletek, épületek, a nyelvünk és más értékeink rombolásával, akkor van lehetőségünk megvédeni mindazt, ami a mienk.
2. El kell felejteni a félelmeinket és felejtsük el azt, hogy csak a meglévő pártokban gondolkodunk. A magyarok nagyon nehezen tudnak összefogni, de ha tisztán látunk az alapvető kérdésekben, akkor ez nagyságrendekkel egyszerűbb.
3. Ha magyarok akarunk maradni ebben a globális orwelli tengerben, akkor civil, szakmai, ifjúsági és egyéb szervezeteket kell alapítanunk és meg kell védenünk az értékeinket. Ha rájövünk arra, hogy pl. a TTIP nem jó nekünk, akkor hangosan ki kell állni az önrendelkezéshez, az egészséges jövőnkhöz való jogainkért!
Büszkének kell lennünk a magyarságunkra, a nyelvünkre, a környezetünkre, a hőseinkre, a népviseletünkre, a szokásainkra és mindenre ami magyarrá tesz minket.
"Mert noha a mi magunk népe amint mostan vagyon, s mint leábrázoltam, megromlott, mindazonáltal, ha kérded, kit kívánok s micsoda nemzetet akarok oltalmamra, azt mondom: a MAGYART kívánom. Miért? Azért, mert legalkalmatosabb, legerősebb, leggyorsabb, és ha akarja legvitézebb nemzetség. Kétszáz esztendeje lészen már, hogy a magyar törökkel harcol. Hányszor a török császárok személyek szerént sok százezer emberekkel jöttek országunkba? Csak egy szultán Szulimánnak is, ki legvitézebb császár vala ottomán nemzetben, öt expeditiója volt, de mégis Isten nem hagyott elveszni mindnyájunkat; ami veszett is, többire békesség és frigy színe alatt, hogysem hadakozásban veszett."
/Zrínyi Miklós - Ne bántsd a magyart!/
TUDATOSSÁG: túl kell lépni a propagandán, a megtévesztésen, a hazugságokon, az egyéni kényelmességen, a félelmeken és felelősséget kell vállalni magunkért és az országért
1. Ha tudjuk azt, hogy alapjaiban rossz a gazdasági rendszerünk, hogy megaláztatásban élünk, hogy nem vagyunk szabadok és hogy el akarják venni az örökségünket a régészeti leletek, épületek, a nyelvünk és más értékeink rombolásával, akkor van lehetőségünk megvédeni mindazt, ami a mienk.
2. El kell felejteni a félelmeinket és felejtsük el azt, hogy csak a meglévő pártokban gondolkodunk. A magyarok nagyon nehezen tudnak összefogni, de ha tisztán látunk az alapvető kérdésekben, akkor ez nagyságrendekkel egyszerűbb.
3. Ha magyarok akarunk maradni ebben a globális orwelli tengerben, akkor civil, szakmai, ifjúsági és egyéb szervezeteket kell alapítanunk és meg kell védenünk az értékeinket. Ha rájövünk arra, hogy pl. a TTIP nem jó nekünk, akkor hangosan ki kell állni az önrendelkezéshez, az egészséges jövőnkhöz való jogainkért!
Büszkének kell lennünk a magyarságunkra, a nyelvünkre, a környezetünkre, a hőseinkre, a népviseletünkre, a szokásainkra és mindenre ami magyarrá tesz minket.
"Mert noha a mi magunk népe amint mostan vagyon, s mint leábrázoltam, megromlott, mindazonáltal, ha kérded, kit kívánok s micsoda nemzetet akarok oltalmamra, azt mondom: a MAGYART kívánom. Miért? Azért, mert legalkalmatosabb, legerősebb, leggyorsabb, és ha akarja legvitézebb nemzetség. Kétszáz esztendeje lészen már, hogy a magyar törökkel harcol. Hányszor a török császárok személyek szerént sok százezer emberekkel jöttek országunkba? Csak egy szultán Szulimánnak is, ki legvitézebb császár vala ottomán nemzetben, öt expeditiója volt, de mégis Isten nem hagyott elveszni mindnyájunkat; ami veszett is, többire békesség és frigy színe alatt, hogysem hadakozásban veszett."
/Zrínyi Miklós - Ne bántsd a magyart!/
2015. június 24., szerda
A legnagyobb háborúk
"A legnagyobb háborúk lelki, szellemi síkon zajlanak.”-mondta az író. A mai világban a fogyasztói társadalom kialakítása a cél, a családi kötelékek szétverése, a feszültségkeltés.
