Mesélő
Réges-régen történt, messzi kalmük földön, hogy egy pásztor családjában kis fiúcska született. Örült a pásztor, hogyne örült volna, hiszen nem volt eddig fia, aki az állatok után nézhetett volna, vagy mezei nyulat lőtt volna nyilával. De hajaj, korai volt a szegény pásztor öröme! Nem akármilyen fiút szült neki a felesége! Már a születése utáni napon megevett egy egész birkát, a másodikon kettőt, a harmadikon pedig hármat. No, gondolta az apja, inkább adok neki egy lovat, aztán menjen, amerre a szeme lát. A végén nem marad birkám, mindenemből kiesz ez a nagyétkű! El is indult a legény a lova hátán neki a pusztának. Hát egyszer csak látja ám, hogy sűrű erdő tornyosul előtte....
Legény
Héj! Állj csak meg, jó paripám! Olyan sűrű ez az erdő, hogy még egy légy sem tudna keresztülröpülni rajta... Fordulhatok vissza szégyenszemre apám jurtájához!
Táltos
Ne siránkozz, gazdám, mintha taknyos-rongyos pásztorgyerek lennél! Vitéz vagy te akkor is, ha még csak hetekben mérik is az életed....
Legény
Héj! Hát te beszélni is tudsz, mint az emberek?
Táltos
A vitéz nem sokat kérdez, hanem cselekszik! Kapd elő gyorsan az íjadat, és tegyél vashegyű vesszőt rá. Feszítsd meg a húrt, és lődd a vesszőt a fák közé. Aztán kiáltsd, hogy: legyen olyan széles út előttem, hogy még egy teve húzta kocsi is elférjen rajta!
Legény
Legyen olyan széles út előttem, hogy még egy teve húzta kocsi is elférjen rajta! - Na nézd csak, dőlnek a fák! Bölcs tanácsot adtál, táltos lovam! Most aztán vágtathatunk át az erdőn, még a szél sem érhet a nyomunkba!
Hű, de magas hegy emelkedik előttünk... És mintha valami fekete felhő keringene a hegy csúcsa körül!
Táltos
Nem felhő az, gazdám, hanem a 95 fejű fekete sárkány!
Legény
Most aztán mit csináljak? Egyre közelebb jön az átkozottja! Már a süvítését is hallom, mintha vihar közeledne!
Táltos
Meg ne rettenj tőle, gazdám! Kelj vele birokra! Erős vagy te, erősebb bárkinél, nem hiába hívnak bátornak!
Sárkány
Ki vagy te, vitéz, aki átkeltél fekete erdőmön, amelyen még a légy sem tud átrepülni?
Legény
Bujdar vagyok, akiről az a hír járja, hogy háromnapos korában három bárányt evett ebédre, hatnapos korában hat bárányt vacsorára.
Sárkány
Te lennél Bujdár bátor? Hiszen csontjaid még puhák, húsod még porhanyós... Úgy a földhöz csaplak, hogy menten kiszáll belőled a lélek!
Legény
Ha száll, hát hadd szálljon! De addig még lenne egy-két szavam hozzád! Tűrd fel a kaftánod ujját, és mérjük össze az erőnket!
Sárkány
Jaj, de erős a fogásod, te vitéz! Nem hiába ettél háromnapos korodban három bárányt ebédre. Jaj, de kemény a szorításod, te bátor! Nem hiába ettél hatnapos korodban hat bárányt vacsorára! Jaj, kiszáll belőlem a lélek! Eressz egy kicsit, Bujdar bátor, hadd szusszanjak egyet! Holnap, hajnal hasadtakor folytassuk a viadalt!
Legény
Holnap, hajnal hasadtakor? Már fű hegyéről, nád csúcsáról szedik össze szétszórt csontodat. Felemellek és a földhöz váglak! Most aztán véged, te emberfaló gonosz sárkány!
Mesélő
Miután megölte a sárkányt, tovavágtatott Bujdar bátor táltosa hátán, s elérkezett egy kán udvarába, ahol éppen összegyülekeztek a kérők, hogy megküzdjenek egymással a kán lányának a kezéért. Bujdar vitéz legyőzte a vitézeket sorban, sőt még a hegyek fehér oroszlánját is elhozta a káni udvarba. Így aztán a kán kénytelen volt hozzáadni Bujdar vitézhez a lányát.
Az esküvő után felkerekedett az ifjú pár, hogy hazatérjenek Bujdar vitéz otthonába. Hát amint hazaérnek, látják ám, hogy nincs otthon senki: se szülei, se a jószág. Csak egy levél várta őket egy egérlyukban, hogy a tizenöt fejű sárkány elrabolt mindent. Na, erre aztán haragra gerjedt Bujdar Bátor és addig nem nyugodott, amíg rá nem talált a tizenöt fejű jurtára. Evett-ivott a vitéz a sárkány kamrájából, majd amikor az hazatért, úgy vágta ezt a sárkány is a földhöz, hogy menten kilehelte a lelkét. Most már a sárkány minden vagyona is Bujdar bátoré lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése