Volt egyszer egy királynő, és a népe. Nagy volt az egyetértés, a királynő bölcsessége és jó lelke, tiszta szíve messze földön híres volt. Szerették és tisztelték Őt az emberek. A birodalom közepén volt egy tiszta vízű kút, oda járt mindenki, hogy a szomját oltsa. Egy nap ezt a kutat egy gonosz boszorka megmérgezte, így aki ivott belőle, mind megbolondult. A királynő azonban nem ivott a vízből. Perbe fogták őt a mérgezett elméjű emberek, és elüldözték, mondván, hogy elment az esze, mert nem úgy gondolkodik mint ők. A királynő szomorú volt, elbújdosott, de tiszta szíve nem hagyta belenyugodni Őt a népe sorsába. Addig kereste az ellenszerét a méregnek, amíg meg nem találta azt, így a kútba öntve azt, a méreg hatása elmúlt, ismét tiszta vizet ihattak az emberek...
Ha a világ is fordul ellened, merj szembenézni a gonoszsággal, maradj igaz és tiszta, mert a legtöbbször azoknak van a legnagyobb szüksége az igazságra, akiknek fogalmuk sincs a helyzetük súlyosságáról.
/H.M./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése