Ezúttal Deborah Frieze kéthurkos modelljét alapul véve beszélgettünk a második hurokról és annak szereplőiről, amely ha minden jól megy fel tudja majd váltani korunk fenntarthatatlan társadalmát. Beszélünk az úttörőkről, a védnökökről, és az őket lasszóval kereső közösségi alapítványokról is"
https://podtail.com/podcast/boldogulj-podcast/reggeli-kv-3-a-vednok-az-uttor-es-a-masodik-hurok/
"A korszakváltással a társadalomban és a közösségeinkben is átalakulás zajlik, így már csak a valódi, igaz(i) értékekre épülő kapcsolatok lesznek képesek fennmaradni.
A Föld erőforrásainak a megtisztulása is nagyobb prioritást kap.
A biztonsághoz való viszonyunk teljesen átalakul, már nem feltétlenül az anyagi javak adják a biztonságot, hanem a hitünk, a lélek erőnk és a szabadsághoz való viszonyunk. Az elkövetkező években a reformoknak, az újításoknak, az egyéniségeknek, az egyéni megoldásoknak az ideje jön el, a megszokott struktúráknak, rendszereknek, a korlátok közé szorított megoldásoknak az ideje lejárt."
https://www.nyugat.hu/cikk/2021_a_felszabadulas_eve
https://www.csillagtitkok.hu/cikkek/letoltesek--meditaciok--eloadasok-.html
Mivel ez a sokéves kutatás ebből indult ki, kezdjük mindjárt a második kötettel, amely eddig még meg nem jelent kutatási eredményeket ad közre – ugyancsak képek százainak segítségével. Svájcban, a Rhone-völgy egyik déli mellékágaként egy különös völgy található: a Val d’Anniviers – az ún. Hun-völgy -, amelynek őslakói a hunok vagy a magyarok utódainak tartják magukat. Egyedi nyelvük beékelődött a keletre fekvő völgy német, és a nyugatra elterülő völgy francia nyelvterülete közé. Nyugaton már a 18. században tudósítottak e különös völgy lakóiról, magyar nyelven azonban Toldy Ferenc csak 1834-ben adott először hírt a Hun-völgyről. Horváth Mihály (1853) és Fischer Károly Antal (1884, 1886) helyszíni kutatásai után majd 100 évet kellett várni, míg újra magyar kutatók jelentek meg ebben a völgyben. - Miért nem kutatta soha a hivatalos történészvilág a Svájcba került hun rokonok történetét?
SZEMELVÉNYEK A MAGYAR
ŐSTÖRTÉNET- KUTATÁS IRODALMÁBÓL
Szöveggyűjtemény - útmutató segédanyag a magyar őstörténet tanulmányozásához
Tartalomjegyzék:
1. A magyar nyelv ősisége
2. Kárpáti őshaza
3. Szabír magyarok árpádi törzse
4. Ősemlékezet
Dr. Bognár László
Kőrösi Csoma Sándor Magyar Egyetem
Nemzettudat Tanszék
Rudolf Steiner 1917. január 13-án felvázolta az Osztrák-Magyar-Monarchia erőszakos szétbontásának antant tervét, amit egy rajzon be is mutatott. Vagyis már három és fél évvel a „békediktátumok” előtt már megvoltak a „trianoni” határok tervei! Az egész béketárgyalásnak semmi értelme nem volt, csupán a látszat fenntartása, a jog, a szabadság, a béke álarca mögé bújtatott erőszak. Azért legalább a magyar delegációt meghallgathatták volna, de hát az antant demokratáli már csak ilyenek. (Csanádi József bevezetője)
„Ezt a térképet látjuk, ha elképzeljük, hogy megvalósul, amit az antant jegyzéke Ausztria-Magyarországról mond. És emellett azt mondják, hogy „nem akarnak ártani Közép-Európa népeinek.”! Az egész jegyzék azt mutatja, hogy egyáltalán semmit sem tudnak például arról, hogy milyen nehézségekkel jár ezeken a területeken a szláv többség, azokon a területeken pedig az elenyésző kisebbség kezelése. Erről a jegyzékről lerí a viszonyokról való legkirívóbb, leglelkiismeretlenebb tudatlanság! És ilyen tudatlansággal készítenek ma történelmi (jelentőségű) jegyzékeket. Aztán azt mondják, hogy tulajdonképpen persze nem akarnak mást, mint már nem is tudom, mit, mert szinte undorító elismételni az itt elpufogtatott frázisokat.
