Kékmén és a lovasíjászat

A kékmén mondája a hunok legfontosabb szövetségesének, a lónak a jelképgazdag
mitikus története. Ló nélkül nincs hun. Ló nélkül nincs hun harcos, nincs hun élet, nincs Hun Birodalom.

A legrégebbi időkben a hunok még nem ismerték a lovat. Gyalog jártak, vagy néha felültek a marha, a bivaly, vagy a teve hátára. Dús termőföldjeik, vadban gazdag hatalmas erdeik és halban bővelkedő vizeik voltak. Mindenük megvolt, boldogan éltek.
Déli szomszédaik azonban időközben nagyon megszaporodtak. Újabb és újabb földekre, erdőkre és vizekre volt szükségük. Megtámadták az őseinket, és elvették földjeiket, erdeiket, vizeiket. Bár őseink hősiesen védekeztek, az ellenség túlereje kiszorította őket termékeny földjeikről, a sziklás, homokos, terméketlen sivatagba. A végső pusztulás szélére kerültek.

Ekkor főtáltosuk áldozatot mutatott be Üstengrinek, és kérte, hogy segítse meg a pusztulásra ítélt hun nemzetet. Üstengri meghallgatta az ősök kérését, és leküldte hozzájuk a Világfa csúcsán fészkelő Kéksólymát, hogy vizsgálja meg, mi a baja a
hunoknak. A Kéksólyom megdöbbenve látta, hogy az ellenség a sivatagba űzte a hunokat, ahol az éhhalál, a pusztulás vár rájuk. Visszarepült Üstengrihez, és elmondta, mit látott.

– Ez nem igazságos – ismerte el Üstengri. – Nem tűrhetem tovább. Olyan szövetségest adok a hunoknak, amelynek segítségével legyőzheti kapzsi szomszédjukat. Szólt a Kékfarkasnak, hogy hajtson messzi távolban élő vadlovakat a hunok pusztaságába.

– Kösd lelkükre, hogy szelídítsék meg a vadlovakat, tanuljanak meg lovagolni, és gyakorolják az íjászatot a vágtató lovak hátáról – adta ki parancsát Üstengri Kékfarkasnak, aki hűségesen teljesítette a rábízott feladatot. A hunok megtanultak lovagolni és pontos íjlövéseket leadni a vágtató lovak hátáról.
Így született meg a hun lovasíjászat. A lovak közt Kékmén volt a leggyorsabb, ő lett az uralkodó lova és a Kékmén törzs állatőse.

Az ellenség kapzsiságának azonban nem volt határa. El akarták űzni a hunokat a sziklás sivatagból is, mert mágusaik azt jósolták, hogy tele van aranyröggel. Megérkeztek a hunok pusztaságába, és megrettentek a feléjük vágtató hun lovasok látványától. Azt hitték, kétfejű sárkányok támadnak rájuk, mert ijedtükben úgy látták, hogy az íjazó lovasok egy testet képeznek a lovukkal: egy lófejük és egy emberfejük van. A hunok nagy győzelmet arattak, és visszafoglalták ősi, termékeny földjüket.

– Az ősök mondába rejtett üzenete világos: lovainkat a legnagyobb becsben kell tartanunk, a lovasíjász harcmodort sohasem szabad feladnunk, sőt, tökéletesítenünk kell. Így maradunk hunok, és így maradunk legyőzhetetlenek.
A Hun Birodalom ereje a harcosok vitézségében és a lovasíjász harcmodorban van – szögezte le lelkesen Atilla.

9 Ma Tien - San.

/Cey-Bert Róbert Gyula: Atilla, a Hun üzenet/