1953. április 27-én született Szegeden Tokody Ilona, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes (szoprán), érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Szülei: Tokody András és Nagy Ilona. 1971-ben lett a Zeneakadémia növendéke. 1972-ben megnyerte a Kodály-énekversenyt, a következő években a genfi, az oostendei, a pozsonyi énekversenyek, majd a budapesti Erkel-énekverseny győztese lett. 1976-tól az Operaház magánénekese és a bécsi Staatsoper állandó vendégművésze. 1977-ben mutatkozott be, az Operaházban Durkó Zsolt Mózes című művének ősbemutatóján az Anya szerepét alakította. Európa és Amerika számos nagyvárosában és operaházában vendégszerepelt. A New York-i Metropolitan-ben 1988-ban mutatkozott be. Leoncavallo Bajazzók című operájában Nedda szerepét énekelte, ezután ugyanitt Bizet Carmenjének Micaeláját. 1989-ben a világon elsőként énekelte lemezre Mascagni Iris című operájának címszerepét, Plácido Domingo partnereként, Giuseppe Patané vezényletével. 1992-ben egyik legemlékezetesebb fellépése volt a José Carrerasszal tartott közös áriaest a budapesti Népstadionban. A katalán művészhez szoros barátság köti, először a bécsi Staatsoperben léptek fel együtt, Halévy a Zsidónő című operájának koncertszerű előadásán, majd ugyanitt a Bohéméletben is. 1994-ben a világhírű spanyol bariton, Juan Pons társaságában a Zeneakadémián adott nagy sikerű koncertet, majd a két művész világkörüli koncertkörútra indult Verdi - duett estjükkel. 1996-tól az Operaház örökös tagja. Énekesi példaképének Renata Scottót tartja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése