Interjú Sólyomfi Nagy Zoltánnal

- Mikor kezdtél a sámánizmussal foglalkozni?
- Ahhoz a generációhoz tartozom, aki még nem számítógépes játékokon nevelkedett, hanem olvasott. A kedvenceim az indiánregények voltak. Megérintettek ezek a romantikus történetek. Gyermekként még nem tudtam megfogalmazni pontosan miért, ma már tudom: azért, mert olyan értékrendet közvetítenek -igazmondás, becsületesség, bátorság, kitartás, a nép és a föld védelme - amely mindenki számára példaértékű. Indián tárgyakat kezdtem készíteni, kerestem az olyan emberek társaságát, akik hasonlóan lelkesednek ezért a kultúráért. Már több mint húsz éve járok a bakonyi indiántáborba, ahol megvalósítjuk az 1860-70-es évek préri-indián életformáját.

A vietnami veteránból lett sámán-tanítóról
- Hogy jutottál az indiánoktól a táltosságig?
- Csodálatosak az indiánok, az életem fontos részei, ám mégsem indiánnak, hanem magyarnak születtem. Elkezdtem saját hagyományaink között kutatni, őstörténettel, néprajzzal foglalkozni.

- Könyveken kívül volt más tanítómestered is?
- Igen, majd tíz évvel ezelőtt találkoztam egy emberrel, aki azt tanítja, hogy a világ ősi kultúrái mind egyazon tőről fakadnak. Ezt lehet nevezni természet-közeli kultúrának, vagy sámánizmusnak is.

- Itt Magyarországon?
- Igen, bár a tanítóm amerikai születésű, még harcolt Vietnamban is. Aztán átköltözött Európába, Dániában telepedett le, ahol az Észak-európai sámánizmust kutatja. Jár sokfelé, többek között Magyarországon is vezetett és vezet csoportokat. Foglalkozásain a bennünk lévő ősi üzeneteket próbálja a felszínre hozni. A sámánizmus gyökereit és jelentését is oktatja, de nála az a lényeg, hogy mindenki saját kultúrájában találja meg azokat az ősi elemeket, amiket aztán a mindennapokban élővé tehet.

A Táltos-utat nem lehet kikerülni
- A néphagyományban a táltosok már születésüktől fogva kiválasztottak, ennek látható jele, hogy fölös csonttal, például foggal születnek. Volt ilyen attribútumod?
- Tudtommal nem születtem foggal. Több ujjam sincs, csak amennyi szokásos. Lehet, hogy több csontom van, de nem tudok róla. Gyermekkoromban voltak ájulós, eszméletvesztős időszakaim.(Ez is a kiválasztottság egyik jele lehet.) Ezt azonban nem szeretném túldimenzionálni. Más hagyományok szerint egyéb módon is, nemcsak külső jelek kíséretében válhat valaki tudó, látó emberré.

- A sámán hagyományokban a spirituális beavatást, a szellemi újjászületést gyakran betegség előzi meg.
- Az utat nem lehet kikerülni. Sok minden történt velem is. Jöttek a jelzések, az események, amire már oda kell figyelni. Mostanra teljesen megváltozott az életem. Régebben iskolában tanítottam rajzot és művészettörténetet, de ezt már abbahagytam.

"Tüzet viszek ne lássátok, ég a ruhám ne hagyjátok..."
- Találkoztál olyan táltos erejű emberrel, akitől tanulhattál?
- Olyannal, akit mesteremnek nevezhetnék, nem. Az indiánoktól nagyon sokat tanultam, de itthon is élnek nagy tudású emberek. Közösen járjuk az utat, egymástól tanulunk. Van olyan társam, akinek családja Koppány leszármazottjának tartja magát, és nagyon sok ősi szertartást és tudást őriz. Hozzá rendszeresen járok, szertartásokat tartunk közösen. Senki sem kiáltja ki magát nagy látó, vagy tudó embernek, az egyébként is gyanús lenne. Olyan emberek vannak, akik bizonyos dolgokat tudnak, képességekkel rendelkeznek, akár gyógyítanak is. Másrészt saját tapasztalatainkkal haladunk előre. Ezt könyvekből megtanulni nem lehet. Útmutatásokat lehet találni bennük, ez azonban csak akkor válhat élővé, ha konkrét tapasztalattá is alakul.

"Naptól vagyok, holdtól vagyok, keresztanyám a csillagok..."
- Mi a hited lényege?
- Alapvetően egy odafigyelő, befogadó és tiszteletteljes hozzáállás kell a világhoz. Mindent élőnek tekintünk, nincs olyan, hogy élettelen, hiszen az ellentmond a létezésnek. Az élet nem más, mint a részecskék közötti mozgás. Minden rezeg, minden élő, minden egyenrangú, tehát nincs a teremtésnek kiemelt vagy kevésbé fontos szereplője.

- A gyakorlatban ez mit jelent?
- Nagyon odafigyelünk a természetre, a tisztaságra, szeretnénk minél közelebb kerülni a tiszta forrásokhoz, a négy főelemhez: a tűzhöz, a vízhez, a földhöz és a levegőhöz. Szertartásaink során és életmódunkban is ezt próbáljuk megvalósítani. Vannak szimbólumaink. A négy égtájnak is megvan számunkra az üzenete, a nyelvünkben él a magyarázata. A Kelet: a kezdet; a Dél: (a népmesék deli legénye) az erő; a Nyugat: a megnyugvás és az elmúlás, az Észak: az álom ideje, a megtisztulás, igazság iránya. Hiszem, az álmok mindig saját belső üzeneteinket, igazságainkat, lelkiismeretünket közvetítik. A halál pedig csak egy átmeneti állapot, amit újra testesülés követ.

- Reinkarnáció?
- Igen, olyasmi. Ha a szellemi dolgokban egyáltalán nem hinnék, csak fizikaiban, akkor is azt kell látnom, hogy ha valaki meghal, akkor visszatér a földbe. Az egyik részéből földrög, a másikból táplálék, a harmadikból vízcsepp lesz és így tovább. Mi következik ebből? Ha kinézek az udvaron, a fákban, a természetben itt vannak az őseim.

Szívvel kell a világhoz hozzáállni
- A sámánizmus világképe, legyen az indián vagy afrikai, nagyon hasonló. Milyen a magyar?
- A világ három szinten mozog. Az alsó világ az alsó két csakrát (csokrot), a föld alatti (nem a poklot), az anyagi, és a testi létet jelöli. Ez a múlt iránya is, amit szimbolikusan a fa gyökere testesít meg. A középső világ, amit a napfonat, a szív és a torok-csokor jelöl, a lelki életünk helye, amelynek középpontjában a szív áll. (Ez a földfelszín és a felhők területe, ahol a lelkes lények laknak.) A felső világ pedig a szellemiség, a tudás, az információ világa, a felső két csokor, amit a fa koronája is szimbolizál. Akkor jó a világ, ha a középpontban vagyunk, ha a szív irányítja a szellemiséget, és a testiséget is. Ha mindezt a hármas rendszert a négy világtájjal összeteszem, akkor egy térbeli koordinátarendszer kapok, aminek a hetes szám a kulcsa. Ez egyfajta teljességet jelent.

A révülésről, Óperencián innen és túl
- A szertartásokon milyen eszközöket használsz?
- Dobot és csörgőt. A dob hangja egy ősi rezgés, a lélekutazásban ez segít bennünket. Amikor a népmesékben a legkisebb kisfiú parazsat ad a lónak, azt szimbolizálja, amikor a táltos a tűz fölé teszi a dobját, és megfeszíti rajta a bőrt. Ennek dobbanása, az Óperenciás tengeren is túlra, az Üveghegyen is túlra visz, ami azt jelenti, hogy a révülő számára a tér és idő érzete megszűnik. (A táltosok képviselték a legfőbb tudást, rajtuk kívül voltak regősök, igricek, javasok, füvesek, garabonciások is, akik szintén használtak dobot.)

- Milyen a révülés?
- Kicsit olyan, mintha az ember álmodna, de ő maga tudja az álmot irányítani. A lélek egy része kilép a testből, megszűnik számára a tér és az idő, elmegy egy másfajta tudatállapotba, megteszi, ami a dolga és visszajön. Ám nem kell mindenkinek ilyen utazásokat tennie, csak akinek van erre hallása és hívása. Akinek van, annak ettől kicsit más lesz az élete, de semmivel sem különb, csupán felelősségteljesebb. A táltosoknak (régebbi írásmódja tátos - olyan ember, aki ki tudja nyitni a tudatát) is az volt a feladatuk, hogy szolgálják az embereket. Amit odaát megtudunk, azt a hétköznapi életünk jobbá-tételére fordítjuk.