De mi bizonyíthatná jobban, hogy Ausztriát rákényszerítették, hogy megvédje magát, mint az antantnak ez a jegyzéke? Mi lehetne ennél fényesebb bizonyíték? Röviden, kedves barátaim, ezt a jegyzéket csak kórósnak lehet tekinteni. Maga az igazság és a valóság elleni kihívás. Itt túlfeszítik a húrt. És mivel ez a szellemi világgal szembeni kihívás, megvan a remény, hogy szükségképpen magának a szellemi világnak kell a dolgot helyreigazítania, még akkor is, ha ennek eszközei természetesen emberek lesznek. Ideje lenne, kedves barátaim, hogy az egész világon elterjedjen ez az illusztráció, amit felvázoltam a legújabb történelmi helyzethez, amely Közép-Európáról szóló történelmi tudás és megértés legteljesebb hiányából ered. Magától értetődik, kedves barátaim, hogy ahol erőszak uralkodik, ott az értelemnek nem sok hatása lehet. De azzal kell kezdeni, hogy észrevesszük, amikor jogról és szabadságról beszélnek, akkor a valóságban erőszakot értenek alatta. A dolgokat a nevükön kell nevezni.”
(Rudolf Steiner: Kortörténeti szemlélődések 5. kötet.)
"Az a helyes, ha teljesen higgadtan hangsúlyozzuk, hogy az antant vezetőinek célja Közép-Európa szétmorzsolása, mert csak az lehet válasz az antant oly hatékony kijelentéseire; ám egy olyan válasznak, amely bizonyos tekintetben negatív, mert azt akarja megcáfolni, amit az antant mond, nincs értéke. Ezért kell az alábbi válasznak pozitívnak lennie, azaz azon tényekre utalnia, amelyek Közép-Európából kiindulva az antanttal szemben állnak.
Csak ennek a ténynek a felismerése hozhatja meg Közép-Európának az impulzusokat, amelyek a jelen káoszából kivezetnek. A közép-európai államformációk csak arra az álláspontra helyezkedhetnek, hogy saját cselekedeteikkel hatástalanítják az antant-programot.
Ez az antant-program – többé-kevésbé kimondva vagy kimondatlanul – három előfeltételen nyugszik:
1. Az antant álláspontja szerint a történelmileg kialakult közép-európai államalakulatokat nem szabad olyan formációkként elismerni, mint amelyekre az európai népek problémáinak megoldása tartozik.
2. Ezeknek a közép-európai államoknak az anglo-amerikanizmussal gazdaságilag nem konkurrencia-, hanem függőségi viszonyban kell állniuk.
3. Közép- és Kelet-Európa kulturális (szellemi) viszonyait az anglo-amerikanizmus nép egoizmusának szellemében kell rendezni."
(Rudolf Steiner: Memorandum)
Forrás: Közép-Európa Konföderáció - A szív szövetsége nyugat és kelet között
Elkezdődött a jövő Magyarországának a felépítése. Sőt, már most is itt van velünk, és óriási boldogságot ad, hogy együtt átélhetjük!
Beszámoló a Teremtő Emberek Találkozójáról.
Valaha úgy tartottuk mi Magyarok, hogy:
1.Magyar ember nem hisz, hanem Tud.
A hitet külső forrástól eredeztetjük, míg a Tudás belső forrásból fakad.
2.Magyar ember nem imád, hanem Tisztel.
Az imádat erős vonzalom, aminek az alapját képzelt érzelem adja, míg a Tisztelet az ember értékének felismerését jelenti.
3.Magyar ember nem valami ellen, hanem céljai megvalósításáért küzd.
Nem a külső erőkön kell tartani a figyelmet és védekezni, hanem a belső célok létrehozásán kell munkálkodni.
4.Magyar ember nem őseit követi, hanem azt követi, amit ősei is követtek.
Átadási formák változhatnak az idő folyamán, de a belső értékek megtartása, a legfontosabb feladat.
5.Amit más ellen elkövet az ember, az ellen Neki sem lesz védelme.
Ha lopsz, meglopnak, ha hazudsz, Neked is hazudnak, ha ölsz, Téged is megölnek.
6.Csak a teremtő Atya, és a Magyarok Istene rendelkezhet Veled.
Születéseddel életed elrendeltetett, s be kell teljesítsed azt.
7.Gondoskodj a földről és tiszteld minden lakóját.
A föld és az élet értéke, mindenekfelett való.
8.Védd a gyengéket és az ártatlanokat.
Kötelességed a Nálad gyengébbek védelme.
9.Mindig a szívedre hallgass.
Ne engedd Magadat befolyásolni senki által.
10.Vállald tetteid következményét.
Bármit is tettél, Önmagad elől nem menekülhetsz.
Ebben a tíz pontban megnyilvánult értékeket szem előtt tartva, évezredeken keresztül tudtuk megtartani Nagyságunkat mi Magyarok. Napjainkban ezeket az értékeket ismét megtalálván újra Nagyok lehetünk, Nagyok a saját Magunk szemében, Hitelesek Önmagunk számára.
Végezetül kedvenc mondatom...
"Magyar az aki a kevésből is tud adni..."