A három könyv üzenete: csak akkor maradunk meg magyarként és emberként,ha ragaszkodunk az ősök tiszteletéhez, a családhoz, szeretethez, őseink üzenetéhez, a legendákhoz. Legyünk egységesek. Mikor voltunk erősek? Akkor, amikor egységesek voltunk és összefogtunk. Ha azt akarjuk, hogy a magyarság megerősödjön, meg kell élnünk az egységet, ha nem tesszük meg, elsüllyedünk."
2015. június 23., kedd
Férfi-kép
,,Az ősi hagyományokban a nemi érintkezés magasztos dolog volt.
Manapság már ez is fura számunkra.
De még furább, ha az indiai vagy a taoista világ erotikus képeit nézegetjük.
Szinte alig találni olyat, ahol a férfi teljes súlyával ráfekszik a nőre, leteperi, mint birkózó az ellenfelét, és valósággal megerőszakolja.
A szerelmes pár rendszerint összefonódó lábakkal ölelkezik, egymás mellett állva, mint az összecsavarodó indák, de még inkább úgy, hogy a nő van felül, irányítja az aktust, s szinte “beavatja” az öle alatt fekvő szerelmesét az egység misztériumába.
A hanyatt vágott nő, mint a brutális férfiöröm passzív áldozat, nemcsak az ősi időkben, de még a mai bennszülött törzseknél is olyan megrökönyödést váltott ki, hogy ezt a helyzetet elnevezték “misszionárius póznak”.
Ilyesmit ugyanis a nyugati embereknél tapasztaltak először. Később bizonyára már nem csodálkoztak, hogy ugyanazok a férfiak, akik saját asszonyaikkal ilyen “könyörtelenül” ölelkeztek, velük sem bántak kíméletesebben: kifosztották, kipusztították őket, és akik élve maradtak, azokat eladták rabszolgának.
Amikor a Jóskönyvet írtam, sokat tűnődtem azon, hogy az ősi Kínában az egyik legboldogabb jósjel, a ,,Virágzás” miért néz ki úgy, hogy az Ég lent van, és a Föld fent.
Vagyis alul van a férfi-jang és felül a női-jin.
Manapság ezt éppen fordítva gondolnánk.
A kínai bölcsek szerint azonban ez az optimális állapot.
A Teremtő, a Szellem, a Férfi-jang lentről, a mélyből hat, aláveti magát a nőnek – és a Befogadó, a Föld, az Asszony-jin fölötte van a magasban és uralkodik.
Ahol ez a jósjel megvalósul, ott az élet fölvirágzik.
Ott jó élni. Oszlik a sötétség, béke lesz, harmónia, az emberek boldogok és minden kivirul.
Ahol pedig fordítva van, ahol az Ég van fönt és a Föld lent – ahol a Férfi maga alá teperi az Asszonyt, ott pangás van. Csőd, kudarc és sötétség.
Mai ésszel ezt nem is értjük.
Hát nem a férfi uralkodik az asszony fölött?
Nem a férfi a Fény, az Ész és a Hatalom – és az asszony az ösztönös Homály és Érzelem és a Szolgálat? Nem az ég van fönt s a föld lent?
A kérdésekre azért nem tudunk felelni, mert ebben a tébolyult és hazug világunkban teljesen összezavarodtak a fogalmak, nem ismerjük már a férfi- és női szerepek valódi értelmét.
Nem az a baj – és ezt elsősorban a sértett férfi olvasóimnak mondom -, hogy évezredek óta férfiuralom van.
Hanem az, hogy nem tudjuk, mit jelent igazán férfinak lenni!
A férfiasság eredeti, ősi értelmében áldozatra való képességet jelentett.
Odaadást.
Hűséget.
Megbízhatóságot.
Szilárd alapot, melyre építeni lehet.
A család és a közösség számára védelmet. Olyan erőt, mely az önfeladásban, az áldozatban nyilvánul meg. Az igazi férfi önakaratáról lemond, s erejét egy magasabb Akarat, egy eszmény szolgálatába állítja.
Az ilyen férfiakat nevezték valaha hősöknek.
Az igazi férfi nem agresszív.
Sőt, éppen ő az, aki önmagában és a világban az agressziót legyőzi.
A lovagi erény sohasem a támadás, hanem a védelem volt.
Nem a háború, hanem a béke megóvása.
És főleg nem a hódítás, hanem a közösség megmentése.
A hűség.
Ezen alapszik a keleti harcművészet és az ősi szamuráj hagyomány.
A keleti harci művészetekben csakis a védelem a megengedett!
A harcost nem támadásra, hanem bölcs védekezésre nevelték, s feladata nem az volt, hogy önmagát, hanem hogy az igazságot, a békét, a becsületet és az igazi értékeket védje meg, akár az élete árán is. ,,Erős az, aki önmagát legyőzte.” – mondja Konfucius.
Az agresszív, hódító, mindenkit legázoló, győzelemre törő, könyörtelen és önző férfi, aki nem az igazságot védi, hanem bosszút áll és rabol, aki a saját érdekein túl senkire tekintettel nincs, nem az Igazi Férfi arca!
Ez a torzképe.
Igen, ezek lettünk, uraim: durvák, kemények, karrieristák, nemes eszmények nélkül élők. Elfelejtettük, hogy a legnagyobb férfierény a szelídség, a hűség és az, hogy a magasabbért föl tudjuk áldozni magunkat.
Nem az a baj, hogy “férfiuralom” van – az a baj, hogy nincsenek valódi férfiak.
Mi nem azok vagyunk.
Pörgünk magunk körül, mániásan rohanunk nem létező célok felé – de megbízni bennünk, főleg egy életen át, nem lehet.
Ha körülnézel az utcán, sok szép lányt látsz, de alig találkozol már szép férfival. Ez nem csak az én véleményem: rengeteg lány és asszony mondta ezt már nekem. Nem a ,,jóképű” fiúkról, a szexepilről és a divatról beszéltek. Kigyúrt testet és erőszakos arcot látni. De a férfiszépséghez hozzátartozik valami, ami nem csupán deltás test, divatos kopaszság és rongyos farmer. (Mellesleg érdemes megfigyelni, hogy a színesen öltözött, ápolt nők között miféle jellegtelen ruhákban járnak manapság a férfiak, s külsejükre milyen keveset adnak!)
A férfi szépségének lényege a nemesség.
A nemesség egy benső tartásnak, egy önmagunkkal vívott győztes küzdelemnek tükröződése. Olyan férfi arcán jelenik meg, aki önmaga ura. Erőszak nincs rajta. Mohóság sem tükröződik vonásain. Alkatilag lehet kövér vagy sovány, nem ez a lényeg, hanem egy olyan lelkület, mely belülről megszépíti a férfit. Még akkor is, ha nem szépnek született.
A nemesség nem az agresszív egónak, hanem a fensőbbrendű Énnek a jele egy férfi arcán. Ereje nem durva, hanem finom. Erélyes, de nem erőszakos. Szemében az értelem és érzelem egysége tükröződik. Ilyen arcra mondjuk, hogy korszerűtlen. Nem divat manapság.
Ez a baj. Nem a férfiuralom. Igazi Férfi uralma alatt jó lenne élni.
Csakhogy manapság kevés az igazi férfi...”
Manapság már ez is fura számunkra.
De még furább, ha az indiai vagy a taoista világ erotikus képeit nézegetjük.
Szinte alig találni olyat, ahol a férfi teljes súlyával ráfekszik a nőre, leteperi, mint birkózó az ellenfelét, és valósággal megerőszakolja.
A szerelmes pár rendszerint összefonódó lábakkal ölelkezik, egymás mellett állva, mint az összecsavarodó indák, de még inkább úgy, hogy a nő van felül, irányítja az aktust, s szinte “beavatja” az öle alatt fekvő szerelmesét az egység misztériumába.
A hanyatt vágott nő, mint a brutális férfiöröm passzív áldozat, nemcsak az ősi időkben, de még a mai bennszülött törzseknél is olyan megrökönyödést váltott ki, hogy ezt a helyzetet elnevezték “misszionárius póznak”.
Ilyesmit ugyanis a nyugati embereknél tapasztaltak először. Később bizonyára már nem csodálkoztak, hogy ugyanazok a férfiak, akik saját asszonyaikkal ilyen “könyörtelenül” ölelkeztek, velük sem bántak kíméletesebben: kifosztották, kipusztították őket, és akik élve maradtak, azokat eladták rabszolgának.
Amikor a Jóskönyvet írtam, sokat tűnődtem azon, hogy az ősi Kínában az egyik legboldogabb jósjel, a ,,Virágzás” miért néz ki úgy, hogy az Ég lent van, és a Föld fent.
Vagyis alul van a férfi-jang és felül a női-jin.
Manapság ezt éppen fordítva gondolnánk.
A kínai bölcsek szerint azonban ez az optimális állapot.
A Teremtő, a Szellem, a Férfi-jang lentről, a mélyből hat, aláveti magát a nőnek – és a Befogadó, a Föld, az Asszony-jin fölötte van a magasban és uralkodik.
Ahol ez a jósjel megvalósul, ott az élet fölvirágzik.
Ott jó élni. Oszlik a sötétség, béke lesz, harmónia, az emberek boldogok és minden kivirul.
Ahol pedig fordítva van, ahol az Ég van fönt és a Föld lent – ahol a Férfi maga alá teperi az Asszonyt, ott pangás van. Csőd, kudarc és sötétség.
Mai ésszel ezt nem is értjük.
Hát nem a férfi uralkodik az asszony fölött?
Nem a férfi a Fény, az Ész és a Hatalom – és az asszony az ösztönös Homály és Érzelem és a Szolgálat? Nem az ég van fönt s a föld lent?
A kérdésekre azért nem tudunk felelni, mert ebben a tébolyult és hazug világunkban teljesen összezavarodtak a fogalmak, nem ismerjük már a férfi- és női szerepek valódi értelmét.
Nem az a baj – és ezt elsősorban a sértett férfi olvasóimnak mondom -, hogy évezredek óta férfiuralom van.
Hanem az, hogy nem tudjuk, mit jelent igazán férfinak lenni!
A férfiasság eredeti, ősi értelmében áldozatra való képességet jelentett.
Odaadást.
Hűséget.
Megbízhatóságot.
Szilárd alapot, melyre építeni lehet.
A család és a közösség számára védelmet. Olyan erőt, mely az önfeladásban, az áldozatban nyilvánul meg. Az igazi férfi önakaratáról lemond, s erejét egy magasabb Akarat, egy eszmény szolgálatába állítja.
Az ilyen férfiakat nevezték valaha hősöknek.
Az igazi férfi nem agresszív.
Sőt, éppen ő az, aki önmagában és a világban az agressziót legyőzi.
A lovagi erény sohasem a támadás, hanem a védelem volt.
Nem a háború, hanem a béke megóvása.
És főleg nem a hódítás, hanem a közösség megmentése.
A hűség.
Ezen alapszik a keleti harcművészet és az ősi szamuráj hagyomány.
A keleti harci művészetekben csakis a védelem a megengedett!
A harcost nem támadásra, hanem bölcs védekezésre nevelték, s feladata nem az volt, hogy önmagát, hanem hogy az igazságot, a békét, a becsületet és az igazi értékeket védje meg, akár az élete árán is. ,,Erős az, aki önmagát legyőzte.” – mondja Konfucius.
Az agresszív, hódító, mindenkit legázoló, győzelemre törő, könyörtelen és önző férfi, aki nem az igazságot védi, hanem bosszút áll és rabol, aki a saját érdekein túl senkire tekintettel nincs, nem az Igazi Férfi arca!
Ez a torzképe.
Igen, ezek lettünk, uraim: durvák, kemények, karrieristák, nemes eszmények nélkül élők. Elfelejtettük, hogy a legnagyobb férfierény a szelídség, a hűség és az, hogy a magasabbért föl tudjuk áldozni magunkat.
Nem az a baj, hogy “férfiuralom” van – az a baj, hogy nincsenek valódi férfiak.
Mi nem azok vagyunk.
Pörgünk magunk körül, mániásan rohanunk nem létező célok felé – de megbízni bennünk, főleg egy életen át, nem lehet.
Ha körülnézel az utcán, sok szép lányt látsz, de alig találkozol már szép férfival. Ez nem csak az én véleményem: rengeteg lány és asszony mondta ezt már nekem. Nem a ,,jóképű” fiúkról, a szexepilről és a divatról beszéltek. Kigyúrt testet és erőszakos arcot látni. De a férfiszépséghez hozzátartozik valami, ami nem csupán deltás test, divatos kopaszság és rongyos farmer. (Mellesleg érdemes megfigyelni, hogy a színesen öltözött, ápolt nők között miféle jellegtelen ruhákban járnak manapság a férfiak, s külsejükre milyen keveset adnak!)
A férfi szépségének lényege a nemesség.
A nemesség egy benső tartásnak, egy önmagunkkal vívott győztes küzdelemnek tükröződése. Olyan férfi arcán jelenik meg, aki önmaga ura. Erőszak nincs rajta. Mohóság sem tükröződik vonásain. Alkatilag lehet kövér vagy sovány, nem ez a lényeg, hanem egy olyan lelkület, mely belülről megszépíti a férfit. Még akkor is, ha nem szépnek született.
A nemesség nem az agresszív egónak, hanem a fensőbbrendű Énnek a jele egy férfi arcán. Ereje nem durva, hanem finom. Erélyes, de nem erőszakos. Szemében az értelem és érzelem egysége tükröződik. Ilyen arcra mondjuk, hogy korszerűtlen. Nem divat manapság.
Ez a baj. Nem a férfiuralom. Igazi Férfi uralma alatt jó lenne élni.
Csakhogy manapság kevés az igazi férfi...”
2015. június 22., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)