Alkoholt még ünnepeinken sem fogyasztanak
- Kábítószer, alkohol? Hiszen ismeretes, hogy egyes tudatmódosító szerekkel az ősmagyarok is éltek.
- Voltak olyan alkalmak, amikor bizonyos növényeket, vagy állatok részeit használták. Ezek azonban nem hozhatók összefüggésbe a mai kábítószerekkel, ezek szent növények voltak, amit valamilyen cél érdekében szent módon használtak, szigorú útmutatások között és ellenőrzés mellett. A szertartásoknál azonban általában nem éltek vele. Az én életem úgy alakult, hogy már ifjabb koromban megmenekültem attól, hogy bármilyen szerhez nyúljak, magam és a csoportom sem használ ilyent. Én ezt tartom igaz útnak. Alkoholt még ünnepeinken sem fogyasztunk. Önmagában nem tudom elítélni azt, aki használja, de a mai világban nagyon vigyázni kell.

Szaunázás ősi magyar módon, izzasztókunyhóban
- A szertartásokat, tanításokat hol tartod?
- Van egy-két bázis, ahová le szoktunk járni, például a Cserhátba, vagy a Jászságba, ahol van egy kis tanyám. Itt Pesten egy iskolában tartom az összejöveteleket. Az izzasztókunyhót pedig nem messze házunktól, egy parkban építettük fel.

-Az izzasztókunyhóban hány fok van?
- Még sohasem mértem.

- A normál szaunához képest?
- Nem tudom, még nem voltam soha "normál" szaunában. Itt is meleg van, de másképpen. A szaunában a cél a testi megtisztulás. Régen ehhez még, például a finneknél is, lelki megtisztulás is társult. Mi is ezt tesszük. A magyar hagyományokra támaszkodva már több izzasztókunyhót építettünk. Kint tüzet rakunk, köveket melegítünk rajta. Bent körbeüljük a köveket, énekelünk, imádkozunk. Ez is olyan szertartás, ami a világ számtalan helyén megtalálható, írásos bizonyíték van arra, hogy a tizenharmadik században még nálunk is használták.

Közös zenélés és a dobkészítés
- Koncerteken, vásárokon zenészként is találkozhatunk veled.
- Eddig két kazettám jelent meg, barátaimmal készülünk a harmadikra, de ez már CD lesz. December elején jelenik meg, Széptüzek lángja címmel.

- Mióta készítesz dobokat?
- Kilenc éve. Többfélét is készítek, leginkább magam tapasztalatából alakult ki, milyenek is legyenek. Csak alapdobokat csinálok, szarvas-faggyúval bekenem, a díszítés már a megrendelő dolga. Ezek persze nem sámándobok, csupán közös éneklésekre valók. A sámándob attól az, hogy sámán használja.

A kereszténységről és a politikáról
- A keresztény hagyományokat kerülitek, jóllehet a magyarság majd ezer éve együtt élünk velük, mondhatnánk: a gyökereinkhez tartoznak.
- Az enyémekhez ugyan nem. Persze nincs kimondva, hogy bármit is kerülnénk. Ha a Bibliát olvasom, sok, a miénkhez hasonló szemlélettel, utalásokkal találkozom, azonban meggyőződésem, hogy Jézusnak a mai kereszténységhez nagyon kevés köze van. Egy "séget" gyártottak belőle, egy világi hatalomra törekvő, tanításaitól, gyökereitől elszakadt egyház lett belőle. A kereszténységgel, a keresztény emberekkel természetesen nincs bajom, mindenki járja a saját útját. Ám magam számára nem ezt tartom a kiindulópontnak. Ezer, kétezer év nem idő, én mindig próbáltam más dimenziókban, nagyobb távlatokban gondolkodni. Hány százezer éve vannak táltosok? Az, hogy valaki keresztény vagy muzulmán, csak külsőség, egyfajta kulturális hozadék, nem a lényeghez, a hithez tartozik.

- Politizáltok?
- Magánemberként ez kikerülhetetlen, de aktívan nem politizálunk. Magánvéleménye mindenkinek van, de a társaságban ez ritkán kerül szóba. Próbálunk nagyobb távlatokban gondolkodni.